Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1912-06-08 / 23. szám

^Debrecenben és vidékén az eredeti amerikai Johnston kéveliölő aratógé pék versenyen kívül állanak, mert egyszerű szerkezetűek, könnyűek, tartósak és kifogástalan szép munkát végeznek! Kizárólagosan Ráhmer Sándornál Debrecenben, Piac-utca 43. szám. (A Dréher mellett). Büchery JfMelichár gépggárak fiókjában. Legjobb fehér amerikai kölözó zsineg. amerikai ka­pák. szénaggüjtöft. fűkaszálók nagy raktára. Mintaszerű kiszolgálás. Előnyös bevásárlás. _______ ju nius 8. 23-ik szám._____________________________________ÉRMELLÉK______ _______________________________________3-ik oldal. a szemrevaló, takaros menyecske, nem is sejtve azt, hogy mily véres tragédia készül a háznál. Mert az bizonyos, hogy a gyilkosságot előre tervezték. Tanuk vannak arra akik hallották, hogy az öreg Bitó István — közvetlen a gyil­kosságot megelőzőleg — vejét azzal hivta haza a Rózenfeid Lipót korcsmájából: „Gyere haza, tudod, mi a teendőnk 1“ Éppen a delet harangozták, amikor Vékony belépett a portára. Az udvaron rucák sipong- tak, amelyek elé marokkal szórta a tengerit — a drágalátos anyós. Vékony, akit bántott az, hogy padlásán már alig van csőstengeri, odaszólt anyósának, hogy jó lenne spórolni az élettel, mert ma­holnap elfogy anélkül, hogy ő, aki keserves munkával műveli a földet, hasznát is látta volna. Ebből a pár szóból kezdődött a vesze­kedés s ennek hevében Vékony a rucákhoz rúgott, amelyből kettő döaölve maradt. Csak ez kellett a neméből kivetkőzött bo­szorkánynak. Segélyért kiabált, majd midőn a kiabálásra férjé es veje kiszaladtak a házból, azt állította, hogy Vékony meg akarta ölni. A két férfi neki esett a gazdának, ütötték, verték s majd főidre teperlek. Bíró megfogta ■ fejét es Lakatos, akinek anyósa egy hatalmas fejszét adott a kezébe, azzal egyet sújtott a Szerencseden ember nyakszirtjere, de az oly hatalmas csapás volt, hogy azonnal kioltotta a sokat szenvedett ember életét. A gyilkosok közül az öreg Biró besietett Székelyhidra s jelentkezett a csendőrségnél, ahol azonnal letartóztatták. Majd az orvosi vizsgálattal egyidejűleg —- mely az azonnal beállott halált konstatálta — letartóztatták La­katost is, akiket bekísértek a nagyváradi ügyész­ség fogházába, egyben megindították az eljárást az anyós ellen is, aki ellen gyilkosságban való segédkezésért folyik a vizsgálat. A szerencsétlen áldozatot, akinek halálát két apró árvája siratja, vasárnap temették el óriási részvét mellett. Az özvegy ? Az részt vett a temetésen s alig pár nap múlva a bánatos özvegy, mosoly- lyal ajakán, visszautazott Nagyváradra — a testvéréhez. Választás. A „Biharmegyei Első Asbest Müpalagyár r.-t.“ igazgatósága Gaál Zoltánt, az Érmelléki Takarékpénztár könyvelőjét, főköny­velőjévé választotta még. Gratulálunk! Mi lesz a járdával ? Karsai Sándor és társa egy ajánlatot adtak be a községi képviselő- testülethez, mely szerint 500 korona munka- dij megtérítése ellenében hajlandók a tüzoltó- és temető-utcai idomitatlan kőjárdát felsze­detni s az idomitatlan és idomított kőjárda közötti árkülönbözetért idomított kőjárdát építeni. