Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
Érmellék, 1912-03-16 / 11. szám
március 16. 11. szám ERMELLEK 3-ik oldal. Gazdák figyelmét felhívom dúsan felszerelt raktáramra, a mely minőség tekintetében felülmúlja a összes égetett cserepeket. Teljesen vízhatlan és idők folyamán mindig tartósabb lesz. Továbbá ajánlom cementlapok, kut-gyiirük, kút- és betoncsövekkel dúsan felszerelt raktáramat az építtető közönség szives figyelmébe. SATZ JENŐ az éiaadiliályfalTrai első Tostoxi-gr^ár tULlajd.03n.0sa. miután a kisiklott waggont kidobták */* órai késéssel folytatta útját Érmihályfalvára. A vasúti bodegás. Egy icinyfce, picinyke emberkét lát az utas a székelyhídi állomáson, ahogy a vonatból kiszál. Ott áll napnap után, dúsan megrakott asztala mellett, kínálva az utasoknak különféle ételeket, job- nál jobb italokat. Ez az ember Őzike Károly a vasúti bodega tulajdonosa. Az utasok rendkívül szeretik ezt a fürge emberkét, aki fá- radhatlanul főzi a virslit s igazán méltányos ár mellett ad hozzá annyi tormát, hogy az utas megsirathatja tőle a vicinálison átélt összes szenvedéseit. Erről a fürge emberkéről az anekdották hosszú sorozata jár szájról- szájra az utasok körében, melyet ő is ismer ugyan, de nem haragszik érette. Csak akkor mérges, ha mint papucsbőst emlegetik s ilyenkor nem igen tanácsos közelébe maradni. Ami Károly barátunk ugyanis szeret ki-ki rúgni a hámból s mint rendkívüli udvarias férj, a késő éjjeli hazatéréskor nem igen szokta megzavarni felesége nyugalmát. Azt beszélik ugyan, hogy ez abban leli indokát, hogy hiába kopogtat, nem nyitnak ajtót előtte, de ő azt állítja, hogy a hálószoba távol esik a főajtótól s igy nem hallatszik a kopogtatás. A napokban azután furcsa dolog esett meg barátunkon. Bement a városba és barátai körében egész a hajnali órákig maradt együtt. Amikor hazament s a kopogtatásra nem kapott választ, gondolt magában egyet és a vasúti állomáson lefeküdt egy üres másodosztályú kocsiba. Már ugyancsak előre haladt a nap, amidőn felébredt és kitekintvén a kocsiból, ismeretlen táj tűnt szeme elé. Kiugrott a kocsiból és az érmi- háiyfalvai állomáson találta magát. Ugyanis mig ő az igazak álmát aludta, a kocsit hozzá kapcsolták a reggeli személyvonathoz s a kalauz nem látván abban utast szállani, nem zavarta álmát. Felesleges mondanunk, hogy Károly barátunk a legközelebbi vonattal hazautazott és első dolga volt udvariasan bocsánatot kérni feleségétől az akaratlan utazásért. Hogy azonban nyert-e bocsánatot és milyen feltételek mellett, arról hallgat a krónika. A takarékpénztárban. Külföldről (Kiská- gyáról) jött be az őszön egy asszony és betett a takarékpénztárba 1000 koronát — nem 10 drb uj százkoronást. Most ismét megjelent és kiveszi a pénzt. Kiolvassák neki az 1000 koronát, ő csak nézi, egyszer megszól- lal: „Ez nem az én pénzem“. Hát kié? — kérdik tőle. Azt én nem tudom, de nem az enyém, mert az 10 drb uj százkoronás volt, azt adják nekem. Magyarázzák neki, hogy azt nem tartják lezárva, azt odaadták másnak. Nahát — csattan fel a néni — nem is jövök én ide többet, nem azért hoztam én ide a pénzem, hogy másnak adják. Rablási kísérlet. F. hó 10-én, este Kanizsai Éliás köbölkuti szatócs neje amidőn az udvarára ment, a kamara ajtónál egy férfiba ütközött, mire ez szaladni kezdett.- Kanizsainé kiabálására a házbeliek kijöttek s a kamara ajtón feszegetés nyomait vették észre. Ebzárlat. F. hó 13-án, délután 3 veszett ebet lőttek le a Kandia-utcán. A nagy számmal jelentkező veszettség nagy ijedelmet okozott. A főszolgabíró azonnal elrendelte a zárlatot. Fenyegetés. Kiss András köbölkuti lakos udvarára ismeretlen egyének fegyverrel belőttek. Miért nincs pénz. A köpködőben a szegénység okáról tárgyalnak s megállapítják, hogy azért van olyan sok szegény ember, mert kevés a pénz. De hát miért nem csinálnak többet, veti fel az egyik? Azért — mondja az okosabb, — mert a király már öreg és nem akar vele bajlódni. Nyilttér.*) Érmihályfalva és vidéke börvásárló közönsége szives figyelmébe! Üzleti kookurenseim, egy debreceni előkelő céghez társul való meghívásomnak egyidejűleg, különféle combinációkkal vegyesen, azon hirt terjesztik felőlem, hogy üzletemet eladom és eltávozom Érmihályfalváról. Midőn ezen hirt, mint alaptalant, rágalomnak nyilvánítom, egyben tudatom tisztelt vevőimmel, hogy legkevésbbé sincsen szándékomban az Érmihályfalváról való távozás, sőt midőn törekvésem ez utón is az leend, hogy üzletem fejlesztésével igyekezzem a n. é. közönség további pártfogását kiérdemelni. Érmihályfalva, 1912. március 14. Kiváló tisztelettel Goldstein Miksa bőr- és cipőfelsőrész kereskedő. Szalacs, 1912. március hó 12. A „KÖZÉRDEK“ tekintetes Szerkesztősége Nagykároly. Köszönve szives figyelmüket, hogy b. lapjok melléklete az ,,Ermellék“ f. évi március 9-én megjelent számát nekem megkül- j dötték, kérem a tekintetes szerkesztőséget, hogy „Támadás egy szőlőteleptulajdonos ellen!