Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

Érmellék, 1912-02-22 / 8. szám

1913. február 22. 8-ik szám

ÉRMELLÉK

3-ik oldal.

Gazdák figyelmét

felhivom du- pca|<ÓYl raktáramra, a mely minőség tekintetósan felszerelt A*™ WUwaW ü Jr ben felülmúlja a összes égetett cserepeket. Teljesen vízhatlan és idők folyamán mindig tartósabb lesz. Továbbá ajánlom beton- és hidcsövek, itatóvályok, cement folyamhomokkal dúsan felszerelt raktáramat az építtető közönség szives figyelmébe. Pontos, olcsó és jó kiszolgálás

KATZJENŐ

a,z, éxancLila.sú.3r£eblTreii első “beton.gT3rábr t-o.dLa.jd.o^ossLBeocsini Czementgyári Unió részv.-társ. Selypi gyárának nagybani elárusítója.

Székelyhid.

Kiskomédiák a nagy

é/ettragediáról.

A gyermek a legnagyobb humorista. Nagyok gyöngéiről hibáiról találó karrikaturát rajzol. Tiszta ragyogása, fényességhez szokott tekintete tágranyiltan tagad az élet emberi fonákságaihoz, lefotografálja őket a memóriájában s játékos iohó kedvében élutánozza : „életet “ játszik.

Egy érmelléki óvónő naplójában, melyet lapunk egyik olvasója küldött be hozzánk — a ki ott találta a községháza padlásán, a porlepte iratok között — olvassuk az alábbi kis életkomédiát, melynek színhelye az óvoda terme.

Lakodalmi menetet játszanak a gyerekek. *

Nem én rendezem Ők osztják ki a szerepet meglepő jó érzékkel. Egy aprócska kis lány a menetben az „ujjogató Anisné“. Üveg kellene a kezébe, de mivel azt nem talál, egy kis faágat vesz, a vállát felhúzza, a „pálinkás üveget“ rázza a levegőben és úgy kurjongat.

Kérdésemre igy felel:

— Ha nagy lesznek, igazi pálinkát iszok, igazán részeg leszek s nagyokat ujjogatok!

Egy ismert iszákos apa egyetlen fia érlce zik a kapu alatt. Sáppadt arcú, kancsal szemű apróság. A kapu alatt félrevágja a sapkáját és tántorogva dülöngözik az udvar felé. Kis társai már tudják, hogy részeget játszik és tréfásan menekülnek, de ö odaszól:

— Ha nagy leszek: igazában részeg leszek s úgyis megverlek!

Az a távolabbi csoport a duhajkodó legé- ngeket utánozza. Alig tudják apró kis kezű két félnyujtani, hogy a vállukon át összekapaszkodjanak. Valahogy sikerül, aztán csapatosan dülöngözve danáinak s hozzám szól az egyik gyerek:

— Ovónéni! Én most a bátyám vagyok.

A másik helyen egy 4 éves kis lány

osztja a szerepeket: én leszek édesapám, te Juci leszel az édesanyám. Aztán három kis lányt mint testvért kirendelt az udvarra játszani, egyet a bölcsőbe fektet a földre, azok ott messzebb a szomszédok, akiknek az a sze repük, hogy fussanak be, ha sikoltást hallanak. A rendező igy folytatja :

— Ez a kő a láda. Juci ül a tetejébe. Meg vagy részegedre s az üvegből iszol . . . Én bemegyek a házba s te el akarod dugni az üveget, de feldül s én meglátom, akkor te is veszekedsz, én is s te ki akarsz bújni az ablakon, de én veszem a cseberrudat s letöröm a derekadat.

Meg alkusznak, hogy csak játék, nem fogja igazán eltörni.

— Hát én sírjak- e ? — Kérdi a kis „részeg“ anya.

— Nem, te ne sírj, mert megérdemelted. Nem főztél nekem ételt, pedig dologba voltam s a gyerekek is éhesek.

Ézeknek az apró kis játékoknak olyan mély lélektani háttere van, hogy akárhányszor elöntötte szememet a köny, mert meq- éreztem benne az igazi életet, ahol az alkohol mérgez, rombol és pusztít.

*

Eddig a napló.

Ezekből az apró komédiákból rajzolódik előtérbe a magyar falu, a magyar népétet, erkölcseivel.

