Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1912-03-23 / 12. szám

március 23, 12-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. RÚTH LIPÖT VASKERESKEDESE NAGYKÁROLY, DEÁK-TÉR. Ajánlom nagy választékban horgo­nyozott kerítés fonatokat, több­ször csavart Hungária és Delta fonatokból igen nagy raktár van , — - - készenlétben. ----­Üz letem áthelyezése miatt leszállított árak mellett lesznek elárusítva. FONTOS! A visszamaradt ŐSZI < s TÉLI öltönyök, télikabátok, boák, niuffok, női kabátok, leány- Irabátok, tekintettel arra, hogy elvem minden idényre uj és uj árut tartani, mindezeket saját árbeli árusítom el, — úgymint : Férfiruhák . . Férfi kabátok . Női kabátok . . Nadrágok . . Fiú ruhák 3-10 évig 10-14 „ 7.— írt. feljebb 7.- „ „ 7.- „ „ 2. „ „ 2.= „ „ 4.— ■r' is « „ „ hossiu nadrággal 5.50 „ „ Szalbó Kálmán ruha nagy raktárában NAGYKÁROLY. (Wéber-ház, Royal nagyszálloda mellett,) B3 Március Idusa. Úgy az ifjúság, mint a nagy közönség a szokásos hazafias lelkülettel ünnepelte e nagy napot. Különösen az ifjúság fiatal szi­vében magasra lobban fel a lekesedés lángja; a közönség némileg nyomott hangu­latba volt, érthető ok, a pénzügyigagatóság kérdése miatt. Istentiszteletek. Reggel 9 órakor zsúfolásig telt meg a rom. kath. templom. A vármegye a város, a pénzügyigazgatóság, a járásbíróság, a fiig- getleségi párt, az összes iskolák tanáraikkal s tanítóikkal jelen voltak c szent misén. A mise alatt a főgimn. ifjúsága régi egyházi énekeket adott elő quartetben, orgona kisé- nélkül. A gyönyörű egyházi hazafias éneke­ket precíz előadásban, átérzett színezés­ben énekelte a kar. Nagyon szép darabok, valóságos kincsei ezek a magyar egyházi ha­zafias zeneirodalmak, amelyeknek ügyes ki­választásáért, betanításáért és előadásáért Braneczkyt illeti az elismerés. A himnuszt a mise végén állva hallgatta meg úgy a celebráns, mint a közönség. 10 órakor a ref. templomban Kürtliy Károly beszédjében e I nagy nap jelentőségét fejtegette lelkes sza- I vakban. A Kossuth-szobornál. Délután 4 órakor sőt már jóval előbb a közönség sürü csoportokban lepte el úgy a Kossuth kertet, mint a templom előtti ut­carészt, hogy hódolatát fejezze ki Kossuth szobra előtt, hogy Kossuth szellemének szive meleg érzésével adózzon. A dalarda éneke nyitotta meg az ünnepélyt a tőlük megszokott biztos, kidolgozott előadásban. A himnusz után Dénes István, Sallay Lajos és Kürthi Károly tele tűzzel és lelkesedései alkalmi költeményeket szavaltak el. Mindegyi­kük fáradságát zugó /taps honorálta. Ezután Sróff Gábor, akinek a rendezésből az orosz­lánrész jutott a város koszorúját helyezte el a szobor lábához néhány, mély gondolkodásra valló szó kíséretében. A nemzetiszinü szalag felirata: „Kossuth Lajos szellemének Nagy­károly hazafias polgársága 1912. március 15.“ Az ünnepélyt a dalegyesület által elő- 1 adott szózat fejezte be. A főgimnáziumban. A gimnáziumi ifjúság ünnepélyéről a legnagyobb elismerés hangján kell szólla- nunk. Ugj a program összeállítása, mint az előadás szépsége általános elismerést nyert. Az ifjúság oly tűzzel játszotta a szebbnél- szebb magyar nótákat, oly ambícióval éne­kelte a szabadságharci dalokat, a ,.Talpra magyart“ vagy a „Nagymajtónyi síkon . . . kezdetű kurucdait, hogy ebből következtetve Baravenczky tanár jól teszi, ha más megfe­lelő ünnepélyen is, pl. a már újból szokásos érettségi hangversenyen miidalok helyett ilyen hazafias, nemes érzést lehelő dalokat fog előadni, mert az ifjúság, amint ezen ün­nepélyén megmutatta, könnyen érzi át az ilyen darabot s akkor az előadás is biztos sikerrel kecsegtet. Nem részletezzük a pro­gramot, csak annyit jegyezzünk meg, hogy a közönség el volt ragadtatva fiai előadásától, véve akár a zeTi -t, akár az éneket. Jenser Béla VIII. o. t. es Hili Gyula VI. o, tan, szavalatait a darab átérzése finom, gondos kivitel jellemezte. Sróff tanár ez irányban is jól irányította növendékeit. Király Ferenc Vasvári Pálról Szatmárvármegye szülöttéről mondott szépen kidolgozott, nyugodtan és nagy hatással