Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
Érmellék, 1911-07-05 / 10. szám
I. évfolyam. 10. szám. Érmihályfalva—Székelyhid, 1911. julius 1. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak : Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. r Emellek TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- keiyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melldklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. Sajtóviszonyaink. — Szerkesztői üzenet vezércikkben. —. Aktuálissá teszi ezt a kérdést egy beszélgetés, amelyet számbavehető, komoly helyről hozzánk intéztek és amely egy cikk kapcsán szemrehányó hangon emliti, hogy mi nem méltányoljuk kellőképen azoknak a munkáját, a kik a köz érdekében dolgoznak és ezzel kedvét szegjük az érdeklődőknek, fásultá tesszük őket, mert minduntalan a hibákat hangoztatva, elernyedést, kishitűséget nevelünk. Hogy komolyan fogjuk föl hivatásunkat, azt legjobban bizonyítja, hogy ezzel a kérdéssel ezen a helyen foglalkozunk. Mindig szívesen vesszük a megnyilvánuló véleményeket és mindig örömmel honoráljuk azokat, ha látjuk, hogy azzal közelebb jutunk célunkhoz, amely bennünket a legszorosabban odavon a közérdek szekeréhez, hogy a nyilvánosság és igazság erejével meg-meg- mozgassuk azt, ha kátyúba akad és még a saját érdekeinket is félredobva, becsülettel szolgáljuk azt az Istent, amely szivet, lelket, munkát és lelkesedést kíván azoktól, akik szolgáivá szegődtek. ujS mialatt ezt a munkát végezzük, gyakran látjuk azt, hogy az Érmellék közönsége nem tudja kellőképen méltányolni a saját sajtója működését. Rendesen lenézéssel akarja elintézni saját városának lapját. Ez pedig enyhén szólva, balga cselekedet. Aki ismeri a fővárosi lapok születését, aki csak egyizben is végignézte, hogy miképen lesznek azok a lapok olyan kövérekké, az hamarosan meglátná, hogy a vidéki sajtó az ország vérkeringése, amely folyton táplálja a központi szervezetet. Nem kicsinyléssel, nem lenézéssel, hanem támogatással és buzdítással illik a vidéki sajtót és annak munkásait illetni. Mindazok, a kik a köz érdekében dolgoznak, becsülést érdemelnek és a sajtó a maga részéről mindenkor szívesen segíti az igaz törekvéseket és lelkes örömmel segíti azokat, akik az önző hétköznapiasság párájából kiemelkedve, a magasabb légkörök üde levegőjében dolgoznak. Ámde ez az elismerés még nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy a hibákat, a hiányokat elhallgassuk és a reánknézve kellemetlen kérdésekről ne beszéljünk. A hát- ramaradottság csak akkor szégyen, ha azt föl nem ismerjük, avagy ha azt titkolni akarjuk. Amint azonban fölismerjük, amint azt nyilvánosan tárgyaljuk, máris egy lépést tettünk a haladás felé. Ebből a szempontból kell tekinteni a sajtót is, amikor rá mutat a hiányokra és ostorozza a hibákat. Mert nem azért tárjuk mi föl a valóságot, nem azért mondunk sokszor keserű igazságokat, hogy azzal valakinek ártsunk, hanem tisztán csak azért, hogy az igazság kimondásával egy ügyet, amely még szendereg, avagy a kelleténél lasabban halad, gyorsabb mozgásra késztessünk. Ha a sajtó és a közönség együttesen lelkesedik a közügyekért, a közigazságért és kölcsönös becsüléssel tekint egymásra, úgy a közügyek terén mindig meglátszik ennek a megértésnek a hatása, amelynek áldásos eredményét sohasem a sajtó, hanem a közönség aratja le. Szenzációs elf ogatás ! Tanyákon kóborgó jegyzősegéd. Megszökött, mert sikkasztott. Érdekes elfogatásról értesít érmiliályfalvai levelezőnk. Az ottani csendőrség egyik járőre kedden délelőtt a városhoz tartozó Go rove tanyán egy intelligens úri kinézésű fiatal embert látott csavarogni, a ki a közeledő csendőrök látára menekülni igyekezett. A szemfüles csendőrök azonban csakhamar utolérték és igazolásra szólították fel. Az illető eleintén félre akarta vezetni a csendőröket, idegen nevet mondván he, de a keresztkérdések alatt teljesen megtört és beva- lotta, hogy Lukács Imrének hívják, a rácz- petrii jegyzőnél volt mint segéd alkalmazásban, ahonnan azonban 150 korona elsikasz- tása után megszökött. Az elsikkasztott pénzt barátaival elmulatta, majd félve a büntetés következményeitől gyalog indult útnak s napok óta tanyákon bujdokolva az emberi kö- nyörületességből tartja fenn magát. , A csendőrök letartóztatták és bekísérték Érmihályfalvára, a honnan táviratilag intéztek kérdést a ráczpetm körjegyzőhöz a személyazonosság megállapítása iránt. A jegyzőtől meg is érkezett a válasz a mely igazolta Lukács állítását, de egyben kijelentette a jegyző a táviratban, hogy az eltévelyedett fiatal ember megbüntetését nem kívánja. A csendőrség a szerencsétlen fiatal embert átkisérte a szolgabirói hivatalhoz a hol valószínű csavargásért fogják megbüntetni s illetőségi helyére toloncolják. Álvásárbiró és