Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-12-29 / 52. szám
december 29. 52-ik szám __________ KÖZÉRDEK 3-ik oldal. ■■ mm Kellemes me leg műterem! Pompás g37-errrrekképekl HI* gjj BE B WTJlt, esős idő nem határoz Leg szebb Legértékesebb egy jól sikerült fénykép! Ilyen jól sikerült fénykó- :: pék készülnek :: Hnszíliy Zolién közismert műtermében Nagykárolyban, Ko8suth-utca 5. sz. Öltöző !£» SS* szobácska BE E SS <3t37-örj.3rör-ä. kivitelűi ±é:rA3rkép-n.a,g37-ltások régi képek: után Is. BE BE Tegyük fel hogy egy szegény napszámos, aki a fűrésszel válán napok hosszat, az utcán áll és naponta, ha dolgozik, alig keres 50— 60 krajcárt. De még ez sincs meg minden nap. Éhből kell önmagát és családját fen- tartania és házbért fizetnie és még ruház- kodnia. Azután még rárójják a jövedelmi adót, reá a főadót és a jó Isten tudja még miféle adót. Azt azonban nem akarják tudni, hogy szegény ember vájjon megtud-e élni abból a jövedelemből? Vagy pedig egy héten egyszer jóllak háti k-e szegényes asztalánál ? Gondolják csak el, többet dolgozik a szegény ember üres gyomorral, mint jóllakva. Ezzel nem törődnek, adót fizetni kell. Majd jönnek a szolgák, 30 forint a fizetésük, ebből 5 forint házbér, 5 forint, fa, 5 forint a ruházatra megy havonta. A 30 forintból marad 10 forint. No most tessék 10 forintból magát és családját fentartani s belőle az adót is fizetni. Melyiket teljesítse ? Természetes, hogy adóba fizeti, mert ha nem, jön a végrehajtó, viszi amit kap a szegényes lakásból. Aztán jön a földmives, a kinek van egy kis háza, kis földccskéje, két tehene. Éjjet nappallá tesz, dolgozik, mint egy barom. Eljön az ősz, betakarítja azt a kis termést. Megelégedéssel tekint nyári munkájára s örvend, hogy egy kis élelmiszert takarított be, amiből családját fentarthatja egész éven át. Megelégedetten tekint az ég felé és bálát ad az Istennek, hogy egész nyári fáradságának van szép jutalma. Akkor veszi csak észre, hogy valamit eltelejtett. Találják ki, mi lehet az? Adót befizetni. Ezt is csak akkor tudja meg, mikor hozza az esküdt, vagy tudom is ón ki, az intő cédulát, mely szerint nyolc nap alatt be kell fizetni az adót. Ha nem teszi, végrehajtást szenved. Ennek ha törik-szakad meg kell lennie. Mitévő legyen ilyenkor az ember? Eladja a nyári termést, befizeti az adót. Neki pénzen vett gabonán kell fentartania családját. így még talán tűrhető. Elmúlik a jó termést hozó év, jön a másik év, melyben nincs termés. Mit tesz ekkor a szegény ember ? Eladja tehenét az adóért. A harmadik évben már nincs a földet mivel művelje. Tehát rendre eladogatja a földet, el a házat. A nehéz adó végett hová jutott a szegény ember? Oda, hogy 60 krajcárból meg nem élhet, pedig reggeltől késő estig verejtékezik, s igy sorra az iparosok kénytelenek a kezökbe venni, és kivándorolniok Amerikába, mert Amerikába jó a kereset. A háza ajtaján sem kopogtat itt a végrehajtó, mert Amerikában csak az fizet adót, akinek birtoka van, de az sem oly nagyot, mint otthon, a hazában. Nem is gondol az az ember, aki egyszer Amerikába jött, arra, hogy hazatérjen, hanem csak az, hogy családját is kihozhassa és igy végbucsut vesz a hazától. Többé nem tér vissza. És ennek a nagy huza-vona az oka. Megkezdték ugyan a gyárépítést, emelkedik a munkabér is, de ez még nem elég. Magyarországon van egy betegség, melyet orvosolni lehetne, de nem akarják. Ez a nagy betegség az adó. Ha emelkedik a munkabér, emelkedik az adó is. A szegény ember csak ott van, ahol a mádi zsidó. Van eset rá, hogy a kivándorolt munkás, ha 3—4 évet Amerikában dolgozik, egy kevés pénzt megtakarít, haza jön azzal a gondolattal, hogy ebből a kínosan szerzet pénzből vesz egy darab földet és ennek terméséből nyugodtan élhet meg családjával mindaddig, mig az anyaföld eltakarja. De csalódott! Mikor a kínosan szerzett pénzecskéjén megveszi azt a kis darab földet, még termést nem is hozott, már is kérik az illetéket. Azután jön az adó, ezt is be kell fizetni, mert ha nem, jön az árverés és az ember nem hogy gyarapodnék, hanem ismét csökkenni kezd. így gondol ismét Amerikára, örök búcsút vesz az édes magyar hazától, melyért oly so:>an könyeket hullatnak, akik Amerikába kivándorolnak ! A tek. Szerkesztőségnek boldog újévet kívánva vagyok kiváló tisztelőja Nordamerika. Cleweland, Ohió. lstvánffy Sándor. nagykárolyi Közgazdasági Bank 'T~~ .. r Részvénulársasáű ...... .1 sz esz szabad macán rajtára, rum-, liKör- és gy ümölcspálinSía- fíyára ajánl legelőnyösebb feltételek mellett: elsőrendű és finomított nyers szeszt, pálinkát és gyümölcs- pálinkákat nagy és kis meny- E=EE=E nyiségben. .... Sz abad raktár a vasúti állomás mellett a Nagykároly—börvelyi törvh. ut mentén. Nagykárolyi Közgazdasági Bank Részvénytársaság Áruosztálya. kutyáját ép tegnap adta oda a sintérnek, mert attól is sajnálja az ennivalót. Ha láttád volna Rigó, hogy vigyorgott a lelketlen az én keserves rimánkodásomon I Még a szemével is biztatta az ipát, hogy ne adja a szemfödelet. Aki cigány, — az gazember, — igy mondta. Hát loptam-e, csaltam-e én valamikor, Rigó? Te megmondhatnád hü társam, ki velem kódorogsz tizenkét esztendeje. No hát tudja meg, hogy ő rajta próbálom ki legeslegelőbb! Maradj kis paripám ez alatt a nagy fa alatt, itt leszek én mindjárt. Mint az árnyék suhant mezítelen lábával a kerítések tövében, egész a sovány Tóth portájáig. A magas, szeges kapu alja ki volt vájva, a kutya azon bujt ki. Ott bujt be az öreg. A hold rásütött az alvó ember felső kabátjára, a mely lecsúszva, ott lógott a feje alatt. A százas bankó behajtott, piszkos széle virított a zsebéből. Egy két szempillantás s az öreg már csúszott is kifelé a kapu alatt. Hangosan dobogott a szive s imádságot morgott reszkető szájával. — Csak úgy kölcsön vettem, — mondta a Rigónak. A kunyhóm, vályogom, te, hü kis lovam, ez a szekér megér annyit, hogy belőle visszafizethetik a sovány Tóthnak. írást hagyok róla, nekem úgy se kellettek többé. Az Isten bocsása meg bűnünket, Rigó! Hanem hé, hó! megálljunk. A koporsós előtt kocogtak éppen. Az öreg el kezdte verni irgalmatlanul az ablakot. — Keljen fel kend! — Kiabálta. Ijedten dugta ki a fejét az asztalos. A vén cigány fehér haja meglibbent a szélben, amig mondta: — Ide azt a koporsót, nem is egyet, de kettőt I — Hát a pénz? — kiabált amaz. — Ehun ni! — mondta a -fiádé — két koporsó, két szemfödél kitelik ebből. — Minek kettő ? — Sohse kérdezze I Ur vagyok, fizetek. Jó fertály óra múlva már otthon voltak. Az öreg elbúcsúzott mindentől. Megkérlelte a kis lovát is, ha netán valamikor bántotta. A két barna legény elterülve feküdt a gyepen, azok aludtak, sajnálja őket felkelteni. A szépséges Jucikát beágyalta a koporsóba, s megcsókolgatta mindkét orcáját. Aztán kutatott a szerszámos ládába. Volt ott egypár véső, bélyegégető, egy darab kréta s egy pakli fehér por, amivel lovakat szokott gyógyítani a dádé. Olyanformán, hogy ha már arra valók, hogy csak a bőrüknek lehet hasznát venni, hát ne soká kínlódjanak szegények. A krétával furcsa cigánybetükkel megírta a fiainak a végrendeletét, kurtán, ilyenformán : — Jucika nem mehetett el koporsó nélkül. A sovány Tóthtól vettem kölcsön ezt a pár forintot. Adjátok el a muzsikámat, a putrit, a vályogot, a szekeret, a lovat, szóval mindent s abból fizessétek vissza a tartozást, Éljetek tisztességben. Én elmegyek, mert jobb lesz úgy. — Fizessetek meg a papnak, a kántornak is, Avval belefeküdt a másik koporsóba s lenyolte a fehér port. A faluban kukorékolni kezdtek a kakasok ROTH LIP0T íaikereiSiCdéie Hagy károly Deák-tér. Mindenféle legjobb minőségű kályhákban nagy raktár.
