Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1911-11-11 / 45. szám
Nagykároly, 1911. november I!. 45-ik szám. IV. évfolyam. KÖZÉRDEK É^MELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ÉS TT1EZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziralot rém adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Kírolp Gjcigj-tér 36. Telefon 95. Főszerkesztő : Dr. BISITZ BÉLA. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatárs : Dr. fii ÉRTS LÁSZLÓ. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6'— kor. félévre 3'— kor. Vidékre postán küldve egy évre 7'— kor. félévre 3’50 kor Egyes szám ára 20 fillér. A városi üzennek jelentősége a városok háztartásában. Napjainkban folyton több-több panasz hangzik el a városok vezető tényezői s a lakosság részéről a községi terhek s ezzel a pótadók fokozatos emelkedése, szaporodása miatt. És mig panaszkodunk s egy szebb és boldogabb jövő hajnal hasadását összetett karokkal várjuk — egymásután veszítjük el azokat a bevételi forrásokat, amelyek a városi háztartás javára számottevő jövedelmet biztosítanának és amelyek segélyével sok kulturális, szociális és gazdasági közszükséglet nyerhetne megvalósulás . Ilyenek volnának az ipari üzemek különféle nemei, és pedig; a közúti vasutak, téglagyár, városi zálogintézet, foglalkozás-közvetítő és cselédelhelyező üzlet, kenyérgyár, hatósági mészárszék, szemétégető-telep, a vágóhiddai kapcsolatos műtrágyagyár, házi szemét kifuvarozási vállalat és végül mint kereskedelmi vállalat: a községi takarékpénztár. Ezek a kedvező körülmények és szakszem vezetés, továbbá helyes üzleti elvek mellett pénzügyileg mind igen jól kihasználhatók, minek bizonysága azon ismert tény, hogy a felsorolt intézmények a modern városi élet kialakulásával mind nagyobb jelentőségre emelkednek, < A magángazdálkodást s főleg az iparit sokan nem tartják a városokhoz illőnek, azzal argumentálván, hogy a közigazgatási élet vezetőinek s a tisztviselőknek munkaidejét, ambicióját s minden érdeklődését elvonják a tulajdonképen hivatásuktól s éppen ezért I perhorreszkálják az ipari vállalatok s a vá- irosi takarékpénztárak felállítását, mint amelyek kockázattal járnak és igy jövőjük problematikus. Az e kérdés körül megindult küzdelem a magánvállalkozás és a városi kezelés között a külföldi kuUurállamokban ez utóbbi győzelmével végződött. De ha bizonyos szempontokból volna is alapja az ellenvéleményen levők kifogásainak és érveinek, a városi ipari és kereskedelmi í vállalatok jogosultságát kétségtelennek kell tartanunty különösen azé.t, nehogy a magánvállalatok á minő! nagyobb jövedelem aaor- zcsre való törekvés ‘mellett, a közönséget könnyen kizsákmányolják. A városok, mint erköicstestületek nagyon alkalmasak arra, hogy a közérdek szem előtt tartása mellett a magánkézben levő ipari vállalatok között a maguk hasonnevű vállalatával a tisztességes versenyt fenntartsák és biztosítsák Így a városi intézet jótékonyan fog hatni a magánintézetek versenyében, amelynek működését azonban nem kívánja megbénítani. Ez az üdvös hatás abban nyilvánul, hogy a magánintézetek a dolog természete szerint mégis csak minél nagyobb nyereségre törekednek, ha tehát a magánvállalatok mellett városi vállalatok is vannak, melyek részben közérdeket szolgálnak, ezeknek a többiekre mérséklő hatásuk van. A szakszerű üzleti kezelés s az ennek nyomán járó kedvező eredmények pedig a közvagyonnak kockázatos vállalatba fektetése iránti aggodalmat és tartózkodást csökkenti. Ami a községi takarékpénztárakat illeti, e tekintetben örvendetes és szép eredményekkel biztató komoly akció indult meg a városoknál s bár nem minden