Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1912-07-06 / 27. szám

julius 6. 27-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal 99 jUHPO^Ü ■■ MÁSNAP mmmam LUNA“ VIZET IGYATOK. A „LUNA" kénes ásványvíz nagykárolyi főleraka*a SCHNELL IMRE czégnél va * / i; {!>} BONBONIERE CABARET (MODERN SZÍNPAD) A „MAGYAR KIRÁLY1 * * * S' KERTHELYISÉGÉBEN kedvezőtlen idő esetén bent a kávéházban. Állandóan fehér műsor! — Igazgató: Szé­liéit/ •/. — Családok találkozója! Szombaton és Vasárnap fellépnek Szenzáció! Szenzáció! Szilágyi Elemér bámulatraméltó női szépség, a fővárosi színpad dédelgetett tagja mesében illő toilettjeivel. Fekete Etus Fricc Frida cabaré diva táncosnő Gitta Yera cabaré énekesnő. Wiiss Xantlor komikus, 'J7»(• IHef- t tettes párisi apacskirály és eredeti angol tánckettős. Kezdete 9 órakor. Helyárak 1 és 2 korona. 1) T Y7~ / A T i' A jó házból való J7 X IV vJ ■ i V./ azonnal felvétetik a „Magyar Király“ szállodában. Lukács Józsua megállítja „A Nap“-ot. Szenzációs slussz az ujságpiacon. Megboldogult Józsuának nagy gondot okozott anno dazummal Gileád földjén, hogy a filiszteusokkal való összetűzést még nap­lemente előtt befejezte s minthogy másként nem ment a dolog,- feltelefonált a napba, hogy mennyiért állana meg arra a kevés időre, amig kiporolja a filiszteusokat. A nap megszabta a szubvenhió összegét egy mél­tánytalan summában, Józsua kiutalta a meg­felelő sékeleket az államkasszából, mire a nap megállóit egy szóra, a filiszteusok megették a kefét még naplemente előtt. Ez történt Gileádban. Nálunk Galaád-országban most utána csinálták a csodát. Emlékezzünk csak vissza nem évezredek­re, hanem rövid hónapokra. Nem volt vére­sebb szájú ellenzéki lap a magyar sajtóban mint A Nap. Csak úgy okádta a tüzet a Khuen-kormányra, mint a vásári komédiás és most, ime kiderül, hogy az egész nem is volt egyéb vásári komédiánál. Megtörtént például, hogy Khuen a múlt évben a székesfőváros polgármestere utján megvonatta a lap kolportázsjogát. Nem volt szent A Nap előtt senki és semmi. Durván támadta a királyt is és annál kevésbé kí­mélte a Khuen után következő Lukács-kor­|mányt. Fanatikusan poi. kondiázott mindent, ami „mungó“ és az őrületig portált mindent, ami ellenzék, Sokaknak feltűnt, hogy most, amikor a kormány A Napnál sokkal szelidebb ellen­zéki lapokat: a Magyarországot, Pesti Nap­lót kitiltotta a pályaudvarokról a véresszáju Napnak nem történt semmi baja. Sőt az utóbbi időkben feltűnően észreve­hető volt, hogy a véresszáju boulevard-lap kezdi nagyon halványan és erőtlenül aífek- lálni az ellenzékieskedést sőt egyes cikkei­ből már nyíltan kilóg a lóláb. Aminek az a magyarázata, hogy A Nap szép csendesen kilépett a tisztességes ellen­zéki lapok sorából. Lukács, a ravasz és furfangos örmény nem erőszakkal, hanem simán csengőpénzzel, szubeencióval megvásárolta A Napot. Az ország pénzéből a kormány meg ve­szi a közvélemény szolgálatában álló orgá­numokat. Megvette A Napot is. Valószínűleg nem egy-két pitykéért, ócska gombért, hanem olyan összegű pénzért, a- melyen fel lehetett volna állítani nehánv iskolát. így állította meg Lukács Józsua Galaád- országban A Napot tekintélyes szubvencióért. Ilyen természeti csodákat müveit a kor­mány, mely mellett eltörpül egy sokkal je­lentéktelenebb dolog, hogy a szatmári