Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-28 / 4. szám
2-ik oldal KÖZÉRDEK január 28. 4. szám. KflBELIK OTULfl SZOBRÁSZ ÉS SÍRKŐ RAKTÁRA..........NAGYKÁR LY 12 év óta fennálló üzletébe a legkiválóbb minőségű bútor márványlapok X gyártását vezette be. i*i Hogy mily következményekkel járt ez, azt felesleges fejtegetnünk. Ma ebből kifolyólag Nagykároly város a legszánalomraméltóbb városa széles Magyarországnak. Szégyen esett városunkon, szégyen a lakoságon, nehezen lemosható szégyen ! Pedig az egész népszámlálási komédia nem egyéb, mint egy hazugság, ezt határozottan állítjuk. Állításaink igazolására két alternatívát állítunk fel. Az egyik az, hogy a 10 év előtti népszámlálás volt hibás, vagy az idei népszámlálást teljesítették oly lelkiismeretlenül a kiküldött biztosok, hogy ebből kifolyólag álott elő az a meglepetést és általános megdöbbenést keltő esemény, hogy a lakosság számában nem emelkedett, de 10%-os esést eredményezett. Mulasztás történt az összeírásoknál, súlyos mulasztás, mely megtorlást érdemel, szigorú megtorlást, a mulasztást elkövetőkkel szemben. Mi azonban nem elégedünk meg azzal, hogy egyesek megkapják jól megérdemelt és méltó büntetésüket, mi az ügy helyesbítését követeljük s reméljük azt, hogy Debreczeni István polgármester nem is fog kitérni jogos kérelmünk teljesítése elől. Mi uj összeírást követelünk! De mielőtt azt a városi képviselő- testület polgármesterünk előterjesztésére elrendelné, a miben kételkedni legcsekélyebb okunk sincsen, arra kérjük városunk első polgárát, Debreczeni István urat, szerezze be a 10 év Mire kiért , már egész csődület volt a parton. Az asszonyok sikohóztak s mindenki izgatottan várta a következendőket. A káplár egyik kezével belekapaszkodott a tutajba, a másik kezével meg a gyereket tartotta. A fürer segített neki, hogy felmászhasson a tutajra. A gyereknek nem történt semmi baja, csak egy kicsit többet ivott a kelleténél. Nemsokára magához tért. Nehány asszony sopánkodott: — Ha a tutaj alá került volna? Ha a vitéz urak itt nincsenek? . . . Valaki felismerte a gyereket, aki di- dergett s anagy ijedtségtől nem tudott szóhoz jutni. A trafikos fia volt onnan a hídfőről. Egy rendőr is megérkezett s a tömeg, megindult a trafikos bolt felé. Elől a rendőr, utána a víztől csurgó katona a gyerekkel a fürer, aki a bajonettet és waffenrockot cipelte s nyomukban egy egész sereg ember. A trafikosnak már hirül vitte valaki az esetet, mert a kövér trafikosné nagyokat kiáltozva rohant a tömeg felé, a vizes gyereket kikapva a katona kezéből s a gyerek a viszontlátás örömére torkaszakadtábói elkezdett ordítani. A tömegen ünnepélyes meghatottság vett erőt, mig valáki megszólalt; — Bizony, ha a katona ur. . . — A katona ur, az Isten áldja meg meg is érette kiabált vissza a kövér trafikosné. előtti összeírás adatait és hasonlítássá össze a mostani összeírás adataival s ebből megállapítható, hogy hol történt mulasztás, kik követték el azt s kik érdemelnek könnyelmű, lelkiismeretlen munkájukért példás büntetést. Nagy munka, idegölő nagy munka lesz ez, de a cél szép és nemes. A város becsületéről van szó, a melyet ellenségeink ország-világ előtt meghurcoltak. Ennek visszaszerzésénél, nincs fáradság, nincs áldozat, a melyet meg ne kellene hozni s meg kell szereznie a polgárságnak azt az elégtételt, hogy szemébe vághassa mindazoknak, a kik meghurcolták városunkat, csak ezt az egy szót, a mely fényes elégtétel leszen : „A mit kárörvendve, a mit szánakozva irtatok errői az elvhű, szegény városról, az nem igaz, az egy közönséges hazugság. “ Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósága f. hó 26-án rendkívüli közgyűlést tartott Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. Elnöklő főispán a gyűlést megnyitván meleg szavakban üdvözölte a bizottság tagjait s a közjó érdekében kifejtendő tevékenységükhöz ez évre is kitartó erőt és egészséget kívánt. cA közgyűlés első tárgya O császári és apostoli királyi Felsége által Medvey Lajos vármegyei iktatónak adományozott arany érdemkereszt átadása volt. Csaba Adorján rendkívüli meleg szavakban ecsetelte azt a fáradságot nem ismerő tevékenységet, melyet Medvey Lajos a vármegye szolgálatában 40 éven át, habár csekély ügykörében is kifejtett. Igen kedves — Szegény fiacskám, megijedtél! . . . Katona ur ... a jó katona ur! A