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a szóban forgó idomitatlan járda építésének csak a munkadija is tetemesen túlhaladja a kárpótlásul kért 500 koronát; ha tekintetbe vesszük továbbá, hogy a járdához felhasznált anyag értékének legalább 70°/o-át elveszti, ha tekintetbe vesszük végül azt, hogy a már lerakott járda felszedésének munkadija és kikerülő anyag összehordása mily tetemes költséget igényel: lehetetlenség be nem lát­nunk, hogy a községre nézve az ajánlat mily előnyös lett volna. Mégis akadtak egyesek, kik nemcsak a kért 500 koronát, hanem az elöljáróság által javaslatba hozott 200 koro­nának a megszavazását is feleslegesnek tar­tották s oda hatottak, hogy a képviselőtes­tület az ajánlatot elvetette. Mi a magunk részéről, akik a község érdekeit szivünkön viseljük s a község előhaladása és boldogu­lása érdekében mindég felemeljük szavunkat — ezúttal sem mulaszthatjuk el, hogy fel ne hívjuk a képviselőtestület figyelmét és igaz­ságérzetét azon körülményre, hogy a vállal­kozó által kért összeg a teljesítendő munká­val arányban nem áll s ha a képviselőtestü­let az elöljáróság által javaslatba hozott ösz- szeg kiutalását is megtagadja, ezzel mintegy illusztrálni akarja azt, hogy nem a közös mun­kálkodás és egyenlőség magasztos eszméjét, de a rideg önzést tartja szem előtt, s tápot ad an­nak a mozgalomnak, mely a tűzoltó- és te­mető-utcai polgárság körében megindult, mely szerint az egyenlő teherviselés elvét tartva szem előtt, követeljék utcájuknak aszfalttal való burkolását. Felhivás. A magyarországi tanítók orsz. szövetsége elnökségének megbízásából nyo­matékosan felhívom T. Collegáimat, hogy a f. év julius 2—4 napjain tartandó Vlí-ik egyetemes gyűlésen megjelenni erkölcsi kö­telességüknek tartsák. Bizonyára ismeretes a T. Kartársak mindenike előtt azon óriási küzdelem, melyet immár tűrhetetlen anyagi helyzetünk javítása érdekében az orsz. szöv. s nehány lelkes kartársunk elkövet, de a siker reményével csak úgy vívhatjuk meg eme nagy harczot, ha a néptanítói kar min­den egyes tagja megteszi kötelességét s tö­meges megjelenésével demonstrálja a veze­tők iránt érzett bizalmát és a VII-ik egye­temes gyűlésen remélhetőleg megjelenő ta­nítók ezrei már a tömeg súlyával is bizony­ságot tesznek elégedetlenségükről s arról, hogy a mai nehéz, megélhetési viszonyok között fizetésükből megélni teljes lehetetlen­ség. Fel tehát az egyetemes gyűlésre! Le­gyünk ott mindannyian! A tagsági dij 5 korona, mely összeget Dallos István polg. isk. igazgató Budapest VIII. Práter-utca 31. címre mihamarabb be kell küldeni. Kedvez­ményes elszállásolásról és kalauzolásról a szövetség gondoskodik. Bagamór, 1912. jun. 5. Kartársi tisztelettel Molnár Antal, az Erm. t. egyesület elnöke. Székelyhid szégyene. Áz utóbbi időben Szé- kelyhid városa rohamos fejlődésnek indult. Igen sok épülettel lett gazdagabb s~a község, mely­nek lakossága közül igen kevesen vannak olya­nok, akiknek a megélhetés nehézségekbe üt­közne, kezdi felvenni egy virágzó, megelégedett mezőváros képét. Sajnos, hogy éppen ezen község piacát — melynek polgárai már több alkalommal tettek fényes bizonyságot áldozat­készségükről — egy gidres-gödrös üres telek ékteleniti el, amely szomorú bizonyítéka annak, hogy a jelenlegi kormány mily keveset törődik a községek előhaladásával s a hadügyi moloch J elnyeli még azokat a közpénzeket is, amelyek [ világos célja és rendeltetése állami költség- vetéssel lett meghatározva. Székelyhid község ugyanis még 1911. évben 50,000 koronáért J megvette gróf Stubenberg Józsefnek Árpád-téri | telkét a járásbíróság részére. Az igazságügyi; kormány ugyanis a régi épületet nem találta J alkalmasnak továbbra a bíróság céljaira s igy j utasította az elöljáróságot, hogy arra alkalmas telekről gondoskodjék s a kincstár az állami költségvetés keretében az építkezést teljesíteni fogja. Erejét meghaladó áldozatot hozott Szé­kelyhid akkor, amidőn a telek céljaira 50,000 koronát áldozott, de megtette, mert bízott ab­ban, hogy a kormány ígéretét be is váltja. A régi épületet egy ujabbi utasításra lebontották 1 s a derék, becsületes Székelyhídiak várták, hogy mikor fogják megkezdeni az igazságügyi palota építkezését. Napok, hetek, hónapok