Közérdek, 1913. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)

Érmellék, 1913-02-15 / 7. szám

február 15. 7-ik szám

ÉRMELLÉK

3-ik oldal.

Gazdák figyelmét

felhívom du- luk^Aii rfiAI'AYl raktáramra, a mely minőség tekinteté- san felszerelt uUItvaOl ben felülmúlja a összesjégetett cserepeket. Teljesen vízhatlan és idők folyamán mindig tartósabb lesz. Továbbá ajánlom Mór- és hidcsfivek, itatórátyuk, cement folyamhomokkal dúsan felszerelt raktáramat az építtető közönség szives figyelmébe. Pontos, olcsó és jé kiszolgálás

KATZJENŐ

az érzDCLili.ál^rfalTral első “betori.gT3rár tulajdonosa.

Beocsini Czementgyári Unió részv.-társ. Selypi gyárának nagybani elárusitója.

Dohányosok háborúja.

Véres verekedés egy asztalkendő miatt.

Valóságos csatát vívtak az elmúlt héten Hónig Benő dohányosai ifj. és id. Papp József, valamint Hegyik Mihály utóbbi kettő feleségeikkel. — A verekedést a két asszony kezdte el, egy ócska abrosz miatt, amely véletlenül a másik padlására került. Csakhamar beleavatkoztak a férfiak is és előkerült kapa, fejsze és a kés is és a verekedés hevében a két Papp József súlyos vágásokat és ütéseket kapott fejükre, Pappné pedig egy kés szúrást az oldalába. Hegyik és felesége is alaposan kihúzták a lutrit, úgy hogy dr. Klein orvosnak egy óráig tartott, mig a sérüléseket bekötözte. A csendőrség a verekedés hírére gyorsan megjelent a helyszínén, de csak a sérülteit kihalgatására szó • ritkoztak, akik mindenike a másikat okolja a verekedés megkezdésével.

Fedák Sári, Zsigmondy Anna és Borbély Lili mind a Gaszner-(féle „Ibolya crémet“ használják.

Székelyhid.

Dalok.

i

Hervadt rózsa, fehér rózsa Hull a könnyem rája,

Aki adta régen nyugszik Csöndesebb világba . . .

Elporlik a fehér rózsa.

Eltűnik az élet

De én téged, szőke leány

Nem feledlek soha amig élek.

*

Piros szegfű, üde szegfű Lelkem örül érte Ott virított még ma reggel Egy leány kis kertjébe,

Hogy ha az ö mosolygását Es két szemét látom,

Azt hiszem, hogy ő a legszebb Nyíló virág ezen a világon.

H. Kovács Zoltán.

A gazda jövedelme.

Ha a hivatalnok, vagy az ipari munkás kevesli a jövedelmét, fizetésemelést, illetve béremelést kér. Az igaz, hogy egyikük sem nyer vele semmit, mert az ilyen fizetésemelésre rendkívül éber figyelemmel vigyáznak a háziurak, pékek, mészárosok, úgy hogy a fixfízetésü, vagy állandó keresetű emberek j javadalom többlete csak a legritkábban szokott az illetők javára szolgálni, minden ilyen bér, vagy fizetésemelés mozgalom nyomában ott settenkedik a fogyasztási cikkek általános megdrágulása.

Legkevesebb haszna a fizetés, vagy bér- javitásból a mezőgazdasági termelőnek van, sőt inkább kára, mert hiszen a városok ipari munkásságának bérmozgalma időnként a beható agitáció révén elharapózik a falvakra is, úgy, hogy pl. a legutóbbi időben Magyar- országon jelentékeny mértékben emelkedtek a mezőgazdasági munkabérek is, anélkül azonban, hogy a mezőgazdasági termékek ára megfelelően emelkedni tudott volna. Hogy most rendkívül magas minden gazdasági termékeknek az ára, azt a fogyasztás nagymérvű emelkedésének köszönhetjük, amelyet

egyaránt szenved Európának, sőt a világnak majd minden müveit országa. Megállapíthatjuk még azt is, hogy a mezögazgasági termékeknek csakis a városi piacokon van nagy ára, a gazda jóval kevesebbet kap azért, sőt egy- némelyik terméket, dacára a termelési költségek nagymérvű emelkedésének, ma is nevetségesen csekély áron kénytelen elfecsérelni amaz egyszerű okból, mert a földmivelö ma sem tudja kellőképen megközeliteni a piacokat. ma sem tud közvetlen közelébe jutni a fogyasztó közönségnek.

