Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

1911-09-02 / 35. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK szeptember 2. 35. szám. IKär üzlet. Van szerencsém Nagykároly és vidéke n. é. közönségének szives tudomására hozni, hogy a Kereskedelmi és Iparbank újonnan felépült palotájában a mai modern kornak megfelelő elsőrangú ——- = uridivat, kesztyű és kötszer áruházat ■ - ■- ­nyitottam, ahol a közel megkezdódü iskolaidénzre az ifjúság részére igen olcsón beszerezhetők valódi nyúlszőr kalapok, ingek, gallérok, nyakkendők, harisnyák, kcztyiik, zsebkendők, nadrágtartók, fésűk, ruha- haj- és fogkefék, szappan- és illatszer különlegességek. — Leánykák részére eddig még nem létező köténykék zO fillértől 7z fillérig, jól mosható előtt kötények ajour és dtsz pántokkal 80 fillértől 2 koronáig (ampier és reform szabásban). — A n. é. közönség szives pártfogását kéri-J- BLAU KAROLY-aridi^at, 3sezt37"ü. és kötszer üzlete--------- NAGYKÁROLY, FÖ-TÉR. (A zárdával szemben.) --------­+ JL balázsfalvi romángyülés. Balázsfalván nagy ünnepségeket rendeztek az elmúlt héten a románok. Az „Astra“ cirnii román kulturegyésületnek szállottak ez ün­nepélyek, melyeken nemcsak a magyarországi románok és romániai románok, hanem ami ötven esztendős fenállása óta e kulturegye- sülefnél még' sohasem fordult elő, mindkét román felekezet, a görög keleti és görög katholikus egyházfői is kivétel nélkül testü­letileg megjelentek. Aki ismeri e két egyház között dúló évtizedes torzsalkodásokat, tudja azt, hogy e két egyház tagjait mily nehéz egy helyre összehozni, annak fogalma lehet arról, minő nagy fontosságot tulajdonítottak a magyar románok s valószínűleg a romániai románok is a balázsfalvi Astra ünnepségek alkalmából hozandó határozatoknak. Az ünnepségek nagy sikerrel zajlottak le s olyan nagy közönséget vonzottak, melyet talán még azok sem reméltek, akik ez ünne­pélyek létesítésén fáradoztak és buzgólkodtak. De mireánk magyarokra nem az bir fontos­sággal, hogy az egyes hangversenyek s egyéb parádék e kulturünnepélyen minő lefolyásnak voltak, hanem igenis fontossággal bírnak azok a titkos határozatok, melyek az egész hazai románság jövendő állásfoglalását preci- zirozzák. Bizonyos, hogy néhány magyar politikus kezdeményezésére a román politika egén bi­zonyos derengés észlelhető, mely világosság egyre jobban terjeszkedve a román-magyar megértésre s végeredményében együttműkö­désére vezetnek. Hogy ez az egyedüli helyes ut, erre már régebben igen sok és kiváló fér­fiú reájött de az akkori félrevezetett román közönség a túlbuzgó agitátorok szemüvegén keresztül vizsgálva a dolgokat a nagymüveit- : ségü és kiváló hazafiasságu román emberek magyarbarátságában a román nemzetiség el­leni árulást látták s őket, mint renegátokat bélyegezték meg. Mocsonyi Sándor, Slavici, Brote stb., stb. mind-mind a magyarokkal való együttműködést találták a leghelyesebb útnak úgy a román, mint a magyar nemzetre nézve, de azok akik abból éltek, hogy a ro­mán-magyar ellentétet minél jobban szítsák, természetesen mindig azon voltak, hogy ezek­nek a józan gondolkozásuk ne érvényesülhes­sen. Ezeknek a túlbuzgó, titokban üzleti szellemtől vezérelt egyéneknek mind a mai napig sikerült elválasztó falat vonni a ma­gyarok és románok közé, míg végre a leg­utolsó választások azután, úgy a hazai, mint e romániai románokat észhez téritettek. Kezd­ték belátni, hogy az agitátorok küzdelme s besugásai ugylátszik még sem fedik úgy a valóságot, ahogyan azt ők elhitetni szeretnék s olyan férfiakhoz fordultak iníormátióért, akik inkább illetékesek ilyen kérdésekben fölvilágosi ást adni, mint azok akik eleddig Romániát informálták. Legelsősorban Metiánu szebeni román érseknek köszönhető a romá­niai változás, a ki egyik legnagyobb buka­resti napilap, az ,.1'niversul" szerkesztője előtt úgy nyilatkozott, hogy szerinte az egye­düli helyes ut csak az lehet, mely a magya­rok és románok közötti egyetértést s együt- müködést, mozdítja elő. Metiánu eme nyilat­kozatát az összes bukaresti lapok átvették s ennek eredménye volt ezután, hogy a nem­zetiségi komité, mely a balázsfalvi Astra ün­nepségeket rendezte kénytelen volt mindkét román egyház főpapjait ez ünnepségekre meghívni. Annyi már most is kiszivárgott, hogy az Astra ünnepségekkel kapcsolatos tanácsko­zások alkalmából legelsősorban a komité tag­jainak leköszönését követelték s elhatározták, hogy a nemzetiségi agitátorok eddigi útmu­tatását a jövőben követni nem fogják, hanem