Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1912-08-03 / 31. szám
4. évfolyam. Melléklet a „Közérdek éhez. 31. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1912. aug. 3. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatrsak : Érmihályfalva : VAJDA RUDOLF. Értarcsa : SZOBOSZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Érmellék TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután. a ..Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. A falu tüzveszedelme. Most, hogy elérkezett a tüzesetek szezonja, nem lesz érdektelen foglalkozni avval a nagy veszedelemmel, mely Magyarországon évenkint közel ötven millió korona kárral sújtja — legnagyobb mértékben — a gazdákat. Oly nagy ez a veszedelem, hogy a belügyminisztérium külön osztályt szervezett tüzveszedelem szolgálatára. Mégis, hogy ezek az óriási károk minimumra legyenek redukálhatok, maguknak, a legtöbb kárt szenvedő falusi gazdáknak kötelessége a saját érdekükben minden lehetőt elkövetni, hogy házuk, termésük, egyszóval vagyoni és személyi biztosságuk a tűz veszedelmével szemben meg- óvassék. Első és legfontosabb teendőjük ebből folyólag azoknak a megelőző tüzrendészeti rendeleteknek betartása, melyeket a kormány, illetve a vármegyei tüzrendészeti szabályok előírnak. József főherceg, a magyar tűzoltóság főparancsnoka, érdemes szavakban fejti ki azt a nagyfontosságu szerepet, melyet ezek a tüzrendészeti rendeletek betöltenek. Az építkezés, a mezei termények összegyűjtése, a kéményseprési, cséplési munkálatok, a tűzveszélyes anyagok elraktározása mindmind oly esetek, melyek a legnagyobb ve- szélylyel járhatnak a gondatlanul való végrehajtás esetén. A járási főszolgabiróság és a helyi tűzoltóság parancsnoka vannak elsősorban hivatva arra, hogy a megelőző tüzrendészeti rendeletet a lakosság pontosan betartsa. Nem szabad tehát senkinek zaklatásnak, vagy oknélküli háborgatásnak minősíteni ezen hivatalos szakközegek vizsgálatait, felhivásait vagy intéseit, hisz ezek mind a lakosság tűzbiztonságát vannak hivatva szolgálni. De magában véve nem elegendő az, hogy e megelőző rendeleteknek pontosan eleget tegyünk, hanem fölötte fontos, hogy a netalán kitörő tűzvész kellőképpen elkészülve találja a lakosságot. Ezért elkerülhetetlenül szükséges, hogy még a legkisebb falunak is legyen tűzoltósága. Az jdevágó kormányrendelet minden 42 évet meg nem haladott korú férfit tűzoltói ténykedésre kötelez, de mégis legtökéletesebb a tűzoltás terén az önkéntes tűzoltóság, mely bátor, elszánt és csupán ügybuzgóság- ból, a saját nemes érzéséből kifolyólag tűzoltói szolgálatra önként ajánlkozó férfiakból áll. A tanitó, jegyző különösen azok a tényezők, kik, mint a nép vezetői, hivatva vannak a tűzoltóságok szervezésére. Ha talán ezek nem rendelkeznének tűzoltói szakképzettséggel, a vármegyei tűzoltó- szövetség teljesen ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül, készséggel képezi ki őket a tüzoltótiszti teendők ellátására szükséges tudnivalókra. Aki figyelemmel kiséri a falvak tűzvédelmi akcióját, örömmel tapasztalhatja, hogy a hivatása magaslatán álló községi képviselő- testülettel biró községek a község terhére, de egyúttal védelmére szervezik az önkéntes] tűzoltóságokat, a tanfolyamra hallgatókat küldenek be s általában véve minden lehetőt megtesznek a tűzoltói intézménynek köriik- I ben való megállapitására és támogatására. De sajnos, ahol a vezető férfiak és a : község elöljárósága ezzel nem törődik, ott1 még nagyon, de nagyon sok esetben vallja ennek kárát a lakosság. Azokhoz szólunk tehát, kiknek — ha nem is hivatali, de intelligenciájuknál és vezető szerepkörüknél j fogva erkölcsi kötelességük a népjóléti intéz-; mények meghonositása, karolják fel községük tűzvédelmi ügyét s ilyen együttes, önzetlen munkával — elmondhatjuk — örök hálára kötelezhetnek nemcsak egyeseket, hanem egész népünket s igy fog sikerülni az a nemes és nagyszerű küzdelem, melyet immár az ország minden helyén felvettek a tűz I óriási veszedelmének elhárítása érdekében. Vasárnapi csendélet. Ismét Bagamérról szól a nóta, ahol a süriivérii fiatalság, már csak egészségi szempontból is szükségesnek látja, hogy legalább havonkint egyszer — ha másképp nem — verekedéssel csillapítsa dühét s kisebb-nagyobb fokú folytonossági hiány előidézésével hígítsa meg az ereiben megaludt I forró vért. így történt ez most vasárnap