Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
Érmellék, 1911-08-19 / 17. szám
augusztus 19. 17. szám. ÉRMELLÉK 3-ik oldal. kötelessége, teljesen zsúfolt, annyira, hogy a törvény értelmében csak a tankötelesek felét lehetne abban oktatásban részesíteni. Magáról az épületekről nem is szólunk, az azokban uralgó tisztasági intézkedések be nem tartásáról beszélnek azok a jegyzőkönyvek, a melyeket a hatósági vizsgálatot teljesítő orvos ezekről felvett. A református iskolák közül a leány iskola elég jó karban van ugyan, de annyira túlzsúfolt, hogy egy kiüthető ragályos >etegség ‘esetében annak hónapokig való zárvatartása válna szükségessé. A tin iskola, ez minden csak iskola nem. Hasonlít egy istálóhoz, melynek hidlása any- nyira el van korhadva, hogy a gazda sajnálja beleengedni háziállatját, nehogy szerencsétlenség érhesse. A padozat felét megette a penészgomba, az egyes ökölnyi szélességű nyílásokon felszáll a por a tüdőre, amely még a legedzettebb testi szervezettel bíró ember egészségé^ is aláássa s az ártatlan gyermekeknél pedig megteremti a tüdővész csiráit. Maguk a padok, ahol a gyermekek ülnek, oly rozogák, oly piszkosak, hogy csak rendkívüli indolentia kell ahhoz, hogy a hatóság még mindig késedelmeskedik az iskola bezárásával. Az izraelita iskolában uralkodó ázsiai állapotok hasonlítanak a református iskolában uralkodó állapotokhoz s ha egy lelkes tanügyi férfin végigjárná a székelyhídi iskolákat, bizonyára azt a véleményt mondaná felettük, hogy az iskolaügy ily elhanyagolt állapotáról eddig fogalma sem volt s egy külföldi ember összecsapná kezeit és Oroszországba képzelné magát, a Kaukázus legelrejtettebb zugába. H í ;y ilyen Körülmények mellett a képviselőtestület nem a felekeze i elemi iskolák segélyezését, vagy egy községi esetleg állami iskola létesítését tartotta elsőbb nek a gimnázium kérdésénél, azt csak annak tudjuk be, hogy azok, akik ezt a kérdés a képviselő- testületben felvetették, kevés lelkiismeret- furdálást éreznek akkor, ha a gatyás paraszt gyermeke büzhödt, vegydemezhetlen levegőjű iskolába veszi be magába, a tudomány első alapkövét és a tanító, akit szerencsétlen sorsa a felekezeti iskolához kényszerit, bele is pusztul hivatása teljesítésébe. Megnyugtat azonban bennünket az a kö rülmény, hogy a képviselőtestületnek minden meggondolás nélkül hozott határozata, elsősorban is Biharvármegye nagy tudású és rendkívüli tehetséggel megáldott tanfelügyelője kezébe kerül, a ki ismerve a székelyhídi elemi iskoláknál uralkodó ázsiai állapotokat, bizonyára első sorban is arra fogja utasítani a képviselőtestületet, hogy a tisztán egyesek önös érdekeit szolgáló gimnázium létesítése helyett, tartsa elsősorban is kötelességének gondoskodni arról, hogy az elemi iskolakötelesek részére alkalmas helyiség áljon rendelkezésre s ha a képviselőtestület nem akarja a községi iskolát létesíteni, minden befolyását fel fogja használni arra nézve, hogy a kormány Székelyhidon állami iskolát állítson fel. Ez égetőbb szükség, mert a rozoga, szeny- nyes bacilus tanyákon szorongó elemi iskolai tankötelesek száma a 400-at meghaladja, mig a gimnáziumba járóké aligha lenne 10—15. Botrányok a járda építésénél! föl eg sertett bizottsági tag! Vizsgálatot kérünk! Hosszas tárgyalások után határozta el Székely hid képviselőtestülete, hogy a modem haladás terére lép és első sorban is az alkotások sorozatát járda építéssel kezdi meg. Már a határozat kimondásakor élénk vita tárgyát képezte az, hogy aszfalt, avagy kő legyen e az, amiből a járdát elkészíttetik. Végre is a többség a kő mellett szavazott s el lett határozva a munkálatoknak vállalatba adás utján való biztosítása s végeredményben egyes utcáknak uszfalt, a többinek kővel való burkolása. Az árlejtés még is lett hirdetve s a kőjárda építésével Karsai Sándor minden szak- avatottság és gyakorlati jártaság nélküli egyén, de képviselőtestületi tag lett megbízva, zjóliehet erre akadtak szakmabeli vállalko- ók is. Alig kezdődött meg a kőjárda építése, a község lakossága körében nagy lett az izgalom, mert