Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

1911-11-18 / 46. szám

2-ik oldal. közérdek: november 18. 46-ik szám RÓTH LIPÓT Aj ánlja dúsan felszerelt raktárát öntött, Meiclinger és Deák-tér vaskéreskedése NAGYKÁROLY. Deák-tér. folytonegö kályhákban jutányos árért és jó minőségben. :• Tanuló fizetései felvétetik. >< lás rábeszélés művészetté fejlődött, a közön­ség igényei megnőttek, úgy az áruk minő­sége, mint a kiszolgálók finomsága és mesz- szemenő előzékenysége dolgában stb. Mind ugyannyi körülmény, amely a fogyasztó kö­zönség kiszolgálásához magasabb"követelmé­nyeket támaszt, mint régebben és különösen odavezetett, hogy az üzletvitel modern rend­szere intenzivebb munkát igényel, erősebben veszi igénybe az árusitók szellemi s különö­sen idegerejét, hamarább kimeríti erőkészle­tüket és fáradtságukat is hamarább idézi elő. • Mindezen okoknál fogva a kereskedők összes szervezetei és pedig úgy a szabad ülésen alapulók, mint törvényes* érdekképvi­seletek, a kereskedelmi és ipari kamarák egyaránt kivánják: a korábbi üzlet zárást. Kívánják pedig ezt remcsak a fent előadott fontos okoknál fogva, hanem kulturális, higi­énikus, erkölcsi és szociális szempontokból. A modern kereskedő, ha a nagy verseny- harcban megakarja állani a helyét, kell, hogy önművelődésén állandóan dolgozzon. Éhez idő kell és tulíáradtságmentes hangulat, amit a korlátlan üzletidő nem nyújt. A korábbi üzletzárás higiénikus előnyei atiyira kézenfekvő, hogy bővebb kifejtésre nem is szorulnak. Erkölcsi és családias szempontból sem alárendelt jelentőségű a koiábbi üzletzárás. A kereskedők és alkalmazottaik ez idő sze­rint képtelenek intenzív családi életre. Korán kerülnek el hazulról, amikor még gyermekeik alszanak, és későn térnek nyugvóra, amikor övéiket már ismét ágyban találják. Azon sem lehet csodálkozni, hogy a késő esti órákban munkahelyéről elkerülő kiskeres­kedő, vagy alkalmazott, agyonláradtan és kimerültén korcsmában keres alvás előtt némi szórakozást. Ue ez menten megváltozik, mi­helyt a nappali munka fáradalmainak némi határ szabatik. Külföldön már rég bevezették a 8 órai üzletzárást, sőt Bécs városában már közeleg a 7 órai üzletzárásra való áttérésnek az ideje. Nálunk is megérett ez a kérdés. Főnökök és alkalmazottak, eladók és vá­sárlók, sajtó és közvélemény egyaránt a leg­nagyobb rokonszenvvel fogadják e mozgal­mat. Csak a versenyző kisebbség ellenállásán törik meg e szép reményekkel biztatóan meg­indult társadalmi megegyezés. Ennek a versenyző, de elenyésző kisebb­ségnek a korábbi üzletzárásra való reábirása azonban máskép mint törvény alkotásával és büntető szankciók kilátásba helyezésével nem lehetséges. n Angol börbutorok készítése Nagykárolyban. Kecske, juh vagy antik bőrrel és mok- kettel, bárminő mintában a legszebb és legjobb kivitelben olcsón készül Holczmann István mübutor-készitö, kárpitas-mUhelyáben Nagy­károlyban, Jókai-utca 7, szám alatt. —- A készít­tető a rendelt bútorait, azok készítése alatt bármikor megtekintheti. Huraánitást, meg mi egymást hangoztatnak minduntalan az emberek. Annyi mindenféle egyesületünk van már, a mely ugyanezt a célt szolgálgálja, hogy nemsokára alapítani kell egy nemzetközi „Humánitás ellen védő egyesület“-et, a mely megvédjen minket a humánitás cégére alatt űzött különböző .zsarolásoktól. Van már számtala ember, gyermek-, állatvédő egyesületünk, amelyből sohasem az említett érdekcsoport egyikének, — hanem az egyesület elnöki tisz­tét betöltő „emberbarát“-nak van haszna, aki sok-sok esetben különböző kitüntetéseket kap a humánitás szent nevében, a gyermek-, vagy más védelem terén kifejtett kiváló és eredményes munkásságának elismeréséül. Es a sok-sok egyesület mellett, — ame­lyek felett ott lebeg a „humánitás“ szent elve — tovább is dühöng a nyomor, tovább is lerongyolódott ruhában éheznek az árva gyerme­kek, tovább züllenek a rossz útra tévedt s kü­lönböző „patronage“ egyesület védő szárnyai alatt lévő suhancok s az állatvédő egyesület meg­hatóan fogalmazott plakátjai dacára is csak agy elpusztítják az iskolás gyermekek az apró ma­dárfiókákat, madár fészekeket és csak agy kínoz­zák a kocsisok a gondjaikra bízott állatokat, mintha nem volna gyermek és állatvédő egyesü­let, mintha nem volna ezeknek az egyesületek­nek érdemekben gazdag s tevékeny, rendjelekkel, vagy éppen tanácsossággal kitüntetett elnökük. Szóval olyan kevés gyakorlati haszna van ezeknek a humánitás