Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1911-09-23 / 38. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 38 ik szám. szeptember 23. RÖTH LIPÓT Deák-tér. vaskereskedése NAGYKÁROLY. Deák-tér. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát szőlőprésekben és szőlőzuzókban jutányos árért és jó minőségben. ~ • Tanuló fizetéssel felvétetik. gyökeres reformálásra szorulna a magyar tanítóság anyagi és társadalmi helyzete. Mindezeknél az anyagi kérdéseknél azonban sokkal fontosabb a tánitói állás függetlenségének a megóvása. — Az a nemzedék, amelyet szolgaielkü, nem a maga fejével gondolkozó tanítóság nevel, nem fog az ország hasznára válni. Az a tanitó, aki maga nem mer gondolkozni, nem nevelhet önállóan gondolkodó, egészséges ifjúságot, egész embereket, egyéneket. Az a modern áramlat, amely a tanitó Ságot is érintette, a müveit nyugat országaiban csodákat produkált és sohasem vált sem a hazafiságnak, sem az erkölcsnek a kárára, a fokozott haladás által pedig óriási hasznokat hozott. A haladásnak ezen az utján a magyar tanítókat megállítani nem szabad különben pedig nem is lehet. A nyomorúságos anyagi viszonyok között sínylődő tanítóság nem válhat hasznára az országnak., viszont azonban ha gondolkozási, egyesülési és cselekvési szabadságukban gátolva vannak, mérhetetlen kárt okozhatnak az országnak, amelynek a sorsa az ö kezükben van. Fest és vegyileg tisztit mindennemű ruhákat kifogástalanul és a legszebben KONCZ JÓZSEF DEBRECEN, Arany János-utca 10. Alapittatott: 1903. évben. :: Telefon :: 701. szám. A kétszer felöntött feketekávé! TT7it állapított meg a gyógyszerész? Oh! Azok a cselédek! Ajánljuk ezen olajjal szagtalanított sorainkat mindazon gourmandok Ínyének figyelmébe, akik szeretik, ha az ebédutáni feketekávé, különféle inesik]ándozó aromákat terjeszt magából. Ajánljuk továbbá azon cselédtartó Nagyságák figyelmébe, akik a cselédnek nevezett családtagot még mindig nem hajlandók kézcsókkal üdvözölni és minden kényét, kedvét, szeszélyét eltűrni. De legfőkép ajánljuk a délutáni feketéiket gyanútlanul szürcsölő vendégek figyelmébe, akik ezután feketézés előtt menjenek ki a konyhába és kérdezzék meg Mariskát, vagy Zsuzsikát, a szobaleány nagyságát, hogy nincsennek- e haragban a Tekintetes asszonynyal ? ? ! A fenti ajánlatok után pedig elmondhatjuk a rendkívüli eredeti, hiteles és,megtörtént esetet, a melynek színhelye Érendréd nagyközség egyik uriháza. Szükségtelen megneveznünk, hogy kinél ? Elég az hozzá, hogy nagy ebéd volt. Volt vendég csüstül és a menu végén reá került a sor a „caffe noir“-ra. Ropogos kubákat füstölve, sziirCsölték a vendégek a pompás feketekávát és mig a faluesze nyelvével csettentve igy kiáltott fel: „Óh! mily pompás, óh! mily pikkáns aromája van ennek a feketekávénak!“ a házigazda összeráncolta szemöldökét és félre- hiva feleségét, imigyen szólott: „Anyjuk! ki sózta meg a feketekávét!“ Az asszony elsápadt és nyomban eszébe jutott, hogy Zsuzsi szolgálót tegnap nem engedte uj zongoráján kouplékat játszani. Ezt csak Zsuzsi keze tehette!! vélte igen helytelenül, de mint később kiderült, Zsuzsi igen, de nem a keze volt vétkes ebben a dologban. Rögtön merényletre, illetve mérgezési kísérletre gondolt és hirtelen elszedte a vendégek elől a feketekávés csészéket. A vendégek, de különösen a falu esze, a ki már a harmadik csészét fogyasztotta, nagyon sajnálta a pompás aromáju feketekávét, de midőn értesült, hogy mérgezési kísérletről lehet szó, elsápadt s reszkető kezekke 1 maga segített a megmaradt kávét egy csuporba összetölteni s rohanni vele a község- házása, ahová időközben elhivatták a falunak a vegyészeihez értő egyetlen emberét is. Tudós vegyészünk, akit tréfásan méreg- keverőnek is szoktak nevezni, azonnal megjelent a községházán, feltette a szemüvegét, szagolt, kostolt, majd újból szagolt, újból kostolt és végre a következőkben adta meg véleményét: „Valami sav van benne, az bizonyos, praktikáns koromban még emlékszem a szagára. Igaz, hogy légen nem szagoltam hasonló savat, de az ize anioniákra enged következtetni.