Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-07-20 / 29. szám
julius 20. 29. szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. isii ■ ess MÁSNAP wamawm 99 LUNA“ VIZET IGYATOK. A „LUNA“ kénes ásványvíz nagykárolyi felerakata SCHNELL IMRE czégnél van. a nagyobb rész a kálvinizmus tanát némileg módosított formában fogadja el. Vallják az újjászületésnek szükségét és az életnek szentségét, mint az igaz vá lás lényeges feltételeit ; vallják, hogy a szent élet nélkül senki sem látja az Urat s életük tisztasá gára nézve bármely más felekezet tagjaival kiállják a versenyt. Magyarországon a baptista felekezet 1846 ban tett első kisérletet a terjeszkedésre, de a budapesti és magyarországi baptista missiók Meyer Henrik babtista lelkésznek köszönik létezésüket, aki 1873-ban megállapította az első és 1874 ben a második baptista vasárnapi iskolát. Azóta nemcsak Budapesten, de a vidéken is nagyon elterjedt a baptista felekezet, amelynek nagy gyülekezetei és központjai vannak az ország majd minden vármegyéjében több helyen is. A szatmármegyei baptistákról eddig nem sokat tudott a nagy nyilvánosság. Egyedül a nagyecsediekről hallottunk egyszer azon a révén hogy Fényes László, Az Est kiváló munkatársa gyönyörű riportban emlékezett meg róluk. Pedig Nagyecseden Szatmármegyében is vannak meglehetősen hívei az uj felekezet- nek, amely Magyarországon a recipiált vallások közzé tartozik. Szatmár városában ugyan mindössze négyen vannak baptisták, de Szinérváralján húszán, Csengerben tizen hívei a baptista felekezetnek ezenkívül kisebb nagyobb számban vannak Apa, Ura és Csengerbagos földmives lakói között. Bár — mint említettük — a baptista felekezet a bevett vallások közé tartozik, a papok — minden felekezetbeli papok — üldözik őket, agitálnak, izgatnak ellenök. Egyik templomban például a református lelkész kiprédikálta őket és prédikációjának textusát az Apostolok cselekedetét vette, citálván a 17. rész 6 versét, amely igy szól: leszel örökké. Nem hagynám magamat elválasztani, sem társadalmi korlátok, sem más közénk férkőzött idegen szivek által. Épen úgy, mint az ön „Törvénytelen“-je. — Es ha az ideal mást szeretne ? — kérdó vészjóslóan Kortay. Emilia megdöbbenve, megrémülve bámult Kortayra. Lángoló tekintete azt látszott kifejezni, hogy hátha már is mást szeret. S az imént még szerelemtől sudárzó arcon láni lehetett a szerelmében csalódott nő kétségbe ejtő, fájdalomszülte arcvonásait. Egy pillanat múlva legyőzte magában a féltékenység mar- dosó kígyóit és mintegy megkönnyebülten tört ki belőle a megvádolt ideál védelmére a szó. — Nem, ő nem szeret mást! Senkit sem szeret I Mert mikor magamhoz húztam és kezeim közt fogtam gyönyörű bajusztalan arcát . . . — Sajátságos eszménykép! — szakítja félbe Kortay. — Hát nincs bajusza? — Nincs, — felelt édes lemondással. — Nincs?! . . . mondja elmólázva utána Kortay és végig simítja a bajusza helyét. Emilia ránézett e kételkedőén kiejtett szó után és csak most vette észre, hogy kinek beszél . . . „Mikor pedig őket nem találták, Jásont és némely atyafiakat vonszolják a város elöljárói elé, kiálltozva, hogy ezek az országháboritók itt is megjelentek“ ! Ha pedig a pap „országháboritók“-ként prédikálja ki annak a felekezetnek a híveit, akiknek legfőbb elvük a béke és szeretet, akkor természetes, hogy a hívők készségesen üldözik a derék embereket. Miért ne tennék, ha a templomban biztatják fel őket erre, utóvégre ők még kevésbbé tudhatják, hogy mi az a baptista vallás, mint amilyen kevéssé tudja a papjuk. Innen ered aztán, hogy a baptisták legtöbb helyen üldözésnek vannak kitéve a lakosság részéről. Hogy milyen eszközökkel, milyen durvasággal lép fel a magyar paraszt a baptista „országháboritók“ ellen, azt bizonyítja az az eset, amely tegnap fordult meg a szatmári büntető járásbíróságon