cégére alatt zsa­roló egyesületeknek, — tisztelet és elismerés a kivételeknek, — hogy szinte ajkunkra to­lódik a kérdés, mi szükség van egyáltalán humánitásra, ha abból éppen azoknak van haszna, akik nem szorultak rá a humáni­tásra ! Hiszen, ha csak úgy elpusztulnak éhen a nyomorult ember-páriák, ha embertelen ko­csisok csak úgy kínozzák a szegény igavonó állatokat, ha pajkos nebulók csak úgy meg­fosztják fészkétől, fiókáitól a védtelen álla­tokat, akkor mi szükség van arra, hogy a „humánitás“ szent elve alatt megfosszanak bennünket az utolsó garasainktól, hogy az­tán mi is a jótékonyság szent nevében éhen pusztuljunk. Hiszen ha látnok, hogy gyakorlatilag meg van a kellő eredménye, akkor nem emelnénk panaszt ellene. Ha látnák, hogy kevesebb az éhező, ha látnok, hogy kevesebb az állatkínzás, akkor mi is ott állanánk a háta mögött. . — Elsőbb is-kezdte meséit az uj Hoíf- raann-elmondom, hogy milyen hatással van a nőre az égiháboru. Fiatal fickó voltam, akkortájt látott nap­világot az első könyvem. Szomszédunk leá­nya volt Iluska egy tizenöt éves angyal. Hiába udvaroltam neki, hiába kértem tőle egyetlen csókot, mely-mint ilyenkor mondani szoktuk vezetőm, erősítőm lesz, Iluska hideg maradt és tartózkodó. Egyik délután, mikor épen nálunk loptam el jobb ügyhöz méltó buzgalommal időmet, hirtelen vihar kerekedett. Robogtak a sötét, terhes felhők, fojtó nehéz lett a levegő s a rettentő, félelmet gerjesztő csendet meg-meg törte az égzengés. A mamának legott dolga akadt, meg kel­lett néznie, hogy be van-e csukva jól min­den ablak s az én szegény Iluskám ott állt fehéren, reszketően az asztal mellett. Egy-egy erősebb dörgésre csaknem összeesett. Hiába akartam megnyugtatni, mintha nem is hal­lotta volna szavaimat. Egyszer csak rettentő, aranyos kékes vil­lám hasítja át a levegőt, nyomban utána bő­szült vad dörgés. Az én kis galambom fel- sikit és — ha oda nem ugróm — elvágódik a földön. Magamhoz szorítom erősen, iparkodom vigasztalni, de ki sem nyitja szemeit. Nem tudom mi (ütött belém, csak azon veszem észre magamat, hogy cső kólóm a szemeit, halvány arcát, lezárt piros ajkait. És Ilonka áléit maradt mindaddig, mig a jó gondos mama lépése nem hallatszott. A legközelebbi vihar alkalmával persze újra náluk voltam és vigasztaltam Ilonkát, s ő szegényke úgy megszokta az én vihar elleni módszeremet, hogy később már, ha csak ketten voltunk és egy kicsinyke felhő takarta be a napot: „mindjárt vihar lesz“ kiáltással keblemre hullt. Sőt utoljára már panaszkodott is, hogy oly unalmas „derült az ég“ nem akar soha viliar lenni. A társaság nagyot nevetett, töltött és ivott. Csáth Gfyurka pedig vezényelt tovább. — Ez egy, halljuk a másikat. — Nem bánom, elmondom házasságom történetét, úgyis annyit zaklattatok már érte. Irén szininövendék volt. Tehetséges és tiszteséges. Sokuknak fájt rá a foguk, de hi­ába, nem akart senkinek sem a kedvese lenni. Roppant bántott a dolog. Nem voltam hozzászokva a szívós ellentálláshoz. Pajtá­saim is tüzeltek gúnyos kiszólásaikkal. Egy jól eltöltött éjszaka után, mámoros, bódult fejjel szavamat adtam rá, hogy Irén az enyém lesz három hónap leforgása alatt. Megkezdtem az ostromot. Megvártam az Akadémia előtt, mindennap. Láttam, hogy szívesen veszi. Örömest van társaságomban. Éreztem, mint remeg kis keze kezeimben, mint csillog fel szeme, ha megpillant. Szeret, szeret, ujjongtam. De hiába. Hiába súgtam fülébe a legszenvedélyesebb, legforróbb vallo­másokat, Irén reám nézett nagy, sötét sze­meivel s azután komolyan mondta : nem le­szek a szeretője senkinek érti .... A határidő erősen közeledett. Nem akar­tam vesztes maradni. Az olyan sokszor be­vált fogáshoz folyamodtam. Az utolsó héten alig néztem feléje, társnőjével, a kokett Maii­éival foglalkoztam. A kis butus mama ho­rogra került és az utolsó ellőtti napon Irén előtt kértem, hogy jöjjön fel hozzám délu­tán. Négy órakor csengettek ajtómon. Kinyi­tom és előttem áll Irén, az elérhetetlen, a kőszívű. Megdöbbentem, megnyeitem a já­tékot és még sem tudtam őrülni. Oly martyr arccal állt előttem, szemei kisírtak, látszott a nagy lelki küzdelem nyoma. Itt vagyok Feri-mormolta tompa hangon, fűszer és csemegekereskedésében Nagykároly, Kálmánd-lltca 5 Mindenféle elsőrendű fűszer- és csemege-áruk, jégbe hütött bor és sör, valamint édesített szeszes italok kaphatók. ..Hosszuaszói erdélyi borviz kizárólagos raktára. •

Next

/
Thumbnails
Contents