“ Ekközben egy oldalszobában vallatóra fogta a községi főbíró a Zsuzsi szolgálót, két katonatiszteknek. Részletekben azután megfizeti. A hadnagy elutasitólag intett a kezével. — Kérem nekem már nincsen hitelem. Úgy el vegyok adósodva, hogy nem akad olyan bolond uzsorás, aki nekem egy koronát kölcsönözne. Különösen a Krausz ! Ó én ismerem már a Krauszt és az is ismer engem. Megelégedve bámult a levegőbe. Talán mosolygott,is, hogy milyen elmésen fejezte ki magát. És az a körülmény, hogy olyan szegény, mint a templom egere, egy pillanatra jókedvre hangolta. — Az őrnagy már tudja. Nagyon dühös volt. Azt mondta, hogy haszontalan léha fráter vagyok és ha holnap délig elő nem kerítem a pénzt, hadbíróság elé állít. Holnapig is csak azért vár, mert jó barátja volt a boldogult öregemnek . . . A lány hirtelen felugrott. Erős elhatározó érzés szállotta meg, amely mindenesetre becsületére vált. A feje mámoros volt, szédült és szinte rekedten susogta. — Hadnagy ur. Nekem vannak még ékszereim. A hadnagy megdöbbenve nézett rá és úgy rémlett, hogy el kell fogadnia ezt az ajánlatot. De a következő pillanatban már katona volt és úrrá lett lelkén az a sajátságos lovagromantika, amit még a neustadti katonaiskolában neveltek beléje. Mereven megállott. — Kisasszony én lovag Treunfelsy Pál vagyok. Meghajlott és kezet csókolt szépen. Mikor kint volt a lépcsőkön, szemrehányásokat tett magának. — Ejnye milyen ostoba is vagyok. Mindent kifecsegek. Nem tud semmi megállani a nyelvemen. Nem hiába, nondta mindig a főhadnagy Majorosi, hogy mm tudok asszonyokkal bánni és olyan istoba vagyok, mintha nem is volnék hadnagy. * Magára maradt Jázmin úsasszony és I szive egy pillanatra összeszorut. Nem volt i szerelmes soha ebbe a bolonda szőke fiúba, úgy tekintette csak, mint a töibi lovagját, akik udvaroltak neki és egyél szórakozás híján a szekerét húzták. Most asmban, hogy a hadnagyát az örvény szélén Itta, eszébe jutott minden, a virágok, a mivel kedveskedett, az éjjeli szerenádok, mikor aeigányokkal szerelmes dallokat játszatott % ablaka alalt. Úgy rémlett, hogy az ő áldozta, mitta került a halálos hálóba és még nm volt elég primadonna ahhoz, hogy beláss,, hogy a szerelmes ifjak kiontott vére hozzájrtozik a szédületes diadaluthoz, amely a mgasba vezet. Borzalom lógta el, ha a pisztoi füstölgő csövére gondolt. Úgy érezte, hog nagyon, halálosan szerelmes, amilyen »gak tizenhárom éves korrban volt és ebbe a pillanatban kész volt bármily nagy áldozna. De ahogy ékszeres ládikáját felnyitotta, S9- moruság fogta el, a legszebbek zálogba viták egy szerződésnélküli tél emlékéül, a me. levők korántsem alkalmasak, a szüksége pénz előteremtésére. Agyában lüktetett a vér, elkábitotta az a szegényes érzés, hogy a saját testével fogja megvédelmezni kiválasztott lovagját. Igen, feláldozom magamat suttogta rekedten. Hirtelen világosság gyűlt az agyában, eszébe jutott egy nagyon vén, de dúsgazdag ember, aki sokat udvarolt neki, de ő mindig halálos elfogódottsággal utasította vissza kisértéseit. Arcába szökött a vér. Elmegyek hozzá — gondolta és inig ideges reszketéssel hozzáfogott az öltözködéshez mind világosabb lett a lelkében az öntudat, hogy ebben a pillanatban mást nem tehet és jobb, nemesebb külömb fog lenni, mint a többi. Kocsit hozatott, hogy elhajtasson ehhez a vén emberhez, aki földbérlő volt a szomszédos határban. Ment a nagy feláldozásra ; a kocsi pedig vitte virágos szántóföldeken, illatos réteken és mig fehér akácok illata csapta meg arcát, szerelmes lovagjára gon - dőlt és bár szive dobogott erősen valami kimondhatatlan boldogság szállotta meg a lelkét. * Együtt ült a hadbíróság a kaszárnya nagy hatablakos szobájában, amelyen becsillogott a napsugár. Szürke verebek fürödtek az utca porában, az eresz alól behangzott a fecske csicsergés. Ott volt az ezredes hadbíró, őszes pirosképü ur. A kapitány és a főhadnagy kissé komorak voltak, elfogódottá tette őket a gondolat, hogy egy rokonszenves fiatal tiszttársuk fölött kell ítéletet hozniok. A védői tisztet Majorosi főhadnagy végezte. IGYUNK VEGYTISZTA FORRÁSVIZET! vállaji ártézi-forrás viz — kristálytiszta, hyg-ienikus teljesen vegytiszta, szénsavval ^ütve, or- NPlkk FFPFMT7 vosok által melegen ajánlva. Kapható llvJIAIX I LlxLIlL,/- minden jóhirnevü kereskedésbe. gs ven- kisvállalatánál déglőben. oooooooo Megrtdelhető yÁLLAJ (Szatmármegye.)
