Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
Érmellék, 1911-11-18 / 30. szám
I. évfolyam. Melléklet a „Közérdekéhez. 30. szám. Ermihályfalva—Székelyhid, 1911. november 18. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak : Értarcsa: SZOSOSZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Ermellék TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton délután, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi György-tér 36. szám Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér sora 50 fillér. Érmihályfalva. ◄ ŐSZI ÚJDONSÁGOK ► • u in.: poszók, szövetek, bare- ^ heek és flanelek megérkeztek ^ BlumTestvérek • női divatáru üzletébe J ÉRMIHALYFALVAN. $ rKereskedelmi Banképületével szembe.) ® Előre haladott idényre való te- ® kintettel ugyanott ® fehérnemű vásznak méterje . . 18 krajcártól ® kanavászok „ . . 18 „ • kartonok „ . . 20 „ © feljebb legnagyobb választékban kaphatók. ® ©• A közeledő rém. Iparosok figyelmébe. Immár maholnap beköszönt a rideg tél, megannyi borzalmasságaival. Már t. i. a szegény ember szempontjából nézve a dolgot. A különben szorgalmas, törekvő népre a tél elpocsékolt időszak. All ez kivált a mezei munkával foglalkozókra, kikben megvan a munkakedv, meg a tetterő, csupán munkájuk nincsen. Aztán meg ehhez járul a farkas- orditó hideg, mikor egy kis fűtés, melegebb étel is elkelne, csakhogy honnan teljék? A nyáron szerzett és félretett fillérek — nem kerülvén hozzá újabb garasok — a legtaka- rosabb életmód mellett is felemésztődnek. Ezt a drága időt kell valahogy értékesíteni, hogy a sok földhöz ragadt ember ne legyen kénytelen a nyomorúság száraz kenyeret enni, családja ne dideregjen, ne fa- gyoskodjék, a kétségbeesés ne lankassza erejét, ne csüggessze lelkét és rossz gondolatok, tévtanok ne forgassák ki eredeti mivoltából. Itt volna a háziipar, melyet télen egész famíliák kiüti válhatnának odahaza, ha elegendő mimkát juttatna nekik a kormány. Nehány éve kísérleteznek e téren, meghonosítani akarván fokozatosan egyes vidékeken a háziipart. Munkát lehetne juttatni elegendőt a nép- ! nek, annyit, hogy egész télen nem volna hiány ebben. Csakhogy a tömérdek elkészített cikkeket vájjon értékesíteni tudná-e az állam ? Valószinüleg nem. S ha ez kivihetetlen, akkor a kormány nyilvánvalóan eláll a munkaadástól, illetőleg annyi munkaadástól, mely az ország számtalan részéből hangzó elégületlenségeket, panaszhangokat lecsilla pitani volna képes. A társadalom, a nagy közönség segítségére volna szüksége, ha gyökeresen akarnék e szociális bajokat orvosolni, tudniillik ha a magyar társadalom hathatósan támogatná a hazai cikkeket, de nem teszi. Láthatjuk ezt a kisiparnál is, mely erősen pang, se előre,- se hátra nem mozdul, óriási tétlenségben senyved s ha a jó Isten nem könyörül meg rajta, ki tudja, minő sors vár reá. A társadalomnak kell segítő kart nyújtani, lelkesedéssel, ambícióval felkarolni ezt a nagyfontosságu ügyet, akkor lesz munka, illetőleg akkor a kész munkát értékesíteni lehet majd. S e munka mellett a kis emberek ráérni fognak — lesz hozzá lelki nyugalmuk — önmagukat képezni, művelni, mit a népkönyvtárak utján érnének el. A napi munka után, egy-egy népszerű, jól megirt és könnyen érthető könyvet vennének elő, amiből szépet, nemeset, hasznosat sajátita- I nának el. Elsősorban a kisiparosokat kell kellőleg f pártfogásunkba venni, mert lia ezeknek ele- I gendő munkájuk akadt, készítményeik kelendőségnek örvendenek, akkor a mezei munkásokat is rá lehet fogni a téli időszak alatt a háziipar-cikkek készítésére. A kisiparosok osztálya az, mely manapság a társadalom mostoha gyermeke, mely- j nek jajszava csakis a nyomorúság határáig hat, de tovább a jólét küszöbéig már nem : bir jutni. Közéletünk faktorai korszakalkotó munkával foglalkoznak anélkül, hogy működésűk delejébe belevonnák a társadalmi élet páráit, kisiparosok elfeledt ügyét. Világos, hogy enélkül munkájuk meddő, í akik pedig ezen fennakadnak, nem