Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1912-08-24 / 34. szám

2-ik oldal.

KÖZÉRDEK

aug. 24. 34-ik szára.

m

ISKOLAI IDÉNY BEÁLLTÁVAL

Ä «8

gg IGEN OLCSÓN LEHET BESZEREZNI ISKOLAI KÖTÉNYEKET, LÜSZTER, CLOTT, m CARTON SZÖVETEKBŐL GYEREKEK ÉS LEÁNYOK RÉSZÉRE. ÚGYSZINTÉN HARISKEFÉKET, FÉSŰKET LESZÁLLÍTOTT ÁRBAN v^ríKJ F\rvr\UL./ nnL NAGYKÁROLYBAN, KERESK. ÉS IPARBANK PALOTA (ZÁRDÁVAL SZEMBEN).

wmm®.

m

m®

sasi

i®

n

B B

a

m

B

IIS® ® li

!oj

1

m

[§}

53

I llllliilll SUES ® S3

(ga; iü

m a

az évezredes viharok inegedzették efajt!

De ! — Ezt a szégyent, ezt a csapást nem szabad elviselnünk, mert akkor valóban második nagymajtényi tragédia játszódnék le Nagykároly ősi falai között.

Jusson eszetekbe, hogy alig pár napja borultunk le áhítattal az első magyar király szent ereklyélye — szent jobb keze előtt.

Jusson eszetekbe ez a szent jobb kéz most, amikor ismét reátok akar csapni a bécsi kéz, nz átkos bécsi kéz.

fíz uj adónovella.

Küszöbön az uj adótörvény életbeléptetése. Helyes időpontot választott az uj pénzügyminiszter ur. Ma, midőn nyakig benne vagyunk a szinte állandónak mutatkozó pénzszűke által okozott gazdasági válságban, az élelmiszerek és egyéb szükségleti cikkek fokozatosan növekvő drágaságában, a keres- delmi, és ipari és gazdasági pangás folytán előállott lehetetlen létviszonyokban. A 458-ból álló s csak az ádáz politikai viszonyok folytán elfogadhatóvá vált törvényjavaslat szövege valószinüleg a gyors munka következtében nem egy helyen zavaros, s ahol viz- tiszta: ott a mézpatinával bevont aloe-t látjuk. Tapasztaljuk azonban azt is, hogy az az érdekelt körök meghallgatása s véleményezése nélkül is készült. Pedig elvégre mi

szegény adóalanyok is vagyunk — a folyton elitéit vádlottak kivül — valami az állami háztartásban s ott, ahol ami bőrünkön készül valami, elitéltetésünk előtt is lehetne szóhoz jutnunk. A mostani novella hasonlit az angyalcsináló asszonyhoz, ki a kis leányok simogatása közben kiszedi fiilökből az aranyfüggőket. Simogatása e nemes javaslatoknak abban áll, hogy a Wekerle-féle 4 és 5 szá zalékos adókulcsot 3 százalékra szállitja le. E szives simogatás alatt rejlő szomorú való azonban: az összadóteher lényeges súlyosbítása, mert hiszen bizonyos, hogy az adót a minimális kereseti nyereség után — mint —• mint eddig is — fogják kivetni s igy a végeredmény: az adókulcs leszállításával járó adóalap fölemelése.

Tapasztalni fogjuk az államháztartásunk legközelebbi mérlepénél e súlyos ajándék jövedelmét a kincstárra nézve. S ha valaha, úgy, most élhetünk azon ismert latin közmondással : Timeo Danaos et dona ferentes.

Ami mostani pénzügyminisztereinkkel — akik mindenáron az állami háztartásunk egyensúlyán fáradoznak — nagyon meglehetünk elégedve, mert hol súlyosbítják a közterheket, hol ajándékkal kedveskednek. Ezen kedveskedések azonban rendszerint súlyosabbak a kirótt közterheknél.

Egy egyszerű és közönséges példa igazolja, hogy a három százalékos adókulcs és fölemelt minimális kereseti nyereség mellett az adózók helyzete jóval kedvezőtlenebb, mint az előbbi négy és öt százalékos adókulcs, de alacsonyabb minimális kereseti nyereség mellett. Az iparosnak, vagy kereskedőnek, aki üzlethelyiségéért vagy

irodájáért 2000 korona, lakásáért 1000 korona évi bért fizet, adófizetési kötelezettsége, ha az eredeti törvény szerint is, a javaslat szerint is a minimális fokozatot vesszük alapul, következően fog alakulni: a) az eredeti törvény szerint az adóalap a 2000 K 40 százaléka = 800 K és 1000 korona l1/«- szeres összege = 1500 K korona, összesen 2300 korona. Ennek öt százaléka 115 korona, amelyhez járul 26 korona jövedelemadó, az egész együtt 141 korona;

b) a novella szerint a minimális kereseti nyereség a 2000 korona 67 százaléka = 1340 K és az 1000 korona 21/2-szeres ösz- szege 2500 K ; összesen 3840 korona. Ennek három százaléka = 115 K 20 f., ehhez hozzáadandó a magasabb fokozatú jövedelemadó : 68 K, az egész együtt 183 korona 20 fillér.

