Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

Érmellék, 1911-10-14 / 25. szám

I. évfolyam. Melléklet a „Közérdek “ hez. 25. szám. Ermihályfalva—Székelyhid, 1911. október 14. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Értarcsa: SZ03CSZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Érmellék TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton dél­után, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. FRÁTER LÓRÁNT beszámolója. Ragyogóan szép idő kedvezett Érmihály- falva ünnepélyének, a melyet abból az al­kalomból rendezett, hogy falai között lát­hatta szeretett képviselőjét és a véderő­javaslat ellen küzdő ellenzéki pártok egyik kimagasló fél-fiát, Gróf Károlyi Józsefet, Nagykároly város képviselőjét. Gróf Károlyi József Budapestről a kora reggeli vonattal érkezett, mig Fráter Lóránt a bihari vicinálissal érkezett Ermihályfalvára. Már jóval a vonat beérkezte előtt ellepte a pályaudvart ünnepi ruhába öltözött közön­ség, a kiknek sorába — melyet élénken tar­kított szebbnél-szebb, bájosabbnál-bájosabb leányok és asszonyok serege — ott láttuk a város legelőkelőbb férfiai élén Lovass István nagybirtokos kíséretében gróf Károlyi Józsefet is. Megjelentek a fogadtatásnál a lelkészi és tanítói kar, a városi tisztviselői kar, az ipar­testület, élén Berec István elnök és Timkó István jegyzővel, a gazdakör, a tűzoltó- egyesület és a város lelkes választó pol­gársága, számra kb. 1200-an. 'fiz órakor robogott be a dalárda éneke közben a bihari vicinális az állomásra, a hol Fráter Lóránt, Stetner János, dr. Várady Miklós és dr. Gulácsy Sándorból álló szé­kelyhídi küldöttség tagjaival, lelkes éljenzés mellett szállott jd a kocsiból. A pályaudvaron Üröghy Sándor ref. igaz- gató-tanitó remek beszédben üdvözölte a képviselőt, aki a szives fogadtatásáért meg- hatottan mondott köszönetét s kijelentette, hogy mindig az örömköny szökik szemébe akkor, ha Ermihályfalva földjére teszi a lá­bát, hiszen oly szoros barátság fűzi annak lakóihoz és oly .sok édes emlékek fűzik an­nak minden rögéhez. Lelkes, szűnni nem akaró éljenzés kö­vette a szívből eredő szavakat, mely után az egész közönség gyalog, élén a két képviselő­vel megindult a városba. A bevonulás fényes és impozáns volt s különösen szép volt a menet élén haladó lovas bandérium. Menetközben a fellobogózott város min­den utcájából újabb és újabb népáradat csat­lakozott az ünneplő közönséghez, lelkesen él­tetve Fráter Lórántot és gróf Károlyi Jó­zsefet Az ablakból a város szép asszonyai és leányai kendőt lobogtattak s mire a menet a Piac-téren virágokkal feldíszített emel­vényhez ért 3000-re szaporodott fel. Szűnni nem akaró lelkes éljenzés között léptek fel az emelvényre a képviselők és kisérete. Elsőnek Lovass István intézett gyönyörű hazafias érzésben és tartalomban gazdag be­szédet a hallgatósághoz. Ecsetelte Érmihályfalva múltját, akik az j alkotmányos élet helyreállítása óta, egy évi ciklust kivéve, a mikor a pártok fúziója állott be, mindenkor rendithetlen hivei voltak főggetlenségi eszméknek. Volt idő, csak a közel múltban is, amikor üldözés, j hivatalos presszió dacára sem voltak képe- I sek a város lakói szivéből kiölni a „Nagy Kossuth“ hagyományaihoz való szigorú ra- : gaszkodá-t. De legszebb tanujelét adta ak­kor elvhűségének, amikor azt az embert küldte képviselőjéül a parlamentbe, aki oly sok dicsőséget szerzett hazájának, akiről j megvan győződve, hogy azt a zászlót, a melyet a választó polgárság tisztán adott a ; kezébe, becsülettel fogja hordozni és dicső­ségre is fogja vinni. Épen ötnegyed éve annak, hogy elküld­ték a parlamentbe, oda, ahol hozzák a tör­vényeket, küzdeni a nép javát előmozditókért, de küzdeni azokért, a melyek elviselhetetlen terheket rónak a lakosságra. — És most a képviselő eljött, hogy beszámoljon ötnegyed évi tevékenységérő , egyben indokolni fogja azt is, hogy miért lépett ki a Justh veze­tése alatt álló függetlenségi pártból. Halgas- sák meg a polgárok a képviselőt azután je­lentsék ki helyeslik-e eljárását. A remek és szónoki hévvel előadott beszéd nagy hatást keltett a halgatóságra, s szónokot lelkesen megéljenezte. Fráter Lóránt, mondotta el ezután alábbi beszámolóját, melyet * gyakorta megkellett szakítania a'polgárok helyeslése és éljen­zése miatt. Legelsősorban megindokolta a Justh párt­ból való ki1 épósét. Tiszteli, becsüli Justh Gyulát, megvan győződve arról, hogy ebben a kérdésben a legnemesebb intentiók vezérlik s a