Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1911-02-04 / 5. szám

5. szám. február 4. emeli 50 uj részvény kibocsátása által 40,000 K-val és az 1. és II. tartalékból átutalt ösz- szezen 220,000 K-val. összesen 480,000 K-ra Az üresedésben levő igazgatósági tagsági helyre Csaba Adorján Szatmármegye főis­pánja választatott meg. Az esedékes szel­vényeket 60 K-val váltják be. A közgyűlés berekesztése előtt Dr. Jékel László a rész­vényesek nevében köszönetét mondott az igazgatóság és tisztikarnak az elért szép eredményért. A rendőrség államosítása. Sok, igen sok toll- és tintaharc fejlődött ki a vidéki rendőrség államosítása érdekében és mindegyiknek mindig az volt a fináléja: a rendőrséget államosítani kell. A városok ugyanis bármily anyagi áldozatot hoztak és hoznak is a közbiztonság érdekében, az eredmény mégsem megfelelő, mert a rendör- legenység ez idő szerint anyaga — tisztelet az egy-két kivételnek — országszerte igen gyenge. A legtöbb — mondjuk 60 százaléka — csak átmenetileg veszi magára a rendőri egyenruhát, t. i. arra az időre, amig másfelé benyújtott pályázati kérvénye kedvező elin­tézést nem nyer, azután ott hagyja a szol­gálatot, amely rá nézve nagy teherre! jár, mert csekély fizetése nem nyújthat neki és családjának megélhetést a jelenre s nem biztosit számára jövőt. Ebben rejlik ann;>k a magyarázata hogy a legénység nem meg­felelő' anyag mert hiszen azért áll be a nehéz szolgálatba, hogy a családjával együtt éhen ne haljon addig, mig biztos kenyérhez jut. Természetes, hogy az ilyen legénység oktetása vajmi kevés haszonnal jár a köz- biztonságra nézve. Az oktató szinte állan­dóan uj emberrel bajlódik s, amikor ezt valamenyire kioktatta, a rendőr megköszönve a szolgálatot, elmegy oda ahol családjának biztosabb megélhetést kap. A folytonos panasz miatt a kormány most már egészen komolyan foglalkozik a rendőrség államo­sításával. A terv értesülésünk szerint az, hogy s városok befizetik az állampénztárba azt az összeget, amibe a rendőrség feníar- tása évenként kerül, azonkívül erre a célra fordítják az államsegély ama részét is, amely a tisztviselők fizetése után marad. Szóval a városok anyagi helyzetén ezentúl az állam- sem fog javilani, legalább nem -egyelőre, de egy bizonyos, hogy a közbiztonság ország­szerte jobb lesz, mert hiába, e tekintetben úgy a m. kir. csendörség, mint az állam­rendőrség kifogástalan intézmény. Gróf Károlyi Mihály gyáros és ke­reskedő. Kettős örömmel registráljuk ezt a hirt. Az Omge elnöke, az agráriusuk ve­zére, gróf Károlyi Mihály, üveggyáros le­szen. Parádi birtokán, amely természeti kincsekkel megálldott vidék, rendez be üveg­gyárat s egyidejűleg újra szervezi, illetve voltaképen megkezdi a parádi Istenáldotta ásványvízforrásnak kereskedelmi fogalomba való hozatalát. Dr. Bagi Antal és Corzán Avendano Béla, a nagyhírű volt gymnásiunri igazgató fia, lesznek e vállalat vezetői. Mi gróf Károlyi Mihály Mihály okos elhatáro­zásában nemes példaadást látunk egész aristokratiánk számára és kívánjuk, hogy mentői több követője akadjon. Nem lesznek pályafelvigyázók. Mint hírlik, az államvasutnál mindinkább csök­kenő üzemfölöslegek szükségessé teszik a költségek apasztását. A gyökeres reformot a miniszíer fokozatosan hajtja keresztül és ezt a pályafelvigyázókon kezdi. E célból az igazgatóság külföldön hosszabb tanulmányo­kat végeztetet és ezek alapján a pályafel­ügyeleti szolgálat ellátásában némi egysze­rűsítéseket léptet életbe, amelyek megfelelő megtakarításokra fognak vezetni. Az egy­szerűsítés főelve az, hogy a pályafelvi­gyázókat hosszabb vonalszakaszok felügye­letével bízzák meg, miáltal számuk csök­kenthető lesz. A pályafelvigyázók vonaluk egyik felét naponta egyszer gyalog, másik felét vonattal utazzák be. Egy másik ujitás, hogy a megálló helyek legnagyobb részén beszüntetik a jegykiadást s a pályaőr he­lyett ezt a kalauz fogja végezni a vonaton. A kétszáru szoknya. Párizsból jelen­tik, hogy tavasztól kezdve, az