Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1912-03-30 / 13. szám

6-ik oldal. KÖZÉRDEK március 30. ~13.' szám. Nagy hangverseny a Royalban. Meqérkezett az első budapesti női tambura zene és énektársulat 4 nő iswr- 4 férfi ma és vasárnap Danes Gyula karmester vezetése alatt hangversenyt tart. Belépti-dij nincsen. Kitűnő italokról és ízléses ételekről gondoskodva van, Ezen társulat az ország legnagyobb vá­rosaiban közkedveltségnek örvend, miért is az igen tisztelt közönség b. pártfogását kéri Braun Márton, a „Royal“-kávéház tulajdonosa. Birtokvásárlás. Mátészalkai tudósítónk írja: Péchy László kir. kamarás, a mátészalkai já­rás főszolgabirája 400,000 koronáért megvásá­rolta Ilosvay Bálint belügyminiszteri titkár nyir- megyesi 635 holdas birtokát. Pénzintézeti közgyűlés. A Nagykárolyi Közgazdasági Bank r.-t. vasárnap délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott. Róth Károly elnök üdvözölvén a megjelenteket, megálla­pította, hogy a közgyűlés kellően meghir- dettetett, hogy a részvényesek meghivattak s a jegyzőkönyv vezetésére dr. Antal István ügyészt felkérvén, ezzel együtt megállapí­totta, hogy a közgyűlésen 862 részvény kép­viseletében 26 részvényes jelent meg s igy a gyűlés határozatképes. Ezután elnök javas­latára a közgyűlés a jegyzőkönyv hitelesíté­sére dr. Adler Adolf, Merk Dezső és Marián Ferenc részvényeseket felkérvén, bemutatta- tott az igazgatóságnak az 500,000 K alaptőké­nek 800,000 koronára leendő felemelésére vonatkozó javaslata. A közgyűlés a javasla­tot egész terjedelmében elfogadta és elhatá­rozta 1500 darab 200 K névértékű uj rész­vény kibocsátását, melyből 1000 darab a részvényeseknek elővételre felajánltatik oly- formán, hogy minden 5 részvényre 2 uj részvény jegyezhető 230 K árfolyamon, 500 darab pedig bárki által jegyezhető 24.0 K árfolyamon, mely összegekből a 200 K-án felüli összeg a tartalékalaphoz csatoltatik. A jegyzéskor az elővételi jogosak 30 K-át, a többiek 40 K-át fizetnek részvényenként, a fenmaradó összegből pedig junius—szep­tember hónapok elsején 30—30 K, október— novemberben pedig 40—40 K lesz fizetendő; az uj részvények részesülnek az 1913. évi nyereményben, 1913 január 2-ig pedig 50/0 kamat megtéríttetik a jegyzőknek, késedel­mes fizetők 5°/0 kamatot fognak fizetni. Az elővételi jog 1912 május 1-ig gyakorolható, a jegyzés zárhatárideje pedig 1912. évi május hó 30-ik napja. Ezek után elhatározta a köz­gyűlés egy 6—12 tagú választmány mint véleményező testület alakítását, ehhez képest az alapszabályba 2 uj pontot illesztett be s ennek megfelelőleg az alapszabály nehány szakaszának számát megváltoztatta. A köz­gyűlés egyidejűleg a választmány tagjaivá megválasztotta Fetser János gilvácsi, Érni István nagymajtényi, Róthveiler József mórki, Fischer József mezőfényi, Petz János kál- mándj, Czier Pál csanálosi, Sájermann István váliaji és, Patz Antal helybeli lakosokat s ezzel a közgyűlés véget érvén, elnök azt be­fejezettnek nyilvánította és berekesztette. Fürdés a szőlőben. Rendkívül mulatságos esemény folyt le szombaton este a helybeli szőlőben, amelyet az tesz érdekessé, hogy a szereplők mindenike ismert alakjai városunk­nak. Nem nevezzük meg névleg az esemény bőseit, de körülírjuk őket úgy, hogy olva­sóink könnyen reájuk ismerhessenek. Az egyike Majtóny-utcá legkarcsubb vendéglőse. Üzlete szemben van a másik szereplővel, aki legnagyobb kereskedője a Majtény-utcának és a Lajos névre hallgat. A harmadik a vár­megyén teljesiti a litográfiái munkálatot s arról nevezetes, hogy egy szép fővárosi