Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-13 / 15. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK április 13. ld-ik szám. EGSZEBB EGJOBB EGOLCSÖBB férfi-, fiú- és gyermekruhákat ■ szövetekből kiváló Ízléssel készítve szabott áron vásárolhat ■ ■ KENPÉNÉL PEBRECZEN PIAC-UTCA 55. SZÁM ALATT. (Hungária mellett.) Tisza István vonatja. (V.) A nagyszalontai vonatmegállitás nem oly rég volt, hogy ne emlékeznénk már rá. Gróf Tisza István Szalontárói föl akart menni Budapestre, kocsin ment a szalontai állomás felé, de elkésett: a vasúti sorompó le volt eresztve, a vonat pedig elindult már. Ránk, egyszerű halandókra nézve az ilyesmi azt jelenti, hogy lekéstük a vonatot, egy Tiszával azonban az ilyesmi nem esik meg. Ő vonatot le nem késhet, legfeljebb a vonat sietett. Ezen pedig lehet segiteni és Tisza tudott is rajta segiteni: a vonat utasai egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy mennek szépen vissza Szalonta felé. A szalontai állomáson aztán megállt a vonat, Tisza felszállt s most már nem volt baj, most már robogtak Budapest felé. Ez még a nyáron történt, akkor az emberek elszörnyedtek, hogy Európában még igy is lehet, szóvátették a dolgot a parlamentben is, Tisza István azonban kijelentette, hogy úgy van jól, ahogy történt s ha nem úgy történt volna, bezzeg majd megmutatta volna ő a Máv.-nak. Ma úgy tetszik, csakugyan úgy volt jól. Az az egy legalább biznyos, hogy Tisza István csakugyan megmutatta a Máv.-nak. így is megmutatta. Az aradi üzletvezetősóg a napokban hozta meg ítéletét a nyári vonatmegállitás dolgában és — Tisza Istvánnak adott igazat. Megbüntette az eljáró vasúti tisztviselőket, nem azért, hogy visszavitték a vonatot, hanem mert késlekedve vitték csak vissza. Ellenben megjutalmazta azt a gyakornokot, aki a vonatot Tisza kedvére és szolgálatjára — visszavezényelte. Mint jelentik : az aradi üzletvezetőség fegyelmi bírósága dorgálásra Ítélte a vonatvezetőt, a mozdonyvezetőt és a főmozdonyvezetőt, aki akkor azon a vonaton ellenőrző szolgálatot teljesített, a lokomotív szállító képeségét vizsgálta. Elítélte továbbá pályaőrt tíz korona bírságra. Az ítéletnél érdekesebb a megokolása. — El kellett mondja az indokolás — a vonatvezetőt ítélni, mert nem akarta a vonatot visszavinni, holott az állomásnál megállást jeleztek; a mozdonyvezetőt és a fómozdonyvezetöt is, mert a vonatvezető jelzésére csak vitatkozás után áltak meg ; és végül a pályaőrt, mert a sorompót idő előtt eresztette le. Hogy a kép teljes legyen, Klein Gyula vasúti forgalmi gyakornokot, azt, aki a vonatot visszavezényelte, soronkivül kétszáz forgalmi gyakornok mellőzésével, felvitték a vasúti tiszképző tanfolyamra és már májusban kinevezik hivatalnokká. Karriért csinált azzal, hogy Tiszát szolgálta. Akik csak « Máv.-ot szolgálják, azok várhatnak. És ha nem várhatnak, az sem baj. És mindez nem Ázsiában, nem Afrikában, nem is Ausztráliában, hanem az „Igazság“ legnagyobb szégyenére, Európában sőt többet mondhatunk Magyaroszágon a Khuen kormány alatt történt. — légszeszgyári, kitűnő minőségben ; valamint elsőrendű bükkfaszén és porosz kőszén métermázsánként és waggononként, — továbbá vágott tűzifa legjutányosabb áron kapható Grünfeld Sándor tüzifakereske- désében Nagykároly, Petőfi-utca 21. szám. A gyepsor nyomora. Séta a külvárosban. Elzüllött gyermekek. Elvezetem Önöket, nyájas olvasóim, az esteli szürkületben a kultúra, a modern higiéna legnagyobb dicsőségére, a büszke megyei székhely azon részére, ahova nem terjed ki a város gondozó keze (?) ahol gyökeret ver a skarlát piros virága, ahol a szemlélő előtt a középkor sárgafoltos jelei újulnak meg — a nagykárolyi Gyepsorra. Sehol egy eleven ember, pedig husvét első napja van. Szinte ijesztő a csend. Azt hittem, talán