vállalkozó az idomitatlan kőjárdába oly anyagot helyezett be, a mely mindenhez csak "hoz nem hasonlított, s jólehet meg volt >zödve mindenki arról, hogy vállalkozót erre nem roszhiszemüség, de gyakorlatlansága és az anyag ismeretének hiánya vezette, mind erősebben hangzott fel a követelődzés az iránt, hogy a járdát ilyen állapotban a községnek átvenni nem szabad. Ugyancsak hasonló esetek fordultak elő az idomított kőjárdánál is, ahol a méretek helytelensége miatt a kövek nagy részét le kellett vágni, amiből kifolyólag azok eltörlek s igy az idomitás kérdése is csak a vállalkozásnál kötött szerződési feltétel maradt. A lakosság körében észlelt felháborodás hatása alatt végre összegyűlt a szépítő bizottság, a melyben szó tárgyává lett téve a kőjárdánál észlelt botrányos dolog, a mikor is Fándly József főjegyző kifejezést adott azon meggyőződésének, hogy a járda teljesen hasznavehetetlen s azt a község nem veheti át. Ily előzmények mellett lett egybehiva a f. hó 5-iki képviselőtestületi gyűlés, a melynek tárgysorozatai nagy részben a járda készítésénél felmerült javaslatok voltak. A gyűlés rendkívüli érdeklődés mellett folyt le és a közgyűlési termet teljesen megtöltötte a hallgatóság, tudva azt, hogy szóvá lesznek téve az építkezésnél előfordult mizériák is. Már második tárgynál megtörtént az a ■ szokatlan eset, hogy Kovács Lajos mint kut- javitási vállalkozó, tehát a község szerződéses szállítója, saját ügyében felszólalt a gyűlésen, a mely ellen Dr. Jakabovits Emánuel bizottsági tag tiltakozását is fejezte ki. A szépitőbizottságnak a járda ügyében 1 tett javaslatánál tört ki azután a botrány. Ugyanis Fandly József főjegyző itt azon ki-! jelentést tette, hogy végtelen sajnálja ugyan, hogy a képviselőtestület a járda építésével ogy teljesen szakavatlan egyént bízott meg, ! mert nézete szerint az eddig kiépített járda I a község által átvehető sem volna, azonban I I minthogy nem tartja lelkiismeretével össze- egyeztethetőnek azt, hogy a vállalkozót tel-( jesen tönkre tegyék, javasolja, hogy a még ! ki nem épített járda részek idomított kőből építtessenek ki, nehogy az egész munka eg}" i hiábavaló kiadásnak bizonyuljon. A tárgyhoz I Dr. Jakabovits Emánuel szólott hozzá. Szóvá tette a járda építkezésnél folyó botrányokat, a lakosság felháborodását az ellenőrzésnél tapasztalt indolentiák miatt. '• habozását fejezte ki a módosítások ellen, nert itt a vállalkozó és a község között kötött jogérvényes törvényhatóságilag jóváhagyott szerződés és tervváltoztatásáról van szó; a melyet a képviselőtestületnek önkényiileg megváltoztatni nem áll módjában. Ekkor kissé panama izü válasznak adott helyt Doby József főbíró. Ugyanis a vállalkozó Karsai Sándor ki egyúttal képviselőtestületi tag is és a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésével lett meghízva a saját védelmében beszédet tartott s többek között kijelentette, hogy Dr. Jakabovits azért becs- mórli a járda munkáját, mert O és nem Ró- senfeld vállalkozó kapta meg a munkát. Dr. Jakabovits hevesen kikelt a gyanúsítás, ellen, de kikelt Doby József főbíró azon ténye felett is, hogy jóllehet az 1886. évi XXV. t.-c. 59. §-a világosan eltiltja attól, hogy a községgel szerződéses viszonyban álló képviselőtestületi tag, a saját ügye tárgyalásánál saját érdekében felszólaljon, mégis utat enged Karsai a szabad vélemény nyilvánítás meggátlását célzó felszólalásának s kérte, hogy a durva insul- tussal szemben szerezen neki elégtételt, melyre nézve Doby fellebbezés beadhatási joggal vi gasztalta meg. Hogy ezután a közgyűlés tagjai, a kik szoros baráti viszonyban állanak vállalkozóval, megszavazták a módosítást, azon csodálkozni sem lehet, de hogy Doby főbíró eljárása általánosságban felháborodást és megbotránkozást keltett, bizonyítja az a tény, hogy értesülésünk szerint Doby József fő- I biró részrehajlónak mutatkozó eljárását és i Karsai Sándor durva insultusát elitélő indit- i I vány lesz beadva a közgyűlésnek. Érdekes a dologban, hogy erről az ügyről i egy szót sem olvasunk a közjó elmozdítása a \ közérdek megvédésére?? alakult „Székelyhídi Hírlapiban. Hogy a járda létesítésénél botrányos dolgok merültek fel, azt bizonyítja a lakoság körében napról-napra mind jobban mutatkozó elégületlenség és hangosan vádolják az elöljáróságot az ellenőrzés elmulasztásával, a mely kötelességünkké teszi, már csak a gyanúsítások elkerülése céljából is, hogy felkérjük Biharvármegye igen tisztelt alispánját, hogy a székelyhídi járda építési ügyet az állam- ópitészeti hivatal egyik szakértőjével vizsgáltassa felül s a mutatkozó törvénytelen eljárásoknak vessen végett. Képviselőtestületi gyűlés. Székelyhid köz-' ség képviselőtestülete f. hó 12-én közgyűlést tartott, a melyen elfogadta az Ermelléki takarékpénztárnak a magánosok által az aszfaltjárda szélesítésére tett kölcsön ajánlatát. Elhatározta, hogy a közvágóhidnál és a Bánom korcsma melletti órházaknál vasúti megállóhely engedélyezését kéri. Molnár Sándor kérelmét aszfaltjárda létesítése iránt teljesítette. Tudomásul vette a vágóhídi felügyelő fizetését felemelő határozat jóváhagyását s a Szabó Róza illetősége ügyében felebbezést rendelt el. Karsai Sándor vállalkozónak sárga homok használatára engedélyt adott és jegyzőkönyvi elismerés mellett tudomásul vette Nagy Károly aljegyző lemondását. Csendari brutalitás. F. hó 6-án éjjel egyik kocsisom kimaradt és a korcsmában munka- nélküli idegen suhancokkal összetalálkozván kö'.ösen végigdorbézolták az éjszakát. Másnap reggel a mulatók egyike följelentést tett kocsisom ellen, hogy az tőle 80 koronát ellopott volna. A feljelentés következtében a csendőrség Bottyán nevű őrsvezetőt bízta meg a vizsgálat megejtésével. Bottyán őrsvezető Király és Galamb községi rendőrökkel megjelenvén udvaromon ahelyett, hogy kocsisom tartózkodási helyét átkutatta, avagy őt szabályszerűen kihallgatta volna, virtus szerint 5 kis gyermekem előtt'— akik az ijedségtől már sikoltani sem tudtak — kocsisomat vasra verve, puska tusázta és ez nem lévén elég Király rendőrnek elrendelte, vagy balgatagon eltűrte, hogy hasonlóképen ütlegelje. A piacon időztem a mikor értesültem arról, hogy a cseudőrség nálam van, mire Farkas Miklós helybeli lakossal hazamenvén már az utcán hallottuk a velőt rázó sikoltásokat. Hazaérve, a mikor az istáióba léptünk visszataszító látvány tárult szemünk elé. Valóságos szibériai kozák kéz I Kocsisomat kinek két keze csuklóján vércsepeket sajtolt a vasszoritása, egyik felől Király rendőr nádpálcával agyba-főbe verte, a másik felől vitéz Bottyán őrsvezető ur működtette jobb karját kocsisom hátán! Őrsvezető ur! mit müvei! ezt nem tűröm kiáltám! hogy kocsisomat munkaképtelenné hóhérolja és lióhéroltassa. Az őrsvezető előbb gorombáskodással és ijesztgetéssel próbálkozott védekezni. De mikor kijelentettem, hogy.a káplári hang nékem sem nem imponál, sem pedig attól meg nem ijedek és hogy fenha- tóságához eljárásáért feljelentem, abba hagyta vjsis kínzást és rabláncra fűzve Király r v.űrrel a városházára vezetette. Vasárnap délelőtt volt, épen abban az időben amidőn a templomból jöttek ki. Előkelő úriemberek, bírósági és közhivatalnokok, de maga a köznép 's felháborodva nézte az őrsvezető pojáca szerepét, a ki harmadmagával rabláncra fűzve kisér egy embert az utcán félve attól, hogy megtalál szökni előle. Mindig a legnagyobb elismeréssel adóztam a máskülönben hivatása magaslatán álló csendőrségi intézménynek és különösen a székelyhídi csendőrőrs előtt, akik nemcsak hivatalbeli de társadalmi életükben is a lakosság részéről teljes szimpátiába részesülnek. Csak kötelességemet teljesítem ezúttal ha az emberi jog védelmében, de maga a székelyhídi őrs jó hírneve érdekében is, egyik uj tagja túlkapásaira rámutatok és afelett kérlelhetetlen kritikát is gyakorolok. Weisz Kálmán. Vettük közlés végett az alábbi levelet, melyet beküldő felelősségére, közlünk minden kommentár nélkül: Agilis községi biró. Doby József' székelyhid község főbírája agilis ember ugyan, de agilitása igen sokszor nem annyira a közérdek mint inkább a saját magánérdeke előmozdítását célozza. 0 az az