“ Mivé fajul a konkurencia? Bíróság elé állítják a rágalmazót!“ cimii és engem rágalmazó cikkre adott alábbi soraimnak helyt adni és azt közölni szíveskedjék. A Karcza Sándor ur ellenségeiről fogalmam nincs, azok közzé nem tartozom, belső ügyei iránt, hogy mi történik telepjén és! raktárában nem érdeklődöm, engem nem érint. Ha Karcza Sándor ur névtelen védelmezői helyett, azon levelemre, melyet hozzá 1911. évi augusztus havában irtain, ő maga felelt volna e szavakkal: bíróság elé állítom az urat, mert árjegyzéke tartalmának nagyrészbeni eltulajdonításával vádol és nem hallgat el, úgy nem éreztem volna szükségét annak, hogy árjegyzékem utján világosítsam fel az árjegyzékeinket olvasó közönséget arról, hogy tudja meg, miszerint nem én vagyok az, aki Karcza Sándor ur szavaival mutatkozik be, hanem ő az, aki a Noé szőlőojtványtelep 1906. évi árjegyzékét sok részben szóról-szóra átvette anélkül, hogy a E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a Szerk. forrást, melyből szőlészeti bölcsességet merítette, megnevezte volna. Mivel pedig -— mint ezt bíróság előttigazolni fogom —tőlem ez ügyben tett nyilatkozatom illetékes helyen való közlése megiagadtatott, kénytelen voltam saját árjegyzékemben megvédelmezni magamat ama gyanú ellen, hogy én a Karcza Sándor ur tudományával járok-kelek a világban. — Tehát árjegyzékem azon része, melyben Karcza ur védelmezői őt felismerték, egyáltalán nem támadás egy szőlőteleptulajdonos ellen, hanem védekezés egy szőlőteleptulajdonos ellen címen nyert volna helyes alkalmazást. Hogy mivé fajul a konkurencia? Erről én Írhatnék igazán csak sokat, aki ennek meggátlása érdekében lépéseket is tettem, miről a Borászati Lapok tekintetes szerkesztőségének 1911. február 15-én kelt levele, melyet nekem válaszul adni szives volt tanúskodik legjobban, melyben az én részemről kívánt hatósági felügyelet legszigorúbb keresztülvitelei kivihetetlennek jelentette, melynek pedig ma is hajlandó vagyok magamat alávetni. Amelyek pedig az árjegyzékemből közölt részben egyes ojtvány árusítókról mondva van, azok már nem Karcza Sándor urnák szóknak közvetlenül, ha csak ő magára is nem értelmezi, hanem azoknak, akiknek Karcza Sándor 1909. vagy 1910-ben megjelent árjegyzékében sokkal keményebben oda merészel vágni, hogy silány, stb. ojtványaikkal a haza szőlészet ügyét ne rontsák, a közönséget be ne csapják és a tisztességes telepektől is el ne riasszák. Tehát ha ezt kifogásolják és ezt veszi árjegyzékemben Karcza Sándor ur védelmezői konkurencia elfajulásnak, úgy lássák meg első sorban védencük szemében a gerendát, aki közel áll hozzájuk s nem az enyémben a szálkát, akivel talán még 'messziről sem találkoztak, — hiszen úgy a Borászati Lapokban, mint máshelyt közzétett hirdetéseim a legszerényebb hangon vannak tartva, ilyen módon: „minden hangzatos dicsérgetés nélkül aj ánj a termékeit a Noé-telep.“ Hol áll ehez az árjegyzékében nagyhangon hirdetőket megbélyegző Karcza Sándor urnák a Borászati Lapokban, sőt mint látom, e b. lapban is közzétett hirdetése, hol ő magát, „mint másoktól össze nem vásárló“ legmegbízhatóbb beszerzési forrást hirdeti, mintha bizony más már nem lenne oly megbízható, mint ő ! ? Hát az ilyen hirdetés vajon nem másnak a lekicsinylése ? !! Ha tisztelt Karcza Sándor védelmezői oly nagyon tudnak tanúskodni az ő telepe teljesen korrekt kezeléséről, nagy kiterjedelméről, nagyon sajnálom, hogy még ezideig nem volt hozzájuk szerencsém, mint Nagykároly városából már többekhez, kik részint nyáron telepemet p. 0. Péchy István vm. főjegyző és társa urak, részint raktáramat igy saison idején megtekintették. Az irás azt mondja : „Ne légy dicsekvő“, mert aki magát fölmagasztalja, megaláztatik s aki magát megalázza, fölmagasztatik. — Azért mellőzöm azt, hogy telepemről ón magam, vagy mások által mondassak dicsérő hozsánnát. Tessék azoknak az uraknak, akiknek olyan nagy kedvük támadt engem „másoknak rágalmazásából élő, ismeretlen, de általa hireskOM€X fest és vegyileg tisztit mindennemű ruhát kifogástalanul a legjutányosabb árak mellett, D£BRECJ3M* Telefonszám 701. Gyár és fötizlet: Arany János-utca 10. szám. Telefonszám 701. Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan eszközöltetnek.