me­nyecske miatt egy őszi felsőt koptatott el, mint felperes a szatmári törvényszék tár­gyaló termében. A negyedik egy Verbőczy- utcai pápaszemet viselő müasztalos. — Úgy történt a dolog, hogy dacára a perme­tező esőnek és a feneketlen sárnak, szom­baton délután kimentek a szőlőbe szétnézni egy kissé az ujborok között. A kirándulás külöu-külön történt, de a vége mégis az lett a dolognak, hogy az alapozás megejtése után az egész társaság a Lajos barátunk szőlőjébe verődött össze. Elképzelhető az, hogy a társaság tagjai, akik között egy ki­szolgált huszár és egy volt zuppás őrmester vitte a főszerepet, kedélyesen mulatott s nem igen fukarkodtak a poharak ürítésében sem. Amikor már kilencet ütött a piaci templom nagy harangja, litográfusunk elszelelt. A tár­társaság észre sem vette hiányát s mulatott tovább, egész az éjféli órákig, amikor végre is a pápaszemes müasztalos indítványára bezárták az ajtót s megindultak haza­felé. Már előre is jeleztük, hogy feneketlen sár borította az utat s dacára a lámpásnak, melyet a karcsú vendéglős vitt legelői, a társaság a sikamlós sárban, többet haladt hátra, mint előre. A lámpahordó után jött Lajos barátunk, akivel azután megesett az a nagy szerencsétlenség, hogy lépten-nyo- mon megcsókolta azt a földet, amelynek kö­szönhető az, hogy ily kitűnő bor terem. Ba­rátai fel-fel segítették, de nehogy szemre­hányás érhesse őket, többen is követték a jópéldát s az áldott föld. aligha kapott va­laha annyi csókot, mint amennyiben a tár­saság szombaton éjjel részesítette. A keresz­ten túl a tavaszi fürdőzésben részesült tár­saságot, nagy meglepetés érte. Találkoztak az elszelelt litográfussal, aki bárom és fél óra óta a szőlőből kivezető utat kereste, de eredmény nélkül. Ezúttal a kölcsönös csó- kolódás elmaradt s végre másfélórai bugdá- csolás után sikerült elérniük a Zinner-féle vendéglőt, ahová betértek egy feketére. Fe­lesleges mondanunk, hogy a szőlő sarával dekorált társaság látására élénk derültséget keltett s a már számra nézve megfogyottak, igyekeztek elfogyasztani kávéjukat s a fára­dalmukat kipihenendő, felkeresni ar nyuga­lommal kecsegtető családi otthont. És most jön a dolog csattanós vége. A mi nagyke­reskedőnket, — aki legtöbbször jött érintke­zésbe a szőlő sártengerével —- meglátva fe­lesége dekorált állapotában, csakis azon fel­tétellel engedte be a házába, ha a folyosón leveti ruháját, mely óhajtásnak — a karcsú vendéglőstől vett értesülésünk szerint — ele­get is tett, de elhatározta, hogy a segéd­szobában állandóan egy rend ruhát fog tar­tani, hogy a szabadban való levetkezéssel rendesen járó náthát kerülhesse. NŐI KALAPOT f Tánciskola. Van szerencsénk szives tudomására hozni Nagykároly város és vidéke tánc­kedvelő közönségének, hogy táncis kólán kát 1919. évi «if/rili.s ho SO-én a Polgári Kaszinó tánctermében megnyitjuk. Beiratkozni lehet a mai naptól kezdve lakásunkon Majtény-utca 37. szám alatt. Tisztelettel kérjük a tánciskolába járni akaró ifjúságot, hogy miután már nagyon sokan iratkoztak be, tehát a tanfolyam megkezdése előtt iratkozzanak bo, mert azután már tekintettel a nagy létszámra, nem veszünk fel tanítványokat. A jó ösmerősök és a tánckedvelő ifjú­ság b. pártfogását kérve vagyunk teljes tisztelettel Páll Gáspárné oki. tánctanitónő. Páll Gáspár oki. képezdei tánctanár. ne vásároljon, mielőtt üzletem­ben a most ér­kezett újdonságai­mat meg nem nézte, amelyek igazán oly szé­pek, és divato­sak, hogy ha- választék. Kalapdiszitések, —sesen és rendkívül sonlókat kevés üzletben talál. És mily