Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1912-11-16 / 46. szám

Nagykároly, 1912. november 16. 46-ik szám. V. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉKELLEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS TTíEZŐöAZDAS A G ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Előfizetési árak: Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor. Vidékre postán küldve egy évre 8’— kor. félévre 4.— kor Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Gyoigy-tér 36. Telefon 95. Egyes szám ára 20 fillér. Itt van a tél. (—.) Itt-ott már szállingóznak a hó- pihék, a zúzmarától fehérük erdő s mező, hideg északi szél süvít a tarlóit mezőkön keresztül, hatalmas léptekkel közelit a tél. A természet rendje igy kívánja azt, forró nyár követi a napsugaras tavaszt. — A gyümölcsérlelö ősz után télapó tipeget. De ez esztendőben a sok nyomorúság közepette, mintha még a természet is a föld gyermeke ellen esküdött volna össze, elsikkadt tavaszunk, a nyár rövid volt s a szép őszi napok teljesen elmaradlak. Annál ridegebben, kérlelhetetlenül köszönt be a tél. A szegények, nyomorultak félel­metes ellensége. Máskor ilyenkor még a bágyadt nap­sugár aranyos fényét hinti szerteszét, ma ködös, borús, fagyos idő fagyasztja ere­inkbe a vért. S mig távol keleten egy­másnak tüzel a sok férfinép, mi itthon remegve lessük az újságok híreit, vájjon! ■ ahhoz a sok nyomorúsághoz, melyekkel ez az esztendő meglátogatott, nem járul még újabb veszedelem is?! Nem kell a mi fiainknak, véreinknek is a csatamezöre vonulni, megvédelmezendő érdekeinket? Hogy mit jelent egy téli hadjárat idegen mezőkön, kietlen tájakon: arra a historikusok megadhatják a választ. Csak forgassuk szorgalmasan az élet legnagyobb könyvét: a történelem lapjait s megtud­juk belőle, hogy minő rettenetes pusztí­tást követ az ember-vetésekben a hideg s rossz táplálkozás által elgyöngült szer­vezeteken egy téli hadjárat. S ez esztendőben nem köszöntjük oly I vidáman télapót, mint szoktuk az elmúlt években. Nem vidit fel a csilingelő szánka I ezüstös hangja s nem mulattat a kor- i csolyázók mulatsága, a téli sportok gvö- 1 nyöre is lelohad, ha elgondoljuk, mi vár­hat még mireánk, erre a szerencsétlen országra ez esztendőben. A szegények nyomorúsága már amúgy is elegendő. A tél szigorát amúgy is ne­hezen viselik el. Hiányos ruházat, még hiányosabb táplálkozás nem tud lépést tartani a hideg időjárással, melyet még fűtéssel sem ellensúlyozhatnak. A Vörös-kereszt egyesületek már el­távoztak, hogy idegen nemzetek sebesült nyomorékainak segélyére siessenek s most itt a legfőbb ideje, hogy a mi jótékony- sági egyesületeink a mi házi, itthon lévő nyomorultainknak siessenek segélyére s emeljék fel az elbukottakat, akik már eleve lemondottak arról, hogy sikeresen küzdhessenek egy előreláthatólag igen kemény s szigorú téli időszakkal. Ne ülésezzünk, ne tanácskozzunk, ha­nem elő az erszénynyel s akinek van még mit megfeleznie, az adja oda azt a kis részt annak, aki éhezik, fázik s nyomorg az ö fütetlen, rideg vackában s kihunyt reménynyel várja szebb idők tavaszát. Ködös, borús téli alkony szomorú ár­nyéka vetődik ide az asztalunkra. Mintha valamely borús sejtelem ülné meg kedé­lyünket, olyan szomorúan, lehangoltan . TÁRCZA. \7issza. Irta : Thuróczy Tibor. A gyorsvonat zakatolva, prüsszögve vitte a hóborilotta alföldön keresztül Danes Sán­dort Pest felé. Oly különösnek találta, hogy évek óta először ismét vonaton ül és hogy elhagyta a nagy tanyát, mely ott terpesz­kedett a Kunság szélén. Négy éve annak, hogy látszólag minden különösebb ok nél­kül elszánta magát erre az önkéntes szám­kivetésre és hazament parasztnak. Igen éppen négy éve! Egy farsangi dél­előtt ébredéskor valami meghatározhatlan, furcsa érzés szállta meg. Kissé szédült a feje, ideges remegés járta át tagjait. Fázott, majd melege volt és a szive oly idegen- szerüen kopogott, hol halkan, hol sebesen, mint egy megromlott öreg - inga óra. Ipar­kodott nem törődni az egésszel, de mikor éjjel lefeküdt s ezen jelenségek újra jelent­keztek hatványozottabb mértékben halál sejtelemmel párosulva, komolyan megijedt, nem a haláltól, de állapotától. Másnap az orvos komolyan csóválta a fejét: — Bámulatos, hogy ily fiatal és erős testben igy tönkre mehessenek az idegek. Barátom itt csak egy mód van. Menjen, fusson még ma ebben az órában a fővá­rosból, ez a levegő nem magának való. Keljen hajnalban, dolgozzék, fárassza a tes­tét, kímélje az idegeit. Ne olvasson, ne igyék. ne dohányozzon. Sok viz, sok le­vegő, zöldség, gyümölcs, ez minden amit ajánlok, de sürgősen. És Danes pakkolt sürgősen. Este már ott ül egyedül a dohos, szellőzetlen tanyai házban, hallgatta, mint csorog a piszkos esővíz a tetőről és mint vonitanak a tanyai komondorok. Tehát most igy fog élni. Kétségbe volt esve. Kaszinó, színház, versenyek, bálok, melyeken ő volt az első táncos, mind ez a gyönyör, mely éltette s melynek s melyben élt, az ezen­túl már csak a múlté legyen?! Nem bírta elképzelni és mohón leste a postát, a lapokat, hogy lássa mi történik azóta a társaságban nélküle. Melancholi kus volt s folytonos kisértésben élt. A nagy világnak a lapok hasábjain egész hozzá hangzó vá­sári zaja, húzta, Vonzotta, de életösztöne, az egészség utáni vágya erősebb volt a csá­bításnál s megmaradt a tanyán. Dolgozott emberfeletti erővel. Volt mit. A gazdaság gazda nélkül züllőben volt s RÓTHADOLF posztó, gyapjúszövet és szabó kellé- --------­- kék gyári raktára ■■■■■■— Na gykároly, Cservenyák-ház. Egy tanuló felvétetik. Van szerencsém a n. é, közönség szives tudomására adni, hogy Nagykárolyban, a Cservenyák-házban, Varga Imre ur szomszédságában üzletet nyitottam. Raktáron tartok a mai kor igényeinek meg­felelően ‘ a legújabb divatu_angol és hazai gyártmányú szöveteket és az összes hozzátartozó kellékeket. = Nagy választék Kosztüm-kelmékben.

Next

/
Thumbnails
Contents