trafikajtójában kint álltt a trafikos. A rendőr rámutatott az életmentőre: — Ő húzta ki! A tömeg helyeslőleg morgott s innen onnan lehetett hállani: — Bizony már azóta a halak csipkednék ; ott vinné a Tisza valahol a Boszorkány-sziget táján! A trafikos elérzékenyült s a pénzes fiókban kaparászott. Egy ötös bankót hajtogatott össze s diszkréten a káplár ur kezeibe akarta csúsztatni. A káplár szerénykedett: Köszönöm, köszönöm ... Jó szívből tettem! — De mégis . . . A közelállók közül valaki erősködött, hogy úgy illik az: katonának kevés a pénze, a ruháját is tönkretette. Végre is engedett a káplár ur s a tra.ikosné még a fürer ur zsebeit is megtömködte jóféle szivarokkal, A rendőr feljegyezte a káplár nevét a jegyzőkönyvébe s á vasárnapi publikum eloszlott. A káplár a ruháját szárította s a trafikos az eset részleteit meséltette el a fürerrel, aki a trafikos bolt pultján ült, nagyokat szippantva a potyaszivarból s a trafikos hálálkodó szavaira csak annyit jegyzett meg: feladatot teljesít akkor, amidőn ezen Ő Felsége által adományozott keresztet a kitüntetettnek átadja s tiszta szívből kívánja, hogy állását még sokáig töltse be és viselje friss erőben és egészségben a jól megérdemelt királyi kitüntetést. Péchy István vármegyei főjegyző a vármegyei tisztikar nevében fejezte ki örömét a kitüntetés felett ezen szavakkal végezvén beszédét: „Hosszú ideig maradj itt közöttünk jó egészségben és folytasd eddigi puritán becstiletességü tevékenységedet.“ Medvey Lajos meghatot- tan köszönte meg a kitüntetést. Köszönetét mondott a főispánnak, hogy óriási elfoglal- tatása dacára eszébe jutott a megye egyik napszámosát a trón zsámolyánál kitüntetésre ajánlani. Közgyűlés kitüntetettet melegen ünnepelte. Megkívánjuk jegyezni, hogy Medvey Lajos legrégibb tisztviselője a vármegyének s kívüle még csak Becsky Géza érdengelegi főjegyző tölti be f. évi augusztus havában Érdengelegen eltöltött szolgálatának 40-ik évfordulóját. Ezután kezdetét vette a tulaj- donképeni tárgysorozat, melyekből kiemelendőnek tartjuk, hogy a megyebizottsági választókerületekben a póttagok választásának kiirása elrendeltetett és a választásokhoz elnökökké: Börvélybe Havas Gyula. Közép- homoródra Klintok Ágoston. Batizba Ko- vásznay Zsigmond, Zsarolyánba Szegedy Antal. Nagykolcsra Dr. Böszörményi Emil és Nagypaládra Cholnoky Imre neveztettek ki. Egyes útvonalnak a törvényhatósági utvonal-hálozatba való felvételét elutasította a közgyűlés, ellenben elfogadta Biharvár- megye alispánjának a tasnád-érendréd, pis- kolt-reszegei ut Biharvármegye területére eső szakaszának 3100 korona melletti kezelésére tett ajánlatát, valamint pártolólag átír Biharvármegyéhez a Nagykároly-érendrédi útnak Margittáig leendő kiépítése iránt. A kihágási büntető eljárásban foglalt ren- dezkedés alapján a járási rendőrhatóságok mellé ügyészekül: N.-károly : Borody György, Nagybánya : dr. Stoll Tibor, Felsőbánya: dr. Moldován Ferenc, Csenger: dr. Burger Jenő, Nagybánya járás: dr. Vass Gyula, Fehérgyar— A katona csak katona! Szja a bö- csület! A gyerek meg vagy három dunna alatt nyögött s kegyetlenül izzadt a herbateától. Néhány nap múlva a fürer, meg a káplár éppen a Csülök Pisla sonkáján osztozott, mikor a káplárt rapportra hívták a kapitány elé. Szörnyen megijedt a két katona. A káplár homlokát még a hideg veríték is kiverte. Mi lesz? Ez bizonyosan a vasárnapiért van! Kitudódott valahogy ! Valaki mégis észrevette? . . . A rapport után káplár, mint egy bolond szaladt be a fürerhez. Az arca ragyogott az örömtől, a kezében valami fényeset szorongatott, lihegve állott meg az ajtóban s csak annyit tudott mondani: — Kereszt . . . kereszt! — No? . . . kérdezte a fürer. — Kereszt . . , Én kaptam! Végre magához tért a káplár. — Igen én kaptam, amiért a gyereket kihúztam; a kapitány ur nagyon megdicsért s húsz forintot is adott. Nesze itt van a fele! — Hát a kereszt ? — Azt nem adom ! Megmutatom otthon a faluban. — Ohó! — Hallgass . , . Ne itt van a másik tiz forint, de a kereszt az enyim, mert ez — nagy tisztesség! Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü F Inn|I il ££ fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban; IRHfl szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhidak, MMU&flU tJUllU koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. fogtechnikus.
