Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1911-09-16 / 37. szám
Nagykároly, 1911. szeptember 16. 37-ik szám. IV. évfolyam. KÖZÉRDEK ERMELLEK /• ' <r > » íilíÜ X i* ^ A* A/ö •• \ KERESKEDELEM, IPAR ÉS TT1EZÖG AZDA5ÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot neE adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Gycrgy-ter 36. Telefon 95. Főszerkesztő : Dr. BISITZ BÉLA. Felelős szerkesztő : SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatárs : Dr. MERTS LÁSZLÓ. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6‘- Vidékre postán küldve egy évre 7 kor. félévre 3'— kor. ■ kor. félévre 3'50 kor Egyes szám ára 20 fillér. A kisember. Időközönkinl divatba jön a kisember. Mindenki a kisembert akarja boldogítani. Ma már mindenki tudja és vallja, hogy csak a kisember a boldog. Még a boldogtalan Carneggie is úgy jajdúlt föl a minap milliárdjai terhe alatt, hogy csak a szegény embernek érdemes élni. Minálunk már esztendők óta a kisember az uralkodó planéta. Ö érette, miatta, körülötte kering a politika, az irodalom, a sajtó, a közélet, minden. Hatalmas miniszterek és kis újságírók mind a szegény emberért dolgoznak. A nagyságos, méltóságos és kegyelmes urak mind abban a nagy igyekezetben sanyargatják le magukat, hogy a kisebb- szerű szegény ember boldoguljon. Hát hiszen ha a jó sors, az őrzőangyalokon és elvi jótevőkön fordul meg, akkor igazán csupa cseppentett méz a kisember élete. Nem látja-e el a sajtó minden őszön szives jó tanácsokkal a gyermeknevelés felöl ? Te szegény ember, ne nevelj urat a gyerekedből, ne iskoláztasd, inkább csavard ki a nyakát! S nem irja-e meg sajnálkozva a nyomorultak elpusztulását, akiket összetört a boldogtalan gazdagok gépe, fogata, autója, leomlott bérkaszárnyája? Hát a derék emberbaráti egyesületek, az asztaltársaságok, a levesosztók, a társadalom lelkiismeretének minden e:kábitói, nem mind a kisember nyomorúságából füz- nek-e babérkoszorút ? S tudomány ő felsége nem követ-e el mindent, hogy gyönyörűvé tegye a szegények életét ? Kitűnő tudósok, akik túl vannak minden emberi hiúságokon : a világért se adnak az újságok reklámjaira, ha nem róluk szólnak, nem áldoziják-e fel estéiket, hogy képben és Írásban megismertessék Borneo pilléit és Polinézia korallzátonyait a plebssel, mely örülhet, ha vacsora helyett lelki élvezeteket kap ? Bizonyosan mind szegéuy emberek akarnak lenni erőnek erejével, mert Magyarországon csak a kisembernek megy jól a sora. A kolera. A legutóbbi napoknak mindenesetre a legszoinorubb és legrémesebb szenzációja az, hogy a kolera immár beférkőzött Magyarország területére is és nemcsak kikötő városunk, hanem a főváros sem tudta elkerülni azt a nagy veszedelmet, amely már hónapok óta kerülgeti és amely csodálatosképen mind- ezideig nem tudott beférkőzni Magyarország területére. Ha ismerjük a nagyobb tengeri kikötők forgalmát, annak népességét, életmódját, akkor el kell ismernünk azt, hogy óriási óvatosságra volt szükség a koleraveszedelem eddigi elkerülésénél is. Az elmúlt esztendőben Ausztria részéről erős szemrehányásban volt részünk és nem kerülhettük el azt, hogy ránk mint barbárokra hivatkozzanak, akiknek a kulturátlansága a császárvárost kolerával fertőzte meg. Hogy mi volt a dologban igaz és mi nem, azt felesleges most feszegetni, annyi azonban bizonyos, hogy a múlt esztendőben inkább akkor voltunk a hibásak, amikor azt a bizonyos uszályhajót