Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
Érmellék, 1912-08-31 / 35. szám
aug. 31. 35-ik szám. KÖZÉRDEK 7-ik oldal. Akik elüldözték Hevest. Azok a hires antiszemiták, akik elüldözték a városból Heves Bélát, a szatmári színház igazgatóját, okulhatnak az alábbi kritikából, a melyet a „Nagybánya“ ir Neményi társulatától: A lap többek között ezt Írja: Az utolsó héten sem engedett fel a közönség fagyos közönye a társulat iránt. Nem lehet pedig eléggé megokolni a közönség ezen eljárását, mert a társulat a nagybányai igényeknek tökéletesen megfelel, jobb ide legfeljebb nyaralni jön, mint a múltban már vagy kétszer megtörtént. Ne higyje azt azonban senki, hogy az Északkeleti Szinikerület valaha jobb erőkkel rendelkező társulattal fog megörvendeztetni. Hisz mind apró városok vannak benne s hozzá majdnem minden városban oly fogadtatásban részesül a társulat, mint nálunk. A direktorok bizonyára levonják a tanulságot a jövőre nézve s akkor még talán ilyent se kapunk. Hiba, vagyne mondjuk balkezesség, üzleti szellem hiánya a társulat vezetésében is volt. Sok uj operettjük volt betanulva s nem adták, hanem helyette mindenféle rég elkoptatott, zónában is lejáratott darabok mentek, persze az volt a következménye, hogy a nézők nem mentek a színházba. A pártolás hiánya késztette az igazgatót arra, hogy bár e hó 27-ig volt engedélye a játszásra, az előadásokat beszüntette. Kiváncsiak vagyunk arra, mit szól ehhez a nagykárolyi szintigyi bizottság?!?. Tolvaj lelencleány. Czeh Károlyné jelentést tett a rendőrségnél, bogy a nála ápolás végett levő Magyar Kata lelencleány 34 koronát ellopott és Máramarosszigetre szökött. A rendőrség megtette elfogatása iránt az intézkedést. Alkalom olcsó bevásárlásra. Értesülésünk szerint a nehéz pénzviszonyok hatása alatt Grósz József helybeli butorrak- táros az összes raktáron levő bútorok j árát mélyen leszálitotta és készpénzfizetés mellett a vevőt még kedvezményben is részesíti. A kedvező bevásárlásra felhívjuk olvasóink figyelmét anyival is inkább, mert Grósz József butorraktára egyike a vármegye legdusabbán felszerelt bútorüzletének, ahol a legnagyobb választék áll a vevő rendelkezésére. Mikor Berti vasúton utazik. (Saját tudósitónktól.) Szatmár, 1912. aug. 29. Mindenki ismeri városunba ami kedves, pocakos barátunkat Bertalant. Rendes alakja a Magyar Király kávéháznak és esténként a kassza tündérének csapja állandóan „ártalmatlanul“ a szelet. Arról is nevezetes, hogy .11 év óta lakik egy helyen és egy szobában, ahol utóbbi időben a házinesteri tisztet köz- megelégedésre tölti be. Berti barántunk szerdán Debrecenbe utazott. Üzleti ügyei elintézése után a délutáni személyvonattal akart visszatérni Nagykárolyba. A mindennapi éjszakai udvarlástól kimerült Berti, a vonat kellemes ringatásától mély álomba szenderült. Mit álmodhatott, mit nem, tudni nem lehet, de az tény, hogy amidőn a jegyvizsgáló főkalauz vasúti modorban kifejtett cirógatására felébredt, „Ülj az ölembe édes“ kezdetű cup- lét kezdte énekelni és csak nagy nehezen ébredt tudatára annak, hogy Nagykároly helyett Gilvács kies tájékán száguld vele a gőzmasina. Az ébredés kellemetlen volt, nemcsak azért mert elmulasztotta a Királybeli pikolót, de azért is, mert Berti barátunknak vajmi kevés hatos fityegett a zsebében. A kegyetlen főkalauz jegyet, vagy bírságot követelt és barátunkat Zsadány állomáson kiszállásra hívta fel. Berti könyörgésre fogta a doldot. A főkalauz szive a hosszas könyörgésre megiágyult, elvitte Szatmárra, ahol az állomási rendőrség vette pártfogásába és