Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-08-03 / 31. szám
2-ik oldal. aug. 3. 31-ik szám. KÖZÉRDEK SELYEM ÉS CÉRNA nosszuszrru KEZTYÜK AJOUR (ÁTTÖRT) HARISNYÁK NAGY VÁLASZTÉKBAN IGEN OLCSÓN BESZEREZHETŐK — ... BL AU KÁROLY ÚRI ÉS NŐI DIVATÁRU ÜZLETÉBEN (KERESKEDELMI BANK PALOTA).-S- NAGYKÁROLY. a kellemetlenséget, amivel esetleg az illető érdekelt fél felvilágosítása járna. Hát pedig bármennyire telne vagyunk is gyarlósággal, ennek a társadalmi betegségnek a kiirtására mégis teljes erővel törekednünk kell, mert ennek a pusztítása veszedelmesebb a pestisnél, mert a pestis csak az emberi testet támadja meg, de a pletyka az ember legféltettebb kincsét — a becsületét szokta nagy előszeretettel megtámadni. Sokszor nem is sejtik azok, a már a veszélyes koron túl levő hölgyek, — tisztelet adassék a kivételeknek — hogy egy- egy uzsonnakávézás alkalmával hány emberi becsületet kentek fel zsemlyére, mint a vajat szokták felkenni, nem is gondolván arra, hogy ennek minő veszedelmes következményei lehetnek. Ezt a mérges növényt ugyan előszeretettel szeretik a szebbik nemre ráoktrojálni, pedig akik ezt teszik, nincs igazuk. Mert a pletyka a férfitársaságokban is meleg otthonra talál. Ha azonban a tisztesebb korú hölgyeknél sem találjuk helyénvalónak a mások egyéni tisztességén való rágódást, mennyivel inkább kell elítélnünk azt a férfiaknál, akiknek tisztában kell lenniük az igaz lovagiasság ama princípiumával, hogy jelen nem levőkről nyilatkozni nem egyeztethető össze a lovagias ember fogalmával. Egymás gyengéi iránt elnézőknek kell lennünk, hiszen gyarlóság találtatik minden emberben, egyikben kisebb, másikban nagy mértékkel, de nevetség tárgyául odavetni, sokszor a közmegvetésnek oktalanul kitenni valakit, nem becsület, mindenképpen elítélendő még akkor is, ha némi jogosultsága van a dolognak. Nem szabad elfeledni, aki plety- kálkodik, az rendesen — rágalmaz is. Polgári Olvasókör = étterme Nagykároly. = Tulajdonos KUPFER FERENC. • Kitűnő magyar konyha ! ízléses • • italok! Minden d. e. nagy vá• 9 ü laszték villásreggeliben! Első9 • • rendű Király-sör! Abonoma! 9 9 Pontos kiszolgálás! Jutányos 9 9 a árak! Társasebédek, vacsorák 9 • • és lakodalmak rendezését leg• • jutányosabb áron vállalja el: 9 • • • Egy-két középiskolát végzett fiú tanulóul felvétetik a helybeli villanytelepen. Havi fizetés első évben 20, második évben 40 és harmadik évben 60 korona. r Éhes az ország. Semmi sem bizonyítja jobban a drágaság elviselhetetlen voltát és millió családnak nehéz gondját az általános panaszkodáson felül más, minthogy a közpénzből fizetett köztisztviselők minden vonalon az energikus szervezés mellett hangosabb szóval követelik a kenyeret. Különböznek a régi kornak békétlen szocialistáitól, akik panem et circenses jelszóval járták be Róma utcáit. Ennek a közfunkciókat végző társadalmi rétegnek tisztán csak kenyér kell. És valóban nagy dolog és a lelkeknek nagy elkeseredése kell ahhoz, hogy a múlt hónapban a jegyzők, a múlt napokban a tanítók, hogy a vármegyei tisztviselőkről ne is beszéljünk, valóságos monstre gyűlést tartottak és gyülekezésük minden célja az volt, hogy a maguk és családjuk mostoha sorsán ezzel a — valljuk meg — beszédes tüntetéssel, valamit lendítsenek. Kétségkívül bizonyos az, hogy az egész ország éhe sí Talán az ipari munkások anyagi helyzete legtiirhetőbb valamennyi foglalkozási ág között. És ha a többi éhes ember arra gondol, hogy az ipari munkások is csak tömegszervezéssel tudták a maguk anyagi helyzetét biztosítani, — önkénytelenül adódik a szervezkedés szüksége mindazoknál, ahol éhes szájak kenyeret kérnek, hol a nyomornak és anyagi gondnak