Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-20 / 3. szám
* t- ■ > \ 2-ik oldal. KÖZÉRDEK január 20. 3-ik szám RÓTH LIPÓT Deák-tér vaskereskedése NAGYKÁROLY. Deák-tér. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát öntött, Meidinger és folytonégő kályhákban jutányos árért és jó minőségben. Tanuló fizetéssel felvétetik. Jogos panasz. A pénzügyigazgatóság és a mellé rendelt számvevőség tisztikara a napokban egy panaszos kérelmet nynjtott be Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgatóhoz, melyben arra kérik, hogy őket a jelenlegi hivatalos helyiségből a város területén mielőbb más helyiségbe költöztessék, mert egészségük és testi épségük veszélyeztetése nélkül a jelenlegi helyiségben tovább nem maradhatnak. Jogosabb panasz talán még nem hangzott el tisztviselők részéről, mint ez a panasz. Mert tény, hogy a jelenlegi helyiség nem egy előkelő hatóság hivatalos helyiségének, hanem még magtárnak sem alkalmas. Nincs egyetlen jól zárható ajtaja vagy ablaka, a falak alig téglavastagságuak, a szobákból a kijárat közvetlenül a nyílt folyosóra nyílik s a nagy piac sarkán magánosán \ álló emeletes ház ki van téve a légáramlat j minden legcsekélyebb változásának. A közönség kényelméről már nem is szólunk, hiszen annyit Írtak már erről, hogy megunhatta mindenki. A pénzügyigazgatóság tisztikara évek hosszú során keresztül némán tűrte és szenvedte a kincstár fukarságának és a hivatalos kapzsiság hátrányai. A pénzügyminisztérium valamennyi kiküldöttje egészségtelennek, alkalmatlannak, sőt veszélyesnek találta ezt az épületet, legutóbb pedig az államépitészeti hivatal szakvéleménye is alkalmatlannak és egészségtélennek jelezte a helyiséget, annak dacára még mindig nem történt semmi s halvány sejtelme sincs senkinek arról, vájjon gondoskodik-e a kincstár egy uj és megfelelő helyiségről? Mig a kincstár és a város azon töri a fejét, hogyan és hová építse fel az uj pénz- ügyigazdatósági palotát és a polgármester minden hónapban fel-felrándul Budapestre tanácskozásra, — addig közbe szól az idei kemény tél és arra kényszeríti a tisztikart, hogy panasszal éljen, mert egyéb fegyvere úgy sincsen neki. . . Panaszukban kérve-kérik a pénzügy- minisztert, hogy segítsen helyzetükön, mert különben valamennyien ágynak dűlnek. Már pedig ki lesz azután felelős azért, bogy egy sereg szegény tisztviselő, egy csomó család- fen tartó; családjaiknak egyedüli támasza, kenyérkeresetük egyetlen alapja, egészségüktől megfosztva, nyomorékká vagy keresetképtelenné válik csak azért, mert a két milliárdos költségvetéssel dolgozó államnak nem telik arra, hogy a szegény pénzügyi tisztviselőknek megfelelő hivatalos helyiségről gondoskodjék. Ha valamelyik kaszárnyának olyan helyiséget adnának, mint a pénzügyigazgatósági épület, — bezzeg lenne ribillió és a pénzügyminiszter no meg a város is csakhamar felépittetné az uj kaszárnyát, ha mindjárt egy millióba is kerülne az az épület. De hát a szegény magyar állami tisztviselő ha kér, vagy panaszkodik, igen köny- nyen kimondják a szentenciát: „maul halten und veiter dienen" s ha nem tetszik, tessék nyugdíjba menni. Elég lelketlenség annak az épület tulajdonosától is, hogy még a legszükségesebb javításokat sem hajlandó elkészíttetni s évek óta még csak egy ajtó vagy ablakhasadékot se javittatott, pedig már többször kivette a haszonbérből az épület árát. Kíváncsian várjuk a pénzügyi tisztikar kérelmének következményeit, mert lehetetlennek tartjuk, hogy a pénzügyminiszter azonnal és sürgősen ne intézkedjék. Széngáz áldozatai! Menekülés a halálból! Életmentő úrnő! Könnyen végzetessé válható szerencsétlenség történt folyó hó 16-án Weinberger E'erenc nagykereskedő házánál, amelynek hogy áldozatai nem lettek, csak a ház úrnője lélekjelenetének köszönhető, a ki megérezvén a veszélyt, azonnal intézkedett a szerencsétlenül jártak megmentése iránt. •Az említett nap reggelén Weinbergernek üzleti ügyekben el kellett utaznia. Öltözködni kezdett, miközben észrevei e, hogy a cselédek előző este tisztítás vcgeA kivitt cipőit nem hozták be. A ház úrnője lesietett a konyhába, hogy a késlekedő cselédeket megdorgálja s mert zárva találván a konyha ajtaját, azon zörgetni kezdett. Minthogy többszöri kopogtatás, sőt felszólítás dacára sem kapott választ, rosszat sejtett s azonnal lakatosért küldött az ajtó felnyitása végett. A lakatos felnyitván az ajtót, a belépők a két cselédet : Secheririann Liza főzőnőt es Pánlya Máriát az ágyban fekve eszmeieden állapotban találták és a konyha levegője