Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-06 / 1. szám
január 6. 1-ső szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. ITÍodern és tartós plissézés és gouvlérozás HÁJTÁJERPÁL i (A rom. kath. elemi fiúiskola mellett.) jelentőségteljes tevékenységet fejtenek ki a j kávéházi ipar föllenditése eimén a saját zsebükre . Tisztességes pincér, ha ifjúsága folyamán annyi vagyonra tett szert, hogy önállósíthatja magát, bizonyára nem bocsátkozik kétes vállalatba, hanem vidéken kisebb vendéglőt nyit. Egyéni hajlam kell hozzá, hogy a kapzsiság s a becsületes munkától való irtózás ilyen térre vigyen valakit, ahol valóban van kilátás a meggazdagodásra, de épp annyi a bezáratásra is. Városunkban e tekintetben is sok furcsaságot. tapasztaltunk már. Volt itt olyan le- bujkávés, nem is egy, aki ezelőtt még ennél is oesmányabb emberkereskedést folytatott s akiről aligha tehető föl, hogy uj foglalkozásában eltér a régi életmódtól, amely vagyont biztosított számára. Dehogy tér el. Ellenkezőleg, gyümölcsözteti a tapasztalatait és fölhasználja nagy ismeretkörét üzletének más városban a régi alapon való fölvirágozta- tására. Miképen lehetségesek ezek a gyalázatoskodások, kik az okai, hogy a törvényt és szabályrendelet uton-utfélen ki lehet játszani a családjuktól megszökött, részint megszöktetett kiskora lányok járhatják, illendőnek tetsző formák között az orgiák kálváriáját, furfangos kasza-kapakerülők szerepelnek kávésok és főpincérek gyanánt ? Erre nehéz feleletet adni. Erre csak azok tudnának válaszolni, akik az ellenőrzésre hivatottak. Olyan kávéházakban, amelyek joggal tarthatnak igényt a „zug“ jelzőre, ez a két férfiú, természetesen összejátszik és osztozik, a sápon, amit magával tehetetlen embereken szereznek csalással, hamisítással, fenyegetéssel, zsarolással, sokszor brutális verekedéssel. A banda, működik. Az első bandista, illetőleg a sarcolás legegyszerűbb módjának keresztülvivője, a fő- pincér, vagyis a ravaszsága. A számla összeállításánál többet mond be, számítva bünbar- langba tévedt tisztességes külsejű vendég úri mivoltára, hogy nem adja össze a tételeket. Az árakat létező formájukban mondja be, azonban többet jegyez a cédulára. Ha azonban a vendég mégsem „ur“, főleg pedig, ha józanon maradt, udvarias mosolylyal kér bocsánatot : — Tévedni emberi dolog ! A kapatos vendég számlájának végösszege elé jegyezni az egyest (tízszeres ár!) szintén csekélység. A koronaértékben vett tételeket forintokban fizettetik meg. Az ilyesmi kizárólag a főpincér előnye s a gazda nem részesedhetik belőle. Mert vagy sikerül a kísérlet, vagy sem. Zaj esetén kell valakinek lenni, aki az erkölcs és „az üzlet jó hírneve érdekében felszólaljon és leszidja a szórakozott fő Ganimédet. Gyakori eset, hogy olyasmiket is mondanak be a főpincérek, amik nem kerültek fogyasztás alá. Nem rég történt Nagykárolyban, hogy egy kis vendéglő-kávéliázban a főpincér ehhez a furfanghoz folyamodott egy szerény j kinézésű úrral szemben, aki még hozzá társasággal ült. A vendég azonban hirtelen erélyes kezdett lenni s amikor kitűnt, hogy polgári ruhába öltözött csendőrtiszt, a vendéglős sietett bocsánatot kérni, azonnal elbocsátván egyiigyünek látszó főpincért. Egyik forsza ennek a társaságnak, hogy előre is reményét helyezi az úri vendégbe, aki fél a botránytól