Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1911-10-07 / 40. szám
Nagykároly. 1911. október 7. 40-ik szám. / KÖZÉRDEK 1' 4 ERMELLEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS TT1EZŐG AZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziralct nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Győrgy-tér 36. Telefon 95. Főszerkesztő : Or. BISITZ BÉLA. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Helyben házhoz hordva egy évre 6-- Vidékre postán küldve egy évre 7'kor. félévre 3‘— kor. kor. félévre 3'50 kor Főmunkatárs: Or. MERTS LÁSZLÓ.----------------- ■ ------Eg yes szám ára 20 fillér. A tankönyvek. tó.) Mennyi könyv s milyen vaskosak ! Egy-egy kis tanuló könyve, egy osztálynak az anyaga, egész kis könyvtár. Istenem, mennyit is kell tanulni annak a kis nebulónak! Hogy is megy ez mind azokba a buksi fejekbe? Lapozgatok a könyvekben. Érdeklődöm a kis diákok iránt, akik tanulnak a régi könyvekből, melyeket újakkal kell felcserélniük az uj iskolaévben. Lám csak, milyen szép tiszta egyik-másiknak a könyve. Mintha alig használták volna. Némely lapja egész olvasatlan. Egyiknek, másiknak csak a fele van aláhúzva s a könyv már is használhatatlanná vált a következő osztály számára. No hát, hogy lehet az? Ha nem kellett neki megtanulni, miért akkor az a sok vaskos könyv, amelyet el sem birna egyszerre a tanuló ? Miért az a sok felesleges betű, amely úgy is csak a könyvben marad és nem birja belelopni magát a gyerek emlékezetébe ?! ? Avval a reménységgel forgatom tovább a könyveket, hogy talán a tanulás megkönnyítésére vagy Uram bocsás, meg\ kedveltetésére szaporították a szót, azért íródott a sok betű, mert hogy Íródott, annak csak mégis lesz valamilyen értelme ? Hát van is. Hogy mi nem mondom meg. Találja ki, aki akarja. A fömonda- tot, a f'ö okot elhallgatom. A mellék ok kedvéért elmondok egy adomát. Régiség az igaz, de igen talál erre a dologra. Nagyvásáron, egyik korcsmában bo- rozgat a falusi paraszt. Egy szép nagy pattogós ostor pihen az asztalon előtte. Bejön valami falujabeli urféle, akinek azonban nem tellett kocsira s csak úgy akart felkérezkedni egy alkalmatosságra. Ráköszönt a parasztra. — Adjon Isten urambátyám! Hazamennék magával én is Börvelybe. — Hát gyüjjik az ar. — Na de megiszik elébb egy féllitert ? — Hát ha fizet az ur . . . —- Aztán mikor indul kend? . . . — Akármikor, ha a kis itallal végeztünk. Szóval megindulnak. Már kívül jártak a városon, mikor a potya utas megkérdezi : — Hát soká megyünk még gyalog? Hát a lovát hol hagyta kend? — Hát otthon. — Hát ha maga gyalog jött, minek hozta ezt a menkü nagy ostort a kezébe? — kérdi a fekete kabátos ur elképedve. A paraszt megpattogtatja az ostorát, aztán büszkén odavágja: — Hát csak úgy, a tekintély végett. Bizon, csak avégett. Fele éppen elég volna minden osztályban az anyagból, illetve a betűkből, mert hiszen anyagnak úgy sem nevezhető az, a mit egész éven át nem is olvasnak. Es milyen nyakatekerten van egyik-másik dolog megirva. Még felnőtt embernek is gondolkozni kell rajta, hogy megértse, mi is akar az lenni, ahelyett, hogy könnyen érthetően, mintegy magyarázón lenne beadva, tekintettel az olyan tanítókra, — mert olyanok is vannak, — akik nem szeretnek magyarázni, csak előadják az anyagot. De azt adhatja. Semmit sem ért meg a gyerek a maga jószántából belőle. Az igazán magolásra születteket kivéve, még a jószán- déku gyermek sem jöhet mindig tisztába TÁRCZA. Emlékezés. Sűrű, sötét, hallgató ligetbe, Borongos ősznek esti alkonyán, Elvezérel áldott sirhalmodhoz Szivem szerelme, lelkem jó anyám! Leborulok sírköved elébe . . . Az Ég Urához száll föl hő imám, Hogy adja meg csöndes nyugalmadat Szivem szerelme, lelkem jó anyám! Mert szerettél, bálványoztad fiad ; Virasztottál sok, számos éjszakán S gyönge éltem, de sokszor menté meg. Szived szerelme, lelkem jó anyám! Amint aztán terhes gondjaid közé Vezettél a jó erkölcsök nyomán. Lépteimet csak egy vezérelte: Szived szerelme, lelkem jó anyám! Örömöd volt; megosztottad vélem; Nagy bánatodban soh’se osztozám, Meri ezt mélyen elrejté előlem : Szived szerelme, lelkem jó anyám! És egy napon csöndes búcsút vettél, Alomba múltál élted alkonyán. Megrémültem, hogy ott már megszakadt: Szived szerelme, lelkem jó anyám ! Be nem . . . Érzem itt vagy mindig velem És nem tűrsz borút fiad homlokán S a szenvedéstől mindenkor megőriz: Szived szerelme, lelkem jó anyám! Oh légy áldott haló poraidban . . . És végy magadhoz éltem alkonyán, Midőn fáradtan ide roskad melléd: Szived szerelme, lelkem jó anyám ! Tasnádszántó. Vinczlér Ferenc. LESZÁLLÍTOTT ARAK!-»6 Női harisnyak, férfi zoknik, gallérok, ingek, cérna és selyem keztyük, bőr Tj L7 T Á R OM TC A P f-T A I ( VK keztyük, kalapok, nap- és esőernyök, illatszerek, szappanok és kötszerek 1 1^ R n. 1\ W IN Ív ni tf n 1 W ív + "y s -i ^ ' -i —_ uridívat-, keztyü- és kötszer üzletében ■C3 J- £3«- VéüXj NAGYKÁROLY. Főtér (zárdával szemben) Bankpalota.