Sötét rajz. És ha megszemléltük, szorongó félelem, nagy nagy aggodalom plántálódik lei- ebünkbe.

, {— Vájjon jobb lehet-e majd nevelőjénél ez

az apró generáció, ha felnő ? Vájjon nem predesztinálj ák-e züllésre öröklött diszpozíciói mei lett nevelésben nyert impressziói, szülőinek min denek fölött intenzív behatása példaadása ?

Alighanem. Es akik ma apró komédiákat játszanak, holnap cselekvéseikben, életsorsukban I folytatják a nagy élettragédiát.

Hacsakncm ... talán föltartóztatja őket az generációt mentő, harcos küzdelem, melynek nagy nemzeti áldásait ma is érezzük már, de amely még mindig nem volt képes olyan sereget toborozta az antialkoholizmus zászlaja alá, ami- nöt megérdemelne s amelylyel méltó győzelmet arathatna az államegyengette utón járó alkoholizmus ördögén.

Változás lapunknál. Lackovich László főmunkatársunk Székelyhidról távozván, lemondott lapunknál vállalt főmunkatársi tisztjéről. Távozását őszintén sajnáljuk, mert benne lapunk egy önzetlen szorgalmas munkatársát vesztette el Ügykörét további intézkedésig felelős szerkesztőnk tölti be. aki e . célból minden szerdán Szikelyhidon fog I időzni.

Választás. A görbedi (Szatmármegye) ref. egyház Lackoviteh László székelyhídi kántor- tanitót egyhangúlag levita tanítóvá választotta meg. Lackoviteh vas írnap foglalja el állását, érzékeny űrt hagyván távozásával a székelyhídi polgárság körében, a kiknek mindenkor lelkes vezetője és a függetlenségi eszmék tántoríthat]an hive volt. Kívánjuk, hogy uj honában is találja fel azt a közbecsülést és szeretetet, a melyet Székely- lódon élvezett és legyen ott is lelkes harcosa a népjogoknak és a kultúrának.

Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminiszter Reich Mór székelyhídi kir. adótisztet hasonló minőségben a nagykárolyi kir. adóhivatalhoz helyezte át.

f Papp Miklós. Váratlanul csapott le kedden a lesújtó halál hire: Papp Miklós miniszteri , tanácsos, nagyváradi kir. pénzügyigazgató hirtelen elhunyt. A tragédia, amely pillanat 'alatt játszódott le, a nagyváradi közélet egyik értékes tagját ragadta el az élők sorából. A pénzügyigazgatói székben kötelességét teljesítő puritán tisztviselő volt: hivatalán kivül azonban lerázta magáról a bürokrácia porát és a közélet friss napfényében fürdött meg és agilitással, szeretettel vett részt a városi politika munkájában. Előkelőkelő pozíciót töltött be, a felsőbb fórumok bizalmát élvezte s a magyar pénzügyigazgatók sorában talán az egyedüli volt, aki tudása, szorgalma és hivatali működésében elért kiváló sikerei révén miniszteri tanácsosi rangra emelkedett. A törvénytisztelőt perszonfikációja volt Papp Miklós: nagy hatalom futott össze a kezeiben, de soha azt a mesgyét, amit a paragrafusok szentirása elébe szabott, át nem lépte. A pénzügyigazgatók ridegsége és szigorúsága nem tudott az ő szivébe férkőzni, jóindulat, elnézés és türelmesség vezették hivatalában; a finánc-szelem kinövései nála ismeretlenek voltak. Kivételes tisztelet övezte. Halála a nagyváradi és bihar- megyei társadalmi életre súlyos veszteséget jelent.

Búcsúszó. Mindazon barátaimtól, ismerőseimtől, kiktől az idő rövidsége miatt el nem búcsúzhattam, valamint lapunk kedves olvasó közönségétől, ez utón vesz búcsút Lacz- kovich László.

