Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

Érmellék, 1911-11-11 / 29. szám

2-ik oldal. ER MELLÉK november 11. 29-ik szám. tásán dolgoznak Grosz Béla vezérigazgató és dr. Nagy Zoltán ügyvéd. Az alakuló gyűlés még e hó folyamán meg lesz tartva. Egyházmegyei gyűlés. Az érmelléki ref. egyházmegye f. hó 6-án rendkívüli bírósági ülést tartott Székelyhidon, melyben a szé­kelyhídi főgondnokválasztás ellen beadott felebbezést és az asszonyvásári papválasztás ellen beadott felebbezést tárgyalta. Ez utóbbi ügyben — amint értesülünk — a választás megsemmisítését és uj választás elrendelését határozta a bíróság. Utonállók. Ifj. Vass Sándor bagaméri lakos Érmihályfalváról a hetivásárról hazafelé igye­kezvén, Érkenéz községen kellett keresztül mennie, hol is megszomjuhozván, bement a korcsmába egy pohár borra. Ugyanakkor bevetődött oda két érkenézi ember, akik po­tyázni óhajtván, felszólították Yasst, hogy nekiek is rendeljen italt. Vass erre nem lévén hajlandó, a kérést megtagadta. Az érkenézi római utódok erre megtámadták a rosszat nem sejtő fiatal embert és jól elagyalták. Megszabadulván az oláh atyafiak kezéből, szekerére igyekezett felkapni, azonban a hős rumunyok egyike felülés közben egy furbós bottal úgy vágta fejbe a bagaméri magyart, hogy az az ütés következtében még ma is az ágyat nyomja, sőt az orvosi vélemény szerint operáció segíthet csak rajta, vagy belehal serüléseibe. — A vitézkedő oláhok egyike a büntetés elől Amerikába akart szökni, de a távirat utolérte s most hozzák hazafelé, hogy elvegye megérdemelt büntetését. — A másik bicskást 6-án kisérte be a bagaméri csendőrőrs a székelyhídi járásbíróság fog­házába. Bagaméri szüret eredménye. A bagaméri és környékbeli homoki szőlők jól fizettek ez évben, amennyiben sok és jó bor termett. Vidéki borkereskedők 32—36 koronáig vásá­rolták a most kiforrott jó borokat; a gazdák igy tele zsebbel mennek a télnek; azonban mit is mond a szociálista dal: „Hívja, hivő-| gatja. az adó, a kamat“. Érmihályfalva—nyírbátori vasút. A szabolcsi h. é. vasút részvénytársaság igazgatósága ér­tesítette a község elöljáróságát, hogy a folyó évi május hó 31-én tartott közigazgatási be­járásnál, a községi elöljáróság és az érdekelt birtokosság által előterjesztett azon kérelem- hez, hogy a tervezett vasút ne a Barantótól a kisgazdák földjén, de a penészleki utón vezettessék be Ermihályfalvára, a kereske­delemügyi miniszter hozzájárult és utasította a tervező társulatot, hogy ezen tervváltozta­tást tegye tanulmány tárgyává. A társaság megkezdette az előmunkálatokat, de mint­hogy a változtatás több kilométer kibővítést tenne szükségessé, felkérte az elöljáróságot, hogy az uj vonalvezetés által érdekelt bir-, tokosságot hivja fel nyilatkozattételre az iránt, hogy hajlandók lennének-e az igy felmerülő nagyobb költségeket törzsrészvények jegy­zésével aránylagosan viselni s egyben kérte az elöljáróságot is, hogy nyilatkozzék a hozzá­járulást illetőleg. — Reméljük, hogy a kép­viselőtestület nem fog elzárkózni ezen — a város fejlődését rendkivül előmozdító kér­dés — támogatásától és lehetővé teszi azt, hogy az uj vasúti vonal mielőbb kiépíttessék. Lopás. Özv. Nagy Józsefnét pénzes asz- szonynak ismeri az egész falu. E hir valódi­ságáról akart meggyőződni a múlt éjjel valaki, aki a Nagy Józsefné lakatlanul álló tiszta szobájába belopódzott s ime reménységében nem is csalódott az ipse és fáradságát óhaj­tott siker koronázta, amennyiben 180 korona olcsó zsákmányra akadt, mely a szekrény- j fiókban eladdig békésen pihent, de a pihe­nésben a tolvaj által megzavartatott, általa csendesen