nehéz volt a széngáztól. Azonnal orvosért küldtek és a teljesen eszméletlen cselédeknél dr. Rooz Elemér és dr. Czukor Lajos orvosok injectiót alkalmaztak, majd az időközben megjelent Csorba Gyula rendőrkapitány intézkedett a kórházba szállításuk iránt. A kórházban azonnal élesztősükhöz fogtak, ami nagy fáradság árán sikerült is. Az időközben teljesen eszméletre tért cselédeket f. hó 17-ón halgatta ki Csorba Gyula rendőrkapitány, a kik a szerencsétlenséget a j következőleg mondották el: Este 10 órakor feküdtek le. Lefekvés előtt : — tekintettel a nagy higegre —- a konyhabap levő dobkályhát megrakták kőszénnel, hogy az némi meleget tartson s a napi munkától kifáradva, csakhamar elaludtak. Pantya Mari éjjel felébredt, és hallotta, hogy társnője nyöszörög, de ő is már el lévén kábulva, csakhamar visszaesett önkívületi állapotába. Az orvosi vizsgálat azt is kiderítette, hogy ha a segítség csak egy fel órát is késik, a két cseléd menthetetlenül elpusztul s így menekülésüket csakis Weinberger Ferencné úrnőnek köszönhetik. A két cseléd teljesen túl van a veszélyén és gondos ápolásban részesül. A szőke lány csodálkozva nézett a félszeg kis emberre. — Jolánka, — kapott újra szóba Móni — én azt gondolom jó volna magának ha újra férhez menne, ha nem járna üzletbe. Nézze az emberek olyan gonosszak. Látom, hányszor megszorítják a kezét mikor pénzt ad vissza .... Nézze Jolánka nekem van megtakarított pénzem, nyitnék üzletet ha maga a feleségem lenne. Az utolsó szavakat könybeborult szemekkel mondotta a kis emberke. Jolán kisasz- szony pedig gondolkozni kezdett, majd elégedett mosoly ült arcára: — Jól tette, Mónika, hogy szólt. Én nagyra becsülöm magát s ha kész üzlete lesz, akár társul nagyobb üzlethez, magához megyek. Mónival nem lehetett bírni az nap, oly kimondhatatlanul boldognak érezte magát. Hiába mondta az a pomádéshaju Pünkösdi az első segéd, hogy Jolán a főnök barátnője. Őt csak bolonditja-boldog volt és elégedett. Másnap kikészítette fekete szalonruháját. Rég nem volt rajta. Utoljára akkor, amikor a törvény előtt állott hamis bukással terhelten. Felmentették, mert ártatlan volt. Akkor megfogadta, hogy csak nagy alkalommal veszi magára ezt a ruhát, gondosan kikefélte s öltözködés közben elmerengett azon, hogy néhány hét múlva az ő kis felesége, a szép, ; puha szőke asszony fogja ruháit rendbe tartani. Bolondos öreg szivének olyan jól esett ez a, gondolat. Ápolni, gondozni fogja, meg is cirógatja i olykor—olykor lágy finom kezével. Igen uj I élet vár reá .... Fényes Tivadar a felsütött bajuszu kereskedő, nyájasan hallgatta Móni beszédét. — Tehát megnősül, Jolánkát veszi el, jó ízlése van szerencsés kópé. Van 2000 forint , megtakarított pénze, azzal üzletet akarna nyitni. Hirtelen a vállára ütött. —• Tudja mit társuljon be üzletembe. Mónival forgott a világ. Ennyi jóságot nem képzelt ő. Az egyezséget hamar megkö- j tötték 3 délután Móni már átadta az üzlet- i társának a pénzt. Jolánka mikor meghallotta az újságot, I azonnal elrebegte az igent s a két főnöktől I két napi szabadságot kért, hogy elutazzék rokonaihoz vidékre, kik a házasságra előkészítik. A szabadságot természetesen megadták neki. Másnap félre hivta Fényes ur Mónit: — Édes barátom, nekem halaszthatatlan i családi ügyben el kell utaznom, ha keresnek, I mond, hogy beteg vagyok. Holnap bejövök addig vezesd az üzletet magad. Mónit boldoggá tette a bizalom. Úgy járt kelt az üzletben fekete szalonruhájában, mint egy tengernagy a hadihajón. Nem is bánta, hogy társa még egy hét múlva sem jött visz- sza. Nyolcadnapra a rendőrségtől keresték, Fényest, Móni azt mondta beteg, majd holnap elküldi. Másnap újra keresték de már türelmetlenül. Harmadnap egy képeslapot kapott Londonból, melyen csak ennyi állott: — Köszöujük a pénzt, legjobbkor jött. Jolán és Tivadar. Móni mint egy őrült rohant a rendőrségre. — Hja bizony, — vigasztalta a kapitány — a társa váltókat hamisított s ezért volt neki szűk Budapest. A leányt meg magával vitte. A maga pénze kellett neki, mert anélkül nem tudtak volna menekülni. Bízza ránk, majd mi kinyomozzuk őket. Nem is tudta mikép ért haza. Otthon letépte magáról az ünneplő ruhát, vad, tehetetlen fájdalommal tiport rá s görcsös, fuldokló kacagásba fogott, öklével ütve fejét. Nagysokára, szinte gépiesen kereste elő rongyait s azután megindult, hogy harmadszor kezdjen uj életet. Wagner Károly. Ruhát fest és vegyileg tisztit Haufel Sámuel = Nagykároly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902. Telep:Petöfi-ut 59.