bámu­latos olcsó árban adom azokat el! Kalapformákban dús választék, Gyász­kalapokban fel­tűnő szép, nagy átalakítások izlé- olcsó áron! —■ LILIENFELD divatterme Nagykároly, Nagy haj du város. Megérkezett a Gál-kép. A napokban I érkezett meg az április hó 21-ikén nagy ün­nepség keretében leleplezendő Gál-kép. A kép körülbelül 2 méter magas és 140 cm. széles. Gyönyörű keretbe van foglalva. Maga a kép, amely egy rézkarcolat és leírás alapján ké­szült, igen jól sikerültnek mondható. Mire jó a rendőrtizedes? Lépten nyomon panaszkodik a rendőrség arról, hogy csekély létszáma miatt nem képes ellátni a város közbiztonságnál felmerülő szolgálatot. Ennek dacára Czégényi József rendőrtizedes csütör­tökön egész nap járta a város kereskedőit és a rendőrség ellenőrzése alá tartozó üzleteket és mindegyiknek kézbesítette Demidor Ignác leveleit, melyben arra kéri őket, hogy a rendőrtisztviselők segélyző egyesülete által kibocsájtott sorsjegyet vásárolják meg. A levélben két sorsjegy lett mellékelve melyek közül sok 1911. évi december hó 30-iki lejárattal van megjelölve, másikon ez május 1-re lett kijavítva. Egyáltalán nincs kifogásunk, az ellen, hogy a rendőrkapitány jótékonyságot gyakoroljon, de ha ezt teszi, tegye oly for­mában, amely ne árulja el, hogy a sorsjegyek megvételét mintegy pressionálni akarja. Fo­gadjon fel arra egy napszámost, hordássá ki vele, de azt ne egy rendörtizedessel kézbesítéssé, mert igy hivatalos színezetet nyer a levélbeli megkeresés. A rendőrtizedesnek akadna dolga elég. Nyomozni a nap-nap után emelkedő kiderítetlen bűneseteket és a Fried Samu-féle betörési kísérlet tetteseit. Kismajtényiak panasza. Kistnajtény község főutcáját a harmadik utcával egy mellékutca köti össze, amely lejtős volta miatt, örökösen sártengerrel van boriivá. A lakosok már több Ízben kérték az elöljáróságot arra, hogy leg­alább pallójárdát létesítsen számukra, de mind­annyiszor ellettek utasítva kérelmükkel. Most újabban a képviselütestülethez adtak be aziránt kérelmet, melynek kedvező elintézése, annyival is inkább várható, mert esetleges felebbezés- nél a vármegyei közgyűlés bizonyára elrendelné a jogos és méltányos kérelem teljesítését. Városi közigazgatás. Élénken illusztrálja, hogy mily kevésbé veszik és mily keveset törődnek a szegényebb sorsú polgárok ügyé­vel a városházán, az alábbi eset, amelynek poros aktái ott fekszenek a városi irattárban 8493—1911. k. sz. alatt. Az ügy rendkívül érdekes s lesz egy kis pikáns háttere is, amennyiben az egyik telektulajdonos, a ki­vetés ellen felebbezést adott be Szatmárvár- megye közigazgatási bizottságához, ahol ugyan nem segíthetnek a baján, de legalább látni fogják a bizottsági tagok, hogy mily szomorú helyzetet teremt az, ha a szegény embereknek nincs pártfogója a képviselőtes­tületben s nincs aki az ilyen lelketlen eljá­rás miatt felszólaljon. Még a múlt évben történt, hogy Vajnági László és kilenc társa kérvényt adtak be a képviselőtestülethez, melyben a Térey-utcának költségükön való kikövezését kérték. A kérelmet aláírták Vaj­nági László, Vajics János, Strohmayer Fe- rena, Papp József, Diamand József, Siteri Imre, Nokk József, Győry József, Netreba Mihály, Erdei Sándor és Kóródi Antal. A kérelem alapján megejtették a helyszíni szemlét, ahol az elöljáró városi tisztviselő megígérte -— nem lévén ellene semmi kifo­gás, — hogy a kikövezést az egész utcán teljesíteni fogják. Az ügy a közgyűlés elé került, ahol elrendelték a járda létesítését, de valószínű az előadó tévedéséből csak Vaj-

Next

/
Thumbnails
Contents