Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1913-02-22 / 8. szám
1913. február 22. 8-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ifc oldal X-. TT E3 O IEX!! ■ ■■ MÁSNAP HMM „LUNA“ VIZET IGYATOK. A „LUNA“ kénes ásványvíz nagykárolyl főlerakata SCHNELL IMRE czégnél van. Az iskolák egészségügye szervezendő, a város ingyen adjon könyveket és tanszereket. A felnőttek továbbképzését is követeli a Programm. Gondoskodni kell felsőbb ipariskola, r.ői tanonciskola, kertészeti és gazdasági iskolák, leánygimnázium létesítéséről. A szegényügy rendezésének kiadásait progresszív szegényadóval kell fedezni. Egyéb teendők. Amint a város évenkint elkészíti költség- vetését, úgy terjesszen a tanács szociálpolitikai és kulturtervet is évenkint a képviselő- testület elA A város alkalmazottainak biztosítva van a tisztességes megélhetés. A városi tisztviselők több fizetést kapnak, mint az állam tisztviselői, de buzgóbb és több munkát is követelhet tőlük a város. A mai személyzetet csökkenteni kell. A külső városrészek feljesztéséről megemlékezve, hangoztatja a programm, hogy az utcákat mindenütt kövezni kell és minden utcában közkutak állitandók fel. A város szabályozásnál a kertváros eszméje felé kell keresni a fejlődés útját. Végül a programm kifejti, hogy a város tulajdonában levő szinház bérbeadás utján értékesítendő. Szenzációs újdonság! "isn Royal kávéházban «/ minden szerdán, csütörtökön, szombaton , es vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor! 'S3! JCST Belépti-dij nincs! A nagyérdemű közönség jóakarata támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. rendezése minden előtt. Irta : Nagy Márton. Biharmegye főszolgabírója. {Befejező közlemény.) Cikksorozatomban rámutattam arra, hogy a községjegyzői foglalkozást, melytől mai ifjúságunk nem egészen ok nélkül, valósággal irtózik s mely jelenség egy országos csapást hord méhében — miként lehetne még a jogvégzett ifjúság előtt is közkedveltté, keresetté varázsolni s mint lehetne ez állást értékes tartalommal megtölteni. Lelki szemeim előtt megjelenik a jövő nótáriusa, az uj Magyarország egyik legértékesebb tényezőjeként. S most befejezésül lássuk a perspektívát, mily hatást gyakorolna a szervezési gyökeres átalakulás már a közel jövőben is a járásokra, melyekre szintén nagy feladat vár a közigazgatás általános rendezése folyamán. Ez az eljárás maga után vonná elkerülhetetlenül a mostani főszolgabiróságnak teljes átalakulását is. Községek feletti felügyelete hatékonyabbá, közvetlenebbé válnék. Hiszen saját közegei, az alszolgabirák fognák ellátni a községi közigazgatást. Számos ügyben, melyben eddig I-ső fokban járt el, Il-od fokú hatósággá emeltetnék. A rendőri kihágások terén pedig vagy mint feljebbviteli biró ítélkeznék, vagy pedig azon esetekben járna el, ha az elkövetett cselekmény magasabb büntetés kirovását vonná maga után, mint aminő magasságú büntetések kiszabására az alszolgabirák fel lennének jogosítva. A főszolgabíró lenne egyszersmind elnöke a járási tanácsnak, mely a köz.-égek s vármegyei törvényhatóságok kö/.ött, mint külön autónomikus szervezet működnék. Nem kicsiny lendő, de megvalósulásuk esetén nagyon is mélyreható alkotások lennének ezek, melyek után hőn sóvárog minden gyakorlati ember, ki a mostani viszonyokat közvetlen tapasztalatból ismeri. Nem lehet kicsinyelni a kérdést, mert a nép zöme a községekben él s a legkiáltóbb bajok is innen fakadnak — 12,000 községéből az országnak. S e népmilliók ma is jegyzőjükben, a falu pennájában bírják szellemi vezetőjüket. Megbecsülhetetlen szerve s közvetítője az államhatalom funkcióinak. Meg kell tehát adni nekik az eszközöket is, hogy hivatásukat egész emberként betölthessék, minden felesleges és lealacsonyító munkától, valamint a községi bíróval szemben eddig elfoglalt félszeg helyzetéből felszabadítva, címmel, hatósági jogkörrel ruházva fel, hogy fokozott ambícióval láthasson községe és köre felvirágoztatásának nagy nemzeti munkájához, S e mindnyájunk által várva-várt nagy nemzeti munka kezdelén örömmel és teljes bizalommal üdvözöljük az uj korszak hajnalhasadását. Ha komolyan szivünkön viseljük a célt, akkor el kell fogadnunk a hozzávezető eszközöket is. Lehetetlenséget nem ismerünk, csak mindennek a módját kell kitalálni jó magyar falusi ésszel s nem futkosni külföldi példák után, melyeknek majmolása rendszerint nyakatekert, torzszülöttet szül. A szépen puffogó frázisok helyett, no meg aztán a papíron is igen szépen festő, de a gyakorlati életben legtöbbször csődöt! mondó nagy elméletek helyett végre nyis- sunk ajtót a m> közigazgatási