tel­tek el azóta és a gidres-gödrös telek a község legszebb helyén mintegy szégyenéül szolgál az idegenek előtt, akik a községet felkeresik. Egy­másután hangzottak el a biztató ígéretek az építkezés iránt. Sajnos, azok csak ígéretek marádtak, sőt legutóbb az igazságügyi kormány kérdést intézett az elöljárósághoz, hogy miként lehetne a község lakosságának keserves pén­zén vásárolt telket hasznosítani ? Ebből az in­tézkedésből az tűnik ki, hogy azok a hatalma­sok, akik az ország sorsát intézik, még most sem gondolnak arra, hogy eltüntessék Székely­hid szégyenét és eszük ágában sincs az, hogy a bírósági épületet felépítsék. Hiába! Első a politika, a köz — az mellékes ! A község be­csülete azonban azt követeli, hogy ennek a tarthatlan állapotnak vessen véget. A község elöljáróságának kötelessége megtenni az intéz­kedéseket arra nézve, hogy az igazságügyi kor­mánynál az építkezés keresztülvitelét kieszkö­zölje. Tessék személyesen eljárni, avagy kül- döttségiieg kérni a minisztertől ígérete bevál­tását, de indolentiával nézni azt, hogy egy gidres-gödrös üres telek éktelenitse Székelyhid piacát, tovább nem lehet. Vagy talán tetszik ez az elöljáróságnak??? Vagy nem merik megtenni az intézkedéseket ? ? ? Erre igazán kiváncsiak vagyunk! Inficialt munkások. Gróf Stubenberg József éroíaszi bérgazdaságában füvet kaszáltak a munkások. Kaszálás közben 25 munkás lába, valószínűleg mérges fűtől, inficiálódott, any- nyira. hogy orvosi ápolást kellett igénybe ven­niük. A betegeket dr. Kiss Vilmos járási fő­orvos vette kezelés alá, aki a bajt — hallo­másunk szerint — nem tartja veszedelmesnek. Biharmegyei lapszerkesztés. A mi kedves bihari kartársaink, akik büszkén viselik lapjuk élén a szerkesztői titulust, ugyancsak meg­lehetnek szorulva téma dolgában. A múlt hó 30-án megjelent bihari társadalmi lapokban — köztük a Margittá és Vidéke, a Székelyhídi Hírlap, valamint a többi ötben — egyszerre olvastuk az „Atlasz“ és a „Fővárosi Tudósitó“ kőnyomatosok vezércikkét: a „Vidék és a szín­ház“ és „A jegyzőkről.“ — Igazán bámulatos összetartás, ha ... ez alatt az egyöntetűség neve alatt, ne szerepelne az a bizonyos . . . olló, amely hűséges takarója az Írni nem tu­dás mesterségének. Nekünk egyáltalán nincs kifogásunk az ellen, ha kartársaink ollóznak. Elvégre a közönség jóhiszeműségével való eme csúf visszaélés bennünket annyiban érdekel, hogy kötelességünknek tartjuk jóakaratulag figyelmeztetni a szerkesztőket, hogy a könyo- matos megválasztásánál — a jó ízlést tekintve — nagyobb figyelemmel járjanak el. Halálozás. Katona Sándor székelyhídi gaz­dálkodó 79 éves korában f. hó 4-én elhuuyt. Temetése 5-ikén folyt le nagy részvét mellett. Aratási sztrájk ellen. Kovásznay Marcel fő­szolgabíró rendeletet intézett a községi elöl­járóságokhoz, hogy figyelmeztessék a nagyobb gazdaságok tulajdonosait, illetve bérlőit, hogy az aratási munkások ellen jogsegélyt csak ak­kor igényelhetnek, ha az aratási szerződések az 1898. évi II. t.-c. betartásával köttettek. — Egyben értesíti a gazdákat, hogy minden olyan esetben, amikor aratási sztrájk lépne fel: mun­kások nyerése végett forduljanak közvetlenül a szolgabirói hivatalhoz. Vád alá helyezés. Még április hó 24-ikén éjjel történt, hogy Szabó Gyula éjjeli őr Tóth­Végit Gyula sziicsmester, szörmeáru-szabó és szürszabó kellékek nagy raktára DEBRECEN, Fó-utca 42. sz. (Gyarmati-palota). Alapittatott 1867-ben. ••• A címre tessék ügyelni! ••• Elsőrangú modern és legnagyobb molykár elleni megóvó ◄ és biztositó beraktározási vállalat ► Fő-utca 42. sz, alatt (Gyarmati-palota.) Férfi és női szőr­més ruhákat csakis YÉGH GYULA szücsmesterhez ad­hatjuk megóvásra! ♦

Next

/
Thumbnails
Contents