is, amikor j a . szokásos korcsmázás alkalmával lángra lobbant az ital által is zaklatott szenvedély s parázs verekedés kezdődött KIucs József tót nemzetiségű mészárosnak két mostoha fia és a falubeli fiatalság között. Az ütközetben tevékeny részt vettek: Pálinkás János, Erőss Miklós, Fúró Illés, Dobós Zsigmond és Kertész Sándor nevű subancok, kik a Demeter fiukon nem vehetvén kedvök szerinti elégtételt, a Klucs József mészáros lakására törtek s amiért mostoha fiait a Demeter fiukat ki nem szolgáltatta: az öreg mészárosnak estek s rajta súlyos sebeket ejtettek; majd ezzel meg nem elégedve, a lakás összes ablakait beverték, kerítését s kapuját alaposan megrongálták, mig végre a csendőrsóg véget vetett a botrányos garázdálkodásnak. Szomorú dolog, hogy ilyesmi még ma a XX-ik században is napirenden van s még szomorúbb, hogy ennek meggátlására semmit sem tesz az állam. Hiszen tudvalevő dolog, hogy számtalan j törvényhatóság kérte már a kormányt a korcsmák vasárnapi bezárásának elrendelésére, de hasztalan. A fináncminiszter előtt sokkal élőbb- való a jövedelem, — bármely forrásból eredjen is —■ mint a lakosok erkölcsi és anyagi java s boldogulása. Pedig ez nagyon rósz politika. Amit bevesz a kormány igy a réven, elveszti a vámon, mert hiszen sokkal kevesebbet kellene kiadni börtönökre, tébolydákra, kórházakra, ha a vasárnapi korcsmái dőzsölésnek erélyes j intézkedésekkel gátat vetne az államhata-1 lom; de ezt a mi szerencsétlen országunk sorsának rövidlátó intézői nem képesek, vagy nem akarják átlátni. Bizony nem ártana a pénzügyminiszter urat elküldeni Svédországba, Hollandiába vagy Angliába tanulmányútra s ott majd meglátná, hogy mennyire fejlődik és mily magaslatra emelkedik az a nemzet, hol a vasárnapi korcs- mázásnak már gátat vetettek. Mennyi vér és köny tapad, hány éhező gyermek, hány siró, megkínzott anya átkozza a korcsmák vasárnapi nyitvatartását, azt egyedül a mindeneket látó és tudó jó Isten tudná megszámlálni. A falukon lakó értelmiség szomorúan látja az anyagi és erkölcsi pusztulást; sokszor felemeli szavát ez ellen ; hasztalan ! a fináncpolitika keresztül húzza a legüdvösebb szándékot is s folyik tovább ezer meg ezer korcsmában vasárnaponkint a bor, pálinka, no meg a vér! Hát a csendőlség mire való ? kérdi valaki. Nos tehát, a csendőrség egyrészt annyira túl van terhelve, hogy abszolúte nincs ideje és ereje súlyos kötelességének teljesítésére, mert pl. a bagaméri csendőrőrs is a parancsnokkal együtt 8 személyből áll s e három főből álló őrsre van bizva 4 község és az azokhoz tartozó tanyákon lakó mintegy 10,000 ember személy- és vagyonbiztonsága, oly feladat ez, amelynek abszolúte nem képes megfelelni ez a csekély számú csendőrség, amely ezenfelül irodai munkával is túl van terhelve ; másrészről ma már annyira túlteng az álhumanizmus, hogy ha pl. a csendőr a vele durván feleselő, pimasz, kihívó magaviseletét tanúsító ittas suhancot méltó felháborodásában egy jól megérdemelt pofonban részesíti, ezen teljesen indokolt és célra vezethető tettéért még az a szegény csendőr kap dorgálást s esetleg 7—8 napi fogságot. Ily körülmények között a durva elem között rendet tartani teljes lehetetlenség. Yalahára be kellene már az intéző hatalmaknak látni azt, hogy a vasárnap Isten tiszteletre és nyugalomra van rendelve; de úgy látszik, ez még valahol a messze távolban késik. Személyi hírek. Wilhelms Emil, az Osztr. Magy. Bank debreceni fiók főnöke és Werzar Lajos, a Debreceni Első Takarékpénztár igazgatója, julius 28-án, mint a vadásztársaság vendégei Érmihályfalván részt vettek a társaság vadkacsavadászatán. A társaság 52 vadkacsát számolt össze, mint igen csinos eredményt. Vadászat után Benedek Zoltán házánál kedélyes vacsorával várták be az illusztris vendégek az éjféli vonatot, melylyel Debrecenbe visszautaztak. — Benedek Zoltán, a Kereskedelmi Bank rt. vezérigazgatója, kedves neje kíséretében, ma pár hétre külföldre utazott. Búcsúszó. Miután Érmihályfalváról végleg távozom, mindazoknak, kiktől személyesen el nem búcsúzhattam, ez utón küldöm legszivélyesebb bucsu-üd- vözletemet. Debrecen, 1912. julius 31. Reich Malvin, tanítónő. fest és vegyileg tisztit mindennemű ruhát kifogástala- nul a legjutányosabb árak mellett, D£BREC£N* Telefonszám 701. Gyár és í izlet: Arany János-utca 10. szám. Telefonszám 701. Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek.