és pár forint különbö- zetért nem engedi meghureoltatni magát. Néha még a hamis eskütől sem riad vissza, hiszen nincs mit vesztenie. A pincéregyesületnek, ennek a tisztességes testületnek kötelessége, hogy állást foglaljon velük szemben, óvja saját reputációját, válogassa meg őket, amikor némileg erkölcsi felelősséget is vállal érettük s ne történjék még olyasmi, hogy néha banketteken, amikor kisegítő pincéreket kénytelenek alkalmazni a vendéglős, az emberek folyton a télikabátjukat figyeljék. A zugkávéházak „esetei“ majd mind egy- i forrnák. Bevetődik a vendég, akiről a tapasztalt szemek nyomban megállapították, hogy jó balek-e, vagy sem! Ha a rendesnél nagyobb szabású ivásoa kezd, máris vége van. Először is, az asztalán nem hagynak üres palackot, hanem külön helyen gyűjtik össze olyanféleképpen, hogy lehetőleg előszedik a j található összes üres üvegeket. Egy-egy ilyen muri végén joggal sóhajthat föl a pasasér, hogy : — Végtére kutya gyerek vagyok, nem egyszer ittam kuruc bácskaiakat az asztal j alá, de mégsem értem azt, hogy miként fért! belém hajnalig egy akó ital! A vendéglős meg magyarázza:- Kínálni tetszett a kisasszonyt is : — No, a kisasszony még nem Danaidák hordója. — Aztán a cigányok! Rendelni tetszett nekik is! Ha volna az eseményeknek józan szem-! lélője, az elmondhatná, hogy vendég csak csigert rendelt a malac bandának, az nem is ivott mást, az ital fölszámitásában mégis a pezsgő az alap-egység. Ha törvény előtti tisztázására kerül a dolog, a vendéglős rögtön átutalja a követelést a főpincérre, a szegény cigányok pedig sokszor tisztességes érzésük dacára sem mernek őszinte tanúvallomást tenni, mert féltik a helyüket. A kávés bizonyára nem tűrné őket többé a kávéházban. Az üzletfelek azonban többnyire elvonják az áldozatot a közfigyelem elől. Arra való a kassza-tündér, hogy szemeinek forgatásával — a sötét háttérből integető gazda utasítására — becsalja szeparéba, ahol nem alkalmatlankodik senki. Kettesben a kapatos ember is nagyobb bátorságra lendül és vadabbul költekezik. Ám minél vadabb, annál jobb. Mert a számlája a hógörgetek formája szerint nösemmim, szép képeket látok, melyek csalogatnak engem és én úgy vágyakozom utánok. Valami szép, ismeretlen tájakra, hol nincs zúzmara és jégcsap és boldogan ülök a zöld fűben sima kék ég alatt. .. Tovább is beszélt és csillogott a szeme és föltartotta két remegő kezét. Herezné sajnálkozott, de átmenet nélkül csapott át az urára, kit verekedés miatt az éjjel beesiptek a rendőrök, — úgy kell a vén disznónak! — kiabálta teli szájjal. Két nap múlva nem volt Pétörke. Elcsi- j gázott kicsi testét elvitték a halottas kamarába. Onnan szállították ki a rákosi temetőbe.! Egyedüli kisérő én voltam. Még Herezné sem hagyta el a zsák-uti sarkot. Több hónap múlva egy kifestett képű, nagy, tollas kalapos asszony állított be hoz-1 zám, hangosan sírva, sápitozva: — A Herezné mondja, hogy az ur... szerette Pétörkét... Elkísérte a temetőbe is. Mondja meg kérem, hob a kis fiam sírja? Amint végig néztem ezen a kirívó, ízléstelen öltözeten, az asszony kendőzött arcán, undorral és végtelen szilaj megvetéssel fordultam el és kiutasítottam a szobámból. Azt gondoltam, hogy ennek az asszonynak nincs keresnivalója a Pétörke sírján. Nincs. Kiss Menyhért. vekszik. Számtalanszor megtörtént már a csöndes