Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

1911-10-14 / 41. szám

október 14. 41-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal TTÍodern ruhafestés bármely divatszinre ÁJTÁJER PÁL Nagykároly, Széchenyi-utca 43. (k róni. kath. elemi fiúiskola mellett.) Telefon 2i. Deák Ferenc-tér 14. Singer Marton és Tsa villamos berendezési vállalata. Erős áramú osztály: | Gyenge áramú osztály: Ele Iromotorok Ventilátorok W..lframm lámpák n Csillárok Vasalók Főzőedények a Telefonok Csengők Elemek Billentyűk Huzalok Szerelési anyagok nai Költségvetés dij mentesen. Vármegyei közgyűlés. 1 lést, szép szavakban elmlékezett meg a nem- ; rég lefolyt szamaid kiállításról. Nagy jelentősége van a kilállitásnak ■ úgymond — vármegyénk kulturális életében ennek a kiállításnak, amellyel bebizonyítot­tuk, hogy mezőgazdaságunk lépést tart az országnak még kedvezőbb fekvésű helyeivel is. El kell östnerni, hogy ha a politikai élet­ben külön pártokra szakad is a vármegye lakossága, ami nem is lehet másként, mivel! az emberek különféleképpen gondolkoznak, mégis ennél a kiállításnál, ennek támogatá­sánál eloszlottak a pártkeretek és a vármegye egész közönsége egyöntetűen dolgozott a ki­állítás óriási sikere érdekében. A főispán beszédét minden oldalról zajos éljenzés fogadta. A tárgysorozat első pontja az alispáni je­lentés volt. A jelentést a közgyűlés egyhangúlag tu­domásul vette. Szokatlanul népes volt csütörtökön a vár- i megye közgyűlési terme. A bizottság tagjai otthagytak szüretet, őszi, mezei munkát, ami | máskor útjába szokott áilani annak, hogy aj közügyek intézésére befáradjanak a megye- székhelyre és eljöttek, hogy egy-egy jólelőre megkapacitált vokssal résztvegyenek a vár­megye részleges restaurálásában. A tárgysorozatba felvett választások egyike még meg is fiadzott, az újonnan rend­szeresített II. osztályú aljegyzői állásra dr. Németh Bélát választották meg s igy az ő helye megüresedvén, erre is választottak. Ez a második választás aztán meglepetést is hozott, Serly István lemaradt Schönpíhig László mögött. A választások egyébként meglehetősen érdekesek voltak és hoztak újabb meglepe­tést is, mert N. Szabó Antal kibukott a köz- igazgatási bizottsági tagok sorából. A közgyűlésről részletes tudósításunk a következő : Csaba Adorján főispán megnyitván a gyü­Ezután Uosvay Aladár alispán indítvá­nyozta, hogy a közgyűlés változtassa meg a tárgysorozatot és második pontként Illés Oli­vér árvaszéki ülnök kitüntetését vegye elő. | Miután a közgyűlés ezt elfogadta, Csaba Adorján főispán jelentette, hogy a király a vármegye egy régi, derék tisztviselőjét, Illés [ Olivért, aki 40 esztendeje áll a vármegye szolgálatában, a Ferenc József-rend lovag­keresztjével tüntette ki. Illés Olivér műkö­dését — mondotta a főispán — sokszor el- ösmerte ez a terem és itt nem lehet róla újabb dolgokat mondani. Adjon az Isten a vármegyének sok ilyen derék tisztviselőt, kü­lönösen a nemzetiségiek közül. Illés Olivér­nek pedig azt kívánja, hogy frissességét fia­talos kedélyét még sokáig tartsa meg. A beszéd befejeztével a főispán feltiizte Illés Olivér mellére a rendjelet, miközben a közgyűlés közönsége harsányan éljenezte a kitüntetett tisztviselőt. Uosvay Aladár alispán a tisztviselők ne­vében meleg baráti szavakkal üdvözölte II- j lés Olivért, akinél a kitüntetés igazi érdé* meket jutalmazott. Illés Olivér 40 évL becsü­letes munkája, hazafias lelkiiiete, puritánsága, ügybuzgalina biztosították részére a vármegye bizalmát i s barátságát Úgy a maga, mint tisztviselő társai nevében kívánja, hogy a ki­tüntetett tisztviselő még sokáig éljen. (Hosz- szantartó, általános éljenzés.) Illés Olivér meghatottan köszöni a főis­pánnak a kitüntetést és ígéri, hogy mint az eddigi 40 év alatt, úgy ezután is becsülettel fogja szolgálni a vármegyét. A vármegye költségvetését a közgyűlés elfogadta. Ezután áttértek a választásokra, melyek­nek megejtése előtt megalakították a kandi­dáló bizottságot. Az újonnan rendszeresített II. oszt. al­jegyzői állásra a kandidáló bizottság első­sorban dr. Németh Bélát, másodsorban dr. Gyene Pált jelölte. A közgyűlés az állásra egyhangú közfel­kiáltással dr. Németh Bélát választotta meg. A dr. Németh Béla megválasztásával megüresedett III. oszt. aljegyzői állásra a pályázókat a kandidáló bizottság a következő sorrendben jelölte : első