követelte a 6 korona bírságot. Berti uri mivoltára hivatkozva pocakját akarta zálogban hagyni, de a szatmári rendőrség nagyobb térfogatú és romlandó tárgyak elhelyezésére berendezve nem lévén, a felajánlott zálogtárgyat nem fogadta el és Bertit jegyzőkönyv felvétele után, pocakjával eggyütt utánvéttel vissza küldte Nagykárolyba. Az eset után Berti felfogadta, hogy vonaton máskor ellenáll Morpheus csábításainak. Elutasított jegyzők. A falu pennái csütörtökön tartották meg az országos jegyzőgyülést Kolozsváron. A gyűlésen felolvasták a belügyminiszter azon leiratát, amelylyel fizetésjavitás iránti kérelmüket elutasította. Az elutasításra méltó választ adott a gyűlés, de mi arra vagyunk kiváncsiak, hogy Szatmár vármegye mostohán fizetett, anyagi gondokkal küzdő jegyzői a jövő hó 5-iki gyűlésen bizalmat fognak-e szavazni a kormánynak, amely még ma sem akarja belátni azt, hogy a magyar köz- igazgatás pillérei a jegyzők vállain nyugszanak és a jegyző mindenese a magyar államnak, amelyért igazi éhbért kap ? ! ? ! ?! Az „Uránia“ Nevelönövédő Országos Egyesület, mely felekezetre és nemzetiségre való j tekintet nélkül a nevelőnők részére otthonok létesítését és szociális helyzetüknek javítását célozza, tisztelettel értesíti a társadalmat, hogy okleveles tanítónőket, nevelőnöket, gyermek- kertésznőket, bonne-okat, társalkodónőket, magyar és idegen ajkuakat, valamint zene tanerőket közvetít az erdekelt feleknek. — Kéri az Egyesület a társadalom szives támogatását és úgy az állástadókat, mint az állástkeresö- ket, hogy igényeiknek kielégítése céljából teljes bizalommal forduljanak az egyesület irodájához (I., Győri-ut 2/fe 1. em. 1. télefon 165—84.) amely az állástkeresők részére az elhelyezést díjtalanul eszközli és úgy az állás- {közvetítésre, mint az otthonra vonatkozólag j minden felvilágosítással készséggel szolgál. Gazdasági tudósítók jutalmazása. A földmi- velésügyi miniszter ez évben a kiválóan szorgalmas gazdasági tudósítók működését nem- i csak azzal ismerte el, — mint eddig, — köszönetét nyilvánította nekik, hanem erkölcsi elismeréseken kívül még jutalmazásban is részesítette őket. Huszonöt elismerő oklevelén és 74 elismerő leiraton kívül még kilencvenkilenc tenyészállatot, tizennyolc gazdasági eszközt és negyvenkét műtárgyat, valamint szakkönyveket adományozott a gazdasági tudósitők részére. A jutalmazással a miniszter azt kívánja elérni, hogy egyrészt a tudósítók önzetlen szolgálatukért némi anyagi ellenszolgáltatásban is részesüljenek, másrészt pedig buzdítsa őket valóban, nagy lelkiismeretességét és pontosságot igénylő földadatuk teljesítésében. Az uj százkoronások. Az Osztrák-Magyar Bank október első napjaiban már kibocsátja az uj százkoronásokat. A régi százkoronásokról, melyek csupán két éve vannak forgalomban, tudvalevőleg kiderült, hogy nagyon köny- nyen hamisíthatok és hogy már is sok ilyen hamis bankjegy forog a közönség között. Néhány hamisítót meg is csíptek, de azért nem sikerült megakadályozni, hogy újabb hamisítványok ne kerüljenek forgalomba. Ezért a bank most beváltja a régi százkoronásokat, melyekből jelenleg 8,351.000 darab van forgalomban. Az uj százkoronások sokkal egyszerűbbek lesznek a mostaninál, de viszont a rajzuk olyan lesz, hogy a hamisítás felismerését nagyon könnyűvé teszi. A tanító, mint harangozó. A kántortanitók már régóta küzdenek az ellen, hogy egyházi szolgai állásra, mint harangozó, sekrestyés, kötelezzék őket. Nemrégiben a Kath. Tanügyi Tanács felterjesztést is intézett a püspöki karhoz az iránt, hogy a tanítókat tiltsák