Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1912-07-13 / 28. szám

Nagykároly, 1912. július 13. 28-ik szám. V. évfolyam. / KÖZÉRDEK Éf^MELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ES TTIEZŐG AZDAS A G ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. Telefon 95. Főszerkesztő: Or. BIS1TZ BÉLA. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6'— kor. félévre 3'— kor. Vidékre postán küldve egy évre 7’— kor. félévre 3'50 kor Egyes szám ára 20 fillér. Méltóságos asszony! ügy-e, igy volt?!? Kedves, jólelkü, örökké mosolygó Nagyasszony él hetek óta körünkben. Nap-nap után feltűnik délceg alakja a Széchenyi-utcán, amidőn kedvenc kutyáját láncon vezetve, kecses fejbólin- tással fogadja a vele találkozók tisztelet- teljes üdvözletét. Bejár kereskedésekbe, élénken kér­dezősködik mindenről, ami a városban történik s ha szegény fordul hozzá ala­mizsnáért, meleg és jóságos szívre talál s a Nagyasszony igyekszik fölszántani azokat a könnyeket, amelyet az éhség sajtolt a könyörgő arcára. Ez az umő Magyarország néhai első gavallérjának gróf Károlyi Istvánnak özvegye. Mi nagykárolyiak, mindenkor a leg­nagyobb tisztelettel vesszük körül a grófnőt. Örvendünk, ha látjuk városunkban, örvendünk, ha bárhol s különösen mu­latságokon megjelenik, emeli annak fényét, úgy dobog a szivünk, a mikor látjuk azt, hogy a kedves, szép Nagyasszony jól érzi magát a szerény, egyszerű polgári társaságban s úgy szeretnék csókokkal halmozni el a szegénynek alamizsnát nyújtó jóságos kezeit. És most a mi Nagyasszonyunk vég­telen szomorúságba ejtett bennünket. Gróf Károlyi István kastélyában fo­gadta, Tisza Istvánt, azt az embert, aki kézzel-lábbal taposta le azokat a jogokat és szentségeket, a melyért gróf Károlyi István kész lett volna életét és vagyonát bármikor áldozni. Elfogadta azt az embert, a kinek ma csendőrökkel, detektív ekkel kell- körül vennie magát, hogy veszett kutya mód­jára le ne üssék, elfogadta azt az em­bert, a kiről azt állítják, hogy tette egyenlő a Karaffa, a Haynau tettével. S fogadta őt, abban a kastélyban, a hol a legelső gavallér, a legnagyobb ma­gyarok egyike, gróf Károlyi István örök álomra hajtotta fejét! Egyszerű udvariassági tény volt-e ez ? Nem tudjuk. Mert hiszen a mi Nagy­asszonyunk, ha nála jelentkezik, elfo­gadja a betörőt, lókötőt, csavargót, gyil­kost is s ilyen címen elfogadhatta Tisza Istvánt is. Nem is ez fáj nekünk, de az, hogy gróf Károlyi István özvegye Tisza István látogatását abban a kastélyban fogadta, ahol Rudolf trónörökös több alkalommal lakott s a hol csak a haza első emberei­nek volt helyük, ahol csak az az ima hangzott el nap-nap után „Hazádnak rendületlenül légy hive ó magyar!“ S a mi nekünk fáj, azt nem titkoljuk. Azt mi megmondjuk nyíltan, férfiasán. Megmondjuk a mi jóságos Nagy­asszonyunknak is, hogy fáj nekünk az, hogy elfogadta ebben a hazaszeretet tem­plomában gróf Tisza Istvánt. Kijelentjük, hogy a világért sem aka­f ? HATÓSÁGILAG ENGEDÉLYEZETT VÉGELADÁS ? f r V5> K I sM Az összes raktáron levő női divatcikkek u. m.: női szövetek, kartonok, delainek, zephirek, kanavászok, vásznak, barchettek, bélésáruk, gyermek harisnyák, nap- és