kutatják deductive az indító okát és pedig azért, mert hiányzik hozzá a jóakarat. Kevesen vannak, kik a kisiparos sanyarú helyzete javításán tépelődnének, de az a kevés egy egész hatalommal ér föl, mely valóban elszántsággal küzd az ügyigaz voltáért. És ha küzdelmük nem is terem egyebet, mint szúró tövist, vegyék megnyugvással azt, hogy van még az iparosoknak egy hatalmas eszközük, mely a világ teremtése óta uralkodik és ez nem más, mint a szellemi élet. Ez az egyetlen vagyon még, mely felett senki sem rendelkezhetik s mely semmiféle néven nevezendő törvény által ki nem sajátítható, se meg nem szorítható. A kisiparosok létjogosultsága, önállósági jogköre veszélyeztetve van, de szellemi birodalmuk megingatlan, bevehetetlen. Az a kisiparos, ki a szellemi műveltség magaslatán áll, kezében tartja sorsának gyeplőit, mert oly tényezővel bir, mellyel leginkább képes nemcsak ideális, de valódi célokat is elérni. Mondom, e szellemi vagyon felülkerekedik a mindenségből és a kisiparosok ennek megóvására képesek. A szellemi önképzéshez nem szükségeltetik feltétlenül a szervezkedés, ez csak a formalitások kérdésének eldöntésére birhat befolyással. A szervezkedés csakis ott kívántatik meg, hol azt a helyi viszonyok igénylik s hol meg van a bizalom egymásban. A szellemi érintkezés hiányát pótolja az olyan tényező, mely hivatva van a kisiparosok körében előmozdítani a műveltség azon törekvéseit, melyek keretében a szellemi életnek mozognia kell. Nincs az a müveit nemzet, hol eziránt ne tétettek volna felsőbb helyről oly áldásos intézmények, melyeknek j éppen mi szenvedjük a hiányát. A kisiparosokban mindig meg volt és lesz is az az erő, mellyel szellemi tőkéjét megszerzendi, csak arra felé kell iparkodniok, hogy ne egyoldalú, ; hanem teljes sikert érjenek el. A szellemi önképzésnek sok mindenféle eszköze van. Lehet válogatni bennük tetszés szerint, de kellő elővigyázattal, nehogy az előrehaladásban bénulás álljon be. Az eszközök nyújtásában persze fordulni kell azokhoz a testületekhez, amelyeknek szabályaiban és törvényeiben gyökeredző feladatuk felkarolni mindazon mozgalmakat, amelyek e helyes és előirt irányban haladnak s melyek megkövetelik az ilyen testületek szellemi támogatását, eltekintve az anyagi eszközöktől, amelyek csak technikai és cselekvő dolgok. Nem megyek messze. Itt vannak a hatalmas kultur-egyesületek, melyek oly sok nemes célt valósítanak már meg. De annál dicsőbb eredményt fognak tudni felmutatni, ha a kisiparosok háláját kiérdemlik, mi jele volna annak, hogy a kisiparosok szellemi élete fellendittetett. Addig tehát, mig ezen remények teljesítései nem helyeztetnek kilátásba s nem lépnek a valóság stádiumába, építeni kell azt a bástyát, mely a fel-feltörő akadályokat visszaverni lesz hivatva, s ez a bástya legyen a kisiparosok menhelye, hol biztonságban fogjál! érezni magukat. Akkor lesz csak igazán öröm a kisiparosok szent ügyeivel foglalkozni, ha látni fogjuk, hogy az ige testet öltött. Ki-ki ragadja meg tehát az alkalmat, hogy egy-egy kővel hozzájáruljon amaz épülethez, melyből a kisiparosok szellemi műveltségének temploma lesz majd és abban a hazafias érzület az oltár. Hiszen a kellőleg kiképzett kisiparososztály az ország legerősebb és legmegbízhatóbb támasza és talpköve a tiszta erkölcs. Elvarázsolt pénz. fl temető ut titka. Kifosztott gazdálkodó. Rendkívül furfangos módon csapta be két körmönfont csaló a f. hó 15-iki hetivásár alkalmával Szűcs András szalacsi gazdálkodót. Szűcs, aki derék, józan életű, szorgalmas gazdálkodó, az elmúlt héten tinókat adott el Kovács Gyula és Társa 3D.őIcá_lT7-a/t terzr^CLei DEBRECEN, Fö-tér 55. (Hungária kávéház mellett.) női felöltőkben, divat bundák, plüseh és szőrme kabátok, leány és gyermek felöltők, boák, muffok, costümök, pongyolák, színházi és esti köpenyek divatszinekben; csipke, selyem és szövetblousok, divatos kötött kabátoknak dús választéka • " ------a, legfolcsóToTo szabott dials zrsca. ellett.
