Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-03-08 / 10. szám
4-ik oldal. KÖZÉRDEK 1913. március 8. 10-ik szám. nyékét, ott kell látni a pálcát is. De szükség van rá, mert bizony ez a kis népség sokkal többet tartózkodik az utcán, mint nevelő hatású helyeken s ami kis gyerekek közti civódás még előkelők asztalánál is gyakori, innen sem küszöbölhető ki. Ha kastélyban lát napvilágot ebbe a nyomorult kis porhüvelybe szorult lélek, a francia nevelő tanitja az asztal melletti viselkedésre, igy a rendőr bácsi oktatja, sőt néha suhintja, az illemre. Szegény gyeimek, de korán meg kell neki ismerkednie a rendőrrel.. Nagy korára már szinte», megszokott neki. És még szokás rajta csodálkozni, ha elveszti a szégyenérzését a büntetéssel szemben. Az elnökség részéről jelen levő tag hálás köszönetre inditó szivességgel mutatta be az épület berendezését és ismertetett meg a házi renddel. Példás tisztaságú konyhában főzik az étrend sze-inti ételeket. Naponta két tál egyszerű étel, hetenkint kétszer hússal, vasárnap háromféle. Külön nagyságú szép, fehér kenyér jár az öregeknek, kisebb a gyermekeknek. Az asszonyok a magukkal hozott edényekben még haza, vagy rokonaiknak is vihetnek a megmaradt ételből. Naponta körülbelül 40 ember számára készül ebéd, melyhez az anyagot mindennap más egyleti tag (inspekciós) adja ki, a főzőnőnek és felügyel a főzésre is. A rendesen ebéd- rejáró szegényeket a város jelöli ki, a gyermekeket az egyes iskolák, felelekezeti különbség nélkül. Egyeseket, kik bár rászorulnának, de oktalan szégyenkezésből vagy egyébb okból nem veszik igénybe a konyhát, hetenkint 1—1 kenyérrel segiti meg az egylet. Megtekintettük az inspekciós szobát, a rendes kis kamarát, pincét stb. Az elnökség engedelmét és segítségét megnyertük ahhoz, hogy a számadások lezárása után részletes kimutatásban ismertethessük meg a közönséggel ennek a nemes és feltétlenül szükséges társadalmi intézménynek munkakörét. Csakis a nem ismeréssel magyarázható, ha a közönség még nem érdeklődik eléggé az úgynevezett népjóléti intézmények iránt. Jóság és önzés szálaiból szövődik össze eme érdeklődésünk. Ha már krisztusian jók nem is vagyunk, az lehetetlen, hogy a saját bőrünk épsége ne érdekeljen bennünket. Mert mikor az utca népe közt löketve és lökdösődve csatangoló Vieze Ferenceknek pillanatnyi élet-zavaraikban menedéket biztosítunk, jó részben arról is van szó, megelőzni, nehogy megszorult fenevad módjára, bordánk közé akasztott késsel igyekezzen a zátonyra jutott ember rajtunk keresztül érvényesíteni az élethez való jogát. A menthetetlenül vétkes bűnök között sok nyomorban, éhségben elkövetett lopás megbosszulá- sára is nagy pénzeken ópit az állam börtönöket, de hogy megelőzze a bűnt, az élet hajótöröttéinek világitó tornyául csak újabban állít a mindinkább öntudatos társadalom népkonyhákat, menedékhelyeket. A bűnöknek óriási százalékát lehetne megelőzni, sok ismerősünk, talán rokonunk életét is meg lehetne rablógyilkos támadásoktól menteni, ha sohasem volna igazán megszorult ember. Ha nem volna olyan ember, aki már sem munkát, sem alamizsnát nem kapva, éhesen, fázva csavarog embertársai között, mig a lelke mélyén gyűlt förtelem gyilkolás vágyában ül ki a szemén. Ha nem volna, aki embertársai között járva is oly igazán elhagyott, mint a sivatagban ordító sakál. Ha a társadalom többet gondolna nyomorultjaival, más szóval: célszerűbben, nem