Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1912-08-10 / 32. szám
ÉRMELLÉK 2-ik oldal. aug. 10. 32-ik szám. Ráhmer Sándornál Debrecenben, Piac-utca 43. szám. (A Dréher melett). Bücher, JW éti lieber ff épgyár uh fiókjában. Legjobb fehér amerikai kötöző zsineg, amerikai kapák, szénaggüjlók, fűkaszálók nagy raktára. Mintaszerű kiszolgálás. Előnyös bevásárlás. Debrecenben és vidékén az eredeti amerikai Johnston kévekötő aratógépek versenyen kívül állanak, mert egyszerű, szerkezetűek, könnyűek, tartósak és kifogástalan szép munkát végeznek ! Kizárólagosan Cigány barátság. Vasárnap délután vérében fetrengett az utcán Kelemen Zsiga vályogvető cigány. Sokáig hevert igy, mig végre hozzátartozói megszánták és hazavitték. Az eset előzményei a következők: Kelemen Zsiga és Kocza György vályogvető cigányok a korcsmában két üveg sörön összevesztek. Eleinte szidták egymást mint a bokrot, de később aztán tettlegességre került a dolog. Kocza György felkapta az egyik sörös üveget és úgy vágta azt Kelemenhez, hogy a koponyacsontja rögtön beszakadt. A szerencsétlen eszméletlenül terült el a földön, de Kocza ezzel még nem érte be, hanem oda ugrott és a csizmája sarkával rugdosta, ahol érte Kelement. Végre a korcsmárosnak sikerült kilöknie a dühöngő cigányt. Kelement pedig kitették a korcsma elébe, ahol addig feküdt vérében, mig rokonai haza vitték. Tűz. Vasárnap kigyulladt Klein Izsák háza. A szárazság következtében lángba- borult az egész ház. A tűzoltóság gyorsan kivonult, a legnagyobb erőfeszítéssel dolgozott s igy sikerült a tüzet lokalizálni. Gyilkos villám. Kedden óriási zivatar vonult keresztül dörgés és villámlás kíséretében Ervasadon. A villám becsapott Bibárcz Testvérek házába. Bent a konyhában, vagy 10 férfi nőkkel vegyesen álldogáltak, valamennyien a zivatar elől menekültek oda. Egyszerre aztán óriási fény világította meg a konyhát, egy erős csattanás hallatszott s a nyitott kéményen a villám lecsapott a házba. Ifj. Bibárcz György holtan terült el a földön. Valamennyien kiszaladtak az udvarra, mert az egész ház lángban állt. Nem tudtak onnan a holttesten kivül egyebet megmenteni. Porrá hamvadt minden. Gyilkossági kísérlet. Gálospetriben folyó hó 4-én Halász János és Czenczik János valami csekélységen összevesztek, mire Czenczik ráemelte a kaszáját. Halászra, hogy megüsse. Halász védekezett és közbe beleharapott a Czenczik karjába. Ezzel Halász elintézte volna az ügyet, de nem úgy Czenczik. Hazament s elpanaszolta a nagy sérelmet testvéreinek. A családi tanács össze is ült s elhatározták, hogy Halászt meg kell ölni. Másnap este a Czenczik testvérek vagy négyen lesbe álltak, hogy mikor Halász hazamegy gazdájától édes anyjához aludni, leütik. Halász mitsem sejtve ballagott hazafele. Egyszer valaki hátulról fejbevágta. Ekkor a többiek rárohantak, agyba-főbe verték. Az éjjeli őr valami nyöszörgést hallott, oda ment és felismerte Halászt, ki több sebből vérzett, az orrát a bestiák levágták, az alsó fogsorát kitörték és több késszurást ejtettek rajta. Halász az orvtámadók ellen megtette a feljelentést. Pannonia-szálloda Érmihályfalva, Négy újonnan fényesen berendezett szoba! Kóser konyna. Pontos kiszolgálás. Mérsékelt árak. Ismét a bérkocsisok. Érmihályfalván úgy látszik, soha sem lesz vége a bérkocsi mizériáknak. Nap-nap után előfordul, hogy bérkocsi egyáltalán nincs az állomáson s a