oly konokul ragaszkodó otthona van. Az már bizonyos, az eddigi kenyérért való tüntetés során is, hogy az éhes és békéden társadalmi osztályok fizetéseik javítása terén eredményhez fognak jutni. És nagyon helyes is, különösen a néptanítókkal szemben egy régi tartozásnak ha nem is lerovása, hanem legalább törlesztése, ha sorsukon Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlásnélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő" fogtechnikus. szemeiből kilövelt: borzasztó vágyakat árult el s termete, amelyen még górcsővel sem lehetett volna szegletességet felfedezni: észbontó gondolatokat támasztott a szemlélőben. De mindeme gyönyörűségeket a szegény infanteriszt Szabó drágán fizette meg. Életével lakolt rövid boldogságáért. Ne vágjunk azonban az eseményeknek elébe, hanem mondjuk el sorjában úgy, ahogy történt. Mendelicz uram kávécsarnokában gyülekeztek a tiszt urak, no meg a legénység is, ha az unalmat már sehogy sem tudták elviselni. Mendelicz uram ott guggult a háromláb előtt s töltötte boldog boldogtalannak Moca keserű levét. Trécseltek, diskurálgattak katonáéi s beszélték meg a napi eseményeket. Mendelicz-lány volt a szép Fatime, ki a török ritus ellenére fátyoltalanul merészkedett az idegen katonák közé, amiért hitsor- eosai biztosan a legmélyebb megvetésben részesítették. De ő ezzel nem törődött. Az üzlet jól ment s igy apja se haragudott, hogy leánya a szent korám törvényei ellen vét. A szépséges Fatime sem forgolódhatott büntetlenül a délceg hadfiak körül, szive szabadsága volt az ára, hogy levetette tö- rökös félelmét és idegen férfi tekintetének tette ki deli termetét. A sok fényes tiszt ur epekedő, tüzes tekintete, még forróbb kacsintása hatástalanul siklottak le róla, de a kicsipett infanteriszt Szabó mélázó tekintete egy csapással levett lábairól. A keleti faj minden tüzével, forró érzelmével csüngött az egyszerű bakalegényen s bizony-bizony nem egy fényes tiszt ur szive dobbant meg hevesebben az irigységtől a bakagyerek szerencséjén. Ám ő is igaz szerelemmel volt a leány iránt. Meg is mondta az öreg Mendelicz bégnek, hogyha letelik a három esztendő s ő rossz néven nem veszi, akár haza se megy többé, úgy sincs odahaza mit keresnie s beáll hozzá fiának, a görbe hegyek országába kávét mérni. Az öreg Mendelicz nagyon meg volt elégedve leendő vejóvel s mindenütt büszkélkedett, hogy az ő leányát minő nagy ur — egy valóságos k. u. k. infanteriszt — kérte feleségnek. Egy este, mint máskor is, édes mandolin í pengetés és a szép Fatime dala mellett mulatott a tiszti kompánia. A magukkal hozott italokból egy kicsit többet találtak szedni a ! kellettnél, úgy hogy duhaj lármájukkal majd felverték a helyiséget. Infanteriszt Szabó is ott üldögélt az egyik benyílóban s csillogó szemekkel hallgatta Fatime egyhangú, fájdalmas énekét. Mólázásából hirtelen zür-zavaros hangok áradata riasztotta fel. Ijedten tekintett a mu- I latók felé. Sooky főhadnagy mint egy őrült ölelte, csókolta a holtra ijedt Fatimát. Az sikoltozott s a tiszti kompánia pedig eszeveszetten hahotázott a komédiához. Infanteriszt Szabót a féltékenység és a I fájdalom e percben megőrjítették s mint egy megvadult bika termett a mulatozó k között. — Főhadnagy ur! eressze el azt a leányt, — lihegte egészen kikelve magából — ez a leány nem a falu rongya, ez a leány az én menyasszonyom! Sooky főhadnagy, kinek az ital a fejébe I szállott, vérbeborult szemekkel tekintett a bakára s mig a hallatlan vakmerőségen gonNe dobja ki pénzét házaié ügynököknek hanem forduljon Huszthy Zoltán közismert fényképészetéhez Nagykároly, Kossuth-u. 5., ahol biztosan természethü, :: gyönyörű kivitelű képet kap! ::
