Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1912-11-16 / 46. szám

november 16. 46-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal Iü "CT 2v<C ZE=> O ZHZ!! HMM MÁSNAP MMM LUNA“ VIZET IGYATOK. A „LUNA“ kénes ásványvíz nagykárolyl főlerakata SCHNELL IMRE czégnél van. 99 Csaba Adorján férfiasán járt el ebben a Tcérdésben. Arra kérte a Minisztert, mentse fel az információ adása alól, mert ő éppen úgy főispánja Nagykároly, mint Szatmár városnak s igy elfogulatlan véleményt nem adhat. 8 mig a szatmáriak mindent elkövettek, hogy céljukat elérjék, addig Ón, kedves Polgármester ur, bizalmasaival tanácskozott és nem tudott megállapodni abban, hogy mit tegyenek a pénz­ügyigazgatóság ittmaradása érdekében s e kése- dehnezés voll oka annak, hogy csak egy haj­szálon függött, hogy most a pénzügyigazgatóságot nem Szatmár mondja magáénak. A legválságosabb órákban, amidőn minden remény elveszettnek látszott, akadtak emberek, akik átérezték a polgárság kétségbeesett helyze­tét és megtettek minden lehetőt arra nézve, hogy Nagykároly városát polgármestere mulasztásából eredő szörnyű csapástól megmentsék. A nemeslelkü férfiak nevei: gróf Károlyi Mihály és dr. Falussy Árpád. Ez a két ember hetekig kilincselt a hatal­masok ajlaján mig Ön, kedves Polgármester ur, — minthogy nem fogadták — a folyosón várta a kihallgatások eredményét. Hogy mily eredménynyel járt e két nemes­lelkü férfiú munkája, arra bizonyíték az, hogy véglegesen el lett döntve, hogy a pénzügy igazga­tóság Nagykárolyban marad. Abban a válságos időkben, amikor még két­séges volt az itlmaradás kérdése, amikor végre összehívta a képviselőtestületet és a képviselőtes­tület még a legnagyobb, erejét meghaladó áldo­zatra is képes volt és l<y"/u-os pótadót szavazott meg egy uj pénzügy igazgatósági épület céljaira, Polgármester ur, egy, a vétkes mulasztások miatt interpelláló képviselőtestületi tagnak az alábbi választ adta: „Hagyjuk most, uraim, a szemrehányást; ne kutassuk, ki az oka annak, hogy a kérdés ennyire elfajult. Ha a vészfellegek elvonulnak a város egéről, akkor alkalmunk lesz meg gyúj­tani a máglyát a bűnös felett, hogy elvegye bün- hödését. Polgármester ur l A vész felhő elvo­nult a város egéröli Lássuk a bűnöst és gyújtsuk meg a máglyát! Szenzációs újdonság! "W Royal kávéházban minden szerdán, csütörtökön, szombaton és vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor ! SS“ Belépti-dij nincs ! A nagyérdemű közönség jó­akarata támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Megy a Vörös-kereszt. A háborús hírek vastag, kiáltó betűi között picike, szerény napihir vész el, talán el is ke­rüli az olvasók figyelmét; a genfi szövetség felhívására, a magyar Vörös-kereszt is indit egy kis csapatot a balkáni háborúba. Mennek, mennek a jó Isten szelíd és hősies katonái, viszik a inaguk fegyverzetét: hordozó ágyat, a hófehér kötéseket és a finom, kicsiny szuró-vágó acélszerszámokat, melyek közül egy sem arra való, hogy sebet .üssön azon, akit Isten épnek, egészségesnek, akii: testvérünknek teremtett, ha­nem a gyógyítás eszköze valamennyi arra való, hogy az Ur nevében helyrehozzák véle — ameny- nyire lehet — azt, , amit elvakult, megvadult emberek vétettek egymás ellen. halott. A kis leány csodálkozva nézett fel rá, mint egy más csillagról lepottyant cso­dalényre. Nem nevetett, nem szólt. Szeren­csére végre hamarosan véget ért a keringő és beharangoztak a négyeshez. Danes me­nekült a bálteremből, melynek levegője ful­lasztotta, ki a folyosóra. Ott leült egy sa1- rokba s nézte a fel s alá siető, ösmeretlen ifjakat. Végre egy ösmerőse tűnt fel, régi asztaltársa, sőt egy ideig lakótársa. Az is felösmerte. — Szervusz öregem 1 Hát te még élsz ? Hogy vagytok Erdélyben ? Nincs táncos­nőd a négyeshez ? Nó majd keresek részedre, s ezzel elrohant. Danes kissé értelmetlenül nézett utána. Tehát itt azt sem tudták, hogy él és azt sem, hogy hol ? S ebben a pil­lanatban végtelen keserűség szállta meg. Hát ebben a körben élt, ezek között, kik annyit sem törődtek vele, mint ő otthon egy beteg állatjával. Ezért robotolt, küzködött s ezeknek a mulattatása miatt lopta ide­jét rontotta idegeit I Azt képzelte, hogy itt, pótolhatlan hiány támadt távozása foly­tán s csak most látta, hogy a társadalom nagy kereke épp úgy végezte körforgását mint előbb. Eltörött egy küllője, hamar akadt helyébe friss. Az emberi sors, az el­múlás, a feledés rikitó