helyen Serly Istvánt, második helyen Schönpfiug Lászlót. A főispán elrendelte_ a szavazást, melynek során Serly István 87, SchönpfLug László 173 szavazatott kapott s igy Schönpfiug László 86 szótöbbséggel választatott meg. A dr. Galgóczy István lemondásával meg­üresedett. II. oszt. szolgabirói állásra a kan­didáló bizottság első helyen dr. Domahidy Pált, második helyen Nagy Györgyöt és vé­gül dr. Helmeczy Pált jelölte. A szavazás során Domahidy 45, Nagy György 67, Helmeczy Pál pedig 126 szava­zatott kapott. A szatmári járás szolgabirája tehát dr. Galgóczy István helyett 14 szava­zat abszolút többséggel Helmeczy Pál lett. A közigazgatási bizottságba szavazás utján: Jékey Zsigmond, Böszörményi Zsigmond,- Hallgass! szólt a fiú, mert észre vesz minket. És szorongva lesték a történteket. Az idegen pedig pedig levetette a kabátját, mel­léje tette a kalapját és lement a lépcső leg­utolsó fokára, ott megállt kissé, azután egy locscsanás és idegen eltűnt a Duna habzó hullámai között, amelyek sietve igyekeztek elhagyni Pestet. A két árva megdermedve a félelemtől, nézte, hogy mi történt és egyik sem tudott megszólalni. — Láttad? kérdezte végre £ fiú. — Láttami felelte a leány egészen báty­jához hajolva. — Nem félsz ? Gyerünk nézzük meg, valaki beugrott a Dunába. — Nem félek! válaszolta a leány és föl­keltek, hogy megnézzék, mi történt az ön­gyilkossal ? Odaértek. Egy kabát meg egy kalap fe­küdt a földön, de már az ember nem volt sehol sem, elnyelték a Duna hullámai. — Te Dini, vigyük haza ezt a kabátot, jó lesz az apuskának. — Én nem bánom, legalább most is be- takarozhatunk vele, szólt minden izébe még most is reszketve a fiú. Merően, mozdulatlanul nézték a Duna habzó hullámait. Hátha föltalál bukkanni még valahol ? De hiába! ügy sem tehetnek sem­mit. Segítségért kiabáljanak, vagy rendőrt hívjanak? Nem tehetik meg egyiket sem, mert mind a kettő veszedelmes volna rájuk nézve. Csak néztek, néztek . . . megdermedve, tétlenül, mig egy hideg s hatalmas szélro­ham vissza nem kergette helyükre, a hid egyik zugába. Ismét összebújtak. Most még jobban reszkettek. A hideghez még hozzájárult a félelem is. Dideregve dugták össze borzas fejüket, mig végre a nagy izgatottságtól és fáradságtól lassan elaludtak . . . Másnap csakugyan szerencsés napjuk volt. Az idő megváltozott. Nem volt már olyan dermesztő hideg és a metsző szél is elállt. Egészen alkalmas idő volt a koldulásra. Sokan sétáltak az utcán és csak úgy hul­lottak a piculák a rongyos sipkába. Akadt olyan is, aki ezüstöt adott. Nagy ritkaság ám ez, ebben a világban! Estére kelve a sipka béléséből vagy 80 krajcár került elő. Mire a fiúnak olyan nagy kedve kerekedett, hogy a leány nem győzte figyelmeztetni: — Vigyázz Dini, te vesztedet érzed! — Ugyan ne beszélj olyanokat! Hogyne volna jókedvem, mikor ma olyan szerencsés napunk van. Már rég nem emlékszem ilyen !szerencsés napra. — Úgy látszik az az öngyilkos ember j kabátja hozta nekünk ezt a szerencsét, tette I hozzá nevetve a fiú. — Az könnyen meglehet, válaszolta Ma- I rinka, mert már én is hallottam, hogy az akasztott ember kötele szerencsét hoz. Az I igaz, hogy^ez nem akasztotta fel magát, de hát nem lehet tudni, mi hozta meg a sze­rencsét ! Amilyen mértékben közeledtek haza, ép­pen olyan mértékben fogyott a kedvük. Úgy, hogy mire haza értek, mind a kettőnek el­múlt a jó kedve, mert a mostohával nem ; lehet ám úgy beszélni 1 Sze^egve álltak meg az ajtó előtt. Ki tudja nincs-e rossz kedvé­ben a mama? Végre mégis bementek és egy fillérig beszámoltak a koldult pénzzel. — Mamuska? szólalt meg remegő han­gon a fiú, hoztunk apuskának egy kabátot is 1 — Micsoda ? honnan vettétek, hiszen ez az apátok kabátja! — Az apuskáé ... mi ezt úgy találtuk a ... a parton . . . — Nem takarodtok mindjárt az apátokért! No de még ilyet, a kabátját is elveszik sze­gény embernek, lármázott az asszony és ki­zavarta az árvákat . . . Odakint pedig a kis Marinka sírva bo­rult bátyja nyakába és zokogva mondta: — Akkor az az ember, a mi apánk volt! És elindultak ismét sírva a Duna felé és talán ők sem álltak meg a parton, hanem mentek, mentek tovább . . . talán egyenesen az apjuk után . .. Böszörményi Vargha Géza. egérkeztek Katz Sámuel a legszebb, legdivatosabb = nőid ivat termébe = c s ip ke, et amine és gáse blnzok Nagykároly ■ Nagypiac.

Next

/
Thumbnails
Contents