Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1911-07-15 / 28. szám
/ Nagykároly, 1911. Julius 15. 28-ik szám. IV. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ÉS TTlEZÖGflZDflSÁG ÉRDEKEIT SZOLGftLO TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult' Főszerkesztő: Dr. BISITZ BÉLA. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő : SIMKÓ AL? OÁR. Helyben házhoz hordva egy évre 6'— kor. félévre 3'— kor. Vidékre postán küldve egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 3E. Telefon 95. Főmunkatárs : Dr. WERTS LÁSZLÓ. Egyes szám ára 20 fillér. A divat. Ez az öt betű annyi bajnak a kútfői rása, oly sok erkölcstelenségnek az előidézője, hogy érdemes vele ezen a helyen foglalkozni, ahol rendszerint komolyabb dolgok szokták a sorokat betölteni. A társadalom ferde felfogása olyan nagy, olyan terhes k< telezettségeket ró az emberek vállaira amit immár nehezen tudunk elviselni és amely alól éppen a társadalom elfogultsága miatt felszabadulni sem tudunk. Néhány esztendővel ezelőtt, ha a vidéki ember Budapestre tévedt, csodálkozva nézte azt a nagy fényűzést, a mely a mi szép fővárosunknak az utcáit ellepie. Ma nem szükséges a fővárosba mennünk, ugyanazt a divathóbortot, ugyanazt a fényűzést megtaláljuk a vidéki városok mindegyikében, sőt ha jól megnézzük a dolgok fejlődését: a faluban is. Ma szinte kötelező a divat. A legkisebb hivatalnok',"ft "szatócs, az iparos hódol ennek a hóbortnak, mert nem tud oly egyénileg kiváló életet élni, amelyben felülemelkednék a hétköznapiságon és átlátná annak a konvencionális felfogásnak a lehetetlenségét, amely a társadalmat áthatja és amely szinte megköveteli, hogy minden ember lépje túl anyagi erejének határait és bármi áron is keveredjék abba a tömegbe, amely az árral • együtt halad és amely csak akkor ismeri el az embert, ha divatos ruhában elegyedik közéje. És ezen a téren főképpen a nők vezetnek. Sokszor bámulva látjuk, hogy azok, akik a mxi nehéz megélhetési viszonyok közt alig képesek élelmüket megkeresni, akik nem tudják megszerezni a kidtur ember legelemibb szükségleteit, akik nem lakásokban, hanem odúkban kénytelenek meghúzódni, azok mindennek dacára bársonyba, selyembe öltözötten mutatkoznak a nyilvánosság előtt. Es ebben a divatban, ebben az őrjöngő utánzásban valami utálatos erkölcstelenség látszik, Az az erkölcstelenség amely minden rosznak az alapja, és amelynek a neve — hazugság. Az a selyem, a mely végig suhog az utcán, az hazudik, mert az a célja, hogy jómódot, anyagi megelégedettséget fejezzen ki ott, ahol annak nyoma s;ncs. Nem önmaguknak, hanem a világ hereiének élnek, szubjektív érzéseik jóformán nincsenek és csak azt tartták értéknek, amit más annak elismer, vagy amivel más az értéket ki akarja fejezni. És ez a hazugság kiterjed nemcsak az öltözködésre, hanem a társadalmi élet minden megnyilvánulására. Az őszinteség igazán nem kenyere a mai kor emberének. Nemcsak az egyes emberek hazudnak, hanem együttesen hazudik az egész társadalom. Ami az öltözködésnél az utcára vonul, ugyanaz vonul a társadalmi téren a nagyobb csoportok életébe és a politikában szereplők nyilvános működésébe. Mindenki mást beszél, mint amit gondol, mert gondolatát nem a meggyőződés irányítja, hanem az a balga félelem, ami mindig a világ Ítéletét látja maga előtt és amely nem tud felszabadulni attól a bénitó hatástól, amit mások véleményének túlságos értékelése idéz elő. Igen kevés ember van, aki véleményét megalkotva minden