Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-26 / 26. szám
Nagykároly, 1912. junius 29. 26-ik szám. KÖZÉRDEK E^MELLEK Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Gycrgy-tér 36. Telefon 95. Főszerkesztő : Dr. BISITZ BÉLA. C Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6'— kor. félévre 3'— kor. Vidékre postán küldve egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor Egyes szám ára 20 fillér. A becsület. (dr.) A Pesti Hírlap 1912. junius 22. számárban van egy cikk, a címe ez: „Az udvarképes gazember kifejezés.“ (Azok kedvéért, a kik nem olvasták, külön cikkben közöljük.) Érdemes az elolvasásra. 1906. év óta sok minden történt, sok olyan dolog, ami nem az, mint ami volt; a hazaszeretet ma már más, mint volt régen, a szeplőtlen becsület fogalma teljesen uj^ formába öltözött. Elmélkedjünk. A régi római jogászok classicus tömörséggel adják meg a becsület fogalmát: elismerése az ember erkölcsi értékének. Természetes, hogy e szerint becsületes ember az, a kiben a becsülésre méltó tulajdonságok meg vannak, a ki semmi olyant nem tesz, ami a jóhirnév csorbidására vezetne. Az infámiától való félelem volt az, ami visszatartotta az embereket, a társadalmat olyan tettektől, ami a becsület kisebbedésére vezethetett volna. A Justusianusi jog szerint a becstelen ember közhivatalt be nein tölt- : hetett. Azonban azt látjuk, hogy idők folyamán a becsület igazi értéke mindinkább alászállott. j így látjuk, hogy a magyar törvények — jóllehet védik a becsületet, sőt büntetéssel is : sújtják az ellene vétőt — becstelennek nem nyilvánítják. Ha nézzük azt, hogy honnan van ez az esés, rá kell mutatnunk a mai züllött társadalmi és politikai viszonyokra. Látjuk, hogy ma már az ököljog uralma teljesen előtérbe lépett. A na< y tőke teljesen ki- uzsorázza a kis embert s ez a tette nemcsak büntetésben nem, de a tökéletlen törvények folytán — bizonyos v-delemben részesül, így van ez mindan téren. Látjuk, hogy ma már az nyer, a ki birja. Nem a jog, hanem az az irányadó, hogy ki teszi a jogtalanságot. Hát még ha valaki államférfi. Akkor meg becsületről szó sem lehet. Igaza van a magyar parasztnak, a mikor a politikát az urak huncutságának mondja. Az érdekosztályok keresztül törnek minderten V kell a törvény megkerülésével is. Szabály, törvény csak addig jó, mig az a hatalmi osztálynak megfelel, ha pedig nem, úgy elvetik a „suprema lex“ tanát, vagyis, hogy az állam java a legfőbb törvény, hanem náluk az ő javuk a legfőbb törvény. Nem régen, két évvel ezelőtt, a becsület- bíróság egy erdélyi főispánt tilosbani vadászatért disqualificalt. Akkor bűn volt az is, hogy valamikor tilosban vadászott egy ember. Ma már nem bűn az, ha akármiig vastag gorombaságot követnek el, ami a becsületet kellene hogy érintse. Ott van a Rudnyánszky— Szmrecsányi-affér, amelyben anélkül, hogy a Pesti Hírlapban emelt súlyos vádak tisztázva lettek volna, salvus conductust kap és kiálthat verekedni pisztolylyal vagy karddal. Egy egész tábort az ország legnagyobb és legtekintélyesebb házában közpénzek felhasználásával vádolt meg egy ember, mégis semmi sem történt. Régen az emberek becsületüket vérükkel védték, ma úgy tesznek, mintha nem is őket érintené. Ma már az emberek különbséget tesznek a foglalkozással járó és egyéni be01 