Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1912-02-17 / 7. szám

február 17. 7. szám ERMELLÉK 3-ik oldal. dúlt, megtámadták és alaposan elverték. A mostoha anya egy fejszével vágott Varga fejéhez, akin az orvos 20 napon belül gyó- gynló sérülést konstatált. Megtették ellenük a feljelentést a bírósághoz. Táncmulatság. Az „Érrriibályvalvai Ipartes­tület“ 1912. évi február hó 18-ilc napján, az Iparos-Otthon helyiségeiben, a 25 éves fenn­állásának emlékére készítendő diszzászló alapja javára zártkörű táncmulatságot rendez. Belép- tidij személyenként 1 korona 60 fillér. Jegyek előre válthatók Vilistein Károly, Berec Lajos, Varga György urak fodrászüzleteiben. Kezdete este pont 8 órakor. Felülfizetések köszönettel vétetnek s hirlapilag nyugtáztatnak. Ételekről és falókról kondoskodva ran. Műkedvelői előadás. Elsőrangú farsangi eseménynek Ígérkezik az a táncmulatsággal egybekötött műkedvelői előadás, melyet az érmihályfalvai ifjúság március első felében j rendez A rendezendő előadás nemcsak Er- miliályfalván, hanem a vidéken is nagyobb hullámokat ver annál is inkább, mert mint diszelnökök és védnökök Érmihályfaiva leg­népszerűbb vezetői szerepelnek. A vigalmi j bizottság a következőképpen alakult meg: A díszeinökséget dr. Audrássy Ernő vállalta el. Védnökök: Benedek Zoltán. Dráveczky László, Grosz Béla és Kocsár Árpád. Ren­dezők : Kállay Kálmán, Kalmár Jenő, Katz Jenő, Vajda Rudolf, Vargha József, Weisen­feld Ede, Weisz Sándor és Zili Rezső. Pénz- j tárnok: Jakabovits Sándor. Előadásra kerül az „Iglói diákok" cimü Operette a következő szereposztással: Petid János, csongorádi pol-j gármester — Katz Jenő, Pali, a fia — Zili Rezső, Tircsák Tódor, tanár -—• Weisz Sán­dor, Éviké,- a leánya — Marosi Margit ur- hölgy, Az igazgató - Kállay Kálmán, Stiasny, a magyar nypív tanára — Résén féld Artur, Kostrapszky, a logika tanára — Grosz Jenő, Holeczy Pista — Weisenfeld Ede, Szidor Ákos — Vargha József, Kudelka Tóni — Hammer János, Simák Gergely, pedellus — Kalmár Jenő. Odrobina János, a ..Kék golyó“ csapiárosa — Vajda Rudolf, Csapos­legény — ***,■ Egy diák — ***. Az ének­számok betanítását Fodor Géza tanító volt szives magára vállalni. A rendezőség ezúton is köszönetét nyilvánítja Krasznay igazgató ur páratlan áldozatkészsége felett, amiért szives volt a darabot rendelkezésére bocsá­tani és annak előadásáról lemondani. Mikor a bíróság téved. A. J. érmihályfal­vai lakos keresetet indított P. L. ottani la­kos ellen. A székelyhídi járásbíróság elma­rasztalta az illetőt s elrendelte a végrehaj­tást, de a biró vagy kezelő a peresfeleket I elcserélte és A. J, ellen tűzte ki a foglalást. János bátyánk rendkiviil megijedt, hogy fel­peres létére ellenfelének a saját követelését kell megfizetnie s bement a bírósághoz, ahol azután felvilágosították a tévedés felől, ki igazították a hibát és felmentették a foglalás alól, Mibe került a mükedvelösködés ? Érdekes pert tárgyalt f. hó 14-én a székelyhídi járás- bíróság. A pert Andriskó János vendéglős ! indította Zieh Rezső, Pólyák Barna és Pus­kás László ellen, akik a róm. kath. templom javára műkedvelői előadást rendeztek. A műkedvelői előadás tudvalevőleg deficittel végződött és igy nem volt miből fedezni a műkedvelők által állítólag próbák alkalmá­val és a nagy estén elfogyasztott 64 korona értékű ételt és italt. Alperesek azzal véde­keztek, hogy az italokat nem ők, de mások fogyasztották el s igy nem kötelesek azt megfizetni. A per végre is egyezséggel nyert befejezést, de Andriskó bátyánk sokáig meg­fogja emlegetni az érmihályfalvai műkedve­lői előadás próbáit. Hűtlen üzletvezető. A bagaméri fogyasztási szövetkezetben az elmúlt héten nagy betörés­ről tett jelentést Zimkó István, a szövetkezet üzletvezetője. A csendőrség előtt gyanúsnak látszott a dolog és a megejtett vizsgálat ki­derítette, hogy a betörést maga Zimkó kö­vette el, aki ezzel elpalástolni akarta a sző-! vetkezetnél elkövetett sikkasztásait. A csend- j őrség megtette a feljelentést a furfangos üz­letvezető ellen. Uj kereskedés. Klein Dániel és Mór, Ér- mihályfalván a „Népsegélyző bank“ palotá­jában egy, a mai modern kor igényeinek megfelelő üveg- és porcellánkereskedést nyi­tottak. A -cég lapunkban feladott hirdetésére j felhívjuk olvasóink szives figyelmét. Pcnnonia-szálloda Érmihályfaiva, Négy újonnan fényesen berendezett szoba! Kó­ser konv iá. Pontos kiszolgálás. Mérsé­kelt árak. Székelyhid. Felesleges milliók. Most kerültek nyilvánosságra az 1910. évi zárszámadások, melyek szerint az állami kincstárnak mintegy kétszázmillió korona fe­leslege volt. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy az adót mindig feljebb srófolják, úgy bátran állíthatjuk, hogy az i9il-ik év végén leg­alább kétszer ennyi feleslege lesz a kincs­tárnak. Biztos adatunk persze nincsen még, majd megint csak egy év múlva tudjuk meg. Ezt a kincstári felesleget pénztári kész­letnek is mondják. Az országgyűlés által meghatározott költségvetésen felül befolyt' pénzek ezek, melyekről nem igen hallani. Az országgyűlés ugyanis nagyon ritkán veszi ezt a készletet valami kiadásnak igénybe, marad tehát a kormánynak ex-lexre is felhasználható pénze a kincstárban. Hogy csak , egy ex-lexet említsünk : a Fejérváry-kormány is ezekből a pénzekből tartotta fenn magát. Mit törődtek ők az ex- lexszel, mikor közel 600 milliót találtak a kincstárban. Hitele is van a magyar állam­nak s azt igénybe vették és gazdálkodtak, mig csak az utolsó garas el nem fogyott. Van megint pénztári készlet, vagyis fe­lesleges pénz, de a tanítók és más hivatal­nokok rongyoskodhatnak, éhezhetnek: azok­nak üres a kincstár. Legyen azonban csak egy kis háborúsdira, egy kis balkáni ka­landra kedve Bécsnek; vagy jöjjön egy kis ex-lex: arra jó lesz a kincstári felesleg. Saj­nál a kormány minden fillért az állam köz- művelődését előmozdító hivatalnokra, int-z- ményre költeni, de a nagyhatalmi ábránd­nak milliókat tud áldozni. Ha van tehát pénz és még hozzá milliókra menő pénz, akkor minek napról-napra az adót srófolni? Szép, szép a takarékosság; de minek spóroljunk és minek gyűjtsük a mil­liókat az osztrák sógornak? Ne engedjük e felesleges milliókat az államkincstár fenekén heverni! Hanem elégítsük ki hivatalnokain­kat és könnyitsünk a nép sorsán: mielőtt még ráteszi a sógor kezét! Ébredés. Sz. vasúti tisztviselő, ki a bor- ! nak(s általában az italnak (a viz kivételével) j egyáltalán nem ellensége, a napokban Bachus j oltárán áldozva, feltévedt a nagyvendéglőbe. S mit csinál egy vérbeli Bachus vitéz, ha j vendéglőbe téved ? Iszik és... és ismét csak iszik. Ivott tehát a mi hősünk is megszám­lálhatatlan mennyiségű spricert, csáját, fekete kávét és pezsgőt. Ennek a sok mindenféle j ivásnak aztán az lett a vége, — ami rende­sen lenni szokott — hogy gavallérunk a leg­alaposabban elázott. S mit csinál a legtöbb ember, ha elázik ? Udvarol életre-lialálra a főpincérnek és szerelmet vall... de nem a főpincérnek. Gavallérunk is ilyenformán esi- í nálta. Mulatott jól, gavallérosan s adta az előkelőt. Ez megtörtént már mással is. Ha­nem ami ezután következett, az már nem mindenkivel szokott megtörténni. Székely- hidon ugyanis van egy jó