Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1912-10-19 / 42. szám

2. oldal. KÖZÉRDEK október 19. 42-ik szám. §§J IliSlillillllilliiiliBilliliiiliiiiiii ® , 1 ÜT ISKOLAI IDÉNY BEÁLLTÁVAL g g & IGEN OLCSÓN LEHET BESZEREZNI ISKOLAI KÖTÉNYEKET, LÜSZTER, CLOTT, @ © m ® CARTON SZÖVETEKBŐL GYEREKEK ÉS LEÁNYOK RÉSZÉRE. ÚGYSZINTÉN HARIS- ® 31 M » g NYÁKAT, ZSEBKENDŐKET, RUHA- ÉS HAJ- ni TI f I l/ípnI VXlÁl 8 ® KEFÉKET, FÉSŰKET LESZÁLLÍTOTT ÁRBAN BLAU KAKUL/NAL & g NAGYKÁROLYBAN, KERESK. ÉS IPARBANK PALOTA (ZÁRDÁVAL SZEBBEN), g fg m m becsületes polgára közadó tartozás miatt, minden jogalap nélkül, csavargó módjára egy éjszakát töltött el a rendőrségi fog­házban. Ezúttal csak a személyes szabad­ság durva megsértése az, a miért felemel­jük tiltakozó szavunkat s azzal a kérés­sel fordulunk Ilosvay Aladár, megyénk szeretett alispánjához, hogy adjon fényes elégtételt a megsértett polgárságnak, mert a rendőrség lépten-nyomon tapasztalható visszaélései miatt, azt kell gondoljuk, hogy nem az alkotmányos Magyarorszdban, de kancsukák földjén, Szibériában élünk. Tlagykárolyi Közgazdasági Bank Részvénytársaság gyara ajánl legelőnyösebb feltételek mellett: elsőrendű és finomított nyers szeszt, pálinkát és gyümölcs- pálinkákat nagy és kis meny- ■ nyiségben. ■— Szabad raktár a vasúti állomás mellett a Nagykároly—börvelyi törvh. ut mentén. Nagykárolyi Közgazdasági Bank Részvénytársaság Áruosztálya. A zsidó autonómia ügyét tárgyaló múltkori cikkemben nem terjeszkedtem ki két oly argumentumra, amin neolog atyámfiai, mint valami tüzes vesszőparipán nagy előszeretettel szeretnek nyargalászni. „Ha orthodoxia és neologia — ez egyik érvük — egymásnak békejobbot nyújtana, a valláson — a különböző elemek összekerü­léséből származó zsurlódás csorbát—nem ütne. Mert hiszen hány virágzó orthodox hitköz­ség van, melynek tagjai, sőt vezetői között konzervatívnak éppen nem mondható egyé­nek foglalnak helyet“. De ha az orthodox vallás mentsvárát, a külön szervezetet feladni semmi szin alatt hajlandó nem volna, van neolon uraiméknak egy más eszméjük is: „Maradjanak meg továbbra is a mai keretek és csak az államhatalommal szemben alkossunk egy egységes zsidóságot.“ E két érv felületesen vizsgálva oly jónak, oly elfogadhatónak látszik, hogy még a legkonzervativabb körökben is sokakat sike- j rült előbbi meggyőződésükben megtántoritani. I Azért jelen cikkünkben e két érvvel akarunk mi is foglalkozni. A orthodox zsidóság, bár testtel lélekkel csüng vallásán, hitbeli meggyőződését sen­kire ráoktrojálni nem iparkodik, Éljen min­denki saját meggyőződése szerint. De azt komolyan veszi és nagy féltékenységgel ügyel reá, hogy a hitközség szellemi veze­tése oly egyének kezébe ne kerüljön, kik a mai világrend alapját: a bibliát kritizálják, a kinyilatkozást képletnek tartják és az egész Tant a mesék országába utasítják. Mert: mi a célja minden vallásnak ? Nemde, hogy az emberi szivre hasson. Az j elbizakodottat mérsékletre, az élet hajótörött­jét pedig kitartásra buzdítsa. Egyesülés esetén számtalan volna azoknak a hitközségeknek a száma (Pozsony, Ungvár stb.), hol a haladó párt jutna túlsúlyba. Ilyen hitközségekben kié a hatalom, azé a jog igazsága révén u. n. „modern“ rabbi kezé­ben volna a község hitéletének a vezetése letéve s vájjon teljesitheti-e egy ilyen pap kötelességét, beszélhet-e hívei lelkére, mikor mindenki tudja róla, hogy háromszoros hazugságot mond, mikor avval áll fel a szószékre, hogy Isten igéit hirdesse. Mert hiszen Istent tagadja, aki nem létezik, annak igéi se lehetnek, ergo azokat hirdetni se tudja. Ha tehát vannak is közöttük nem ortho­dox egyének, azok saját portájukra vannak izolálva, de a község hitéletének, mint maga a ragyogó nap, olyan tündöklőnek kell lenni. Arról a hires eszméről, hogy a zsidóság továbbra is két pártot alkosson, de azért mégis egy legyen, csak azt kívánom meg­jegyezni, hogy maga Szabolcsi Miksa, ki ennek az eszmének atyamestere, pályázatot irt ki arra, magyarázná meg neki valaki, hogy tulajdonkép ő mit is akar. De fogadjuk el lehetőnek a lehetetlent. Ha Zichy János gr. vagy valamely