Mikor a lelkész antiszemita. Szabó Zoltán székelyhídi ref. lelkészről még a madarak is azt csiripelik Székelyhidon, hogy undorodik az emberiség azon azon fajától, mely a Mózes vallást követi. A szeretet vallásának lelkes hirdetője nem átalja megbolygatni a felekezeti békét abban a községben, hol eddig békés egyetértésben éltek a különféle vallás felekezetek s megragad minden alkalmat, hogy érzelmeinek nyíltan is kifejezést adjon. Az Érmelléki Takarékpénztár legutóbbi közgyűlésén az üresedésben levő igazgató tagsági állásra jelölve lettek : Wass Henrik vasúti főmérnök és Szabó Zoltán ref. lelkész. Wasst, a ki kiváló tudása, szakértelme, társadalmi összeköttetései méltókká tették az állásra, az igazgatóság tagjai szívesen látták volna körükben, sőt az intézet elnöke gróf Stulenberg József is kifejezte azon óhajtását, hogy szeretné Wasst az igazgatóság tagjai sorába látni, mig Szabó mellett alig pár személyes hive korteskedett. A megválasztás előtt Szabó azzal érvelt Wa-s beválasztása ellen, — a ki tudvalevőleg zsidó, — hogy elakarják zsidósitani a székelyhídi egyedüli keresztény bankot és ez hatott s nehány szavazattal győzött Wass felett. Alig foglalta el az állást a banknál a palás- tos ; antiszemita érzelmeinek újabb tanu- jelét adta, a melyért azonban alapos kioktatást kapott a vezérigazgatójától. Két zsidó ember gyüjött az izraelita egyház javara. Pen- kert Mihály dr. vezérigazgató édes atyjától örökölt nemes szivüségénél fogva csekély összeget utalt ki számukra, melyre a bankban időző Szabó maliciózusan jegyezte meg; „ha jöttek volna vasárnap, volt itt hitsorsos elég, lett volna adomány bőven.“ A hang végtelen bántotta dr. Penkert vezérigazgatót, a ki felkérte a lelkész urat, hogy antiszemita érzelmeivel a pénzintézet helyiségében egy- szersminden korra hagyjon fel s ha azthangoz- tatni akarja, a templom és szószék arra való. Ennél a kérdésnél, a midőn Penkert ur előtt erélyes és bátor fellépéséért teljes elismerésünknek adunk kifejezést, csodálkoznunk I kell, hogy a XX-ik század legnagyobb szé- I gyenére, létezik a legigazibb, a felebaráti szeretetre épített vallásnak egy palástba öltözött lelkésze, a ki a felekezeti csóvát elakarja dobni a lakosság között. A midőn tehát erre a körülményre dr. Balthazár püspök ur Öméltósága szives figyelmét felhívjuk, arra kérjük, utasítsa Szabó Zoltán lelkészt, hogy hagyjon fel a felekezeti izgatással s inkább igyekezzék szorosabbá fűzni azt a láncot, a mely az önkényeskedés és a választásoknál folyó erőszakoskodásai miatt alig-alig fűzi már híveihez. Az intézet igazgatóságának pedig érdeke is azt követeli, hogy Szabó urnák szájkosarat rakasson a szájára, mert aligha hinnénk, hogy az intézet üzletfelei retorzióval ne élnének egy olyan pénzintézettel szemben, a melyről tudják azt, hogy egyik tagja megbolygatni akarja a békés egyetértést, a különféle vallásu polgárok között.

Jogtalan megadóztatás. A székelyhídi ref. egyháznál különös módját találták ki a hívek megadóztatásának, a mely igen alkalmas arra, hogy a híveket az egyháztól elidegenítse. Ugyanis minden évben az egyházfi választásnál megválasztanak olyanokat, a kikről biztosan tudják azt, hogy az állást elfoglaltatásuk miatt nem vállalhatják s igy megváltás, helyesebben büntetés címén ki rónak reáják ismeretlen egyházi törvényekre, helyesebben a régi jó szokásokra hivatkozással 40 (negyven) koronát. Az illetők nem akarván magukat a meghurcoltatásnak kitenni, megfizetik ugyan a 40 koronát, de abban a biztos tudatban élnek, hogy ez a dolog az egyház vezetőségétől ered és elhi- degülnek az egyháztól, ellenségükké válnak saját hitüknek. Ezen a dolgon pedig segíteni kell s a legcélszerűbb megoldás az, hogy tagadják meg az illetők a kirót birság kifizetését s biztosíthatjuk arról az illetőket, hogy nincs Magyarországon olyan törvény-