elemeltetvén. A tettest — ki a viszonyokkal ismerős lehetett — a bagaméri csendőrség szorgalmasan nyomozza. Nyugdíj a tisztviselőknek. Az Országos Köz­ponti Hitelszövetkezet a vidéki tisztviselők részére nyugdíjintézetet szándékozik létesí­teni. A tervezett intézet alapszabályai elké­szültek s azt a központi igazgatóság a Hitel­szövetkezeti Értesítőben közé is tette, fel- hiván az érdekelteket a hozzászólásra. E nagyfontosságu tényre felhívjuk hitelszövet­kezeti tisztviselő olvasóink b. figyelmét. Székelyhid. Eilőfosrat- és — Előadta az Önkéntes Tűzoltó-Egyletek biharvárinegyei | és nagyváradi szövetségének Nagyváradon 1911. október1 29-én tartott évi rendes közgyűlésében FANDLY JÓZSEF, a Biharvármegyei Tűzoltó-Szövetség elnöke, székelyhídi . tűzoltó íőparanesnokal. — Tekintetes Közgyűlés! Vármegyei Tüzoltó-Szövetségiink választ­mánya 1911. évi julius hó 9-én Derecskén tartott gyűlésében, azt a megtisztelő meg- | bízást kaptam, hogy — a vidéki viszonyokra I való tekintettel — tüzeseteknél előfogat biz­tosítás és a vizszerzés legalkalmasabb mód­járól mai közgyűlésünk keretében előadást tartsak. Készséggel vállaltam e megbízást és mi­dőn azt teljefiteni szándékozom, előre bo- ; csátom, hogy minden idegen kutforrást és elméleti fejtegetést mellőztem, s amit el­mondandó vagyok, az tisztán 32 óves tűz­oltói működésein alatt szerzett tapasztalatom, eredménye. Egyéni meggyőződésről lóvén szó, természetesen a csalhatatlanságra nem pályázom és előre is beismerem, hogy ja­vaslatomnál lehet sokkal jobb és célraveze ­tőbb megoldás is. I. Előfogat-szerzés. Mindenesetre az volna a legeszményibb j állapot, ha az őrtanya istállójában megfelelő számú lófogat állana készenlétben. Jól je- gyezzük meg: megfelelő számú, mert hogy egy pár ló képviselje ott a készenlétet, alig jobb a semminél, hiszen ha tűz támad, mit | mit csináljak veié? Ha fecskendőbe log, a vizes-hordó marad otthon, ha ebbe fog, fecskendő- nincs, Ezzel szemben áll azután az egy pár ló és kocsis tartása, mely hivatalo­san évi 1800 koronába van megállapítva. Már ennek az egy pár ló tartásának költsége is oly magas, hogy azt egy község vagy tűzoltó-testület nehezen bírja meg; arra pe­dig, hogy a szerekhez szükséges fogat áll­jon készenlétben, — gondolni is képtelenség. Némely helyen szokásban van, hogy a lótartó gazdákat beosztják és akire a sor kerül, egy napot tartozik fogatával az őr­tanyán tölteni. Ez pedig a legnagyobb igaz­ságtalanság ; nem is bírom elképzelni, hogy ez törvényes intézkedésen alapulna, mert nincs oly felsőbb hatóság, mely az egyenlő teherviselés elvének ily eclatáns arculesapá- sát jóváhagyásával sankcionálná. Miként oldhatjuk meg tehát e kérdést? Nézetem szerint akként, hogy a tűznél elő- fogataikkal szolgálatot teljesítőket dijjazzuk. Ez a rendszer csaknem általában be van hozva mindenütt. Nem tartom azonban helyesnek és gyakorlatinak azt a módot, ahogy alkalmazzák. Ugyanis a legtöbb helyen az első megjelenőt jutalmazzák. Mire vezet ez? Arra, hogy ha látja a csak egy perccel későbben érkező azt, hogy megelőzték és ő már semmit sem kap, — vagy haza megy, vagy ha szolgálatot tesz is, abban nincs kö­szönet. Mert ne magunkból induljunk ki, kedves baj társaim! — kiket az ügyünk iránt érzett lelkesedés vezet a küzdelemre. Annál a lótulajdonosnál — tisztelet a kevés kivé­telnek — jó indulat mellett még a büntetés­től való félelem és a jutalom tudata is egyenrangú motivomul szolgál, midőn ma­gát közreműködésre szánja. Más helyeken viszont úgy van, hogy az első fogat kap legtöbb jutalmat, a többi pe­dig fokozatosan kevesebbet. Ez sem