Ha a maximumot alkalmazzuk, akkor természetesen a különbözet még sokkal nagyobb (az 1909-iki törvény szerint az adó 1026 korona lenne, a novella szerint pedig 2140 korona) és az is természetes, hogy még jobban megnövekszik a magasabb ösz- j szegü üzlet- és lakásbéreknél.

Látjuk tehát e törvényt a való nemében Hisszük és reméljük, hogy a rendes politikai ‘ viszonyoknak helyreálltával e novella sem fogja a rostát elkerülni s sikerülni fog az érdekelt körökkel egyetemben a helyes megoldást keresztülvinni.

Fogászati műterem

Nagykároly, Könyök-utca 11.

Készitek (a gyökér eitávolitása nélkül is): természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlásnélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben.

László Jenő

fogtechnikus.

— Látni kell azt, aki énekel — súgta rossz magyarsággal segédtisztjének.

Az istentisztelet végeztével egy sovány, tompalábu emberke állt meg Gujon előtt.

— Zahorán János rektor vagyok, őrnagy ur, — kezdte beszédét —- méltóztatott hivatni ?

— Maga énekelte a zsoltárt ? — kérdezte csodálkozóan a vezér.

— Én, parancsára.

— Nagyon szépen énekel, de nem gondoltam, hogy maga az.

— Ez az én átkom, őrnagy ur. Mert rossz a lábam, gyenge a testem, nem hiszik el azt sem, hogy a hazámat szeretem, nem vesznek fel a seregbe. Pedig tudom, hogy használnék, segítenék.

A vezér segédtisztje mosolyogva tolmácsolta az izgatottan, lelkesen mondott szavakat. Gujon megrázta jobbját.

— Maga itthon a templomba, mi a csata- sikon, de egyaránt küzdünk. Isten vele 1 . . .

A trombiták riadót fújtak. A sereg kifejlődött s megindult komoran előre. A

rektor nézett utánuk merőn, fájdalmasan s amikor már a lépések dobbanását sem hallotta többé, odaszoritotta kezét sovány mellére, melyből majd kiugrott az a kis hus- darab és ment vissza Trsztenába, ahol már csak a gyermekek és az öregek maradtak hátra.

II.

Harsog a trombita, pereg a dob, süvit a golyó, bömbölve okádja a halált az ágyú. Fent a csúcson kihivóan lobog a feketesárga zászló. Rohamot roham után ver vissza az ellenség. A legbátrabb szivet is megmarkolja fagyos kezével a csüggedés. Csak Gujon nem tétováz. A csúcsot el kell foglalni, mert ez az ut vezet a fősereghez. Es Branyiszkó havas ormán játszik a szél az osztrák lobogóval.

— Hiába minden — rázza fejét Thuránszky kapitány — ha eddig nem sikerült, ezután sem fog. Egyre gyengül a sereg, a félelem is terjed. Az újoncokat nem is merem tüzbe vinni.

— Velünk a magyarok Istene, győznünk kell! — szól a tábori pap — én csodát várok.

A tisztek busán néztek a lázban égő papra. Szegény ember. Mi lesz belőle, ha még hite, bizodalma is megcsalja ? . . .

Alig egy pár lépésnyire, a hegy alatt táborozott a trsztenai ujonc-had. Két hónapja szálltak táborba, de még nem kóstoltak vért. Most itt volna az ideje, de nem vezetik őket. Valami tompa lemondás fogyasztja bátorságukat. Mindennek vége! . . .

— No Misa, — kezdi az egyik — mi sem látjuk többé falunkat. Lelő bennünket az a tüzes gép, vagy megfagyunk. Egészen mindegy.

— Minek is jöttünk ide, — súgja az egyik is, a másik is — az ördög ellen nem lehet csatázni.

És búsulnak tovább. Egyszer csak ismerős hang üti meg fülüket. A rektor hangja. Igen, a rektoré. Már itt is van köztük, hirt hoz falujukról, mátkájukról.

— Fiúcskák, mi baj van? Lelóg a feNe dobja ki pénzét -NN! házaló ügynököknek

hanem forduljon

Huszthy Zoltán

közismert fényképészetéhez Nagykároly, Kossuth-u. 5., ahol biztosan természethü,

gyönyörű kivitelű képet kap! ::