büntetve, de megelőzve iparkodnék bőre épségét megmenteni, nagyon sok bűn válna feleslegessé. Hirtelen fel se tudjuk fogni a horderejét, hogy mit jelentene az, ha nyomorban, bűnös környezetben élő gyermekek százezreit lehetne kiemelni sorsukból s intézetekben tartani, nevelni. (Most a katonák százezreit tartja a társadalom 1) Úgyszólván megszűnnék a bűn hatalma a Földön, ha táplálékát, a jóra-rosszra fogékony gyermeki lelkek százezreit vennők ki feneketlen torkából népkonyhák, menedékhelyek fenntartásával. színház után k HOVÁ MENJÜNK ? ? te A Polgári OlíasóMo, ahol terített asztalok mellett = nagy ^ - —fWIELŐAPÁS van változatos és szenzációs ^ műsorral. . ^ Belépiidij nincs. ^ lu ízléses ételek! Tisztán kezelt itaiok ! K Jutányos árak ! S Szives pártfogást kér . Hupfer Ferenc |3j vendéglős. ^3 j fíranif nala kizárólagos képviselője Her- uiallll H“1“ kovits Hermann fakereskedő. Színház. (Ss.) Most következnek a szinház ünne- pis hetei. Vendég fellépések, jutalomjátékok, bucsuzás adnak a színházi életnek ünnepies j külsőt. Utolsó meghajlások, utolsó tapsok és csokrok s azután elválunk. A közönség kedvencei utólszor fürösztik lelkűket a taps, ünneplés gyönyöreiben, — mi pedig még egyszer, ez évben utoljára megyünk színházba s azután ráborul Nagykárolyra a sötét, 9 órás éjszaka. Úgy, mint régen. Nem törjük a fejünket, hogy hová menjünk este,1 — úgy is hiába volna. Az éjszaka csöndjét nem habozza ki színházból hazatérők cipőkopogása, az utcák mélyén nem zajlik fél itt-ott beszéd, kaca- ; gás; csönd lesz mit csak lumpok zavarnak meg néha. A város pihenni fog, de helyette egy másik vidéki város fog csendes tespe- déséból felpezsdülni. Aztán majd egy másik, így boronálja végig az országot a színészet, termékenyítve a talajt az irodalom számára. Ha szinházbajárók vagyunk, érdekelnek az ; uj színmüvek, elolvassuk tartalmukat, ismer- ! tetősüket, megszeretjük az Írójukat s elolvas- I suk más müveiket is. Ezért jelent a szinház kultúrát. * Az elmúlt színházi hétnek egyik nevezetessége Stella Gyula, fő\ árosi vigszinházi tag vendégszereplése volt. Két estén, a Rablólovag ban és a Farkas-ban mutatta be előkelő, finom művészetét. Szép szál termete, í imponáló megjelenése, nyugodt, biztos mozgása és erőteljes, szép orgánuma teszik fu- j jelességeit, melyek átgondolt preeiz játéká- j ban mind érvényesülnek is. Első alkalommal - (márc. 3-án) a Rablólovag eimszerepében lépett fel. Nyugodt, fölényes modora, úri eleganciája, merészsége és mindenen átgázoló cinizmusa, amit alakításával mind visszadott, igazi manapsági rablólovag, azaz: kártyából ! élő, asszonyvadász, nagystílű csibész, aki ópugy tulteszi magát a polgári erkölcs világán és ép oly veszedelmes, mint a hajdani rablólovagok. Régi ismerőseink, a többi szereplők, teljes tudásukkal játszottak és minden tekintetben méltó környezetet adtak a fővárosi I kollegának. Mintha azonban diszkrétebbek i lettek volna, talán figyelemből a vendég iránt, talán tartózkodásból, de egyes alakítások bátortalanabbak, tompitottabbak voltak mint a múltkor. Márc. 4-én, a Farkas-ban, Szabó György j álombéli kitűnőség-gyűjtemény és valóság- j báli szürke jogász szerepében láttuk Stellát. Az álombéli alakok éles különválasztásában j s mindénik jellegzetes alakításában kitűnő volt. Hogy az álombéli alakokat mereveknek fogja fel, az eredeti, annál erősebben álom- szerüleg hat. De már a