Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1912-12-21 / 51. szám

Nagykároly, 1912. december 21. 51-ik szám. V. évfolyam. •• ______m. . , _ _ KÖ ZÉRDEK ÉF^MELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ÉS TDEZŐQAZDAS A G ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult 'Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Győrgy-tér 36. Telefon 95. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3‘50 kor. Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4.— kor Egyes szám ára 20 fillér. I FÜRT FERENC I_____ 1862-1912. „E lhull a virág, eliramlik az élet. . .“ Az örök változhatatlan, az elmúlás törvénye megismételte magát, valaki meghalt! Sorokban lehetetlen kifejezni azt a fájdalmat, amelyet e sző övéinek oko­zott, hogy ö meghalt. Mi is együtt gyászolunk a bánattól mélyen sújtott családdal, hisz az elhunyt kedves, jó barátunk, atyai tanácsadónk, lapunk aranytollu főmunkatársa volt. Ott pihen életlen teste a hideg föld­ben, szemei örökre behunyva, amelyek mindig és mindenütt keresték a szépet és a jót. Eszméit, gondolatait nem teszi már papírra s a szó, mely úgy virágzott ajakári, hangja, mely úgy csilingelt, mint az ezüst csengettyű, — elnémult örökre. Az ő szép, nemes lelke nem hallja már, ha a nyíló cseresznyefák fehér bok­rétái között megcsendül a fülemile csi­csergése. Nem halszik már többé ajakán a halottak temetésénél a búcsúztató beve­zetője, a biblia sorai: „The.e nafso ceriru bier or hachajim" (A lelke legyen összefűzve az örökélettel). Nem mondja teljes lemondással a vigasztaló szavakat: „Adosem noszan, ado- sem, lukadt“ (Isten adta, Isten vette). Nem fejezi be beszédjét könyben úszó szemekkel: „ Baruch dájam emeszu (Áldva legyen az igazságos biró). A ha­lál elnémította örökre. Igazi lelkipásztor volt, a ki a tradi- tionalis valláshüséget össze tudta egyez­tetni a modern világfelfogással és a ki pályája elejétől mindenkor békére töre­kedett nemcsak saját hitfelekezete tagjai között, hanem más vallásuakkal szem­ben is. Mint fényes égi test világította be szelleme a város minden intézményeinek egét. Alig volt itt valamelyes nemes moz­galom, üdvös intézmény, melyből munka­részét ki nem vette volna. Ékesszólásának és rábeszélésének kö­szönhető, hogy az izr. nőegylet modern konyhát rendezett be és tart fönn, hol ivarosunk éhezői mindig meleg és Ízletes ételt kapnak. Megalakította a hitk. kebe­lében az izr. szegény betegágyas nők segélyegyletét, szervezte a patronázs egy- i letet, megalapozta két ízben is a talmud- tóia egyletet, tagja volt a városi képvise­lőtestületnek, ahol szava mindig meg­hallgatásra talált, a Kölcsey-egyletnek szorgalmas s a városi pénzügyi bizottság szakavatott tagja volt. Több éven át ta­pintatos kézzel vezette a mezőgazdasági ismétlő iskola ügyeit. Hitközségében az ősi tradíciókhoz senki jobban nem reg. halott, mint ő. Rettenetes napjai voltak, mtdőn hit­községében aziránt indult meg a moz­gatom, hogy az esküvőket — az eddigi szokástól eltérően — a templomban tartsák. Az egyik kezével herkulesi csa­tákat vívott a merész újítók ellen s a másik, a jákobi kézzel, magához láncolta jóakaró, engedelmes híveit. S hogy milyen napjai voltak, midőn a magyar szót, édes hazánk zengzetes nyelvét az Isten há­zába bevinni s ott stabilizálni akarták, azt nagyon kevesen tudják. Sziszifuszi munka volt mély tradicionális vallásos­ságát, lángoló hazaszeretetét, a hitközség­hez való ragaszkodását és a hitközség egységének megőrzését összhangzásba, szoros nexusba hozni. És bölcs tapin­tatosságának minden sikerült. Megnyug­tatta a kétkedőket, lecsillapította a zajon- gókat, megnyerte az elégedetleneket, meg­mentette a megmenteni valót s győzött a jobb, a felvilágosodottság és hazafias irány. 17 évi itteni működése alatt alig az utolsó években élvezett békésebb nyu­galmat s most kellett őt elveszíteni! De vigasztalódnunk kell, mert csak nemes testét nem fogjuk többé látni. Magasztos tanai itt maradnak közöttünk, itt fognak élni, virágozni és örökké fentmaradni. És ezt az embert, ezt a bibliai Jó­zsefet semmisítette meg a halál, ezt ra­gadta el, a kinek még élnie kelleti volna, tisztogatni a bűnt, megmutatni az em­beriségnek u helyes utat. Oh! mint szeretnők visszakönyörögni nemes lelkét a másvilág küszöbéről. A halál azonban nem engedi. A halál, amely jó aratást csinált, elvitte magával, mert neki is kedves az, aki az emberi- J ségnok oly kedves volt. Mindenki szerette, becsülte, tisztelte Öt! Kedves, szeretetreméltó egyéniségévell jóságos arcával egy hosszú életen ál csak tisztelőt és jóbarátot szerzett ma­gának, akik gyásszal a szívben, könnye, a szemben temették el azt, akinek tár­saságában annyi, az élet küzdelméből eredő keserű gondolatokat felejtettek el. Könytelt szemekkel állunk a sir előtt. Áthatva az igazi szeretet és tisztelettől az elhunyt személye iránt, hullajtjuk reá könyeinket a felásott sírjára és egy imát küldünk a Legmagasabbhoz, arra kérve őt, hogy tegye édessé örök pihenését. Vajoniach besolóm ál mis- kovaj! * * * Mint futótűz terjedt el városunkban kedden a reggeli órákban, hogy Fürt Ferenc, a status-quo izraelita egyház nagytudásu, köztiszteletben álló főrabbija hétfőn este rövid szenvedés után elhunyt. A hirt mindenki kétkedve fogadta, mert a délutáni órákban látták a vasútnál, a hova Vinkovcéről érkező kedves neje fogadására sietett. Este 8 órakor még megvacsorázott, majd a Talmud olvasá­sába merült és 10 óráig kedélyesen beszélgetett családjával, terveket szőve a jövőre nézve. Tíz órakor panaszkodni kezdett, hogy szívfájdalmai vannak, majd midőn a ro­hamok ismétlődtek, lefeküdt ágyába. Ké­sőbb rosszabbul lett s aggódó családja a háziorvosért küldött, de mire dr. Cukor Lajos megjelent, már nem segíthetett és a beteg felesége karjai között adta ki nemes lelkét. A halál hire az egész város közön­ségében igaz és mély részvétet keltett. A LEGCÉLSZERŰBB KARÁCSONYI ÉS ÚJÉVI AJÁNDÉK GYERMEKEKNEK TÉLIKABÁT VAGY RÚNA, FÉRFIAKNAK SZŐRME-BEKECS, VÁROSI- VAGY UTAZÓ-BUNDA ÉS LÁBZSÁK. ÓRIÁSI VÁ­LASZTÉK !! SZÁNTÓ MÓR ésTÁRSá SZATMÁR SZOLIDSZA­BOTTÁRAK! (A SZINNÁZZAL SZEMBEN). KOCSIS DOLMÁNY ÖLTÖNYÖK ÉS RÓZSÁS SZŰRÖK ÁLLANDÓAN RAKTÁRON VANNAK.

Next

/
Thumbnails
Contents