rendőrség, amely hivatva volna ennek ellenőrzésére mit sem törődik a közönség jogos óhajtása teljesitésével. Szerdán délután Nagyvárad felől jövő bihari vicinálishoz ismét nem jelent meg a soros bérkocsi. A vasúton érkezők, közöttük dr. Konrád Ernő békésgyulai kir. ügyész feleségével és 3 apró gyermekével, kénytelenek voltak egy embert beküldeni az állomásról bérkocsiért a városba és csak félórai várakozás után mehettek haza. Arra kérjük a járási főszolgabiró urat, hogy egy erélyes rendelettel vessen véget a már napirenden levő bérkocsi mizériáknak. Elvégre is, ha a bérkocsisok nem akarnak eleget tenni kötelességeiknek, be kell vonni tőlük az engedélyt. Akad elég becsületes ember Érmihályfalván, aki szívesen váltana bérkocsira való ipart és készséggel tenne eleget a fennálló szabályrendeleteknek is. FedákSári, Zsigmondy Anna és Borbély Lili mind a Gaszner-féle „Ibolya crémet“ hásználják. Székelyhid. Sötét erdő csendes mélyén . . . Sötét erdő csendes mélyén Turbékol egy gerle, Lágyan suttog a vadrózsa Dércsipte levele. Szellő szárnyán repül tova Hervadás siralma, Vele száll a bús szivemnek, Bombádéit szép szerelmemnek Keserű fájdalma. Szállj csak, szállj csak, síró szellő, Rózsám ablakára. Mondd el neki, hogy kedvese, Elhagyatott árva,: Öntsd ki szivem minden búját, Bánatát, keservét, És ha mégis sírni látnád S megismerted a bánatát, Térj hozzám majd ismét! Viola. a ima, Egy héttel ezelőtt még nagy volt az aratósztrájkok füstje az országban, azonban el is füstölögtek hamarosan. Tüzűket vagy eltapos- vagy kialudt magától. Szokott muzsikáját vidáman pengi a kasza s a vágógépek garmadába öntik az életet, az acélos gabonát. A búza nem pusztult el learatatlanul, megtelnek a csűrök, lesz őrleni valójuk a malmoknak, — de azért az ország mégis éhes marad, noha ez az esztendő gazdaságilag nem tartozik a rosszak közé, inkább mondható jó közepesnek. Ezt lehet kivenni a földmivelési miniszter legutóbb kiadott jelentéséből is, amely mostanában nagyon sok embernek a legkapósabb olvasmánya. Nagyon sok embernek, aki azonban se nem gazda, se nem szántóvető, csak éppen arató a papirbuza dustalan és buzavirágtalan, mindazáltal igen kövér mezőin. S éppen ezeknek a búzából élő bu- zátlan köröknek mohó érdeklődése miatt a lapok gazdasági tudósitásai nem éppen meg- bizhatók, mert inkább a börze, mint az igazság szolgáltatóban állanak, mivel amaz jobban fizet emennél. Mindazáltal a tudósítások torzításán keresztül is ki lehet venni annyit, hogy ha kanaáni világ nincs is Magyarországon, nagyon elviselhető eredmény a mostani. S ha ki lehetne egyezni a földdel, hogy mindig legalább igy fizessen meg a ráfor- i ditott munkáért, érdemes volna vele kiegyezni. A baj csak az, hogy a mai közgazdasági viszonyok még akkor is tönkretennék az országot, ha lehetne ilyen kiegyezést csinálni a földdel. Nem tudunk a földdel bánni s a föld minden különös boszuja nélkül a magunk keze ver meg bennünket. ■ Erre ugyan sok derék magyar ember csóválja meg haragosan a fejét és azt módja, hogy bolond beszéd az ilyen, mert éppen a magyar ember él-hal a földért és az Isten úgy teremtette a magyar gazdát, hogy a földszerzésben minden más náció arról vegyen példát. Hát nem kell haragudni, mert aki haragszik, annak nincs igaza. Mi nem vagyunk j par exelence földmivelő állam, ahogy szavalni szoktuk, hanem mi olyan földmivelő népek vagyunk, akik nem