Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

1911-08-26 / 34. szám

augusztus 26. 34-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal Ernő, jogszigorló, a „Nagykároly és Vidéke“ belső, lapunk alapitó főmunkatársa, élete 25-ik évében, hétfőn hosszas szenvedés után elhunyt. Az elhunyt rendkivül rokonszenves fiatal ember volt, a kit mindenki becsűit, tisztelt és szeretett. Halála nem jött váratla­nul, mert már hónapok óta, súlyos szívbaja miatt, a főváros legjelesebb orvosai, a kiket az aggódó család betegágyához hivatott, le­mondtak életéről. Temetése szerdán délelőtt 10 órakor folyt le, impozánsan megnyilvánult részvét mellett, melyen részt vett Ilosvay Aladár alispán és Péchy István főjegyzővel élén, a vármegyei, Debreczeni István polgár- mesterrel, a városi tisztikar, az ügyvédi, or­vosi kar és a város inteligentiája. A gyász- szertartás alatt Fürth Ferenc főrabbi lapunk belső munkatársa mondott gyönyörű gyász­beszédet, a melyben rajongásig szerető szü­lei, nővére, sógoraitól és a családtól elbu- csuztatva, egyidejűleg búcsút vett mint ked­ves tanítványától és a sajtó munkásától is. A haláleset gyászba borította a Sternberg és Kaufmann családot is. A halálesetről a gyá­szoló család az alábbi gyászjelentést adta ki: Dr. Adler Adolf és neje Kaufmann Her- min, leányuk Margit és ennek férje dr. Sternberg Zoltán, a rokonság nevében is, mély fájdalommal tudatják, a forrón szeretett, feledhetetlen jó gyermek, testvér, sógor és rokonnak Adler Ernő jogszigorlónak, élete 25-ik évében, folyó hó 21-én d. e. 7 órakor hosszas szenvedés után történt gyászos el­hunyták Drága halottunk hült teteme folyó hó 23-án d. e. 10 órakor íog a Kossuth-utca 3. számú gyászházból a helybeli izr. sirkert- ben örök nyugalomra tétetni. Nagykároly, 1911. augusztus 21-én. Gyászjelentést adtak ki: a „Nagykároly és \ idéke Takarékpénztár“ és a Nagykárolyi Izraelita Szentegylet“ is, a melyeknek ala­pitó és felügyelő-bizottsági tagja, illetve tagja volt. A ravatalt a kegyelet szebbnél-szebb koszorúkkal borította eí és százakra menő részvétirat érkezett a gyászoló családhoz. Nyugodjék békében ! A műtrágyázásról. Ősapáink egyszer csak arra a gyakorlati tapasztalatra jutottak, miszerint földjeiken ott látszik a legjobb termés, ahol véletlenül a gulya portyázott vagy ahol a juhnyáj ta­nyázott. Ez a tapasztalat, hogy: ahol a juh­nyáj delel, a hol a gulya éjjeli fekvőhelye van, tehát a hol ez a sok jószág sok ürülé­ket hagy s ott a fii vagy bármely vetemény Az apja még sohasem beszélt vele igy. Nem is tud szólni a nagy sírástól, csak átöleli az ősz főbíró nyakát és csókolja ahol éri. A kedves jelenetet sarkanyupengés za­varja meg. Pál jön, a főbíró huszárja. Dár- dás bajusza kifogástalan egyenesre fenve, csizmája mint a tükör. Ő még elkísérte a főbírót a faluból a városba, mint az emlékek. Az ajtóban katonásan megáll és jelenti: — Bedőházy Péter ur kívánkozik a te­kintetes főbíró ur elé. Az öreg ur kibontakozik Bösköncz karjai közül s hatalmas termetét kiegyenesítve szo­bájába indul, de Bösköncz nem mer rátekin­teni. Bösköncz pedig ott marad magában a kis levéllel, melyet az öreg még észre sem vett. Lélegzetét visszafojtva hallgatózik hátha meghallana valamit. Szakadozott mormogás hallatszik, melyet az öreg ur kemény han­gon fejez be. — Sajnálom. Nem adom. Bösköncz megremeg, majd zokogva borul egy székre és összeszoritja szivét az első fájdalom, melyet olyan rettenetes nagynak éré*. Nagy dolog is az az első szerelem. Benke Tibor. a következő évben kövér esetleg tulbuja lesz, tudományos oknyomozás után, mihamar ter­mészetesnek találtatott. Természetesnek talál­tatott e nyomon az is, houy: a hol a sok jó­szág évről-évre tarolja, leeszi a föld testén termett füvet, mely táplálkozással a saját testét kívánja fölépíteni, gyarapítani és az állataink ereje, súlya ezáltal tényleg növe­kedik is, viszont ugyanott a földünk ereje, tápanyagkészlete ezalatt successive fogy. Sőt tapasztaltuk, hogy teljesen, egészen is kifogy a föld tápereje ha azt folyton fogyasztjuk s az elfogyott tápanyagokat és pedig idejében és kellő mértékben nem pótoljuk. A földjeinkből kivont tápanyagok egyré- szét, mint például a jószágaink által megéte- tett takarmányt, répát stb. — már ősidők óta — trágya alakjában vissza juttatjuk a talajnak. Azonban ezeket a tápanyagokat is csak részben. Mert hiszen a megevett füvek, takarmány és abrakfélék egyrészót üríti csak ki az állat, másrészét nevezetesen a: foszfort csont képződésre használja fel. Az egyszer kivont foszfor tehát nem kerül vissza többé egyáltalán a trágya illetve a földbe. Sót mint a leölt állatok csontja sem jut többé vissza a földünkbe, mert a csontokat más egyéb ipari célokra használja fel az embe­riség. A