uj divatjsze- rint, a hölgyek is nadrágba fognak járni. Természetesen nem olyanban, mint amilyen­KÖZÉRDEK ben a férfiak járnak, hanem olyanban, mind amilyent Törökországban a háremhölgyek viselnek már évszázadok óta. Az uj divat általában kiváló előszeretettel kultiválja a keleti és különösen a török motívumokat s tekintve, hogy a törökmintás divatcikkek eddig nagyon is kapósak voltak a párisi divattermek most a török nadrágszerü kosz­tümök megkedveltetésén fáradoznak. Az előkelő divattermek reklámhölgyei már az uj nadrágokban sétálnak a boulevardokon s a sétálók nagy érdeklődéssel nézik őket. A helybeli st.-quo izr. hitk. választ­mánya m. hó 29-én ejtette meg a szokásos bizottságok megválasztását, mely alkalommal az alapszabály módosító biz. tagjai lettek: dr. Adler Adolf, dr. Antal István, id. Blau Ignátz, Cukor Márton, CutrinBernát, Deutsch Herman, Fried, Bernáth, Kaufman Izidor, Klein Ede, Rooz Samu és ifj. Sternberg Sándor. Az adókivető bizottság tagjai lettek dr. Adler Adolf, id. Blau Ignátz, Cutrin Bernát, Rooz Samu, Rooz Móritz, Rosenberg Sámuel, Sternberg Jenő, dr. Sternberg Zoltán, Taub Ede és Weisz Jakab. Az iskolaszék tagjaivá: dr. Adler Adolf, dr. Antal István, Cukor Márton, Lichtschein Lajos, Rooz Samu és ifj. Sternbejg Sándor lettek. Olvasóköri közgyűlés. A helybeli „Polgári Olvasókör" f. hó 12-én tartja meg évi rendes közgyűlését, amikor a kisorsolt választmányi tagok helyei is választás utján betöltetnek. Nyugtázás. A helybeli Központi Ta­karékpénztár 20 kor.-át és Takarékpénztári egyesület 10 K-átvolt szives az 1910. évi nyereségbül iskolánk javára juttatni, fogad­ják az iskolaszék hálás köszönetét. Nagy­károly 1911. jan. 31. Peiszner Lajos, isko­laszéki elnök. Hová lett a tehén ára? Az ördög vitte el! Mégis megkerült a pénz! Mindennapi történet. A szereplők egyek és ugyanazok. Első a cenzál, második az eladó, harmadik a vevő. A változatosság csak az, ha Szegény fálush' emberrel történik meg a dolog, az panaszkodik fiinek-fának, de nem keresi meg az igazát. Nem mer tanácsot kérni nadrágos embertől, mert arra tanítják, hogy az mind gazember, mig ha tanult városi emberrel történik a dolog, hamar a körmére koppintanak az illetőnek, a ki visszaakart élni az emberek hiszékeny­ségével. Az elmúlt héten történt. Kaufmann Samu tehén eladást közvetített Guffart Már­ton helybeli iparosnál, Lilienfeld Fáni vásári kékedényárus részére. A kialkudott ár 240 korona volt. A vásárt megkötötték s vevő személyesen fi­zette ki a vételár összeget. Guffárt bácsi nem volt otthon s igy az asszonyok olvas­ták meg a nagyrészben koronákból áló vételárat. Hárman is megolvasták, végre vevő is újból megolvasta és azzal a kijelen­téssel, hogy a pénz rendben van, bekötötték egy zsebkendőbe és betették a szekrénybe. Két nap múlva Guffárt néninek pénzre volt szüksége. Elővette a zsebkendőt és mikor megolvasta a pénzt, megdöbbenve vette észre, hogy abból 27 korona hiányzik. Nem csapott lármát a dologból, azt hitte, hogy Marci bácsi vette ki, csak előre készült leckét adni neki az utóbbi időben gyakran előforduló gyülésezésekért, melynek a késő éjjeli órákban van rendesen a vége. Marci bátyánk hazajött a piacról, a mikor is a felesége kérdőre vonta, hova tette a tehén árából hiányzó összeget. Marci bátyánk majd hogy sóbálvánnyá nem vált bámulatában, ártatlansága tudatában és erősen tiltakozott a gyanúsítás ellen, melyet felesége nehezen ugyan, de végre is el hitt neki. De hát akhor hova lett a pénz? A szekrényben senki sem járhatott, a pénzt hárman is megolvasták, sőt a vevő is utoljára, igy hát nem lehetett máskép, minthogy az ördög vitte el. — Guffárt néni azonban nem fél az ördögtől sem s igy nem nyugodott meg a dologban, de összehívta a család férfi és női tagjait és tanácsot tartottak a pénz hova tétele ügyében. A tanács határozata az lett, hogy meg kell kérdezni Lilienfeld Fánit, nem-e adta rosszul össze az utolsó számlálásnál a pénzt. A családi tanács