mellékkörülménytől eltekintve gondolkozik, beszél és cselekszik. A beszéd, az irás, a tett mind kirakatba való portéka és arra van szánva, hogy minél több ember csoportosuljon körülötte és minél több dicsérje azt az Ízlést, amely a kirakat rendezésében megnyilvánult. Ma igazán elmondhatjuk, hogy csak a ruha teszi az embert és csakis az tud boldogulni, aki a társadalom balga ítéletét kedvezően irányítja. Végpontnál * állunk ! Oly formán vagyunk, mint az az ember, aki felért a hegytetőre és szakadékot lát maga előtt. Feljebb nem mehe. 2Ű5T Állandó lemez újdonságok PncL H ] m nn u I Világhírű kerékpárok egyedüli raktára, Gramafon Eufon, Pathefon beszélőgépek dús választékban. Legújabb rendszerű varrógépek. Mindezek alkatrészei és javítása jutányos árban IVInin3r Tach/AraU műszerészek Debrecen, ITIUlíJdl 1 ebivel erv Egyház-tér3.sz,a.Nagytemplomnál, Telefon 727. Villanycsengő berendezés, javítás, jókarban tartása. Telefon 727. TARCZA. A keresztúri fakir. Tóth András keresztúri földesgazdát mindenki kemény, határozott természetéről ismerte. Ha ő valamit kimondott, akkor annál körömszakadtáig kitartott, senki attól elterelni nem tudta. Nyakassága már nem egy kellemetlenséget szerzett neki, de amit most produkált, az még a legkiválóbb indiai fakir- nak is — ki pénzért mutogatja nagy tehetségét — javára vált volna. Tóth András a minap valami csekélységen összekülönbözött hitestársával, született Szabó Zsuzsánnával s mivel az asszony is az idők folyamán elsajátította férjeura természetét, sehogy sem akarta annak igazát elismerni. Tóth Andrást felesége kitartó makacssága annyira kihozta a béketürésből, hogy kapta magát és elment az asztaloshoz, lemérette j magát és diszes koporsót rendelt magának. Az asztalos váltig faggatta, hogy minek . neki, a kicsattanásig életerős férfiúnak a halálos nyoszolya. Tóth uram csak egyre hajtogatta : — Kell nekem, szomszéduram, csak csinálja, a többire meg ne legyen gondja. Délután megjött a koporsó.' Tóth András ünneplőbe öltözött s mint akinek rendben a szénája, belefeküdt a rézveretes koporsóba. Oszt a következőket mondotta bámuló feleségének : — Most én moghalok. S mindaddig fel I nem támadok, ha Gábor arkangyal fújná is meg örökélétre riasztó harsonáját, amig te I asszony bocsánatot nem kérsz makacsságodért s meg nem Ígéred, hogy soha többé énvelem nem ellenkezel. Az asszony hatalmas kacagása volt a j válasz, de erre már semmit sem szólt a nyakas Tóth András. S most kezdődik Tóth András uram fa- kirsága. Eljött a vacsorázás ideje. Az asz- szony a koporsó mellé terített, hogy az izes, csiklandó illat egyenest a mozdulatlanul s lehunyt szemmel fekvő Tóth uram orrát birizgálja. De Tóth András feküdt rendületlenül. Másnap is úgy maradt minden. Az asz- szony munkája után látott, a „tetszhalott“ — mert hiszen neki tettszett a halottas komédia — pedig ott feküdt a koporsóban. Déli harangszókor már kissé türelmetlenül ült az asztalhoz Tóth Andrásné. Hívta, édesgette az urát, de az nem válaszolt. Feküdt némán, szótlanul, mint akit már semmi sem érdekel a világon. De ennek már a fele sem tréfa, gondolta az asszony, s bármint röstelte is, hamar elfutott az orvoshoz, kit lóhalálban hozott haza. Az orvos megvizsgálta Tóth Andrást, az tűrt mindent, de meg nem moccant, választ nem adott, bármit is tettek vele. Levesek, máriások, főzelékek stb. kitűnő erőteljes ízt kapnak, ha azok elkészítéséhez |-féle előállított húslevest használunk. húsleves-koczKaboí, Darabja £) f.
