Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-23 / 12. szám

Nagykároly, 1912. március 23. 12-ik szám. V. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ES TTIEZŐGAZDASAG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. Telefon 95. Főszerkesztő : Dr. BISITZ BÉLA. Felelős szerkesztő: SINIKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6'— kor. félévre 3'— kor. Vidékre postán küldve egy évre 7-— kor. félévre 3'50 kor Egyes szám ára 20 fillér. Ki a hibás? Midőn ezen cikket írjuk, nem tudjuk még, vájjon a pénzügyigazgatóság át­helyezésének vajúdó ügyében megtörtént-e már a döntés vagy nem? Nem tudjuk, vájjon Nagykároly váro­sának polgárai nyugodtabb kedélylyel tér- hetnek-e a kérdés felett napirendre s a felzaklatott közönség megnyugodva fogad­hatja-e a döntést? Nem tudjuk, vájjon a 23 év óta vá­rosunkban levő pénzügyigazgatóságot el- veszitjük-e vagy nem? Bármiként álljon is azonban a dolog, — legyen ez a döntés reánk nézve ked­vező — a hetek óta tartó izgalomnak, mely felkavarta e város minden polgárá­nak nyugalmát, egyszerűen minden kö­vetkezmény nélkül lecsillapodnia nem lehet. Mert a városok történetében, azt hisz- sziik, páratlanul áll az az indolencia, melyet e város vezető körei e kérdésben tanúsítottak. Még kedvező döntés esetén is, e kér­désben kötelessége a város közönségének nyomára jönni, sőt vizsgálat tárgyává tenni azt, hogy e lázas izgatottságot mily körülmények és kiknek mulasztása idéz­ték elő? Kötelessége viszont az is, hogy ha tényleg ' fordultak elő mulasztások, azokat erélyesen meg is torolja. Első felbe védésünkben a meglepetés és aggodalom óráiban kissé talán heve­sebben tárgyaltuk e kérdést s esetleg olyanokat is érintettünk vádakkal, akiket a megfontolás és az inf. nálás után hi­báztatnunk nem lehet. Újságírói kötelességünkhöz híven, oda fordultunk elsősorban, ahol a legkompe- tensebb és legkimeritőbb információt nyer­hettünk s ez — a pénzügyigazgató. Ott tudtuk meg, hogy azok a vádak, amelyekkel Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügyigazgatót illették, nemcsak alap­talanok, hanem tendenciózusak is. Hogy az igazi bűnöst leplezzék, vol­tak egyesek, akik a pénzügyigazgató sze­mélyét úgy állították előtérbe, mint aki Nagykároly városának határozott ellen­sége, s mint akinek köszönhető nagy részben az, hogy az áthelyezés kérdése aktuálissá lett. A pénzügyigazgatót e város közönsége előtt oly színben igyekeztek feltüntetni, mint aki egyéni kedvtelésből igyekszik Szatmárt tenni a pénzügyigazgatóság szék­helyévé, mert ott jobban találja magát, mert a szatmári közönség előtte szim- patikusabb. Egyéni Ízlés dolga, nekünk ehhez semmi közünk. ' De hogy a pénzügyigazgató városunk érdekei ellen egyetlen lépést nem tett áll!OS 4röll kefeáru nagykereskedése Szatrnár, kir. törvényszékkel szemben. Ajánlja: festék-, lakk-, kence-, kefe- és ecset-árukban dúsan felszerelt raktárát. Iparosoknak és ismételadóknak nagy kedvezmény! TÁRCZA. Játék a halállal. Irta : Szekula Jenő. — Nézett-e már uram egy kilőtt pisztoly füstölgő csövébe ? Bámulta-e már a falba lőtt lyukat valamelyik lovaskaszárnya udva­rán ? Érzett-e mámoros szédülést a vívóterem karbolos levegőjében, vagy tompa, nyomasztó érzés szállotta-e meg a lelkét ? Ó, igen. Ná­lunk az emberek verekszenek hiúságból. Mások, mert politikai karriert akarnak csi­nálni. 0, de kevesen értik meg a párbaj költészetét. Kevesen . . . A szobában félhomály volt. A szamovár­ban tea gőzölgött. A felcsapó kékes láng visszatükröződött a biborfüggönyök bárso­nyán. Félig önmagának beszélt. — Olvassa el hires emberek nyilatkoza­tát, ha az újságok meginterjúvolják őket. Egyik sem őszinte. Egy sem mondta, hogy ón hive vagyok a párbajnak. Ostobaság! — igy nyilatkoztak. A társadalom félszeg ki­növése. De hát akkor miért verekedtek ! Mi- j ért verekedtek ! Miért küldték ellenfelüket a másvilágra ? Ha igazán hősök voltak, miért nem szálltak szembe a társadalmi előítélettel ? Miért szegődtek harcossaivá annak az esz­mének, mit maguk is dőreségnek tartanak ? Vagy ha tették, miért nem állanak oda nyíl­tan a világ elé: Én párbajt vívtam, mert er­kölcsös és tiszta megoldásnak tartottam. Mert ez a legnagyobb, legköltőibb örökség, amit a letűnt századoktól átvettünk. Szebb, mint az amerikaik utcai öklöződése és igazságo­sabb, mint a járásbíróságoktól kierőszakolt ítélet. Miért nem tették ? Kétszínű bátorsá­guk rosszabb, a nyílt gyávasággal és lova­giasságuk alakoskodás volt. Elmerengve nézett a lámpa kékesszinü világába. Gesztenyeszin haja selymes puha­sággal gördült a homlokára. Úgy tűnt fel, hogy az utolsó lovag ül előttem, talán test­vére azoknak a párizsi nemes fiuknak, ak ik oly hidegvérrel hajtották a nyakukat a bárd alá. Egy régi nemes család ivadéka volt és szakadozott, olykor következetlen kitörései­nek megdöbbentő érdekességet adott az, hogy ma reggel párbajban agyonlőtte az ellen­felét. — Önök Don Kisottnak csúfolnak. Össze­hasonlítanak Cervantes hősével. Igen, a szél­malmok hőse vagyok, mert szeretem a pár­bajt. Ujjásziiletek a vívótermek fülledt leve­I Megérkeztek a legszebb ) húsvéti aján­déktárgyak Iső Nagykárolyi •••• Bazárba Deák-tér. (Kaufmann-ház.) Nagy választék ! Jutányos árak! Pontos kiszolgálás! Mindenféle kezdett és kész női kézimunkák! Már nem fázik a lábam! Talán HERMANN-féle cipőt viselsz? Az ám, mert elmúlt a tél.

Next

/
Thumbnails
Contents