Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1912-12-07 / 49. szám

december 7. 49-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. isflHSEaanj (MHSüBira! Xd TT X<C X= O s:!! ■ OB MÁSNAP Bi« Bi „LUNA“ VIZET IGYATOK. A „LUNA“ kénes ásványvíz nagjkárolyi főierakata SCHNELL IMRE czégnél van. és zajos abcuf/olás közepette azzal vádolta meg, hogy esküdt ellensége a városnak és pol­gárságának, és minden téren Szatmár város érdekeit szolgálta akkor, amikor a pénzügy­minisztériumnál kieszközölte azt. hogy ebben a kérdésben döntő lépéseket tegyenek. Reméljük, előrehaladott kora dacára is em lékszik kedves Polgármester ur arra a rend­kívüli népes értekezletre, a melyet nem saját el­határozásából, de a polgárság határozott kívánságára hivott eggbe, amikor je­lentést tett az értekezletnek a várost fenyegető veszélyről. A mikor Ön öregségtől'elgyengült hangján elmondotta ebben a kérdésben tett sikertelen lé­péseit, felállott egy városi képviselőtestületi tag és rendkívüli heves hangon támadta Plachy Gyula kir. tanácsos, phiziiqyigazgatót, azért, mert — nézete szerint — ö volt az előidézője annak, hogy a kérdés ebbe a fenyegető stá­diumba jutott. A támadás rendkívül erős volt s jóllehet Polgármester ur tudta azt, hogy (a képviselő­testületi tagot a lokális érdekek vezették a heves kifakadásra) annak alapja egyáltalán nincsen, egy szóval sem sietett az ártatlan em­ber védelmére s hagyta hogy abcugolják, erős kifakadásokkal illessék azt a tisztviselőt, aki csak kötelességét teljesítette akkor, a midőn az államépitészeti hivatal által is bi­zottságilag lakhatatlannak minősített helyiségből egészségüket veszélgeztelö tisztviselőket ki akarta költöztetni. És ha akkor N. Szabó Antal bizottsági tag fel nem szólal s mérséklésre nem inti az érte­kezlete tagokat, őröli szégyen folt esett volna a város történetében, mert egy ártatlan embert lest^jfó hatá­rozattal megbélyegeztek volna. N. Szabó Antal ugyanis arra kérte az ér- tekezleti tagokat, hogy ne Ítéljenek egy eset­leg ártatlan feleik kinek nem áit módjában védekezni, de várják be a fejleményeket s ha bebizonyosodik az. amit az elölte felszólaló kép­viselőtestületi tag a pénzügy- igazgatóról álliloll. akkor módjában lesz a képviselötestüteti tagoknak retorzióval élni. JEz a kér it és még ma sem tett tisztázva kedves Polgármester ur és ezért követeljük mi az ügy teljes tisztázását, hogy elégtételt szolgáltassunk annak az embernek, a ki nem egy alkalommal jelentette ki, hogy Nagykároly városnak őszinte és igaz barátja s a ki legutóbb is több helybeli polgárral szemben fényes tanujelét adta annak, hogy szivében az emberszeretet lakozik és hivatali kötelességét össze tudja egyeztetni az emberbaráti köteleségeklcel Ezért is óhajtjuk mi tisztázni a helyzetet, hogy legyen vége már rt polgársággal való szembekölősdi játéknak s nem nyugszunk addig, mig tiszta képet nem nyújtunk a dolog állásáról annak a városi adó­fizetőnek, a ki tudni akarja azt, hogy mért kellett aggodalomban eltölteni két fossza hónapot s ki hál az oka annak, hogy még ma is rettegni kell attól, hogy a Pénzügyigazyatósáyot Szatmárra helyezik át ??.'/ Simkó Aladár. ERTESITES. n „Fillérbank“ — mint szövetkezet = VI. évtársulata 1913. január 1-én nyílik meg. Beiratások 1912. nov. 1-töl a bank helyiségében eszközöltetnek. Ezideig 2000 tag tartozik az intézet kötelékébe. A VI. évtársulatba belépő tagok beiratási dijat nem fizetnek. Heti betétek után 6'70 kamat téríttetik meg. ____r---------------1____ Ká lvineum-ünnepély Nagykárolyban. Bere, 1912. dec. 3. A napfénybe kellene mártanom toliam, — ha méltóképpen akarnám megörökíteni e lap hasábjain, egyházmegyénk „Kálvineumi ün­nepély “-ének mikénti lefolyását. Régen be­ékelte már magát az egyházmegye papságá­nak szivében a gondolat, — hogy lelkész­árváink otthonának, t. i. a Kálvineumnak mielőbbi felállítása, létesithetése szempontjá­ból, mint