Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1911-10-28 / 43. szám
Nagykároly, 1911. október 28. 43-ik szám. IV. évfolyam. KÖZÉRDEK 1 wf V. / * 7 V** • ERME|LLEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS TT1EZÖG AZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. — - - - ------------------!l—■ -------------Fő szerkesztő : Or. BISITIf BÉLA. Előfizetési árak: Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Felelős szerkesztő : SIMKÓ ALADÁR. Helyben házhoz hordva egy évre 6'— kor. félévre 3'— kor. Vidékre postán küldve egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Győrgy-tér 36. Förnunkatárs : Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 95. Dr. IYIERTS LÁSZLÓ. Vándormadarak. Nagykároly, 1911. október 26. (S.) Még olykor napsugár tűz alá az égről, még néhol gyümölcs is mosolyog az ágon, virág is nyílik, zöldül a határ, de hosszú sorban, csoportosan már messzire ment a darumadár, a fecskemadár. A gólya is ott hagyta a meleg kéniénytetöt s lassú, méltóságos szárnylibbenéssel elköltözött a kikelet megérkeztéig, melegebb hazába, forróbb éghajlat világába. Ősz van. A mezei munka lassan megszűnik s sok magyar dolgos kéz parlagon hever, nincs tenni valója. Pedig az az idő már réges-régen elmullott, amikor még a magyar is a tunya, henye életet kedvelte, ma már dolgozni szeretne. Dolgozni, produktív munkával hozzájárulni a saját s nemzete érdekében. De nincs munka. A gyárak is — melyek elvétve itt-ott találhatók e szegény ország- ■ ban — csak nyögve bírják a nagy terhet, mit a fentartásuk igényel s igy azok is, ahelyett, hogy terjeszkednének, lassan- lassan megcsappanják üzemüket. Napról napra olvashatjuk, hogy ez vagy az a gyártelep munkahiány következtében kényszerül az üzem-redukcióra. Olvashatjuk, hogy ebből és abból a gyárból ma száz, holnap kétszáz, harmadnapra háromszáz I munkást bocsájtottak el csak azért, mert nem képesek foglalkoztatni őket. Nagy bajok, egy nemzet életébe vágó bajok ezek, mert a magyar ember már megszokta a munkát s a rest embert kiközösíti társadalmából. S a gyártelepek és egyéb munkatelepek sem tehetnek másképen. Hiábavaló az állam minden segitőkeze, hiába a nagy szubvenciók, ha nincsen munka, ha nem képes munkásainak dolgos kezét foglalkoztatni, akkor az üzemredukciónak előbb vagy utóbb, mint ahogyan az jelen esetben s oly sok helyen bekövetkezetf el kell érkeznie. S a munkás ember, aki megszokta, hogy két keze hasznot hajtson, mit cselekedjék ily esetekben ? ! Várjon, mig a konjukturák egészségesebb helyzetet teremtenek ?! Várjanak, amig a munkátlan gyárnak, ipartelepnek ismét dolga akad? A hazafiasság nyilván ezt parancsolja. De^TTnFszül midehhez a gyomor, az a sok gyomor, mely mind kenyérért kiált, melyet az apának kell megszereznie? Ezek is várjanak türelmesen, ezek is tegyék félre panaszukat, mig az üzemredukció megszűnik s ismét teljes gőzzel dolgozik a mindnyájunknak kenyeret szolgáltató gyár és ipartelep? Ugyebár a természet törvényei szerint a nyomor csak igen szűkre szabott korlátok között mozoghat pihenésében. Megvan állapítva, hogy hin om napnál tovább a legedzettebb ember sem lehet el étel nélkül. A gyártelepek üzemi redukciója pedig gyakran vesz ig mybe három napot s igy a szegény munkásnak nem marad egyéb teendője hátra, punt olyan helyre yándorolni, hol a kéz munkájára szükség van, ahol azt amit l’.