Uray Károly kir. járásbiró előtt. Az eset Csengerben történt. Mint már említettük Csengerben 10—15 baptista hivő van, akiket Szűcs Adám vámos- pércsi baptista prédikátor téritett meg. Az uj hívők keresztelője Yámospércsen ment végbe, minthogy a prédikátor tartott attól, hogy Csengerben az aktus zavarokkal fog járni. A csengeri község vezetője Bernát József földmives. Még julius elején történt, hogy Sziics Ádám prédikátor híveihez érkezett Csengerbe. Megérkezése után sétálni ment a Szamos partjára. A csengenek fölismrtók a magánosán sétáló baptista prédikátort és rárontottak. A menekülő Szűcs Ádámot üldözőbe vették és tettleg is bántalmazták. Délután pedig, mikor a prédikátor a csengeri hitközség vezetőjével, Bernát Józsefei az utcán ment, ismét megtámadták őket, és kövekkel megdobálták, amint azt a bibliai prédikációkból tanulták, amelyek szerint a halálos bűnben leledzőket megkövezték. Szűcs Adám és Bernát József elmentek a csengeri csendőrségre és feljelentést tettek támadóik és bántalmazóik ellen, de a csendőrség nagy bölcsen kijelentette, hogy ez vallási dolog, amelyle nem avatkozik bele. így aztán a esendőrsóg által oltalom nélkül hagyott hívők kénytelenek voltak bejönni Szatmárra és itt a törvényszéken megtenni a feljelentést. így kerültek a babtisták bántalmazói: Szatmári Gáborné, Varga József, Varga Sándor, Osvát Györgyné, Ecsedi Gyula, Osvát Ferenc, Nagy Lajosné, Ecsedi Meny- hértné, Osvát István és Szatmári Ferenc a járásbíróság elé becsületsértés vétségével vádolva. Uray Károly járásbiró a tárgyalás megkezdése előtt felhívta a feleket, hogy kíséreljék meg egymás között a békességet. A járásbiró felhívására a két baptista: Szűcs Adám és Bernát József kijelentették, hogy nekik a babtista hit a békességet parancsolja s ezért hajlandók bántalmazóiknak megbocsátani, ha ezek kijelentik, hogy többet nem bántják a babtistákat. A büntetés előtt álló magyarok megígérték ezt, mire a biró megszüntette az ügyben j a további eljárást. Ul zsákkölcsönző üzlet. Tisztelettel értesítjük a n. é. kö- k3 zönséget, hogy Nagykárolyban, Kos- Pa suth-utca 1. szám alatt hl zsákkölcsönző- 1 S ::: intézetet • ^ co DJM £= >o CO rendeztünk be, ahol uj és használt s! zsákok eladásra és kölcsönzésre igen jutányos áron kaphatók. CO =3 M Telefon 78. Tisztelettel Fried és Rózner lisztkereskedök. Uj zsákkölcsönzö üzlet, Egy pohár likőr harminc korona. Az ügyvéd ur megvendégeli a kicsi nőket. Egy fiatal helybeli fiskális az eset hőse. Történt egy pár nappal ezelőtt egy nyári éjszakán, hogy az ügyvéd urnák nagyon jó i kedve volt. Ez érthető is, ha eláruljuk, hogy az ügyvéd ur este 9-től éjfélig nagyon kedves társaságban ürített ki egy pár francia pezsgős üveget. Éjféltájban szétoszlott a társaság. A szolid elem haza ment lefeküdni, de a fiatal ügyvédben dolgozi kezdett a pezsgő. Beszélgetni kezdett magával, ami éjfél után pezsgős fővel gyakran megtörténik vele : — Hová menjen most? — A feleletet természetesen rögtön megadta az ügyvéd ur jobbik énje. — A kabaréba menj fiam. Ott szeretik a jókedvű embereket az édes kicsi nők. Az ügyvéd ur szófogadó fiú és elment a kabaréba. Leült az asztalhoz és várta a pincért, hogy rendeljen valamit. Az éjjeli pincérek a legjobb emberismerők, most is jött és azonnal észrevette az ügyvéd csillogó szemén és piruló orrán, hogy ez jó, nagyon jó vendég Kétrét hajlott és 'megkérdezte : — Parancsol nagyságos ur ? A válasz hangzott: — Egy pohár likőrt. A pincér alázatosan jelentette be : — Nagyságos uram, nálunk csak gél van likőr. Az ügyvéd ur talán nem is ' meg a diplomatikus választ, hajtan felelt: — Hát hozza az üveg" belőle. Egy pillanat alatt ' egy üveg francia b' ügyvéd alig ivott r egymásután vonr’ Ruhát fest és vegyileg tisztit Haufel Sámuel = Na' a rórAlapittau villany- és gőzerőre berendezett intézetében
