Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
Érmellék, 1911-12-09 / 33. szám
I. évfolyam. Melléklet a „Közérdekéhez. 33. szám. Ermihályfalva—Székelyhid, 1911. december 9. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak : Értarcsa: SZŐRŰSZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhitlon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi Gyorgy-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissza. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. TÁRSADALMI HETILAP. Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. KÉRELEM a nemesszivü emberekhez! Közeledik a tél, közeledik a szeretet ünnepe: a “Karácsony“. Esdő szavakkal fordulunk az emberbarátok szivéhez, kérve, hogy most, a tél beálltával, gondoljanak a didergő, fázó gyermekekre. Ha egy pár jó cipőt, egy meleg kendőt juttatunk nekik, már talán megmentünk nehányat közülök az életnek. Meleg ruha hiányában nem lehetetlen, hogy a tél sanyarusága valami gyilkos kór mag- vát hinti a gyermek szervezetébe. Azután karácsonyfa is kell! Piát ósak nekik ne ragyogjon a szeretet fája, mikor minden házból kisugárzik szelíd fénye a karácsonyi sötét éjszakába?! Városunkban sok szegény és árva gyermek van. Különösen iskoláinkban sok az olyan gyermek, aki a napi táplálékban sem kapja meg azt a tesLt fejlesztő vagy legalább melegítő erőt, amire életének ebben az időszakban okvetlen szüksége volna ; sok az olyan, akinek meleget nem tartó gyenge ruhája csak fedi testét, de nem védelmezi. A szülőknek egyikét-másikát ért szerencsétlenség, szülői tudatlanság és romlottság mind előidézhetik ezt. A segítségre utalt gyermekek nem okai ennek. Az ő részükre nyújtott segély jó helyre jut. Ezeknek érdekében kérjük városunk társadalmát, a testületek, a közintézeteket s mindazokat, akik az emberszeretet szent nevében a gyermekek segítségére készek, hogy nagylelkűségükkel karolják fel az iskolás szegények ügyét s segítsenek adományaikkal letörölni a könyüt a didergő gyermekek szeméről és a segítségre szoruló gyermekek vidámságát megszerezni és emelni szíveskedjenek. Ermihályfalva, 1911. évi december 4. Lovass Sándorné. Molnár Albertné. Képviselőtestületi tag választás / Érmihályfalván. Jeleztük, hogy december 1-én fog meg- ejtetni Érmihályfalván a 9 képviselőtestületi tag választása. Ez meg is történt. Rendesen olyan kis hullámokat felverő história szokott ez lenni, miről sem előtte, sem utána sokat nem beszélnek és igy alig alkalmas arra, hogy bármily szerény helyi dolgokkal foglalkozó heti lap többet Írjon a történtek sima regisztrálásánál. Ez a mostani eset azonban kivétel, ezzel foglalkoztunk előre is és foglalkoznak utólag is Érmihályfalva lakosai és igy mindenesetre érdemes arra, hogy mi is foglalkozzunk vele. Ugyanis az utolsó öt évben két alig ismert — legalább is addig alig ismert — egyén az iparososztály fenekéről — valószinüleg egyéb hasznothajtó időtöltés hiányában.— azzal kezdett foglalkozni, hogy suba alatt egyszerűen lázitott a lakosság körében az „Urak“ ellen. Tették ezt a jó öreg szociáliz- mus mindent letakaró köpönyege alatt meghúzódva. Érmihályfalva tisztes magyar lakossága lassan-lassan inficiálódott a két atyafi által terjesztett méreggel és az addig velük alig foglalkozó értelmiség egyszer csak észrevette, hogy képviselőtestülete telítve van az ál- apostolok tanítványaival. Szégyenteljes évek következtek. A képviselőtestület értelmisége állandóan durva támadások, személyeskedések és meg- gyanusitásoknak volt kitéve. A város ügyei kátyúba jutottak és az addig rohamos fejlődés egy tehetetlen stag- nációval cseréltetett fel. • Ezek voltak előzményei a mostani képviselőtestületi választásnak. Az értelmes elem harca volt ez —-a rosszakaratú férevezetőkkel szemben. A haladás, fejlődés, széles látkör mérkőzése — a