visszaeresztettük az osztrák Dunáról a maguk vizére. Az idei esztendőben azonban osztrák szomszédaink nem igen vethetnek semmit szemünkre. Mialatt Grazban, Triestben, és Bécsben nagyon is gyakffpy Állandó lemez újdonságok “^£$1 fillCl Világhírű kerékpárok egyedüli raktára, Gramafori. Eufon, Pathefon beszélőgépek dús választékban. Legújabb rendszerű varrógépek. Mindezek alkatrészei és javítása jutányos árban Mnlnár TacfvaroL műszerészek Debrecen, iri u m d i 1ts b i V c I ti K Egyház-tér 3. sz, a. Nagytemplomnál. Telefon 727. Villanycsengö berendezés, javítás, jókarban tartása, telefon 727. TÁRCZA. Bandika. Irta: Leányka. Fehérképü, ábrándos, szőkefürtü gyerek volt a Bandika. A nagy, kék, szelíd szemeire állandóan fáradtan borultak rá selymes szempillái, mint lángoló nap korongjára a fodros fátyolos bárányfellegek, — valami elbájolóan kedves, szomorú nézést kölcsönözve a keskeny, fonnyadt gyermekarcnak. Egyetlen gyermek volt. Fényes paloták a fővárosban és ringó, hullámzó aranykalásztenger az Alföldön várták Bandikéban leendő urukat. Bandikénak külön libériás inas állt szolgálatára és apja, a nábob rabszolgája volt imádott gyermeke szeszélyeinek- és Bandikét még sem látta soha senki sem nevetni, az ő halvány arcocskáját soha lángba nem bontotta öröm rózsapirja. Az ő vékonyka, kókeres kezecskéi soha pajkos tapsra össze nem paeskolodtak .... Bandika bárom éves volt még csak ss nem tudott örülni már az életnek: Bandika öreg volt, nagyon öreg . . . Vegyétek el a virágtól a tápláló édes anyaföldet és bár adjatok neki mindent, amivel ól, adjatok neki friss levegőt, üde vizet, simogató napsugarat és zümmögő méhecskét duzzadó termőinek, mégis hervadni, fonyadni fog bár kitárja pompás, bársony kejhét, de bej! az .elmdás illata árad belőle és mohó tekintettünk^ könybe borítja a hervadás lebe .... Tépjétek le a gyermeket anyja kebléről és megvénül, mielőtt fiatal lett volna és ha látjátok a fáradt, hervadt arcoskát azt hinnétek, egy aggastyán világmegvető bölcses- ! sége ül s szomorú szemekben . . . Bandkának nem volt édes anyja! . . . n. A sábob pedig akinek módjában álllott volna életében annyiszor, hogy jót tegyen akinek csak észre kellett venni a szenvedőket, iogy már is boldogokká tegye őket, a nábob tehetetlenül és zokogva tördelte kezeit önön hervadó gyermeke ágyánál. Kincs, pompa, .élvezet, gyönyör kiapad- hatatlah tárházát birta de potolhatja-e arany ragyogása az édes anya elvesztett mosolyának sápadt verőfényét? de feledtetheti-e az anya csókját a kéj?!. . . — Anyát kell adni a gyermeknek, megértő, gondos anyát! — mondogatták egyhangúan a tudós tanárok és jelentősen hunyor- gattak pápaszemes szemeikkel hozzá. A nábob elértette, hogy hová céloznak és ökölbe szorultak gyűrűs ujjai. Hogy ő visz- szahivja az elvált feleségét, aki ki tudja hol, ki tudja kivel éli a világát? Nemi Már lehetetlen! Ennyire nem alázhatja meg magát, még gyermeke életéért sem! Azután meg ki tudja jönne-e vissza az az asszony ? Az a rongy.-— Jól van hát! Adunk neki anyát, aki megtanítja mosolyogni és lecsokolja vézna arcocskájáról a szomorú fehérséget. A tudós tanárok leplezetlen tisztelettel szorongatták a nábob kezét. Az hitték asszonyára gondol. Pedig dehogy! az u. ni.: biifirt, roiN, árpa stb. legjobb minőségben s legkitűnőbb fajokban beszerezhetők Tail h Sámuel Fia cégnél Nagykárolyban Ssécheuyi-utea 23, O —Telefonszam 86. =v-íií— ŐSZI VETŐMAGVAK