a román nemzetiség irányítását ezentúl, épen ugv mint a múltban, a román egyház vezérli. Ebből láthatjuk, hogy Metiánu s Mangra elvei diadalmaskodott román testvéreinknél s ezzel megkezdődött a magyar-román barát­ság s együttműködés már régesrég várt kor­szaka. Minden igaz magyar hazafi mindenesetre örömmel üdvözölheti, e mindkét félre nézve hasznos fordulatot. Minden 50 ezer korona után 25 ezer koronát befize­tek a Tanitokháza javára. MEGJELENT és mindenütt kapható a szatmárvármegyei Tanitokháza irkája, amelynek általános használhatóságát a kir. tanfelügyelőség 5212 9II. sz. leiratában az összes vármegyei el aii iskolák részére Hidegen ajánlotta. Össze nem téveszisndi más vármegyei irkával. Minden gyerek a Tanitokháza irkáját üigja kérni. Viszon.elárusítódnak megfelelő árkedvezmény. I U/CIQ7 7fl! TÁ l könyvkereskedő kiadása Wtl5£ £ULlAüi SZATMÁRNÉMETI uramnak is dolga lehetett vele, mikortájt erre járt négy bástya közül ketőt lebontottak, mert a kastélyt meghosszabbították, de a másik kettő épségben van most is. Még a lőrések is úgy bámulnak az arra vetődökre, mint va­lamikor régen, Endre királyunk korában. Amint mondtam elfogadtam Dőryék meghívását. Kedves társaság volt együtt. Bor- nemisssza báróék és mások. Pompás hangu­latban múltak az órák. Vacsora után brittge-t játszattunk, majd elé került a sakk, az ón kedves szórakozásom, s mire az utolsó matt is elhangzott, éjfélután kettőre járt az idő. — Elfáradtan, nyugvóra tértünk. Sok lévén a vendég, a szobák mind levoltak foglalva. Egy maradt csak üres, mely a hátsó toronyra nyílott. Azt rendezték be számomra. Mikor beléptem a modern butorozatu elegáns szobába, már vigan égett a kandalló. Kelle­mes meleg áradt szét a levegőben, de tudva azt. hogy ilyen hébe-hóba fütött szoba gyor­san kihűli, takarók főié tettem könnyű bun­dámat is. Lefeküdtem. Előbb azonban bezártam az ajtókat, a folyósora nyilót is, meg a torony­hoz vezetőt is. Nem azért mintha félnék. De szó ami szó nem szeretem az éjszakai meg­lepetéseket. Elfujtam a gyertyát. Kissé ne­hezen ment a dolog, mert a fagyos februári szél be-be süvített a kandallóba, s altató dal helyett harci indulókat dudorászott fülembe. Nem vagyok poéta, hát nem eresztem szél­nek a fantáziámat. Sok ember ellőgódnék ta­lán arra a gondolatra, hogy ő most egyedül van egy százados, ódon várkastély romanti­kus, misztikus csöndjében, távol a lakott szobáktól, a viharvert bástya tövében. Ne­kem helyén van a szivem, meg a lelkiisme­retem s én bizony olyan kényelmesen érez­tem magam, mintha csak otthon volnék az én kapuvári megszokott tanyámban. Épen a másnapi teendőim motoszkáltak a fejemben, mikor hangos dörejjel felpattant a toronynak ajtaja. A hallgatóság szívverése megállóit e pil­lanatban. Nyomasztó csend támadt a szobá­ban, majd tovább folytatta a prépost elbeszé­lését. — Felpattant az ajtó. S amint a kandalló szunyadó lángja oda világított, láttam, hogy egy sápadt szenvedő arczu, fehérruhás nő lép be rajta, s nesztelen járással ágyam felé tart. Felugrottam, gyertyát gyújtottam. Az ajtó tárva nyitva, de a szobába sehol senki. Ki­léptem a toronyszobába. Női holmik, ruha­darabok, kosarak hevertek benne zagyva összevisszaságban. Bezártam az ajtót, s aludni próbáltam. Ott a hideg takaró alatt azután nagyot mosolyogtam az én víziómon, min­dent a bundám nyomásának tulajdonivá. Teltek múltak a perezek s egyszerre újra, de hangosabb pattanással nyílik fel az ajtó. Most már nyugodtan maradtam, mert végére akartam járni a dolognak. Megint belépett a fehérruhás nő, s reánr tekintett. Bánatos né­zése a szivembe markolt. Lassan közeledett. Hófehér ruhájának fodra megsuhant a sző­nyegen. Egyenesen felém tartott. Odaült ágyam szélére, rám borult görcsös, fuldokló szivetrázó zokogással. Megfagyott bennem a vér. Eltaszitottam magamtól, s gyertyát gyújtottam. Mikor a sárgafény tovább űzte, megtízszerezte a papa- zsak gyér világát, újra nem volt körülem senki. Csak az ajtó csikorgó szárnya sejtette, hogy volt járt itt valaki . . . — A beszélő elhallgatott. Éjfélt ütött az óra. Künn a vihar már elült, csak a szellő járt-kelt a fák között, regélve, régi, legendás történetet mohos várfalakról, kihűlt porladó i szivekről s egy szépséges, nyugtalan, álmat- 1 lan halóiról, a mihályii fehér asszonyról. ISKOLAIDÉNYRE leg'll g'37'ololo választék ilio.- és g'37’erm.els:-ruLii.d<l^:"ba,n. Szánté Már és Társánál ■ ■ szemben. ~— Szolid., szabott árak! Szolid., szaloott árak:!

Next

/
Thumbnails
Contents