DIYATáMJ miTÍBIi GRUIYALD IZIDŐ BIÍK-Tíi. Mfe TÁRCZA. Leszámolás Irta: Ballo Pál. Cserő Vilma mozdulatlanul ült a sétány egyik félreeső padján, úgy érezte, hogy minden tagja merev, nehéz, hogy már nem is él, csak a szive dobog még, csak az fáj nagyon. Megnyugvással nézte a kezében levő hímzett ridikült, abban van az az okos kis acéljószág, mely egyszerre végét tudja vetni minden szenvedésének. Mozdulatlanul, félig lehunyt szemmel ült a pádon, de az agya folyton dolgozott. A tegnapra gondolt. Ép ilyen szép őszi este volt, mint a mai és itt volt ő is, az a szép szőke férfi, akit oly régóta szeretett. Váry Dezső az érdekes szép ember, akit a fiatal asszony rég várt, mesebeli lovagnak tartott, szívesen foglalkozott az elvált szép asszonnyal. Egyszer meg is látogatta, de csak egyszer. Vilma mióta kicsapangó, durva férjétől elvált, az apjánál lakott és Várynak nem tetszett, hogy az öreg mindig a leányánál van. Azóta csak észrevétlenül, társaságban találkoztak és Vilma észrevette, hogy Váry mindig oly bosszassan néz rá, mintha valami mondanivalója lenne. Nem volt modern asz- szony, csak a szivével tudott gondolkozni. Azt kérdezte magában vájjon tudja-e vájjon érzi-e az az ember, hogy ő mindig rágondol, hogy milyen nagyon szereti. És várt, álmodott, mint leánykorában. Akkor is rágondolt, mikor igazán véletlenül találkoztak egy sétány közelében. Szinte öntudatlanul egyezett bele, hogy sétáljanak egyet a kertben. Aztán leültek erre a padra, hova ma visszatért meghalni. Körülötte ezek a szomorú lombtalan fák, tegnap mikor ő is itt volt, egy percre megteltek lombokkal, a kert tele lett fehér virágokkal, érezte is az illatukat. Tavasz volt, viruló tavasz. A szivéből kiáradó verőfény beragyogott mindent. A szép, szőke ember itt ült mellette, nem szólt semmit, csak nézett hosszassan, melegen aztán a keblére vonta. Lám nem hiába várta sokáig, hogy majd csoda történik, hogy ő eljön érte. ügy érezte, hogy leánnyá lett megint és most megvalósul a félbemaradt szép álom. A mesebeli lovag eljött érte, keblére vonja és a fülébe súgja azt a bűvös, fényes szót, amit nem hallott a férjétől soha, azt a szót, ami őszerinte magában foglal mindent, ami jó, szép és nemes csak van az ember lelkében, És a szőke férfi igazán odahajolt a keblén nyugvó fejecskéhez és a fülébe súgta a lakása cimét . . . A szegény kis bobó asszonyka lelke, mintha a nagyon magasból esett volna le, nagy rázkódtatáson ment át hirtelen. Mintha messze volna tőle ez az ember, aki átölelve Tisztelettel értesítem Nagykároly és vidéke létesítettem, ahol elsőrendű bükk és csern. é. közönségét, hogy Tompa-utca 17. sz. alatt FAKERESKEPEST ES CEF1ENTARU SYARAT fát bocsájtok a közönség rendelkezésere házhoz szállítva, teljes méretben kirakva, rendkívül jutányos árak mellett. Felvágott tűzifa, pormentes faszén zsákokban, avagy kilós és félkilós papir- csomagokban állandóan raktáron van. Cementáru gyáramban kutcsöveket, átereszeket, itató- és sertésvályukat és mindenféle vasbetétes csöveket készítek. Elvállalok osatornázást és mindenféle cement- és vasbetonozást. Nagy raktár _ . __ i t ■ n fl D kavics, homok s nyers cementben. A n. é. közönség pártfogását kérve, vagyok kiváló tisztelettel BLUM I Z I U U K. HERfdA NN CIPŐI OLCSÓK. TARTÓSAK! LESZÁLLÍTOTT ÁS!