más kulturminiszter [ őszinte jóakarata megindítja az orthodoxiát és valami egységhez beleegyezését adja, vájjon meddig tarthatná e tákolmány magát ? Mihelyt tisztul a politikai láthatár, amit adjon Isten, hogy mennél hamarább bekö­vetkezzék ! Több szociális törvény vár az országgyűlés elintézésére. Többek között a vasárnapi munkaszünet. Evvel kapcsolatban kötelessége lesz a hithü zsidóságnak az államhatalomnál eziránt lépéseket tenni, 1 Ruhát fest es 1 f I O f I = Nagykároly, Kölcsei-ut 1. = JQIITQI VQmilOl a r^mai katil- templom mellett. I vegyileg tisztit f lUUlUI UlillllflUI Alapittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59. villany- és gőzerőre berendezett intézetében különleges természetét tanulmányozva, ha­marosan rájött, hogy csak nagy, mély érzel­mek felébresztése után érhet célt. Tudta, hogy férjét nem szereti, de hogy ragaszkodik, a múlt közös emlékeinél fogva, hozzá. Tudta, hogy okos, józan, hideg tenperamentumú, ki ösmeri a salon farkasok természetrajzát, s ami a legnagyobb baj, ösmeri őt. Ösmeri és tudja, hogy az érzést nem érzi, csak mimeli, hogy a nővel szemben csak célja van. S igy történt, hogy minden kísérlete kárba veszett. Hiába fejtegette Clarisse előtt kedvenc theo- riáját, hogy miuden nő behódol, ha szerel­mes, ha meg van a hangulat és az alkalom. Az asszony hallgatta a modern erkölcsi ta­nokat. Hizelgett hiúságának a kitartó hódo- lás és szive legmélyén titkolt, nagy szenve­déllyel szerette. Szerette, de nem hitt a fér­fiban s az a kétkedés mindennél jobban meg­óvta. Most is, mint oly sok délutánon át együtt ültek Clarisse asszony kis, barátságos salon- jában. A szobára ránehezedett a téli délután kora sötétje. A kályha csillámpalás ajtaján át a lobogó láng tétova fénysávot vont a szobába. Ez a fénysáv választotta őket egy­mástól el. A nő beletemetkezett a puha zsöly- lyébe, formás lábát maga alá húzta; a lágy selyem kimonó, szabadon hagyta nyakát és karjait, melynek fehérségén megsápadt a tűz fénye ; a férfi belenézett a tüzbe s lassan szivta opiumos eigarettjót. Már rég hallgat­tak s ültek igy ebben a nagy némaságban, mely soksor többet mond, mint a legforróbb szerelmi vallomás. Nem vették észre, hogy reájuk sötétedett vagy nem akarták észre­venni. hogy mily észrevétlenül lopta be ma­gát ez a szerelemre hivó. csalóka hangulat. Csak ültek hallgatva, de tudták egymás gon­dolatát. A férfi érezte, hogy az asszony tu­lajdonkép már rég az övé, hogy róla álmo­dik, köréje fonja a szerelmes nők glóriáját, mellyel szerelmük tárgyát, a férfit felruházva az antik hősök erényeivel, övezik. Tudta, hogy az övé s csak a döntő momentum al­kalmas pillanatát leste, de t .a azt is, hogy az asszony habozását a kétkedés, a bizal­matlanság okozza. Most sötét volt az arc, nem árulhatott el semmit, a férfi a kipróbált nagy nőbarát, ki tudta a nők gyengéjét, hogy a nőt hanggal, beszéddel kell meghódítani, minden óvatos­ságáról mérlegelve a helyzetet beszélni kez­dett. Clarisse szerette, meg volt az alkalom és érezte, hogy ez a csendes, meleg, buja hangulat teleitatta lelkét forró szerelmi só­várgással. Nem volt oka tovább habozni. — Clarisse ! A lágy csengésű baritonra megrebbent fá- zékonyan a nő, a férfi pedig beszélt, halkan, minden dissonans hangot kerülve, de mind jobban áthatva egy benső melegtől. Az ér­zés megkapta őt is, közvetlen lett s e pilla­natban nem volt többé a számitó, a ravasz taktikákat kijátszó szívtelen nőhóditó, hanem egy szerelmes férfi, ki kér, ki könyörög, ki sir, s ki ha kell brutális, nyers párját kereső hímmé lesz. — Clarisse, mire vár ? Mit akar í Hát nem látja megsorvasztó, kétségbeesett vergő­désemet ? Hát nem látja, hogy nincs éjjelem, nincs nappalom s mint egy beteg miati- kus futok az emberek általános n< etése, gúnykacaja között maga után ? Lesem pillan­tását, esdve könyörgöm egy jó szavát. Bol­Nagykároly, Könyök-utca II. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetűd fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlásnélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jyö fogteohnikua.

Next

/
Thumbnails
Contents