harmadik felvonásban sok volt az elrajzolás. Hogy a bátortalan jogász olyan tolakodóan az asszony mellé húzódjék, a férj egy cirkuszi fogással arrább penderítse és minden olyan simán, szürkén menjen tovább, az már nem valószínű. Ez már nem álom, hanem valóság. Az uj előadási mód teljeseu megzavarta a partnereket is. szinte elvesztették a talajt maguk alól. Füzes A. nem tudta kifejezni a kiábrándulást az ideálból, majdnem összefüggéstelen lett a játéka partnerével. Az első két felvonásban nagyon jó voltt ő is, meg Boros is. 5-én Szigethy I. primadonna jutalomjátékául ment a Mexikói leány. A komoly törekvésű művésznőt minden felvonásban lelkesen ünnepelte a közönség és virágkosarakkal, csokrokkal halmozta el. Az ünnepelt természetesen kettőzött iparkodással játszotta meg nehéz szerep t. Folyton a színpadon lenni, énekelni, táncolni, nagy teher, amit ez a szerep az előadóra hárit. A többi szereplők is szépen megjátszották a reájuk jutó részt. Különösen pompás alak volt Gáspár. Kun D. a detektív és álindián szerepében játszotta és táncolta magát holt-fáradtra, a közönség tapkai ellenében. Szépen játszott Füzes Lenke és Csáky. Február 28. és március fi-án Neményi direktorné, Szelényi Ilonka búcsú felléptével igen kedves, naiv és bájos operette került színre, régiek kedvence: A baba. A régi ezermesterek korában, mikor még a nép is hiszékenyebb, naivabb volt, történik az a kis história, hogy a szerzetesi életben élő ifjú, hogy nagybátyjától az esküvőjére Ígért ösz- szeget rendje javára megszerezze, ahhoz a cselhez folyamodik, hogy egy ezermester csinált bábuját mutatja be menyasszonykó- pen a nagybácsinál, hogy megkapja az örökséget. De az ezermesternek (Gáspár) hirénél csak ravaszsága nagyobb. Bábuképen saját leányát (Szelényi I.) mutatja be s adja el a hiszékeny szerzetes ifjúnak. A leány kitünően teszi magát bábnak, csak a kolostorban leplezi le magát. Az eleven nőnek még jobban megörül a barát, kiugrik s feleségül veszi. A baba bájos megjelenítője, Nemónyinó, ismert bámulatos alakitóképes- ségével, nag}-on kedvesen játszotta a babát. A bájos direktornét, ki a közönségnek kedvenc, széptehetségü művésznője is, lelkesen és melegen ünnepelte a közönség. Pénteken, március 7-én, aki a közönséget, oly sokszor megnevettette jóizii mókáival, Gáspár Jenő kapja jutalomjátékát „Luxemburg gróf“-ban. Szombaton „Az elnökné“ cimü francia vígjátékban búcsúzik a nagykárolyi közönségtől és egyben egy eredményekben és szép emlékekben gazdag, hosszú szinipályától Szelényi Emilia. Maga a darab slágere a Vígszínháznak, egy vérbeli párisi darab, de épen ezért sajnálattal kell tudomásukra hoznunk azoknak, kiket illet, hogy pikáns. Vasárnap d. u. „Leányvásár“, este „János vitéz“, a társulat fáradhatatlan örökké jókedélyes, kedves szubrettjének Füzes Lenkékének jutalomjátéka. • Hétfőn: „Szulamit“ Juhos Margit a tár- - sulat csicsergő pacsirtája és Kun Dezső kedvelt színészünk jutalomjátéka. Sajnálattal értesültünk, hogy az örökké hatásos komikus búcsúzik is végleg. Kedd : „Éva boszorkány“. Radó és Boross jutalomjátéka. Szerda: „Éva“ (zónaelőadá) Csáky A. jutalomjátéka. Csütörtök: „Csitri“ Füzes A. jut. játéka. Péntek : „Szulamith“ (utolsó előadás) Bay L. jutalomjátéka. Savanyu ó- és uj- ::: boroknak ::: törvénybe nem ütköző módon a felesleges savtartalmukat elvonja mérsékelt dij és teljes felelőség mellett Harkányi Ede, Szatmár-Németi.