műn- gók szócsöve a Szamos már régóta vissza­felé folyik. Ruhái fesl és vegyileg tisztit Haufel Sámuel = Nagykároly, Kölcsei-ut I. s fj a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59. villany- és gőzerőre berendezett intézetében ez reggelig. Azzal a változattal, hogy közben közben táncoltak is. Reggelfelé aztán Mándoki ejhatározza elhatározza magát s torkát köszörülve be­szélni kezdett. Egy kapitány tele tölti poharát s iszik. Csak ennek rithmikus kortyogása hallik. — Tisztelt uraim, — kezdte Mándoki rekedtes, borízű, vagy talán pezsgőizü hangon. — Halljuk, halljuk 1 — kiabálták mind egy torokból. — Belátom az élet céltalanságát, mert nem céltalan ez az élet, ha nincs akiért küzdjön az ember ? Ugye igen ? No hát én érettebb megfontolás után arra határoztam el magamat, hogy keresek magamnak egy nőt, akiért érdemes lesz küzdeni. . . . — Talán mulatni akartad mondani ? szólt közbe egy szállás fickó. S találtam is — modta tovább egyálta­lán nem zavartatva magát a közbeszólás által. Most pedig miután éppen szembe vagyok vele, itt mindnyájunk színe előtt felkérem, legyen olyan szives, adja meg a választ, igen-e vagy sem ? Lesz-e a feleségem ? De hát ki az ? gMondd meg, különben még azt találjuk hinni, hogy a szobaleány mondta az előbbi közbeszóló. — Tudhatjátok, hogy itt csakis a művésznő jöhet számításba. Minden szem a művésznő felé fordult, I ki csöndesen gondolkozott a zene méla akkordjai mellett, mert a banda éppen egy nászindulót húzott. Tudta, hogy Mándokit esztelen pazarlása a tönk szélére juttatta. De a hála ösztökéli. Csak a napokban kapott tőle egy ötvenezer K-ás takarékkönyvet . . . Másrészről azonban arra a kis grófra gondol, ki újabban nagyon érdeklődik utánna. Ez megérlelte elhatározását. — Végtelenül sajnálom, hogy nagyra- becsült barátomat vissza kell utasítanom, de nem tehetek másképpen . . . Igazán nagyon, végtelenül sajnálom . . . mondta ezért. Mándoki elsápadt. Erre nem gondolt. A mulatság további része színtelen, erőltetett lett. Keze idegesen kaparászott revolver- j zsebe körül, szemében pedig sötét, kétség­beesett láng égett. Társai észrevették ezt s figyelemmel kisérték, ezért meggondolta i magát Majd később ... S hozzákezdett I mulatni. A legszilajabb kedve támadt. Még az asztal tetején is táncolt a művésznővel. Hanem egyszerre minden átmenet nélkül elszállt a jókedve. Reggel volt, az utolsó reggel számára. A többiek már készültek az elmenetelre, tehát végeznie kellett. Kezét revolver zsebébe mélyesztette, meg­fogta revorvere agyát s lassan kihúzta . . . Ebben a pillanatban a pincér egy sürgönyt vitt be s Mándokinak nyújtotta. Visszaeresz­tette revolverét s átvette. Lassan bontotta föl, mig a többiek feszülten figyelték. Egyszerre kiderült.az arca. Fölkiálltott: — Igyunk fiuk 1 Öt milliót örököltem. A leggazdagabb nagynénémet megütötte a guta. Hogy az Isten tartsa meg a szokását! Mind gratulált, csak a művésznő mosoly­gott kesernyésen . . . S elkezdték a mulatozást élűiről a zene méla akkordjai mellett, mely a „Cirkum dederumt me“-t jászotta . . . Érmihályfalva ifj. Sipos János. !gg= Ne dobja ki pénzét -20! házaló ügynököknek hanem forduljon Huszthy Zoltán közismert fényképészetéhez Nagykároly, Kossuth-u. 5., ahol biztosan természethü, gyönyörű kivitelű képet kap!

Next

/
Thumbnails
Contents