gyakor- latos eljárás, mert az első — módjában lé- vén válogatni — rendszerint a legkönnyebb ; szerelvénybe fog s indokolatlanul beeéztetr 1 azzal szemben, aki más — talán sziiksége- ! sebb — szerelvényt szállít. Véleményem szerint a díjazások a sze­relvények minősége szerint állapitandók meg. Például a vízszállító fogat, mely ! többször fordul s hosszabb és terhesebb szolgálatot teljesít, jobban díjazandó annál, mely szerkocsit, szóval olyan szerelvényt visz, melyet csak a tűz helyére szállít, aztán ki fog abból és pihen annak hazaszállításáig, ha ugyan elég szives addig az időpontig várakozni. E kérdésnél csak általános elvet lehetett fölállítani, mert egyes tűzoltóságoknál sem a szerelvények, sem a helyi viszonyok nem azonosak. Ugyanis ahol a közönség vérében van a vizhordási buzgóság, ott a fecskendő favorizálandó, más viszonyok között a viz- szállitás, melynek jármüve után egy moz­donyfecskendő könnyen akasztható. Különös gond fordítandó arra, hogy a jutalomdijjak ne a teljesített munka rendes viszonyok között szokásos bérével azonosan legyenek megállapítva; mert a tűzoltás gyors, hatványozott és megerőltető tevékeny­séget kíván, ennek arányában dijjazandó tehát és ezenfelül abban még a jutalmazás­nak is kifejezésre kell jutnia. Ne gondolják azt bajtársaim, hogy e ju­talmazás a község pénztárára — mert hiszen csak természetes, hogy ez a község érdeké­ben tett kiadás oda és nem a tűzoltóság szegényes pénztárára tartozik — valami nagy terhet jelentene. Ennek támogatására felhozom, hogy a székelyhídi Önkéntes Tüzoltő-testület összes szerelvényeinek ki­vonulására 8 pár ló szükséges. Az 1908. év 14 tűzesettel, tehát elég szép számmal zár rult és előfogat jutalmazásokra összesen 337 K 66 fillér adatott ki. Természetesen, cse­kély tűzhöz kevés szerelvényt viszünk s a költség is kevesebb. Ebből láthatjuk, hogy a legtüzesebb évben is egy 5000 lélekszámú helyen 4, 3 és 3 koronás árszabály mellett alig egyhatodába kerül az összes szerelvények viteldija, — mintha csak egy pár lovat is tartanánk. Megjegyzem e helyen, hogy a ló és ta­karmány beszerzési ára emelkedésére való tekintettel, árszabályunkat mi is 6, 4 és 3 koronára emeltük fel. Hogy azonban ez a jutalmazási rendszer eredményes legyen, feltétlenül szükséges, hogy a jutalom azonnal vagy legkésőbb 24 óra alatt a jogosítottnak önként a kezébe adassék. Ha a meghívásra a nyugta aláírá­sára fel nem jön a községházára, akkor oda kell neki vinni házához a nyugtát és a pénzt is, mert a magyar ember büszke, jutalmáért önként nem jelentkezik s ha igy nem járunk el, az ő diját ugyan megtaka­rítja a község, de hogy többet nem látjuk a tűznél, az is bizonyos. Ezt tapasztalásból tudom. Én a tűz után azonnal kifizetem őket, s a vonatkozó nyugtát azután adom be. Ezt ajánlom bajtársaimnak is, mert a községi pénztárosok civilek, ami érdekeinket — főleg ilyen finomabb lélektani vonatkozásban — fel nem fogják, mulasztásuk a gyors kivo­nulás rovására esik, ez ellen tehát védekez­nünk kell és lehet is. Összegezve az előadottakat, véleményem szerint vidéken tüzeseteknél a szükséges előfogatozást általános és nem szűkmarkú jutalmazás utján biztosítsuk. Házlebontás miatt! rjiofno np7or)kézimunka üzletében Hatóságilag engedélyezett végkiárulás I UdiUu UuLuU Debrecen, Piac-utca 12-ik szám mindennemű rajzolt, kezdett és kész kézimunkák, női- és gyermek/iarisnyák gyári áron árusittatnak. Ez év november 1-én üzlete a Csapó-utcai zálog- —Harisnya tej elés, fehér s ház épületének Piac-utcai oldalára lesz áthelyezve. szines himzés vállalat. H r TT^lZSSSGl^ZGSi

Next

/
Thumbnails
Contents