értünk a földműveléshez. A magyar mezőgazdasági termények exportját nem gazdasági fejlettségünk, hanem gazdasági visszamaradottságunk hozza létre. Az, hogy a nyugoti államok nem bírtak a gabonatermelésből elég jövedelmet huzni, azért áttértek a nagyobb hasznú kereseti ágakra. Ebből származott a mi veszedelmünk. A gabonapiacon urak lettünk ugyan ideig-óráig, de gazdálkodási rendszerünkön nem fejlesztettünk semmit s mert nem haladtunk, elmaradtunk a kortól. Mindenki tudja, hogy ez igy van, de nem szeretjük kimondani. A számok nem olyan szégyenlős természetűek, beszéljenek azok. A magyar gabonatermények közt legjövedelmezőbb a búza. Ezt véve alapul, a magyar föld hektáronként brutto 200—220 koronát hoz, de többször amakkor, mint emekkor jár közel az eredmény. Ez pedig olyan gyönge eredmény még a maximális határon is, hogy egyenesen kétségbeejtő. Különösen ha még hozzávesszük, hogy Magyarországon az ösz- sze's bevetett területből tizenkétmillió hektárból kilenc milliónál több szemes terménynyel van bevetve. Szép tudomány a közjogi gravámeneké; is, de ennek az oktalan gazdálkodásnak is nagy része van abban, hogy Magyarország Ausztria rab-gyarmatává lett. Földbirtokainak egyoldalú kihasználása gyarmattá tette az országot, kenyereden koldussá tette a népet. Akkor is koldusok vagyunk, mikor legjobban szolgál az idő a gabonára. Az se használ a tizenhárommilliónyi magyar földmivesnek, ha kitűnő kereskedelmi konjukturák révén a legjobban tudjuk értékesíteni a termést. A természetes erők és anyagi kincsek egyetlen biztos fundamentuma a föld, de okosan kell vele bánni, mert különben koldusbotot terem. Személyi hir. Dr. Halász Zsigmond járás- biró f. hó 7-én székhelyére visszaérkezett s átvette hivatala vezetését. Szabadságon. Olasz József, vezető-járás- biró, f. hó 12-én kezdi meg hat hétre terjedő szabadságidejét. Halálozás. Súlyos csapás érte id. Böde Imre tekintélyes gazdálkodót. Felesége, szül. Szűcs Zzuzsanna, élete 69, boldog házasságának 49-ik évében f. hó 6-án jobblétre szen- deriilt. Temetése 8-án folyt le általános részvét mellett. Emlékköleleplezés. Csütörtökön délelőtt leplezték le az izr. temetőben Weisz Lajos és neje által szüleik, néhai Réder Bernát és neje részére emelt díszes síremléket, nagyszámú közönség jelenlétében. A leleplezés alkalmából a sírnál Rosner Jude főrabbi mondott gyönyörű és megható beszédet. Istenítélet. Rémes zivatar vonult keresztül f. hó 2-án Bagamér határán. Délután 5 órakor óriási vihar tört ki, melyet jégverés követett, amely teljesen megsemmisítette Kré- mer Ferenc 92 hold szőlőtermését. Képviselőtestületi gyűlés. Székelyhid község képviselőtestülete f. hó 3-án gyűlést tartott Doby József főbíró elnöklete alatt. A közgyűlés kimondotta, hogy tekintettel arra, hogy az elöljáróság' által az esővizek elvezetésére a patakra kérelmezett zsilip nem felelne meg hivatásának, kérelmet nyújt be a vármegye alispáni hivatalához, melyben az engedélyezési eljárás beszüntetését kéri. — Ugyanezzel egyidejűleg kérelmezni fogja a szabályozás elrendelését és az eifoglalt medernek a község részére leendő visszaadását. — Kolling Adolf és társa érmihályfalvai cég ajánlatot adott be a villanyvilágítás létesítése iránt. A képviselőtestület elrendelte uj árlejtési hirdetmény közzétételét, melynek eredményéhez képest fog határozni a beadott ajánlat felett. — Elintézte,, végül a gyűlés