Ez az állapot hova-tovább teljesen tarthatatlan a mezőgazdasági termelő osztályra nézve, amely tudjuk, a közterhek túlnyomó nagyrészét viseli, tarthatatlan, mert hiszen a magyar mezőgazdaság csődjéhez a magas terményárak ellenére sem kellene egyéb, minthogy a nemzeti termelést védő vámokat eltöröljék, vagy legalább is leszállítsák. A társadalmi és politikai viszonyok fejlődése pedig szinte ellenállhatatlanul sodorja az országot ez utóbbi felé. Ha tehát rövid időn belül nem találjuk meg a módját annak, hogy a mezőgazdasági termékek becsületes árát biztosíthassuk, a vám- és kereskedelmi szerződések lejártával valóságos nemzeti veszedelem zúdulhat a nyakunkba, ami éppen a nemzet fenntartó osztályt fogja a legérzékenyebben érinteni.

Két alkalmas módja kínálkozik annak, hogy fokozhassuk a gazda jövedelmét, legalább oly mérvben, ami megfelel a többi társadalmi osztályok jövedelem gyarapodásának. Az egyik volna aminek az eszméje ma igen divatos, — a mezőgazdasági termelés fokozása. Ennek a módnak a keresztülvitelére történtek is már elhátározó lépések, ez irányban folyik a munka, de korántsem azzal az erővel, ami a gyors sikert biztosítaná. A mezőgazdaság termelés fokozására irányuló akciót tehát erőteljesebbé kell tenni, de aztán nem szabad késni a másik jónak látszó eszköz alkalmazásával sem. Ez az eszköz, illetve mód az értékesítési viszonyok gyökeres javítása.

Ha ugyanis vizsgálat tárgyává tesszük azt, hogy az ipari termelésnek a jó értékesítés elérése céljából milyen hatalmas segédeszközei vannak, szinte el kell szomorodnunk a fölött, hogy a mezőgazdasági termékek értékesítése céljából egy olyannyira mezőgazdasági jellegű államban, mint Magyarország alig tettünk valami számbavehe- tőt. A mezőgazdasági termelés csak a legritkább esetben jut közel a fogyasztóhoz. S ha valahogyan még is sikerül egyik másik termelőnek legyőzni azokat az óriási akadályokat, amelyek ma a termelők és fogyasztók köré tornyosulnak, ezek a szórványos esetek elenyésző kevesek az ország mező- gazdasági termeléséhez viszonyítva.

Be kell azonban ismernünk azt is, hogy az értékesítési viszonyok mai züllöttségének az okát sok tekintetben a földmivelö népben kell keresni. Aki gyökeresen akar javítani a mai értékesítési viszonyokon, annak rengeteg sok konzervatizmust kell legyőznie és igen sok tanulásra való hajlamot kell felébresztenie, de ezenkívül követelnie kell rengeteg állami és törvényhozási intézkedést is, mert hiszen egy-másik dologban állami beavatkozás nélkül pusztán a gazdaközönség és fogyasztó közönség közös válvetett munkájába bízva, mozdulni sem lehet.

Egy érmelléki gazda.

Tűz. Érköbölkuton febr. 3-án viradóra Kis Sándor fölműves háza leégett. Nevezetnek gabonanemüi és bútorai is a lángok martalékai lettek. A szerencsétlenség hihetőleg bosszúból történt.

Pénzintézeti közgyűlés.