álfőszolgabiró! Megvert vásárosok! Megkínzott nyomorék koldus. Érmihályfalván divatba jött, hogy egyes egyének berúgott állapotban hatósági közegeknek adják ki magukat s ennek örve alatt brutálitásokat és visszaéléseket követnek el. A keddi nagyvásár örömére alaposan felöntött a garatra Holhos János kovácsmester és Kelemen József kötélverő. Kimentek a vásárosok közzé és kiadván magukat vásárbiró és főszolgabírónak és a margittai iparosokat ütni és verni kezdték, majd boszujokat egy nyomorék kolduson — a ki szalonnát sütött — töltötték ki, a kit az égő tüzbe dobtak, de szerencsére azon túlesett s mind a kik jól végezték a dolgukat eltávoztak a vásárból. A csendőrség a hová ez ügyben panasz lett téve, másnap vallatóra vette a főhivatalnokokat, a kik beismerték ugyan tettüket de részegséggel védekeznek. Szabadon bocsátották de a feljelentést ellenük megtették a székelyhídi kir. járásbíróságnál a mely bizonyára elfogja venni a kedvüket a főhivatal viselésétől. Kinevezés. Miskolczy Ferenc biharvármegye főispánja Dr. Andrássy Ernő szalacsi körorvost a pályázat mellőzésével az érmihály- falvai járás orvossává s egyben tiszteletbeli vármegyei főorvossá nevezte ki. A kinevezés hire az egész járás területén általános örömöt keltett, mert Andrássyt mindenki mint kiváló orvost s rendkívül kedves társadalmi egyént ismeri. Eljegyzés. Schvarcz Dezső nagyváradi fakereskedő az ifj. Schvarcz testvérek előkelő nagyváradi cég beltagja, kedden tartotta eljegyzését Fóliák Mór nagykereskedő leányával Jolánkával. László napja. Múlt hó 27-én a jóbarátok és ismerősök közül sokan keresték fel Dra- veczky László földbirtokost jókivánataik tolmácsolása -végett, a ki vendégei tiszteletére fényes villásreggelit adott. Kocsár Árpád földbirtokos, az érmihály- falvai társadalom kedvelt tagja állapotában örvendetes javulás álott be, úgy, hogy' már el is hagyta az ágyát s remélhető, hogy 14 nap múlva körünkben üdvözölhetjük. Óvoda bizottsági gyűlés. Az érmihályfalvai ovodák felügyelő-bizottsága múlt hó 25-en gyűlést tartott Lovass Sándor elnöklete alatt. A bizottság elfogadta az 1910. évi számadást és számadónak a felmetvény megadása mellett, a pontos kezelésért köszönetét nyilvánította. Az óvónők azon kérelmét, hogy a szünidő január hónapról augusztusra helyeztessék át, a kérvényben felhozott indokok alapján teljesítette. Kimondotta végül a bizottság, hogy az eddigi 3°/0-os községi hozzájárulást tekintettel az egyre szaporodó költségekre az ovodák fentartására elengedőnek nem tartja és javasolni fogja az elöljáróságnak, hogy tekintettel a község mostoha anyagi helyzetére, kérelmezze az óvodáknak állami kezelésbe való átvételét. Feljelentett bérkocsis. Szekász Ferenc rendőrbiztos feljelentést tett a szolgabirói hivatalnál Landa Vilmos bérkocsitulajdonos ellen, hogy az érkező vonatoknál nem jelent meg. Minthogy ezen eljárást az összes bérkocsisok szokásba vették, az utazó közönség érdekében kérjük Dr. Bujanovits Rudolf szolgabiró urat, hogy érzékeny birság kirovásával szorítsa ezeket az urakat kötelességeik pontos teljesítésére. Cigánybáró balesete. Pórul járt a cigánybáró. Hétfőn a nagykárolyi hetivásár alkalmával, egy ló arcába rúgott. Talán bosszút akart állni azokért a sok kehes dögökért a melyet eddig büntetlenül sózott a hiszékeny vevők nyakába. Egyideig pihenhet a csendőrség, ezzel a cifferblattal nem adhatja ki magát vidéki földbirtokosnak, mert a bőrkabát dacára kinevetnék. Panaszok az adókivetés ellen. Nem csak kereskedő, de az iparos osztály körében is általános a felháborodás a székelyhídi adó ■ kivető bizottság működése ellen. Különösen az iparosság van elkeseredve, mert az adókivető bizottság elnöke Dr. Hajós Emil állításuk szerint a midőn az előadó javaslata ellen tiltakoztak, azzal utasította el őket, hogy ha nem tudják fizetni az adót, adják be iparukat. Az elkeseredést fokozza az is, hogy Lóvay Vince kereskedő, a ki érdekeik megvédésére volna hivatva egyáltalán mit sem törődik a polgárság ügyével, egyedül Fábián jegyző és P. Kovács Sándor főbíró az a kik nemileg enyhíteni igyekeznek a tulszigoru megadóztatást. Az adózók nagy része fellebezést ad be a kivetés ellen s ha a felszólamlási bizottság nem segitene a helyzeten, a kerület országgyűlési képviselőjét kérik fel sérelmeik orvoslására. A kivetés igazságtalanságát bizonyítja az is, hogy egy földhözragadt szegény piaci árus adóját 50 koronában állapította meg a bizottság, mely ellen tiltakozni Lévay bizottsági tag Házlebontás miatt táron leyöjórfí, női s gyermekharisnyák, mindennemű hatóságilag engedélyezett végkiárusitás az összes raktáron levő férfi, női s gyermekharisnyák, mindennemű kézimunkákat minden elfogadható árban kiárusítom. D E B B E € E 1, Piac-utca 12. szám. - v.---:— (Stenczinger-féle ház.) FüstösDezső