lokális nehézségek nélkül, egymásután határozzák el a városok a városi takarékpénztár felállítását. Ezen mozgalmat dicséretes buzgósággal támogatja a sajtó is, — számszerű adatokkal mutatván ki a régebben létesített városi takarékpénztárak kedvező üzleti eredményeit. A községi takarékpénztárak alapításában a közérdek is is/.crepot játszik és .az által. hogy az évi tiszta jövedelem egy Inzonyös^ioiTffixaa- a községi pénztár javára számoltatik cl, a félelmetesen emelkedő pótadó csökkentésére, a polgárság terheinek enyhítésére lesznek kedvező hatással. A felállithatás egyik feltétele a legtöbb városban megvan, amennyiben a városok tulajdonában és kezelése alatt jelentékeny ösz- szeget képviselő alapok és alapítványok vannak, amelyek önként kínálkoznak a városi Ivott-e már a Szőke kávéjából ? ? I 1 I I I 1 I I TÁRCZA. Amikor mesélnek . <. Irta: Szendrey Tóbiás. Köröskörül erdőkkel és cserjékkel koszo- ruzott hegyes-dombos vidék, melynek lábainál terül el egy erdélyi mágnás birtoka.. Éppen kukoricaf'osztás idején történt. Édes- atyám főerdésze volt a grófnak, lakásunk, mely egészen a falu végén volt már, csaknem az erdő szélét érte. Korán esteledett. A nap leáldozóban még bearanyozta a hegyeken már amúgy is sárguló fák lombjait és összecsókolódzott a szürke felhők széleivel, mely mintegy arany kígyó húzódott végig a látóhatáron. Végre az utolsó sugár is eltűnt és teljes szürkület borult a tájra. Édesanyám kukoricafosztásra hívta össze a közeli szomszédok, asszony- és leányseregét, hogy beesteledett meg is érkeztek. Én tizennyolc éves lehettem akkoriban, kis nővérem, akit csudaszópnek tartottak, tizenhat, bátyám pedig katona volt. A kukorieafosztók hatalmas nótázásra gyújtottak, melyhez ugyancsak hozzásegítette őket az a jóféle borocska, mely az estére előkerült a pincéből. Csak az őszi szél, mely úgy nyolc óra körül keletkezett és a házikutyánk tutulása kontárkodott bele a bájos hangversenybe. Kis nővérem ott pajkoskodott a lányok között, egyszerre csak felkiáltott: — Mesézenek! Mesézenek! — közben odakacsintott egy negyven év körüli asz- szonyra, kit mindenki Treszka néninek nevezett s aki melesleg az én egykori dadám is volt. Treszka néni egy darabig vonakodott, de végre engedett a sok kérésnek s mig szemeit jelentőségteljesen hordozta végig a hallgatóságon, mint aki bizonyos előre a hatásban, megkezdette a mesét. Egyszerre nagy csend támadt, még a kukorica héját is nagyon óvatosan húzkodták, hogy zajt ne csapjon. A mese a „bakonyi rablóvilágróT1 szólt. Nincs az a hivatásos mesemondó, aki rémesebben tudta volna előadni, aki jobb gesztussal tudta volna kisérni s mimikával támogatni előadását, mint Treszka néni. Még a mese közepén tartott, a leányok és asszonyok, mint a birkák, amikor azok valamely önkéntelen félelem hatása alatt állanak, közelebb húzódtak egymáshoz, egyik-másikán meg is látszott, hogy fázik, kis nővérem édesanyám ölébe hajtotta fejét, én. pedig a tűzre raktam, hogy a közibénk csapott hidegséget valahogyan eloszlassam. Amikor felállottam tekintetem találkozott kis nővéremével. Nagyon meglátszott rajta a félelem. Treszka nénin azonban nem látszott észrevenni a kellemetlen hatást, mit előadásávál előidézett, csak folytatta a félelmetes mesét. Éppen befejezte Treszka néni a mesét és mindenki boldogan fellélegzett, mikor valaki hirtelen és türelmetlenül megkopogtatta az ajtót. Az asszonyok szülte dermedten egyenesedtek ki helyükön s egymásra néztek. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca. 11. Készitek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlásnélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus.