éjszakáju városnak hitt Nagykárolyban, hogy idegen emberek nagy pénz összegeket vesztettek el ilyen szeparézás közben. Ugyan kereshették, amikor a teljes személyzet „igazolta“, hogy már részegen állított be, kutassa ott, ahol előzőleg járt. Az sem ritkaság, hogy nagy bankóból nem adnak vissza. — Csak tizes volt, kérem — felelik félóra múlva, amikor a vendég mámoros fejében pillanatra felötlik a pénz. Azért elég vakmerőek a még hiányzó összeget is követelni. Ez egyébként, termé- S szetes, mert a „műveletek“-ben is következe- j tesnek kell lenni. Ezen az ebül szerzet', pénzen aztán osztozkodnak mindnyájan jut abból még a kávéslánynak is. A „kellékesek“. Baj ritkán történik ezért és a zugkávésok pszihológiája kitünően beválik, mert ha már inteligens ember megfeledkezik annyira magáról, hogy — engedjük meg önkéntelenül sodró szenvedély folytán — bevetődik ilyen putikba, inkább elhallgatja a ka1 araijait, semhogy kompromitálja magát a történtek nyilvánosságra hozatalával. Kinek volna kedve közhírré tenni hogy egy csésze teától elaludt és azalatt kifosztották? Ha azonban kiderül, hogy pénzesnek hitt vendég pénztelen, még nagyobb lesz a skandalum. Aránylag jól jár, ha télikabátját húzzák le, óráját, gyűrűit veszik el, mert megverhetik. Meg is verik sokszor és rendszerint a nagybaju kisasszony jár jó példával elől, aki egyszerre átalakul fúriává és félti a sáposztalékát. De ha tanú kell kerül, az is. A legtöbb éjjeli kávéház tele van olyan notórius alakokkal, akikről nem tudja senki mi a foglalkozásuk, miből élnek olyan tékozló vidáman? Aki bekukkantott már ilyen helyiségekbe láthatott a leghátulsó sarkokban asztalnál ülő alakokat, környezve hatalmas ipbic-sereg- től. Itt folynak a legveszedelmesebb hazárdjátékok, gyakran a legnagyobb összegek erejéig. Vannak közöttük rendőrségiig is rovott és ismert hamisjátékosok. A kávés a rendesnél jóval nagyobb kártyapénzre tarthat ilyenkor számot, ami másik biztos alapja a „kávéház“ föntartásá- nak. Ha gyanús ember jön be a kávéházba, értve olyant, akinek köze volna ráteeni a kezét egyaránt a zsinórokra és a hires firmákra, — akkor a kasszához közel ülő valaki, a polgári életben mimeii a tisztes foglalkozást, figyelmeztet a bajra. Azok fegyelmezett alakok már, hátra sem néznek, úgy tüntetnek el hirtelenében pénzt az asztalról, s az érdeklődő megnyugodva láthatja, hogy garasos máriás folyik. Ezek a sipisták — akikkel uton-utfélen lehet Nagykárolyban találkozni s akik csak azért járnak még szabadon, mert a rendőrség nem tartja érdemesnek, hogy sablonos munkán kívül furfanggal, reájuk vesse magát, — a legveszedelmesebb egyéniségek, mert pénzért mindenre képesek. Kétségenkivül ők, botrány esetén a legjobb verekedők és bíróságnál a legpompásabb tanuk. Az őrjáratok és a zárórák. Az őrjáratok és a zárórák intézkedései túlhaladják azokat a dolgokat is, amiket a közepes sikerű operettekből ismerünk. Záróra idején — bámulatos pontossággal — megjelenik az őrjárat és szerencsés jó reggelt kíván. Hála istennek, egészen kicserélődik már a régi rendőrlegénység, amely Ifi. Rácz István íűszer és csemegekereskeclésében Nagykároly, KállKlántí-Utca 5. Mindenféle elsőrendű fűszer- és csemege-áruk, jégbehütött bor és sör, valamint édesített szeszes italok kaphatók. Hosszuaszói erdélyi borviz kizárólagos raktára.