tévedésből lakatlan helyen járok és ha a viskók egyikéből-másikából nem szállna ki füst és az elemezhetetlen szag, talán vissza is fordulnék. Üres az utca. Csupa piszok és sár mindenfelé. Benézek egy korcsmába, a Fény-utca ; legvégén. Egy szál cigány rezegteti ócska I nyiretytyüjét. Hórihorgas kamasz rikolt j hozzá. De engem nem ez köt le. Az asz- \ talra támaszkodik, feje a karjára dőlve, VäHlOS ArOű ^e^ru nagykereskedése m—a^im Szatmár, kir. törvényszékkel szemben. Ajánlja: festék-, lakk-, kence-, kefe- és ecset-árukban dúsan felszerelt raktárát. Iparosoknak és ismételadóknak nagy kedvezményi kodik ahhoz, hogy elvegyen akkor mem férfi. Érti ? — Ez hát a maga jó lelke ? Hagyjuk a romantikát Feri. Én ezerszer becsületesebben cselekszem, mint a többi nő, aki szerelem nélkül, jóindulatért vagy szokásból megy íérjhez. Én azt tartom, hogy a házassághoz két túlfűtött forró szív kell. Csak igy melegítheti, fel a fészket, csak igy lehetnek boldogok. Eperjessy Klára pedig nem akar szerelmet hazudni .......... A férfi végig nézett még egyszer a nőn. Valami nyomta lefelé, lefelé, hogy lábához boruljon, hogy könyörögjön. Azután fülébe csengett ez a két szó : „nem férfi“. — Jól van Klára én nem panaszkodom. Lehet, hogy megölte életemet, boldogságomat. Lehet, hogy nem .. . Talán a letarolt fa hoz még uj rügyet, terem még virágot. Én férfi maradok. Mikor kiment, Klári belekacagott a tükörbe. — Bolond fiú, már holnap itt lesz újra. Vass Feri pedig nem jött soha többé. Két napig ki sem mozdult a szobájából, harmad nap meglátogatta az öreg komikus, a Toncsi bácsi. — Ne b szélj egy szót sem, tudom. Benhogy mikor is lesz az esküvő. Pedig már itt volna az ideje. Délután, mint rendesen felkereste a művésznőt. — Klárikám édes, tudja mi jutott eszembe? Nem volna jó meghatározni az esküvő napját? Mondjuk mához egy hónapra. Ep vasárnapra esik .... A leány arca elborult. — Látja Feri, ettől féltem, örültem, hogy magát nem kell szenvedni látnom, örültem, hogy magával lehettem, hisz társasága igen kellemes, de mint tisztességes nőnek meg kell vallanom, hogy magának jogai legyenek velem szemben, — hogy nekem le kelessen élni magával az egész életet.... A férf arca fakó lett, mint a halotté. Nagy barna szemei nedvesen ragyogtak elő gödreikből. Fátyolozottan, tört hangon beszélt. — Klára ne űzzön gúnyt belőllem. Ne kergessen az őrületbe. Mondja hogy nem igaz. Klárából már kitört az asszony. Vonásai büszkék önteltek lettek, szemeiből kialudt a szánalom meleg fénye. — Nem tréfálok, komolyan őszintén beszélek magával. S ha ezek után is ragaszned sok a lira. Klára pedig a tragédiákat szereti. Azt hiszem jó néven venné tőlled, ha főbe lőnéd magad érte. Gyere fiam velem. Van egy hely ahol vigasztalódik az ember. „Kék flaska“ a neve Gyere csak szépen. A hűséges öreg fiú mindennap elment Vassért, vitte magával szórakozni. Eleintén csak ketten voltak. Egy hét múlva már ott találták Gács Terust az apjával. Persze nem lehetett más asztalhoz ülni. Hisz az illetlenség lett volna. Azontúl a társaság minden este együtt volt. Feri csodálkozott magán, Hisz alig három hete lemondott az életről, a boldogságról, ma pedig nevetett is Toncsi bácsi pompás anekdotáján. A a lelke is köny- nyebb. Mintha valami nyomástól szabadult volna meg. Egy este hiába várta Terusékat. Toncsi bácsi úgy tett, minta észre sem venné távollétüket. Feri sokáig feszengett, végre megkérdezte : Gácsék ma nem jönnek el'? — Sem ma. sem holnap — felelt nyugodtan az öreg. Feri kezdte magát rosszul érezni. — De hát miért ? — Hát tudod fiam, a te volt fele . . Ne dobja ki pénzét házaló ügynököknek hanem forduljon Huszthy Zoltán közismert fényképészetéhez Nagykároly, Kossuth-u. 5., ahol biztosan természethü, :: gyönyörű kivitelű képet kap! ::