előadott beszédet. Ifj. Somosy Miklós a gimnázium hálás tanítványa tűzte ki a tételt és 20 koronával honorálta a leg­jobb pályamunkát, vagyis Király Ferenc be­szédjét. Hangos taps is koronázta fáradt­ságát. Alkalomszerű volt a műsor utolsó száma is vetitett képek Petőfi S. életéből. A vetítést Bielek Ede tanár kezelte ügyesen, a magyarázó szöveget pedig Szőlősy tanár olvasta fel. Fél nyolcra vége volt a szép ün­nepélynek. Kissot, — gondolták magukban. Most is pó­zol. Jókedvűen, tetteti magát, holott talán sirni szeretne. O, ha tudták volna, hogy a szivem örömmámorában reszket. Hogy nem temetésre készülök, hanem lakodalomba! A poros utón a tavaszi orgonák illatát éreztem, a kocsii’obajban szerelmi dalok csendültek felém. Köhögési roham fogta el. Halovány arca vérpirossá vált. Az ablakhoz lépett. Felrán­totta. A tavaszi est üde lehellete egész ere­jével csapott be. Allott-e már uram, harminc lépés távol­ságban egy jól irányzott pisztoly csöve előtt? Hallotta-e, a halál angyalait elsuhanni a füle mellett ? Érezte-e az erdők illatát, a föld sze­relmének ujjongó hymnuszát, vagy tompa, üres leiiangoltság vett erőt a lelkén ? O, én állottam ott. Kezem nem remegett a fegyver ravaszán. Nyitott szemmel bámultam arcába a halálnak. Kissé ingadozva tettem meg előre az öt lépést. Ellenfelem alakja összeolvadt a kék égboltozattal. A kilencedik olvasásánál fel­kaptam a fegyvert és lőttem. Nem találtam. Előre jött ő is öt lépéssel. Arca láttam halálsápadt volt. Szivem vadul dobogott. Sze­mem félig lehunytam, hogy utoljára szivjam magamba az áprilisi szellő illatát. Milyen boldogság volt. A föld, a rét, az erdő, ta­vaszról és szerelemről suttogot. O nem té­vedhet. Az egész csak húsz lépés távolság. Teljes alakommal állottam szembe. Karjaimat kissé széttártam, hogy annál biztosabb cél­pontul szolgáljak. Néhány másodpercig cél­zott, fegyvere a szivemnek volt irányítva. Éreztem rejtélyes erejét, melyet sok évi gyakorlat, a pisztoly titkának kitűnő isme­rése és nagy képességei nyújtottak neki. Az egész talán egy pillanatig tartott. . . . Ekkor felkapta a fegyvert. Belelőtt az üres levegőbe, a pisztolyt messze, maga fölé emelte. Az égen néhány bárányfelhő úszott. Hideg borzongás futott át rajtam. Sze­memet elborította a düh. Ó, ez ellenfelem nem gentleman. Nem adna kegyelmet annak, aki erre kérné és akire ez halálos sértés. — Ne a felhőkkel párbajozzék, hanem velem 1 Kiáltottam át hozzá vadul, megfeledkezve minden illemről, a kódexek, a gavalléria és a lovagias mérkőzésben köteles udvariasságról. Befejezettnek tekintettem a viadalt. Fu­tottam egyenesen a kocsim felé. A párbajt nem akartam folytatni. Segédeim ijjedten kapacitáltak. Ha nem békíilnek ki, tartsák be legalább a feltételeket. A második , golyó váltást, En­gedni voltam kénytelen. Ó a gentlemantike erősebb erkölcsi érzésünknél. Felállottunk. Hallottam a fák gúnyos só­hajtását. Számoltak. Minden összeborult kö­rülöttem. És a harmadik olvasásánál, úgy lőttem főbe, hogy azt se mondhatta, hogy köszönöm 1 Elhallgatott. Cigarettáját szórakozottan tette le az ezüst művű hamutartóra. Az ab­lakon át a szomszéd erkély felől, idehallat­szott a zongorajáték elhaló akkordja. Nem lehetett tisztán kivenni, talán Moszkovszky szerelmi keringője volt. Felállott. Az órájára nézett. — Ostobaság volt. Pillanatnyi felhevülés- ben elkövetett gyilkosság. Várnom kellett volna. Néhány pillanat és én esem össze holtan, megváltva minden szenvedésemtől. Most szöknöm kell innen. Holnap reggel utazom. Hová ? Még magam sem tudom. Va­lami messze földre, ahol elnyomott népek küzdenek a szabadságért. Talán nagyobb sze­rencsém lesz abban a játékban, ahol a har­cot ágyuerő mellett vívják s nagy emberi igazságok forognak kockán. Az ismerőseim azt fogják mondani, hogy bolondság, de azért mégis a legokosabb, amit tehetek. Tavaszi és nyári férfi ruhák és felöltők legolcsóbb és legnagyobb választékban GRÜNFED ADOLF és TÁRSA Debrecen, Piac-utca Kisteiiiplom mellett*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents