Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
Érmellék, 1911-08-12 / 16. szám
I. évfolyam. 16. szám. Ermihályfalva—Székelyhid, 1911. augusztus 12. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Emellek TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melLklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36. szál Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sora 50 fillér. Ermihályfalva. Rooz Lina Glück Géza Szatmárudvari Ermihályfalva jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) d közbirtokosság, a csatornázás. (—n) Érmiliályfalva város fejlődésének egy jelentős kerékkötője az érmihályfalvai közbirtokosság. Ugyanis a város előremenetelét, ipari kereskedelmi fejlődését majdnem kizárólag vásárjainak köszönheti. A vásártér és annak jövedelme pedig a közbirtokosságot illeti. Elavult régi jogok, középkori emlékek szépek és anyagi tekintetben értékesek any- nyiban, hogy megváltásukért pénzt kell hogy kapjanak, szerencsés élvezőik. Azonban, hogy az ilyen donatiókon alapuló jogok gyakoroltassanak is, annak értelme ma nincs. Akkor, a midőn az ilyen donatiókat adtak és kapták annak értéke csekély volt, és akkor a városok fejlődésének szükségességét alig vették számba azok, kik a dolgokat intézték. Általában mindenütt csak a lakosság egy rétegének érdekét vették számba; azokat ellátták különféle kedvezménnyekkel, ajándékokkal, alig gondolván arra, hogy elkövetke- kezik az idő, midőn joggal követeli az egész lakosság, hogy tulajdonképen közvagyont képező dologi jogok előnyeit az összesség élvezze. Ezen téves, hibás szűklátkörü donatiók magvából máig az igazságtalanságük fája nőtt ki. Ezen igazságtalanságok aztán kiáltó módon követelik a változtatást. A közbirtokosság Érmihályfalván a vásártér bérbeadásából 12000 K. jövedelmet élvez. Ezen egy összegben jelentős tételt fillérenként elosztva kapja a lakosság „közbirtokos“ része. Oly kevés az egyedenként járó összeg, hogy az senki költségvetésében számot nem tesz és igy tulajdonképen egy nagy jövedelmű jog hozama, melyet nem az élvező osztály munkája, áldozatkészsége, hanem a város fekvése, iparosainak, kereskedőinek szorgalma eredményez, egy csoport zsebébe vándorol garasonként. Eloszlik tehát az öszjövedelem ereje, szétforgácsol ódik apróra és ezen speciálisan közjóra szolgáló intézmények alapítására hivatott jövedelem, semmivé lesz. Ezzel csak rámutattunk arra, hogy milyen kár az a közjó szempontjából, hogy egy 12000 koronás évente egyösszegben nagy jelentőségű jövedelem, mint válik semmire apró részletekben. Ezután azon sajnálatos tényre térünk át, hogy a közbirtokosságnak mai jövedelme igazságtalan is. Mi okozta azt, hogy az érmihályfalvai | vásárvám egy igen szerény összegről 40—50 év alatt annak tizenkétszeresére tudott emelkedni ? Okait a következőkben kereshetjük. 1. Kiépültek a vasutak, melyek a vevő közönség ideözönlését lehetővé tették. 2. Kiépültek az utak melyek az eladó közönség ideözönlését lehetővé tették. 3. Megnőtt a város kereskedelme ipara mely által annyira gyarapodott a munkaalkalom, hogy a beköltözés kívánatos lett és igy lakosságunk nem természetes gyarapodása megkettőzte a szükségletet. 4. Modern szellemben szervezett pénzintézeteink lehetővé tettek minden reális vállalkozást. Vizsgáljuk meg vájjon ezen tényezők bekövetkezését mennyiben mozditotta elő épen a hasznot huzó közbirtokosság. 1. A vasutak kiépítéséi községi segítségekkel az összlakosság mozdította elő már amennyiben anyagi viszonyai megengedték. 2. Az utak kiépülését az összlakosság tette lehetővé pénz és közmunkájával. A többi körülményre nem terjeszkedünk ki mert hiszen üzletekről van szó, hol a magán érdek mellett rendesen csak közvetve i nyer a Köz. Látjuk tehát, hogy az összlakosság áldo- zatkészs •(>, munkája az, mely egy osztály J érdekét ebire vitte és igy világosan felállit- ! ható az igazságos tétel.: hogy a Közbirtokosság nem saját, hanem más munkája eredményét élvezi. Ez már maga egy olyan lehetetlen állapot, a melyeket a modern időknek el kell mosni, mint minden középkori olyan emléket, mely ellentétben áll azon fontos köz- gazdasági tétellel, hogy „minden elavult papír I kedvezménynek meg kell szűnni, mert jogos jövedelmet csak a tényleges munka adhat”. A vásárvám jövedelmét az összlakosság vállvetett munkája eredményezi, tehát ezen jövedelemnek az összesség javára a város pénztárába kellene folynia! Természetesen minden meglevő dologgal számolni kellvén, ma a törvényesség világában, hát itt ki van szolgáltatva a város, hogy megfizesse, megváltsa a donation épülő avult jogot, azonban nem szabad oly szüklátkörti- nek lenni a közbirtokosságnak, hogy a megváltás közvetett hasznát előre ne érezze és lehetetlen összegeket követeljen. Annyival inkáb sürgős ezen nagy jelentőségű actio keresztül vitele, mert a közbirtokosság nem teljesiti azon kötelességeit sem, melyeket a vásárvám birása élvezete hárít rá. A megnyuzott megvámolt lakosság nyakára kívánja tenni kötelességeinek nagy részét. Apróságokat mint pl. azt, hogy ismételt panaszok daczára sem gondoskodik a vám tulajdonos a vásártér tisztán tartásáról és bővizű jó kutakról, ma figyelmen kívül hagyjuk, mert ezek eltörpülnek a most szóban levő nagy kérdés mellett, mely a csatornázás ügyében foglalkoztatja a város képviselő testületét. Tisztelettel kérdezzük vájjon miért nem szorítja oda a közigazgatási hatóság a közbirtokosságot, hogy a vásártéren, a közbirtokosság kizárólagos telekkönyvi tulajdonát képező vásártéren, melyből 12000 korona évi jövedelmet húz, mondom tehát saját jól jövedelmezőbirtokán felgyülemlett belvizeket levezesse ? Hiszen a közbirtokosság érzi, hogy ezen kötelesség őt terheli mert 10 év előtt hozzá is fogott hogy elvégezze. El is végezte szépen, olyan formán, hogy a saját birtokára rá hordatott nehány ezer szekér homokot és rászorította a belvizet a várts szomszéd utcájára sőt a lakosság egy részéjiek házi kertjére, udvarára. A vízállás ugyanis melyre az egész város jól emlékszik az eladó sátrak és a termény vásár helyén volt. Ezen helyekre ráhordatott a közbirtokosság egy csomó homokot és a vizet leszorította a temető utcára a Beck féle vendéglő és Kolling féle telkek felé. Ezen jogtalanságot, mint annyi sok mást behunyt szemmel nézte a hatóság, a városi és (ez a súlyosabb bűn), a közigazgatási is. Ellenben jelentős azon büntetések, zaklatások száma mit azért szenvedett el a lakosság, mert védekezett a közbirtokosság kegyelméből élvezett árvíz kárai ellen, árkokkal töltésekkel. Ez az igazságtalan történet jellemző a közbirtokosság omnipotentiájára vonatkozólag. Mint minden hanyagság és hatósági bűn úgy ez is megtermi a mérges gyümölcsét. Mi történik ma. A lakosság miután 10 évig sirt, szenvedett, kért kiabált nem halló hatósági fülekhez, a rábocsátott árvíz miatt végre meghallgatásra talált és a megye elrendelte hogy „a község vezesse le rendes csatornázással“ ezeket a vizeket. Értsük meg a község vezetesse le. Az a község melynek lakóit nyúzza a nemes I közbirtokosság, az adja oda a maga adó I filléreit, adó forintjait, hogy a közbirtokosság vásártere értékesebb legyen és hogy a köz- ! birtokosság által jogtalanul utczáira eresztett, illetve szépen arábbtett belvizeket lecsapolják. Valóban ha ez megtörténik úgy igazat kell adnunk azoknak kik azt kiabálják, hogy a lakosság érdeke nincs kellőképen megvédve ; a képviselő testületben. Reméljük hogy erélyes rámutatásunk az igazságtalanságra, megfogja szülni a képviselő testületben az erélyt és teljes súlyával I védekezni fog az ellen, hogy a közbirtokosság hasznára, az összlakosságot terhelje a ! költség és birósabbak vállairól levett terheket í a gyengébbekkel viseljék. A csatornázás költségét hárítsa át a köz- I sóg a közbirtokosságra és a mennyiben az nem hajlandó keresztül vinni, csináltassa I meg. de követelje, a költségeket azoktól kiknek jogszerint viselniök kell. Személyi hir. Grósz Béla az „Érmelléki Hitelbank“ vezérigazgatója több heti Marien- badi üdülés után kedden este kedves családjával hazaérkezett. Grósz Béla hivatalos ügyek elintézése végett már szerdán a fővárosba utazott a honnan tegnap reggel érkezett vissza. Eljegyzés. Glück Géza földbirtokos szerdán tartotta eljegyzését Roóz Ignác szatmárudvarii földbirtokos kedves és bájos leányával Li- nuskával. I I I I Fáj a feje ? Használja a IVIiflpán^ Pasz^át, mely főfájást, Gaszner-féle jj*'Aiyid.Il szaggatást, migránt s általában mindennemű főfájást öt perc alatt megszüntet. Egy doboz ára I kor. 3 dobozt utánvét mellett küld Graszner Béla gyógyszerész O Érmihályfalván. § I I I I ISII itai