szemes termények: búza, rozs, árpa, zab, tengeri stb. termelésével rendkivül sok foszfort vonunk ki a földből, mivel ezek a lisztes, úgynevezett kenyérmagvak csak úgy és csakis ott tudnak fejlődni, ahol elegendő és könnyen felvehető — vízben oldódó — foszforsav van a földben. A folytonos szemtermeléssel valósággal kiaknáztuk országunk termőtalajának foszfor- savkészletét. A földjeinkben tehát nincs ele­gendő foszfor. Az istállótrágyában sincs (mi­vel a jószág csontképződésre használja fel). A kalászosok pedig foszforsav nélkül abszo­lúte nem, vagy csak nagyon hiányosan tud­nak fejlődni. Ez a ténykörülmény kénysze­ríti a gazdaközönséget arra, hogy a legjobb! istállótrágyázás vagy csillagfürtözés mellett is a hiányzó és nélkülözhetetlen foszforsavat mesterségesen műtrágyával pótolja. A kutató tudomány és a teremtő praxis juttatták a gazda kezébe és szolgálatába a mesterséges utón előállított trágyát, a mű­trágyát : az úgynevezett és általánosan ismert szuperfoszfátoi. A kutatások során megismerkedtünk a különböző és az összes földféleségek össze­tételei és tápanyagarányaival. S miután eleve tudjuk, hogy mit nyújthatunk az istállótrá­gyázással a földnek illetve a növénynek s j végre mivel a megfigyelések és a sok száz­ezrekre menő gondos és tudományos kisér- j létezések alapján csalhatatlamol tisztába jöt­tünk valamennyi culturnövény élettanával és tápanyagigényeivel, rész jutott azoknak a kevésbé fontos, más műtrágyáknak (chilisa­létrom, kénsavas aumoniák stb.) melyekről a j tél folyamán is ráérek említést tenni, mert j bárezeknek is van adott esetben jelentőségük termésjavitó és fokozó hatásuk, de reánk j nézve helyileg és ezidőszerint legfontosabb a foszforsavas műtrágya: a szuperfoszfát. A szuperfoszfát egy ásványi anyag. Gyá­rilag állítják elő nagyobb mennyiségű, de nehezen oldódó foszfort tartalmazó nyers- j foszfátokból. És pedig oly módon, hogy a megőrlött nyers anyagot kénsavval kezelik,! ami által a foszforsavas vegyületből — viz- \ ben oldódó foszforsav keletkezik. A szuperfoszfát vízben oldódó foszforsav J mennyisége 16—20 °/0 között szokott vál­tozni. A szuperfoszfáton kivül igyekeztek még rosszakaratú külföldi gyárosok külömböző elnevezések alatt állítólag szintén foszforsa­vas trágyát a gazda nyakára sózni. De ezek mind bebizonyultak— magam is lelepleztem Hódmezővásárhely és Katalinafalva vidékén ilyen manipulatiót — mind csak nyersfosz­fátok és mint agrieulturfoszfát lettek áru­sítva, szuperfoszfát helyett. Hát ezek vásár­lásától óva intem gazdatársaimat, mert ha­tásuk abszolúte nincs és igy nevetséges, értéktelen homokra pazarolnák a pénzüket. Figyelembe jöhet rétekre vagy legelőkre a thomasalak, mely lassabban, nehezebben ol­dódó alakban tartalmazza a íoszforsavat, a miből az következik, hogy ahol gyors hatás kívánatos, ott szuperfoszfátot kell alkal­maznunk. (Folytatjuk.) ifj. Széli Mihály. üj! Ui! Uj? üjj Szenzációs műsor! Szombaton és vasárnap az APOLLO moziban. Műsor: 1. Reklámképek. Pofozkodás az utcán i Szégyen a futás, «le liaMSEiiose Épületes látványnak voltak szemtanúi hét­főn délelőtt a hetivásárra egybesereglett fa­lusi emberek. A Széchenyi, a város legforgalmasab ut­cájában Tóth József nyomdatulajdonos fel­pofozott egy órás- és ékszerészt azért, mert róla becsmérlő dolgokat mondott jövendő­beli apósának s ami a fő, anyósának is, azután segélykiabálás mellett elszaladt. Az érdekes látványosságnak, a melynek igen nagy ^ számmal akadtak nézői, előz­ményei — Tóth József elbeszélése szerint — a következők: „Már hónapok óta jegyben járok Róth Zsigmond krasznamihályfalvai birtokos leá­nyával. Esküvőnk a jövő hét elején lesz megtartva. Menyasszonyom részére tekinté­lyes értékű jegyajándékot vásároltam Káldor Mór ékszerésztől, ami arra iditotta kon- kurrensét, hogy az elmúlt hót egyik napján, bevásárlás végett a városban időző apósomat és anyósomat az utcáról behívta az üzletbe és azzal a kérdéssel fordult hozzájuk, hogy kidobni való a leányuk, hogy hozzám akarják adni feleségül ? Ezután a legbecs- mórlőbb szavakat fogta reám. Lumpnak, kártyásnak nevezett és nyomdafestéket nem tűrő dolgokkal vádolt meg előttük, esküvőm előtt 8 nappal. Vasárnap látógatóban voltam a meny­asszonyomnál s ott értesültem a dologról s minthogy a bíróságnál nyerendő elégtételt hosszadalmasnak tartottam, magam vettem magamnak elégtételt.“ Tóth József liótfőn délelőtt kihivatta az üzletből az ékszerészt és kérdőre vonván rágal­mazásáért, az utcán kétszer arcul ütötte. Az illetőnek ideje sem volt védekezni, oly gyorsan kapta az iitlegeket s mire magához tért és a Tóth kezében levő botot kiragadván, azzal leakarta ütni, — a melyben fia is Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus.

Next

/
Thumbnails
Contents