esőernvők, mindenféle fejkendők és egyéb itt fel nem sorolható áruk gyári áron alul adatnak el. TÁRCZA. A doiinkai vadvirág. Irta: Vaszil. Szép, barna fiú volt a Victor-porta legé­nye. Sóvárgón kacsingattak feléje a tüzes- szemü lányok még a templomban is. Csak az az észbontó szempárja ne volna 1 ... A Victorék Józsija egy szép vasár­napon szerelmes lett. Meggy uladt benne a kristálytiszta szerelem szikrája. Szivének ed­dig zárt szelepje felszakadt és a lángoló, perzselő áradat a fiú csudaszép arcába tolult. Az öreg Szkala egyetlen leánya oly an­gyalian imádkozott az öregmisék alatt. Cso­dálatos, hogy épen az öregmiséken. Igaz 1 . . . O bizony cáak vasár- és ün­nepnap jöhetett le a faluba, mert bizony jó­kora utat kellett megtennie szegénykének, amig a fatornyos templomig ért. Kint laktak messze a hegyekben, a dőlifkai irtványon, egy bogárhátu viskóban, ; ősz atyja meg ő. Ez a félárva lány, vagy ahogy a faluban ismerik, a doiinkai vadvirág volt a legény szive lángbaborulásának az okozója. Néze­gette ő máskor is a vadvirágot, de szivét mindeddig hidegen hagyta a Vadvilág ártat­lan, angyali szépsége. A leány orcáján ott égett a hegyi ziva­tarok szilaj csókja, és a Dolinka üde har­mata orcájának feslő bimbóit bevonta him- poros patinájával. Szelíd, őzike szemét való­színűleg a felette szünetlen kéklő végtelen­ség tette azsurkékké. A vasárnapi öregmise után a legnagyobb ámulások-bámulások és suttogások közepette, a Victor fiú lángoló szempárral, égő orcával kisérte a falun végig — sőt azontúl is — a félénk, remegő, elbájolón piruló doiinkai vad­virágot. A föld szűz gyermeke volt a legény és a föld fiainál a szerelem a maga szűzi tisz­taságában nyilvánul. Nem ájuldoznak, nem oltják ki életüket, nem utaznak messze tá­jakra feledni reménytelen szerelmüket, az anyaföld sokkal józanabb tennivalókat sugá­roz nyers elméikbe. A Victor fin teljesen az anyaföld gyer­meke volt. Szerelmes lett a vadvirágba és a maga egyszerű nyelvén adta tudtára a leánynak, hogy szereti. — Hanka szeretlek . . . szeres te is . . . Ez volt a vallomás, melyhez az úri sorban levőknek annyi ceremóniára van szük­ségük. * — Lányom ma nem mehetsz misére . . . tudod rosszul érzem magam nagyon ... no és a kutyán kívül nincs más élőlény a kö­zelben . . . maradj, ne menj el drága leá­nyom 1 — De édes atyám ma mégis nagy ünnep Telefon 118. Telefon 118. Tisztelettel értesítem Nagykároly és vidéke m l/CDCCl/CDCCT CC fTMFhJTTÍPI I D7VT létesítettem, ahol elsőrendű bükk és cser­n. é közönségét, hogy Tompa-utca 17. sz. alatt í MI\lI\LoI\l1/Lo I LO V,ti.• ”|•— * ■ I 13/ Mi\M I fát bocsájtok a közönség rendelkezésere házhoz szállítva, teljes méretben kirakva, rendkívül jutányos árak mellett. Felvágott tűzifa, pormentes faszén zsákokban, avagy kilós és félkilós papír- csomagokban állandóan raktáron van. Cementáru gyáramban kutcsöveket, átereszeket, itató- és sertésvályukat és mindenféle vasbetétes csö­veket készítek. Elvállalok csatornázást és mindenféle cement- és vasbetonozást. Nagy raktár „ - __ kavics, homok s nyers cementben. A n. é. közönség pártfogását kérve, vagyok kiváló tisztelettel >> L U IZIDU K.

Next

/
Thumbnails
Contents