-l, érvényes de ni is képes. A következmény azután a kivándorlás. S miként a darumadár, a fecske, meg a gólya összeszedi sátorfáját, szegényes cók-mókját s elvándorol a szeretett hazából, melegebb vidékre, elmenekül a zord tél elől, mely csak hidegséggel, éhséggel marasztalja, elvándorol melegebb helyre, ahol a hideg tél szigorúságát ki- bőjtölheti úgy vándorol ki a dolgos, szorgalmas magyar ember is hazájából. Ha kisüt a tavaszi meleg napsugár, ha ismét akad munka szerte e | hazában, akkor ő is visszatér. Visszatér megszaporodva, gyarapodva anyagiakban, szellemiben, mert hiszen még a nóta is azt tartja: „Ki a tisza vizet issza, vágyik annak szive vissza I“ De hányán elhullanak útközben. Hányán maradnak az uj hazában s ■ mindezek a magyarságot gyengítik, a mi vérünket hullatják el. Vándormadarak, szegény magyar véreim, mikor derül már fel nektek az a vár-va- várt, aranysugaru éltető kikelet ? Eladó szántóföldek. Nagykárolyban 23 hold legjobb minőségű szántóföldem eladó. Értekezhetni lehet GUFÁRT MÁRTON tulajdonossal Kaplony-u. 40. Debreczeni István jubileuma. Az általános tisztelet, öröm, meleg ragaszkodás és rokonszenv, amely a város közönségét Debreczeni István polgármesterhez fűzi s amelyet a polgárság kir. tanácsossá való kinevezése alkalmával érzett, a legspontánabban nyilatkozott meg szombaton a városi díszközgyűlésen, a fáklyásmeneten, de leginkább az ezt követő társasvacsora alkalmával. Lapmik előző számában részletesen ismertettük az ünnepély programúját s most csak az ünnepélyek lefolyásának megírására szorítkozunk. Az ünnepély városi díszközgyűléssel vette kezdetét, melyen Hetey Ábrahám h. polgár- mester, főjegyző elnökölt, ki a gyűlés céljának ismertetése után azt indítványozta, hogy az ünnepeit Debreczeni István kir. tanácsos, polgármestert, küldöttség hívja meg a díszközgyűlésre. Az indítvány elfogadtatott. Meleg ováció, harsogó, szívből jövő éljenzés fogadta Debreczenit, mikor a küldöttség élén a közgyűlési terembe lépett. Az éljenzés lecsillapultával Csaba Adorján Szatmárvármegye főispánja lelkes szavak kíséretében adta' át a kitüntetési okmányt a polgármesternek, amit ez láthatólag meghatva köszönt meg. Ezután dr. Vetzák Ede ügyvéd, képviselő testületi tag a képviselőtestület nevében mondott üdvözlő-beszédet. A nagy tetszéssel fogadott tartalmas beszéd befejeztével Néma Gusztáv közigazga tási jegyző és tanácsnok a városi tisztikar nevében üdvözölte ékesszólóan a kitüntetett hivatal főnököt. Ezután következett a határozathozatal. Az elnöklő Hetey Ábrahám h. polgármester a következő indítványt terjesztette a képviselő- testület elé : „A képviselőtestület, amidőn őszinte örömmel veszi tudomásul, hogy 0 császári és apostoli királyi Felsége Debreczeni István Nagykároly város polgármesterének a közügy és Nagykároly rendezett tanácsú város fejlesztése körül kifejtett buzgó tevékenysége elismeréséül a királyi tanácsosi címet adományozta, — a legfelsőbb kitüntetést méltán kiérdemelt polgármesterének, Debreczeni Istvánnak — a város élén tizenöt évet meghaladó időn át, a város fejlődése és haladása érdekében kifejtett buzgó tevékenységgel s eredményes működéssel szerzett kiváló éredmei elismerését jegyzőkönyvben megörökíteni rendeli.“ r Vásárolt-e már Szőkénél? v