A Székelyhídi Gazdasági és Iparbank Részvény Társaság folyó hó 25-én délután 3 órakor tartja Il-ik évi közgyűlését Székelyhidon az intézet Árpádtéri helyiségében. A közgazdasági ; és kereskedelmi élet anyi szomorú és sajnálatos eseményei sorából örvendetesen ki a pénzintézet ez idei mérlege amely csekély (100000 j korona) alaptőkéje dacáia 11012 kor. 14 fillér nyerességet mutat fel, ami fényes bizonyítéka annak, hogy annak vezetése jó kezekbe van j letéve és a pénzintézet nem csak a szorosan vett üzleti körökben, de a vidék nagyobb pénz- I intézetei körében is rendkívüli jó hírnévnek örvend. Az intézet fejlődi akar és e fejlődéssel együtt folytonos belső megerősödést is szem- előtt tartja. A múlt év mérleg minden tétele ezt az intenzív munkát dokumentája, melyet a bank elmúlt évben végzett amikor a hiteligényeket hivatása magaslatán állva igyekezett kielégíteni. Elismerés illeti ezért az intézet igazgatóságát, Dr. Biró Sándor vezérigazgatót és a derék tisztviselői kart. Az igazgatóság és felügyelőbizottság a 11012 kor. 14 fillér nyereség felosztására kérve az alábbi jelentést terjeszti a közgyűlés elé:

Tisztelt közgyűlés!

Midőn az 1912-ik üzletévről szóló zárszámadásunkat a t. közgyűlés elé terjesztjük, van szerencsénk 11012 K 14 fillér tiszta nyereségnek felosztását következőkép javasolni:

Osztalékokra részvényenként 10 K 5°/0 K 500'— Tartaléktőke gyarapítására K 3200'— igazgatóság jutalékára 12(*/0 K 132L46. Vezér- igazgató jutalékául 3°/0 K 330'36. Tisztviselők jutalékául 3% K 330'36. Elnöki külön tisztelet dij K 100'— Felügyelők jutaléka á 100 kor. K 400'— 1913. évi nyereségszámlára vittessék át K 329'96 össesen : K 11012'14.

Az intézet vagyona: Pénztári készlet K 7627' 39. Poslatakarékpénztár K 316'— 7943'39. Váló kölcsön K 371680'76. Folyő-számla kölcsön K 32267‘29. Felszerelés K 1638'— Előre fiz. viszlesz váltó kamat K 1741'64. Összesen K 415271-08.

Teher: Részvénytőke K 100000'— Tartalék tőke* K 4000'— *Ez évi hozzáadással K 7200'— Betétek könyvecskékre K 78958'30. Betétek folyó számlára K 12566'46 = 91524'76. Viszlesz. váltók K 203360'6. Előre felvett kamatok K 5374T2. Folyó évi nyereség K 11012T4. Összesen K 41527P08.

Az uj községi orvos. Dr. Vámos Andor orvos f. hó 1-én foglalta el felelősógteljes állását Székelyhid községnél és megkezdette rendeléseit. Az uj orvosnak a törvények értelmében a községházán hivatalos órát kell tartania, ahol a hozzá forduló községi szegényeknek díjtalanul köteles rendelkezésére állani.

Teaestély. Farsang utolsó napján jól sikerült teaestélyt rendezett Guszti bátyánk, a Nagyvendéglő közszeretetben álló tulajdonosa. Tea után a fiatalság cigányzene mellett táncra pendült s járta jó kedvvel egész a hajnali órákig a ropogós csárdást. A jópéldát a tánchoz a házigazda szolgáltatta, aki kedves feleségével Pepi nénivel, ott sürög- tek-forogtak a fiatalok között, ezzel is emelve a féktelen jókedvet amely az egész családi jellegű mulatság alatt uralkodott.

Utibizottsági gyűlés A székelyhídi, érmi- hályfalvi és margittai járások f. hó 5-én Ko- vásznay Marcel főszolgabíró elnöklete alatt gyűlést tartott. A gyűlésen igen sok szép beszéd hangzott el s a bizottsági tagok élénk eszmecserébe bocsátkoztak egymással; az utak pedig valószínűleg továbbra is a mostani járhatatlan állapotban maradnak.