szokás, mégpedig az, hogy midőn a toronyóra elüti az éjfél­utáni két órát, a még nyitva levő vendég­lőkben megjelennek a rendnek dicső őrei és azt mondják a vendégeknek, hogy ott kint tágasabb. Ez azonban sehogysem akart a mi hősünknek a fejébe férni. Mért legyen neki ott kint tágasabb, mikor ő bent is jól érzi magát? Azonban hosszas alkudozás után — mégis csak ő volt, aki engedett. De mint egy előrelátó, gondos hadvezér, ő is fedezte a visszavonulás útját, olyképpen, hogy a pincérnél megrendelt egy csomó pezsgőt az­zal a kikötéssel, hogy a pincér megengedi, miszerint azt a lakásán, már tudniillik a pin­cér lakásán fogják bekebelezni. Ily módon kifogván barPunk az éjjeli őrökön, főhadi, illetőleg főivoszállását a főpincér lakására tette át. De amikor az ideszállitott külön­féle italok is elfogytak, barátunk elment (de ne tessék gondolni, hogy haza) és el­aludt. Reggel úgy tiz óra tájban, mikor fel­ébredt, nem tudta elgondolni, hogy hol is van ő most?! Végre azonban mégis csak tisztába jött a helyzettel s hamarosan felöl­tözött s búcsút véve bájos házigazdájától, sietett, sőt nem is sietett, hanem inkább szaladt (no mit tetszenek gondolni, hová?)... igen, igen szaladt, sőt futott — a csendőr- ség'hez. Hol is jelentést tett, hogy tőle az éjjel minden pénzét ellopták, kifosztották, stb. stb. stb. A csendőrség a vizsgálatot an­nak rendje és módja, szerint megindította s a vádlott főpincért és segédjét kihallgatta s megállapította, hogy lopásról szó sincs, ha­nem Sz. ur a nála levő pénzt elmulatta, sőt még többet is költött el, amennyiben 1 kor. 21 fillérrel még adós is maradt. — Mi csak arra vagyunk kiváncsiak, mit szól ehhez Sz. ur felesége... Áthelyezés. A Máv. igazgatósága Alsó Béla állomásfőnököt Székelyhídiul Margittára helyezte át. Alispán ur figyelmébe! Bihardiószeg kis­gazdái aláírással panaszt vettünk a tenyész­állatok vizsgálatára kiküldött bizottság ellen. Azt panaszolják a kisgazdák, hogy a bizott­ság egyik tagjának halvány sejtelme sincs az állattenyésztés felől s igy a bizottságban elhangzott véleménye, igen sok esetben ká­ros a gazdákra nézve. Árra kérik az alispán urat, hogy a jövő évre a bizottság tagjává szakavatott gazdát nevezzen ki, aki meg is tudja bírálni az állatot és tapasztalatokkal bir az állattenyésztés* terén. Megnevezik ezek között Farkas Gábor, Kiss Miklós és Csiba Sándor földbirtokosokat, mint akiknek véleményét teljes megnyugvásul fogadnák a maguk részéről is. A méltányos és jogos kérelmet az alispán ur meleg pártfogásába ajánljuk. Pénzintézeti közgyűlés. Az „Érmelléki Ta­karékpénztár R.-t.“ vasárnap délelőtt tartotta évi rendes közgyűlését, amelyen jobbára az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagokból álló részvényesek tudomásul vették a jelen­téseket és a felmentvényt a számadóknak megadták. Az alig egynegyed óráig tartó gyűlésen nem akadt egy bátor részvényes, aki szóvá merte volna tenni azt a silány mérle­get, amely az összes vidéki pénzintézetek körében általános feltűnést és megbotránko­zást keltett, hogy t. i. az előző évi 800,000 korona alaptőkének 600,000 koronára való felemelése dacára, az évi nyereség 10,000 ko­ronával kevesebb volt az előző évi nyereség­nél. Szegény részvényesek! Szegény beté­tesek 1 Farsang. Pompásan, vidáman zajlott le az iparos-ifjúság 10-én rendezett farsangi mu­latsága a „Fürdő“ termeiben. A népszerű egylet iránt tanúsított érdeklődés már jóval a mulatság előtt észrevehető volt. Az egjre­férfi és női cipőmunkásokat jó (lijjazással, azonnali belépésre Rosenberg Sámuel Nagykároly,Deáktér.

Next

/
Thumbnails
Contents