Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1912-10-19 / 42. szám

október 19. 42-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. 1 TT O 3C!! ■ ■ MÁSNAP sas; 99 LUNA“ VIZET IGYATOK. A „LUNA“ kénes ásványvíz nagykárolyi íolerakata i­SCHNELL IMRE czégnél van. |{ hogy azok az izraelita kereskedők, kik szombaton üzleteiket zárva tartják a vasár­napi munkaszünet alól Anglia és az Egye­sült Államok mintájára egészen vagy lega­lább részben felmentessenek. Ha az államhatalommal szemben a zsidó­ság egységes lesz is, sorompóba léphetnek-e Önök ennek a keresztülvitelére ? Önök, kik hitközségük zsidó alkalmazottjait szombat és más ünnepnapon dolgozgatják. Si vis pacem, para bellum ! Hogy hitközségeink későbbi békéjét biztosítsuk, maradjunk a mai harcnál ! Érsemjén, 1912. okt. hó 7. Salzberger Ignác rabbi. A szatmári ügyészség a magas kamat ellen. Felhívás a váltóadósokhoz! Rosszak a pénzviszonyok, a nagy bankok oknélküli hitelmegvonása elvisel­hetetlenné tette a helyzetet, amelynek szomorú állapotát még szomorúbbá tette a rossz gazdasági esztendő. Bár a pénz­piac bajai általánosak az egész ország­ban, mégis vannak egyes városok — köztük Nagykároly is — amelyek külö­nösen érzik a nyomasztó helyzetet, mert ipara és kereskedelme túlságosan igénybe vette hitelét. A nagy bankok hitelmeg­vonása arra késztette a vidéki, köztük a helybeli pénzintézeteket is, hogy vissza­fizetésre szorítsák ügyfeleiket. Meg kell állapítanunk azt, hogy a helybeli pénzintézetek nem vitték túlzásba a visszafizetések forszirozását, lehetőleg kímélték ügyfeleiket, senkinek sem igyekeztek a helyzetét nehezíteni, szigorúan csak ott léptek fel, ahol ki helyezésüket veszély fenyegette. Egészen másként áll azonban azzal a dologgal, amiről alább van sző: a ka­matszámítással. A pénzbiac rossz helyzetével a pénz természetesen megdrágult. A bankok is drágábban kapták a pénzt, de ez nem azt jelentette náluk, hogy mikor az az áru, amivel ők kereskednek, megdrágult, — ezt az ő üzletük érezze meg. A ban­kok a pénz drágaságát áthárították ügy­feleikre s igy — bármilyen rosszak is a pénzviszonyok — a bankok ezidei mér­lege ezt egyáltalában nem fogja meg­érezni. Van olyan pénzintézet, amelyik most 7, sőt tudunk olyanról is, amelyik 87* — 9°/#-ra kap pénzt. De a bankok ilyen kö­rülmények között nem szállították lejebb azt a pár percentet, amit nyerni a pén­|zeu már megszoktak és igy a felek 12— 13°/o-ot fizettek kölcsöneik után. Természetes, hogy ez sem vonatkozik minden pénzintézetre, mert nagyon sok helybeli intézet ettől is megkímélte üz­letfeleit, de igen sok bank van, amely a kamatszámításban egyáltalában nem tar­tott mértéket. Ezekre az intézetekre vonatkozik Fabó Zoltánnak, a szatmári kir. ügyészség ve­zetőjének az a felhívása, amelyet csütör­tökön bocsájtott ki e tárgyban. A köz nevében örömmel üdvözöljük a kir. ügyésznek ezt az emberséges fel­hívását, mert ha abban a tekintetben nem is várhatunk tőle sokat, hogy az ádósok tömegesen megtegyék a feljelentéseket, de az kétségtelen, hogy a pénzintézetek jobban meggondolják a dolgot, mikor a kamatot számítják. Az üdvös felhívás — amelyre még visszatérünk, jóllehet Szatmárt érdeklöleg lett kibocsátva, de a miniszteri rendelet az egész vármegyére kiterjed — szőről- szóra igy hangzik : 1912. El Iá/G. — 4. sz. Felhívás. A m. kir. Igazságügyminiszter ur Őnagyméltósága még az 1898. év folya­mán az elharapódzott uzsora terjedésé­nek meggátlása végett az 19348/1898. I. M. II. sz. rendeletéivel elrendelte, hogy 1 ROTH LIPOT gj víimIíc: CMÜitMlCNC Naggykároly Szőlőzúzok, szőlőprések és szőlőtaposó zsákban In _. _______________ W/F/ V T7W 22Y r W" W'W'W ZLCjLíl Lé V" r 1Á jj A r Má doggá tesz a látása és az őrület környékez, j ha nem találom. Mint egy kivert kutya kó­borgok fél éjszakákat át ablaka alatt, s néha már kezembe van a csengő, hogy csengetek s félre lökve mindenkit, ajtót berúgva, török be magához, magukhoz, hol maga nyugod­tan alszik a puha, meleg családi fészekben. Nyugodtan s hideg szívtelenségében nem gondol arra, hogy betege vagyok, hogy nem merek egyedül lenni már, mert félek önma­gától, félek gondolataimtól, maga nyugodt, I maga nem törődik azzal, hogy mivé tett. Nyu­godt és boldog, hogy engem, a kikiáltott, a közveszélyes nőhóditót végkép lefegyverzett. Maga a kérlelhetlen nemezist játsza velem szemben, hogy én is tudjam, mit tesz az za­katoló agygyal, fájó szívvel, sírva ordítva a kíntól megösmerni a szerelem pokoli gyötrel­mét. Maga élvezi ezt, magának jól esik látni vergődésemet, mert szívtelen, mert gonosz, ki mesterkélt kacérsággal kergetett bele ebbe az őrületbe. S az asszony hallgatta némán, mint öm­lik a szenvedélyes szavak láva zuhataga a férfi ajkáról, de most már nem bírta tovább, hitt és boldog volt, hogy tudott hinni, hogy átérezte a szavak bensőségteljes, igaz tartal­mát, hogy szerették s meg volt a jog, hogy szerethessem Felugrott és minden vállomas he­lyett átfonta a férfi nyakát és egy mámoros szenvedélytől lihegő csókkal tapadt a férfi ajkára,- ki azt mohón viszonozta. A kábulat pillanata kurta volt. Nehézkes kopogással nyílt a kis salon ajtaja és beka- csázott Clarisse asszony legkisebb fia, a pötty emberke, a kis Potyi. A szomszéd szobából beáradó fény megtörte a hangulat varázsát, a szerelmes asszonyból anya lett. A kis em­ber sértett, panaszos hangon motyogta : Ma- mus a Freilein nem akaj Potyinak adni mé­zes kajácot, mert azt mondja, hogy Potyi jössz volt, pedig ugye mamus Potyi nem volt jössz, i Á mama pedig ölébe vette a csepp em- \ berkét és gügyögve becézte, csókolta. — Potyika jó, Potyika kap marcipánt mondja a Freileinnak, hogy a mamus üzeni és Potyika szól kint, kogy hozzák be a teát. A kis ember elégedetten totyogott ki. Az asszony felállt az ajtóhoz mentés felcsavarta a villanyt s azután egy fáradt mozdulattal ; remegő kézzel simította, végig égő homlokát. 1A józan, sápadt villany világától az álom szerte foszlott, vége volt! Az asszony hama­rább találta fel magái s mosolyogva kérdezte, mikor a teát behozták, vájjon rummal vagy konyakkal készitse-e ? A férfi, ki érezte a kudarc szégyenét megpróbálta az elveszett hangulatot visszavarázsolni, de az sehogy sem sikerült s csakhamar búcsúzott és ment; ment azzal a tudattal, hogy ez az asszony örökre kisiklott kezéből. Osmerte Claris- set, ösmerte a nőket és tudta, hogy ez az igazi pillanat nem térhet vissza többé soha s mig a lépcsőházban szivarra gyújtott bosz- szusan dörmödte: — Hiába nincs jobb gardedámja egy anyá­nak, mint saját gyermeke. Este pedig mikor a gyerekek a boldog tudatlanság rózsás álmát aludták, akkor Cla­risse asszony sok-sok órán át térdepelt a kis Potyi ágyacskája előtt, csókkal borította gön­dör, fürtös fejét s a bünbánat keserves köny- nyeit sírta. A bünbánatót, melynek nem volt bűne, de a melytől örökre megmentette az ő drága fia. KézimirHlc, glassé keztyiik, . . JL .-Jl I 17 n n "Á I Nagykároly, .-. bútorok, szőnyegek tisztítása. h| A J I A J L K i A L Széchenyi-utca 43. Alapittatott 1886-ban. (A róm. kith, elemi fiúiskola mellett)

Next

/
Thumbnails
Contents