rendezési politikánkban is népiesebb, egyszerűbb, gyakorlatibb, tehát egészségesebb gondolkozásnak; mert csak ez lehet biztosítéka egy szebb jövőnek, közigazgatásunk újjászületésének, teljes magyarságának, tökéletes felvirágzásának és ezzel jobb sorsra érdemes népünk megelégedettségének, boldogságának. Már pedig örök igazság, hogy a népek megelégedettsége minden kormányzatnak legfőbb ékessége és dicsérete. A magyarok Istene megáldott minket Sándor Jánosokkal, Némethy Károsokkal és Ladik Gusztávokkal. Ha ők veszik kezükbe tömérdek tudásuk, rengeteg munkabírásukkal s lángoló hazaszeretetükkel a közigazgatási reformot, alkotásuk korszakalkotó leend. Adja a magyarok Istene, hogy reménységünkben ezúttal ne csalatkozzunk! Úgy legyen! (Vége.) Színház. (Ss.) A közönségről. Erről az ezerszemü, sok tüskéjű, szörnyetegről. A közönség valami egészen más, mint az alkotó egyedek csoportja. Lényegében teljesen megváltozott alakulatát adja a benne levő embereknek. Én is, más is, ha pl. színházba megy „kö- iönség“ lesz. Lehetett kint finom, udvarias ur, bemenet már szó nélkül lesodorja a szélen ülő ur kemény kalapját a szók karjáról és nyugodtan végig tapos a szomszéd „közönség“ kollegák lábán, ha csak nem ismerősei. Az évből 9 hónapon át egy szem cukrot sem evett, de az alatt a 3 hónap alatt mig itt vannak a színészek úgy él mint, a madár, — cukron; mert ő „közönség“: A jámbor, szolid ember bánya-veti, hangos, kíméletlen lesz. Néha még párbajba is keveredik. Ebből látszik, hogy az udvariasság nem ember emberrel szemben tanúsítandó vérbeli finomságunk, hanem ismerőseinkkel szemben kötelezően ránk erőszakolt viselkedés, amit szívesen levetünk, ha ismeretlenek közé megyünk. Persze, az ilyen álláspontnak vannak feltételei is, bizonyos lelki hiányok. Ez alól az sem kivétel, aki az alsó páholyban ül. Még azt sem gondolhatja, hogy nem hallják a lármázását, mert elkerített helye van a pénzéért. De elől nincs bedeszkázva! Elég kár. Február 14-én egy egészséges, jó magyar operettet adtak, „Az obsitost“. Elismeréssel kell megemlékeznünk Neményiné bensőséges, élethíi alalakitásáról. Komoly tanulmánynyal, helyes érzékkel színezett Horváth is. Bay Laci gyönyörűséges, szép hangján énekelte a szebbnól-szebb dalokat, nagy tetszés mellett. Kitünően játszott Szigeti L, Gáspár és Kun D. Ami elevenség és derű van a darabban, mind az ő kitűnő játékukból sugárzott az előadásra. Különösen ki kell emelnünk Szigeti Irén alakítását, mint amelyet a kifejező arcjáték, túlzásoktól ment, finom karikirozás tett elsőrendűvé. Kun D. nagy tetszés mellett, igen leleményes fogásokkal kuplézott. Gáspár kitűnő zsidó volt. 15- én „Györgyike, drága gyermek“ ment, másodszor. „Szenzációs sikerű“ darab. Éhez a jelzőhöz sem jutott volna, ha Károlyra van bízva. Bizony itt még úgy gondolkozunk, mint a Györgyike mamája, nyárspol- gáriasan. „Nagy ur lesz a férjed, meg lesz mindened, pompában fogsz élni, — boldog leszel“, hangzik az okos anyai szó. „Szerelem? — szamársági“ és győz a józan belátás. A család eladja a leányt s húzza utána a sápot. Ez az igazi erkölcstelenség, nem az, hogy Györgyike annak adja magát, akit szeret. Füzess Anna egész művészetével alaki- tóttá Györgyikét. Szerelmes odaadása, fel- I feltörő lázongása, szeszélyeskedése mind élethü, igazi volt. Passzív részvételre szánt szerepben annyira bensőséges, kifejező csak olyan nagy művésznő tud lenni, mint Radó Rózsi „Anna“ szerepében. Boros E. imponáló megjelenésével, férfias szép orgánumával karakterisztikusan alakította a gyárost. Nagyon jó volt Csáky, a szerelmes szini- növendék szerepében. Alakítása egy színész- növendéknél feltételezhető szinészies pózok és deklamálások visszaadása mellett az a mögött mégis megcsillanó igazi, mély érzés kifejezése elsőrendűvé tették alakítását. Gáspár minden izében tipikus kávéházi törzsvendég, bohém és mint ilyen lágyszívű apa volt. Alakítása élethü és egységes volt. Kitünően játszott Szelényiné, kisebb szerepekben feltűnően jó volt Füzess Lenke és Stella. 16- án d. u. „A csókszanatórium“ léhaságai mulattatták és „nevelték“ a délutáni publiI kumot. Este „Tatárjárás“. Az előadás feltűnően jó. Egyes alakítások megállnák helyűket a Vígszínházban is. Különösen Gáspár és Kun. Ez a két ember felülmúlta önmagát ezen az estén. Tény, hogy a szerepek komikusak, tehát hatást lehet elérni velük. De ilyen diszkréten, azért a szerepeknek minden komikumát kiaknázni, finoman mogfigyelt apró részletekkel gazdagítva kidomborítani csak olyan igazi szinószemberek tudják, mint ők. őszinte érzéssel, hatásosan játszott Csáky és partnere Szigetby I. Nem lehet