határozatának végrehajtását Guffárt néni vállalta magára. Felöltözött annak rendje és módja szerint és kiindult az utcára. Alig tesz pár lépést, találkozott Brauneisz Józsefné tekintélyes lakatos-mester feleségével, a kin azonnal észrevette, hogy rendkívül fel van indulva. Előadta útja célját s mikor elbeszélte az esetet, Brauneiszné épen vele történt hasonló dologra ismert, melynek áldozata szintén a férj volt s az utók célja egy és ugyanaz, mert ott is vevő olvasta meg utoljára a pénzt. A kettős eset már felkeltette gyanujo- kat, lemondottak szándékukról és férjeikre bízták az ügy elintézését. Guffárt és Brau­neisz másnap először Kaufmann ügynököt keresték fel, hol legnagyobb meglepetésükre egy ismerősüket, Leítner János gazdálkodót találták, a kinél szintén hiányzott a Lilien­feld Fáni által megolvasott pénzből egy pár korona. Vallatóra vették Kaufmannt, a ki nem tudott ugyan a dologról semmit, de meg­ígérte, hogy közbenjár a vevőnél, hátha tévedés van a dologban és rosszul számolta meg a vevő a pénzt. Együttesen felkeresték a vevőt, a ki velük együtt haza ment s a pénzt elkérte, hogy ö újra megolvassa. És csodák csodája, az ő olvasása után már csak 1 korona hiányzott a pénzből. Azt ő azzal a kijelentéssel, hogy nem akarja, hogy eladók károsodjanak, sajátjából fizette ki, mert a véletlenül hazaszaladt tehenet Brau­neisz addig nem adta ki. S igy volt a többi eladónál is, mind megkapták a pénzüket s a pénz az még másnap is meg volt teljes összegében, mert a férfiak mindegyike ki­kötötte vevővel szemben, hogy azt utoljára ök olvassák meg. Az „Első Nagykárolyi Műgőzmalom Részvénytársaság“ vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel a malomtelepén tartotta meg ez évi rendes közgyűlését Kaufmann Jenő igazgatósági elnök elnöklete alatt, ki üdvö­zölve a megjelenteket, a jegyzőkönyv vezeté­sére dr. Adler Adolf ügyészt, a jegyzőkönyv hitelesítésére Berger Ármin, Somossy Miklós és Weinberger Ferenc részvényeseket kérte fel. Ezután megállapította, hogy a gyűlés kellőleg meghirdettetett, a részvényesek meghivattak és 906 részvény képvieletében 15 részvényes jelent meg. Az igazgatóság jelentése kapcsán előterjesztett évi mérleg, a nyeremény-felosztási terv és a felügyelő­bizottság jelentése bemutattatván, a köz­gyűlés azokat felolvasottnak tekintette, tudomásul vette, a nyeremény-felosztási tervet jóváhagyta, az igazgatóságnak és a felügyelő­bizottságnak a felmentvényt megadta és az igazgatóságot az osztalék és jutalék kifizeté- sére felhatalmazta. Ezzel a tárgysorozat ki lévén merítve, az elnök megköszönve a részvényesek érdeklődését a közgyűlést befejezetnek nyilvánítóba és berekesztette. — Á szelvények f. hó 1-től 25 koronájával úgy a malomtelepen, mint a „Nagykárolyt Kereskedelmi és Iparbank Részvénytársaság“ helyiségében beváltatnak. A nagykárolyi népszámlálás felül­vizsgálata serényen folyik. A négy felül­vizsgálóbiztos csak hat nap óta dolgozik és már is körülbelül 800 olyan egyént talál­tak, akik az összeírásban nem lettek felvéve. Nagy fehér művész-estély. Varjas Antal a budapesti Royal-orfeum országos hirü művésze, Árnyay Károly komikus, Pász­tor Ferike, a pozsonyi színház énekesnője, Sellő Fricike, a Nagy Endre kabaretnek művésznője és Csillag Szeréna országos hirü művésznő közreműködésével a „Magyar király“ kávéházban folyó hó 9. és 10-én este 8 és fél órai kezdettel változatos és családias jellegű müvész-estélyt rendeznek. A városunkban oly ritka szórakoztató müvész- estély pártolása iránt felhívjuk olvasóink figyelmét. Belépő-dij személyenkint 2 kor. Felesleges felemlítenünk, hogy Ízletes ételek és italokról, valamint pontos kiszolgálásról Weissel Manó vendéglős gondoskodik. Mi erősiti a szivet? Sokan a lelket­ölő alkoholra gondolnak. Mi ezt tagadjuk. Azok a szép Fráter és Dóczy-nóták, amelyek minden este díjtalanul hallhatók gramofonon Kohn Antal órás- és ékszerész gróf Károlyi György-téri üzletében. 5-ik ofdal

Next

/
Thumbnails
Contents