haza boldogulását tartja szem előtt, de nem követhette a nemzetköziekkel való szö­vetkezés útjára. A nemzetköziek ugyanis nem ismernek hazát, a magyar ember pedig szive minden dobbanásával ragaszkodik az édes hazai röghöz. Szívvel lékkel híve az ál­talános, titkos, közséfje tikén ti választói jognak, de feltétlenül követeli ennél a kér­désnél, a magyarság fölényének biztosítását. Ezért, csakis ezért a kérdésért lépett ki a pártból s hogy nem lépett egyik pártba sem, annak indoka abban rejlik, hogy minden té­ren megakarja tartani cselekvési szabad­ságát. A legmerészebb hazugság az a szállingó hir, hogy ő hűtlen lett volna ahhoz a lobo­góhoz, amelyet a polgárság adott a kezébe. 0 ma is a függetlenségi elvek tántoríthatat­lan hive s az is marad mindaddig, amig egy csepp vér csörgedez ereiben. Áttért azután a parlamentben folyó küz­delemre. Egy adomával fűszerezi e kérdést. Az egyszeri tutajos fát szállított a Vág fo­lyón. Betért egy vendéglőbe és 6 főtt tojást rendelt. — Nem lévén pénze, adós maradt annak árával. — Egy óv múlva visszatért és kiakarta fizetni tartozását. A vendéglős azon­ban egy hosszú számlát nyújtott be neki, azt állitván, hogy a tojásból 5 tyuk és egy kakas lett volna, amely tömérdek apró csir­két és tojást költött és tojt volna. Meg kell ■ fizetni az árát azoknak is. A szegény ember kétségbe volt esve, mert a számla összege kifizetéséhez egy egész tutaj fára lett volna I szüksége. — Nagy busán járt kelt a város­ban, végre egy sváb atyafi régi barátja vál­lalkozott, hogy kisegíti a bajból. Bementek 1 a vendéglőibe, ahol a sváb atyafi egy jó vic mellett főzte le a vendéglőst azzal, hogy a Tőt tojásból nem lehet csirke. Ilyennek tartja a mai parlamentet is. AztálliijaugyanisKhuen, 1 bogy a mostani többség, — amely tányéron 1 akarja vinni a milliókat Bécs feneketlen gyom- J rába — a nép bizalmából lett a parlamentbe küldve. Igena20kor.-ért, amelylyel megveszte­gették a derék, becsületes magyar népet, a melyben élénk segítségére volt a hatalom és 1 a csendőrszurony. Az ilyen bizalomnak nincs hajtása, hasonlít a főtt tojáshoz, de az árát a kormány épen a választókkal akarja meg­fizettetni. De nézzük meg és lássuk egészen tisz­tán, hogy miért folyik most a képviselő ház­ban a küzdelem? A törvények értelmében az> országgyűlés alkotmányos joga megálla­pítani azokat a feltételeket, amelyek mellett megadja az ujonezokat. A nemzetnek ezt a jogát érvényesíti a képviselőház mai ellen­zéke. INlit akar feltétel gyanánt ez az ellen­zék megállapítani ? Azt akarja, hogy ez a hadsereg legyen magyar hadsereg. S kérdem, ; van-e közöttünk bárki, akinek ne ez volna ja czélja? A törvény azt rendeli, hogy a ma­gyar hadsereg az összes hadseregnek kiegé­szítő része. Csak olyan valami egészíthet ki valamit, ami van, mert olyan valami, ami nincs, nem egészíthet ki semmit. Törvényes jog tehát az a kívánság, hogy a hadsereg legyen magyar hadsereg. De kérdem, ma­gyar hadsereg-e az, amelynek se nyelve, se zászlója, se jelvénye nem magyar, amelynél még a m. kir. koronának használata is tiltva van, amelynek ismeretlen az a fogalom, hogy magyar. Kérdem, hogy magyar-e az a hadsereg, amelynek zászlaja császári és oszt­ják, amelynek nyelve a német, amely csak a császárt ismeri, amely állam az államban. Ez nem magyar hadsereg és nemcsak joga, de kötelessége a magyar országgyűlésnek azt követelni, hogy a magyar nyelv érvénye­süljön ezen a területen is. Élő törvények rendelik el továbbá a magyar zászlónak és magyar czimernek használatát, törvényen alapszik tehát mindazon követelés, melyet a kisebbség a képviselőházban érvényesíteni kíván. De azt vetik a kisebbség szemére, hogy noha igaz és szent az a cz9l, amelyért küzd, rut az a fegyver, amelylyel ól. Azt hiszem senki sem vádolhat engem avval, hogy az obstrukcziónak barátja lennék. A dolog lé­nyege azonban nem az, hogy szép, vagy rut-e az a fegyver, melyet az ellenzék alkal­maz, hanem a kérdés, amelyre nézve nézet- eltérés magyar emberek között nem lehet az, hogy szent-e a nemzet joga, igen vagy nem. Más fegyvere az ellenzéknek nincs, él tehát azzal a fegyverrel, amelylyel rendelkezik. A eoalitió megpróbálta a kormányszékekből hogy érvényesítse a nemzet kótségbevonhat­Moladltftnvök megérkeztek Óriási választéhban, legolcsóbb árakon, szolid és pontos kiszolgálás mellett szerezhetők be férfi- fing.- és gyermekruHa á.riAlrá.zá.'ba.rL DEBBECEU, ZPia-c-ÁJLtca. S3­BOŐEN TESTVÉREK

Next

/
Thumbnails
Contents