testületnek, nékie is nyilvánosság elé kell állania, tennie kell e szent és igaz ügy előmozdithatásáért valamicskét, És ime az ige, a gondolat, az egyházmegye tevékeny esperesének, Berey József nagytiszteletü ur­nák buzgó fáradozásai folytán csakugyan testet ölthetett; azaz lefolyhatott a mi ünne­pélyünk e hónap első napján, advent első vasárnapján. Hogy estélyünk iránt a külömböző társa­dalmak érdeklődését felkelthessük, minden­esetre és legelsőben is olyan programmot kellett egybeállitanuuk, amely már tartalmá­val is vonzó legyen. Főtiszteletü. püspök urunknak, Kiss Ferenc egyházker. főjegyző­nek és Jánosi Zoltán debreczeni lelkésznek, a Kálvineum eme fáradalmakat nem ismerő kiváló bajnokainak megjelenése már magá­ban véve is jóelőre biztosította a sikert. A templomi isteni-tisztelet lefolyásáról — sajnos — csak nagy általánosságban és csu­pán hallomás után referálhatok, miután a magam egyházában lévén elfoglalva: — azon nem vehettem részt. Jánosi Zoltán, Debreczen aranyszáju papja prédikált a ref. templomban, Ézsaiás próféta, próléciás könyve második részének 2—4. versei alapján. A templomot müveit, előkelő közönség töl­tötte be. Hogy a prédikátor Jánosi, tudásának mélységével, tősgyökeres magyar nyelvezeté­vel, lángoló lelkesedésével, könnyekig meg­ható hatalmas ékesszólásával, mely mind a szónokot, mind a hallgatóságot Istenhez emeli, minden lelket fogjul ejtett árváink szent ügyének : — ezekről az estveli hang­versenyen eléggé meggyőződést szerezhettem. Szintén sokaktól hallottam dicséretei Orosz István nagyecsedi áll. tan. az precíz orgoua játéka felől is. Isteni tisztelet után nagyon természetesen a délután történendőkre irányult a közönség osztatlan figyelme, tudván, hogy akkor ér­keznek meg református egyházunk igazi büszkeségei dr. Baltazár Dezső püspök és Kiss Ferenc egyházker. főjegyző urak. A gyorsvonat a legrendesebb időben, azaz 1 óra 34 perckor robogott be a pályaudvarra, melynek egyik első osztályú fülkéjéből szál­lottak ki a mi várva-várt, szeretett vendé­geink, Márk Endre egyházker. ügyész, Végh i József érmelléki esperes, ki valószínűleg Ér- mihályfalván csatlakozhatott hozzájuk és Já­nosi Antal püspökladányi kántor urak kísé­retében. Velük jött Kozma Zsigmond nagy­bajomi lelkész társunk is, ki szintén felkéretett a szereplésre, hogy azt a magasztos eszmét, amelynek mi lelkészek egyetemlegesen szol­gálatába szegődtünk, velünk együtt szolgálja ; ö is. Teljesen szótlanul s mély megilletődóssel fogadta a vonatból kiszálló püspököt és kí­séretét a reá várakozó nagyszámú közönség. Debreczeni István üdvözölte az érkező j főpásztort, a város és a nagykárolyi egyház- község nevében, mint polgármester és az egyházközség főgondnoka, Domahidy Elemér debreceni főispán Öméltósága pedig, mint az egyházmegye gondnoka. Az üdvözlő- szavakra püspök ur a tőle már megszokott rövid, egyszerű, keresetlen s meleg szavakban mondott köszönetét, az árvák szent ügyének nevében. A pályaudvarról, a lobogó díszbe öltözött Kálmándi-uton haladt át a kiséret a vármegye házáig, azaz Csaba Adorján főispán ur laká­sáig, hol az érkező főpásztor a legmelegebb fogadtatásban részesült. A déli ebéd elfo­gyasztása után a szükséges látogatásokat tette meg püspök urunk. A külömböző kül­döttségek tisztelgései ezúttal, — tekintettel az idő rövidségére: — elmaradtak. Estve, kisé 8 óra után vette kezdetét a tulajdonképpeni ünnepség, a város színházi helyiségében, hova a legnagyobb érdeklődés­sel tódult, a müveit közönségnek szine-java, hogy meghallgassa azok szózatát, kik utat nem nézve, időt, fáradságot nem kiméivé, apostoli buzgósággal járnak szerte e hazá­ban, hogy híveket s sziveket nyerhessenek meg a szent és igaz ügynek. A baloldali első földszinti páholyban fő­ROTH LIPOT S vaske* eskedese Nagykároly ^ Deák-tér. Mindenféle legjobb mi­nőségű kályhákban nagy raktár.

Next

/
Thumbnails
Contents