Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1911-11-25 / 47. szám
november 25. 47. szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal RÓTH LIPÓT Deák-tér. vaskereskedése NAGYKÁROLY. Deák-tér. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát öntött, Meidinger és folytonégö kályhákban jutányos árért és jó minőségben. Tanuló fizetései felvétetik. Akaratlanul hazudtam. Most jut eszembe, hogy amit az előbb a -szénaevésről beszéltem az nem történt meg velem, csak álmodtam . . . Bocsásson meg nekem szerencsétlennek. Eggik ló: Tehát álmodta. Tehát önben az ábrándok is élnek. Látja, akkor önnek jobb kosztja van, mint nekem. En csak a reménységből és hitből élek, de magának a múlt emlékein és a kötelességérzeten kiviil harmadik fogásul ábrándjai is vannak. Másik ló: Igen az ábrándjaim, ezek vidítják fel életemet, amely úgyis oly rövid. Mert mi van azután. Ha elszállt belőlünk a lélek, testünk az enyészeté? On nem tudja, hogy Magyarországon van lóhus mészárszék is. (Összeborzad.) Egyik ló: (szomorúan). Porból lettünk és szalámivá leszünk. /Az egyik ló fejével busán bólint és bebámul a „Royal“-bán kártyázó kompániára, mintha kibieelni akarna.) Apró balesetek. Képek az utcáról Ida úgy az ember édes dologtalansággal elindul és megy-megy azzal a tudattal és nagy elhatározással, hogy minden, de minden, ami itt a piszkos, sárgás falak között idegen, ismeretlen embereikkel történni fog, az őt is érdekelni fogja, csodálatos, hogy mennyi érdekes jelenséget, mennyi megírni való .alakot, mennyi novellát, vígjátékot és tragédiát és mennyi apró balesetet — amely mellett máskor észrevétlenül haladunk el — látunk. Elindultunk igy járkálni. Néztünk és, ime, mennyi megmosolyogni, megkönnyezni, sirva-n eretni való apró baleset ötlött elénk: Az utcán vágtató fogat, oldalról jön egy kis nyolcéves gyerek. Egy pillanat csak és a kislány már a földön fekszik, a lovak prüszkölve megállanak, a nép csakhamar összecsődül, telefonálás .... orvosért . . A kis gyereket a legközelebbi házba viszik, ahol kitűnik, hogy az ijedtségen kívül semmi komolyabb baja nincsen. Azalatt az utcán ahány ember, annyiféle beszéd. Az egyik a kocsist szidja, a másik a kislányt hibáztatja, a hármadik a gondatlan szülőket korholja, a negyedik is talál hibát. Szóval szidni, hibákat felfedezni, ahhoz itt vagyunk. Mert nincs könnyebb dolog: hibát keresni és találni az emberekben. Sárgás, piszkos ház fala mellett nagy csomó ember. Odamegyünk. Egy sápadt, vézna gyerek iil a fal tövében. Az arca kréta fehér, a homlokáról a nagy fájdalmak verítéke csurog és fénytelen szemében megcsillan a lassan szivárgó köny. — Hát persze, hogy rosszul lett — szól a tömegben valaki — hiszen nem birhatla azt a megrakott kocsit. Egy erős ember se tudná elhúzni, nem még egy ilyen vézna gyerek. Tényleg a fiú egy targoncát húzott, a mig bírta, de a nagy megerőltetés, a túlfeszített munka odadobta az utcán a fal mellé s mig gyönge melléből fáradtan tör a lélegzet, lassan tápászkodni kezd, odaáll a kocsi mellé s szomorúan huzza tovább siró lélekkel, fájó tagokkal az igát, amelyet korán, nagyon korán a vállára tett az Élet. Teleky Mihály. Ezek csak most jöttek, semmit se láttak. A Miska gyereknek tele volt a szive. Beszélni akart. S amikor épen megkapta volna a fonál végét, az édes anyja, a nagyságos fejedelem asszony sírva, zokogva borult oda a fia vállaira. Teleky uram várakozó arca egyszerre kiderült. Azt hitte, örömében sir a nagyságos asszony. Tévedett. A fejedelem asszony maga előtt látta azt a borzas, ingvállas, mocskos cselédleányt, aki ezelőtt pár órával, úgy de úgy megrázta az oszlopos erdélyi trónust, hogy inogni fog az mindétig, valahányszor