színekkel állt előtte, megborzadt még a gondolattól is, hogy neki újra ebben a világbun kellene éllnie, ebben hol nincs barátság, csak cimboraság, hol nincs nagy szerelem, csak hamis után­zata, a fiirt, hol az embert frakkja után Ítélik meg s nem keresik abban az embert. S -oly szomorúan üresnek találta ezt a tü­lekedő életet s oly elhagyottnak magát. Nem volt többé maradása, menni készült. Még csak vezekényinétől akart elköszönni, de nem tudott, mert egy nagy hajú fiatal szo­ciológussal folytatott éppen nagyon komoly eszmecserét a nőnek a szerelemhez való jogáról. Danes ezt már könyv nélkül tudta s igy vette kabátját és ment, gyalogosan, egyedül boly go tt a téli éjben egy ideig, azu­tán beült az útjába akadt, első, füstös kávé- házba és teát ivott sok-sok konyakkal. Fá­zott, nagyon fázott kivül-belül. A reggeli gyorsvonattal pedig ment visz- sza a tanyára, kissé csalódottan, de örökre gyógyultan. Ment vissza a munkához, az igazi élethez s úgy örült annak a gondo­latnak, hogy este egyedül, egészen egyedül lesz, ami sokkal kellemesebb, mint mikor az ember ezred magával van és mégisegyedül. | Ök is ott vannak már, a magyar testvérek, ahol a háború dühöng. S hogyan dühöng! Azt mondjak a híradások, hogy a lent verekedő félvad törzsek között bőven vannak olyanok, akik az ő fekete, komor hegyeik között, örökké egy fejlődési fokon maradt életükben, soha sem hallottak még a hadviselésnek azokról a kül- , sőségeiről sem, amelyeket Európa többi orszá­gaiban még a gyermek is ismer. Nem értik, mi a fegyelem, nem ismerik a fehér zászlót s életükben sem hallottak soha ambulanciáról, szanitatsz-katonáról, genfi-szövetségről. Ök a háborúnak csak egy törvényét isme­rik: ölni, ölni, amig a szemük előtt vörössé nem változik a levegő és a karjaik vádig nem fürödnek az ellenség vérében. Aki puskát, Mauser-fegyvert adott ezeknek a vad harcosok­nak a szekercével is félelmetes kezébe: az öldöklések és a kegyetlenkedések borzalmas uj változataira szabadította fel őket. A vezérlő gondolatuk ugyanaz, ami handzsárral, késsel hadakozó ősapáiké volt: legyilkolni az ellen­séget, — főként a keresztényt! — amennyit csak lehet. Csupán a kivitel módja változott, hogy frivol szóval éljünk: kiadósabbá, hiszen az ismétlő fegyver bőven ontja a halált; biz­tosabban, mert messziről védett helyről is lehet vele hadakozni; s a félvad ősember-ravaszság- I nak megfelelőbben, mert lehet vele gyilkolni hátulról, rejtekből, úgy, hogy akit megöltek, talán az ő hitük szerint meg a másvilágon sem tudja meg, ki juttatta oda ? S ezek az emberszörnyetegek mégis ismer­nek egy szimbólumot: a keresztet. De nem úgy ismerik, mint minden más ember e világon: vallásra való tekintet nélkül a szelidség, a hit, a béke jelének, Isten fia irántunk való halálos, nagy szeretete emlékének. Ök jelvénynek, ér­demnek tekintik a keresztet, azt hiszik, ékes­ség, amelyet a keresztény csapatok tűznek fel a zászlójukra, hogy őket ingereljék, boszantsák vele. Ahol tehát a fehér zászlót látják a vörös kereszttel: arra felé fordítják minden harag­jukat, gyilkos fegyvereik minden erejét. „Jel, amelynek ellene mondatik . . .“ S a jelet nők viszik magukkal, szelíd, gyönge asz- szonyok, akik nem félnek, ném keresik remegve naponta az újságokban, nem mozgósitanak-e még nálunk is, mint keresi mostanában igen sok délceg párbajhös fiatalúr ... E gyönge karú, jóságos szivü nőket nem „mozgósították“, nem kényszerűi senki a harctérre s ök maguk kö­nyörögtek vetekedve: melyikük menjen oda, ahol százszor jaj nekik, ha a vad ellenséggel kerülnek szembe. Fiatal ábrándozó leánykák, akik valami os­toba kis csalódás miatt betegápolónőnek akar­nak menni: olvassák el néha-néha a harctéri tudósításokat s gondolják meg a dolgot! Azo­kon a pályákon, amelyeken önzetlen nők szol­gálják Isten nagyobb dicsőségére szenvedő embertársaikat, olyan dolgok fordulnak elő, amelyek előtt hamar cserben hagy a legnagyobb bánat és elkeseredés is, amelyet odavittünk. Csak a mélységes hit segit, a szeretet, amely ha kell: harcos, a szelidség, amely ha kell: hősies, a veleszületett önmegtagadás, halál­megvetés, röviden : a hivatás. Vevő előtt frissen pörkölt kávé, na­ponta friss kassai virtsli és felvágottak kaphatók Faragó Vendel fűszer- és kávé- behozatali üzletében, Fényi-utca 19. ROTH LIPOT vaskor esketlése károly Deák-tér. Mindenféle legjobb mi­nőségű kályhákban nagy raktár.

Next

/
Thumbnails
Contents