el a szolgai munkák végzésétől. A herceg- prímás válasza most érkezett le a tanács elnökségéhez. Kijelenti, hogy a tanítót kötelezni nem lehet ezen munkák elvégzésére. De ha a tanító és a hitközség kölcsönösen megegyeznek erre vonatkozólag, akkor egyik fél cselékvési szabadságát sem korlátozhatja. A kath. tanítók régi sérelmére tehát még j ezután is kötelezhetik a tanítót a harango- zót és sekrestyési teendők betöltésére. Rendkívül nagy szorgalmával érte el Holczmann István asztalos és kárpitos (Jőkai-utca 7. szám) azt a helyzetet, hogy olcsón jő bútorral bírja a vevő-, közönséget kiszolgálni. Minden vevőnek saját érdeke, hogy mielőtt bútort venne, nála is tekintse meg. — Bútorok, díva nyok, angol szalon garnitúrák nagy vá lasztékban. Nyilt-tér.*) Nyi latkozat. Feldmann Ábris és neje ezennel kijelentjük, hogy azon állításunk, miszerint Kun Ármin ur Böhm Jenő szabóiparos ellen az iparhatóságnál feljelentést tett volna, — valótlan és tévedésen alapult. Nagykároly, 1912. augusztus 28. Feldmann Ábris és neje. Válasz a nyilatkozatra. A „Közérdek“ 34-ik számában megjelent nyilttérre vonatkozólag csupán annyi a megjegyzésem, hogy Csengeri Dezső tőlem elvállalta a feleségem kabátja elkészítését 9 koronáért, olyképpen, hogy Kohn Antal órásnál lévő adósságát fizessem meg előbb., mint a kabát elkészül. Miután pedig én erre nem voltam hajlandó, igy az átadott és kiszabott kabátot azonnal visszaküldte. Azon állítása, hogy én róla azt hiresztel- tem, hogy nem ért a női felső elkészítéséhez, nem felel meg a valóságnak, amennyiben én ezt nem mondtam. Hogy ö pedig mennyire művész a női szabóság terén, azt a tanulóm is mondta, de nem hittem neki, amig a nyilatkozatát nem olvastam, hogy csupán főrangú úrnőknek var. {Igaz, hogy nem szab, de miért nem? Mert — nem tud!!) Ehhez még annyi a megjegyzésem, hogy egy szabó feleségének is lehet oly jó ízlése, mint a sok állítólagos urinőnek. Azok, akik úrnőknek mondhatók, az ország nagyobb városaiban: Párisban, Londonban, Budapesten dolgoztatnak és nem egy Dezső névre hallgató szabólegénnyel. Kímn Ármin, férfi-szabó. E rovat alatt a közlettekért nem vállal felelőséget a Szerkesztőség. akás és koszt!! két gimnáziumi tanuló részére jutányos áron Mercs Györgynél Gróf Károlyi-tér 36. sz. 1245—1912 vh. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. és az 1908. évi XLI. t.-c. 19. és 20. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a nagykárolyi kir. járásbíróságnak 1912. évi V. 663/3. sz. végzése következtében dr. Kovács Lajos ügyvéd által képviselt Torzsás Gyula nagykárolyi lakos javára 512 K 13 f s jár. erejéig 1912. évi julius hó 28-án foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 3930 koronára becsült következő ingóságok u. m.: takarmány és lábasjószág nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nkárolyi kir. járásbíróság 1912. évi V. 663/4 számú végzése folytán 512 K 13 fillér tőkekövetelés, ennek 1912. évi aug. 19 napjától járó 5°/0 kamatai és eddig összesen 216 K 88 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig a fizetett ösz- szegek betudásával Vállajhoz tartozó tanyán az adós bérletén leendő megtartására 1912. évi szeptember 5-ik napjának délutáni 5 Órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1891. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében kész- pénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1891. évi LX. t.-c. 120. §-a értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Nagykárolyban, 1912. augusztus 25-én. Fazekas Menyhért kir. bir. végrehajtó.