beleül Nagyságos első Apaffy Mihály uram választott személye. Pedig semmitsem tett az a cselédleány csak a nyelvét öltötte ki a fejedelemre. Azt az ő egészséges, piros, beszédre termett nyelvét. Hiszen csak egy részég emberre öltötte ki! Arról aztán igazán nem tehetett, hogy azt a részeg embert véletlenül úgy hívták: Erdély Fejedelme. Közeleg a karácsony! Szatmár város legelső, legnagyobb és legrégibb cipőraktára Vuja János ■ Deák-tér. Ajánlja dúsan felszerelt versenyképes raktárát megtekintésre. Jelszava: Kényelem! Tartósság! Olcsóság! Asszonyszöktelés. Igaz történet. Zseniális tanujelét adta magyar paraszt fifikájának és ravasz észjárásának a múlt héten egy szomszédos községnek jómódú gazdája. * Nevezzük történetünk hősét S. M.-nek. Nem végzett ő sem középiskolát, sem egyetemet, — hanem egyszerű parasztember, aki a nap járásáról megmondja, hogy mennyi az idő. .leles hősünknek nem vala különösebb baja, — csak két ellensége volt a faluban, a kik állandóan bosszantották. Egy asztalos fiatal felesége volt az egyik, B. I. volt a másik, egy nős parasztember. Elhatározta, hogy leszámol velők. Egy szép novemberi reggel beállított a szép asztalosnéhoz. — Adj Isten szomszédasszony! — Adjon Isten kendnek is. — Hely lelkem, nem jó világ jár én fe- I lém. — Hát osztég miért nem! Van telke, marhái, hát még mi kéne ? — Nem is itt a baj hanem az asszouy folyton zsörtölődik, úgy hogy már meguntam az életemet. Borzasztó egy vipera. — Hm, hm . . . sajnálkozik az asszony. — Hej, ha nekem ilyen helyre asszony feleségem lenne, mint a szomszédasszony, — de boldog is volnék, — kezdi főzni a menyecskét. Néhány hét alatt a legszebb viszony fejlődik ki köztük és megegyeznek, hogy mennek más tájra, mig a rossz nyelvek elhallgatnak és mindketten válnak. Csodálatosképen azonban S. M. lovai épp a szökés előtti napon megbetegednek .... De leleményes. Estefelé beállít másik haragosának, B. I. gazda portájára: — Igaz gazd’ uram, hogy sok borsot törtünk egymás orra alá, — de hát békül- jünk ki és vigyen engem holnap be Károlyba — mert az egyik lovam megsántult. Az asz- talosné is velünk jön ... és tisztességesen megfizetem. Másnap, — hármasban már jönnek Károly felé. Már majdnem félúton vannak, a mikor a fifikusnak eszébe jut, hogy hon felette az irományait. — Tudjátok mit, — ha az ember visz- szafordul, az szerencsétlenséget hoz, — azért én majd visszamék gyalog és ti itt várjatok rám. Épp itt van egy fa, üljetek szépen alája addig, én majd sietek . . . A fifikus rohan vissza a faluba, egyenesen az asztalos lakására. — Keljen fel mester, baj van ! A felesége ott kün csókolódzik az országúton azzal a pernahejder szomszédjával. Szökni készülnek. A „mesterinek ép egy hatalmas gyalu akad a kezébe és ezzel rohan a szörnyű tett színhelyére. Egyenesen ráveti magát az ártatlanul egymás mellett ülőkre és alaposan helybenhagyta az asszonyt. De alig végez munkájával, már jön a fuvaros paraszt felesége, akinek hasonlókat mondott a fifius — és majd kiszedi férjuram szemeit. — Mindkét áldozat oly súlyosan sebesült meg, hogy ágynak dűltek és orvosi segítséget igényeltek. Mindketten azon gondolkoznak most, miért rakták meg őket a fa alatt, mikor sohasem volt viszonyuk egymással. Csak a fifikus azóta jókedvű és egész nap fütyürész. HÍREK. TT7ay Leonka ttagykároly ifj. Friedmann Károly Tlagyvárad (TTlinden külön értesítés helyett,) Személyi hir. Csaba Adorjánná, főispánunk kedves neje, bájos leánya Kara kíséretében szombaton Fehérgyarmatra utazott, a hol látogatásokat tett és kedden este érkezett haza. Katz Sámuel------ nőidivat termébe = Na gykároly ■ Nagypiac a legszebb, legdivatosabb csipke, etamine és gáse blúzok kaphatók.