butaság, szűk látkör és sötétséggel. Jóleső érzéssel konstatálhatjuk, hogy I Érmihályfalva lakossága erőt vett magán és az utolsó percben kinyitva szemét meglátta, hogy kik a község hivatott vezetői, kiknek érdekében áll a község fejlesztése és határozott állásfoglalással kidobta magából a gyanúsításból élő, tanulatlan, képzettlen sötétség lovagjait, kik a szociálizmus szép eszméit sárral kenték be, — a gyűlölködés, a nadrágos ember iránti gyűlöletének fekete sarával. A választás megmutatta, hogy milyen képzelt erő volt az, melyre a két gyűlölködő alak támaszkodott és a felfújt hólyagokat egy kis gombostüszurással visszafejlesztette eredeti állapotaikba. Az első kerületben leadott 295 Szavazatból 70 szavazatot kaptak, a második kerületben leadott 265 szavazatból szintén hasonló számú szavazat jutott számukra. Ezen eredmény konstatálása után gratulálunk Érmihályfalva értelmes, nehezen fére- vezethető népének és a két letűnt nagyság- j tói kíváncsian kérdezzük: vájjon mire támaszkodtak, milyen gyökerekből gondoltak erőt szívni akkor, midőn Érmihályfalva nevében diskurálva, nagyhangú mellverdeséssel úgy mutatták magukat, mint akik hivatottan képviselik Ermihályfalva lakosságának túlnyomó számát ? 1 Ebből az esetből eszünkbe jut Äsopus meséje a felfuvalkodott békáról, ki ökörnek képzelve magát, addig-addig szívta béka-« tüdejébe a levegőt, mig felpukkanva kitűnt, hogy bizony csak közönséges varangyos béka volt őkelme. Közönség köréből. Vettük az alábbi levelet — s az abban megirtakat bármily megfoghatlannak tartjuk is — híven lapunk programmjához közöljük, kérve az állomásfőnök urat, a szigorú ós elfogulatlan vizsgálat megejtésére. Tekintetes Szerkesztő Ur! Röviden akarom panaszom kifejezni s kérem azt b. lapjában közétem. — Személyes szabadságunkba lettünk sértve és becsületünk rágalmazva. A valódi tényállás a következő: Édes anyám, özv. Macsata Dánielnénak december l-ére reggel 8 órára tárgyalása volt a nagyváradi járásbíróságnál. E végett anyám november 80-án este az 5 órás vonattal akart elutazni. Jegyet váltott az ér- mihályfalvai vasúti pénztárnál i frt 15 kr.- ért Nagyváradig, de még Selindig sem mehetett, mert a szolgálattevő kalauz a jegyet megnézte, kijelentette, hogy az nem jó, tehát fizessen reá 3 koronát. Anyám erre nem volt hajlandó, mivel már egyszer kifizette az árát, tehát Érsemjénben leszállították ós saját költségén vissza kellett jöanie Érmikály- fa'vára. Első dolga volt a pénztárnokot értesíteni, hogy a jegy nem jó és kérdezte tőle, miért adott rossz jegyet? A pénztárnok átvette a jegyet és hamarosan feltalálta magát. Rendőr! Rendőr! kezdett kiabálni s ujjal mutatott anyámra. Ez az az asszony, aki a jegyet hamisítja ós a hamis jegyeket árulja. (Megjegyzem anyám se Írni, se olvasni nem tud, mégis jegyhamisitónak kiabálta.) Nemes fogja meg kisérje az irodába telefonálok a csendőrökért. Egy asszony megismerte anyámat és figyelmeztette az illetőt: — Mit akarnak ettől az asszonytól? hisz egy tisztességes asszony! A pénztárnok az irodában az anyám holmiját kikobozta, mert a visszaadott jegy elveszett kezei közül. En oda szaladtam és benyitottam a vasúti irodába, illedelmesen köszönve, de elfáradva a futástól, kérdeztem mit akarnak az én anyámtól? Lopott, vagy gyilkolt? Miért akarják elkisórtetni csend1 Goldstein Miksa bor- és cipofclsorcsz:: kereskedése :: Ajánlja az idény alkalmára tetemesen megna- |§ gyobbitott és különféle ártikkal felszerelt üzletét. • Cipész-iparosok részére különféle box- és sevrau-árukat. ^ Üzletében minden cipőfelsőrészt gyorsan és pontosan készít. ^ Csizmadia-iparosok részére elsőrendű bivaly-talpakat, q tehén- és Pitiing-, valamint juh-bőröket és mosószéleket. j^j Kereskedőknek viszontelárusitásra bivaly-talpakat, jutányos q áron bocsátja rendelkezésükre.
