Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-03-10 / 10. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK március 10. ! 0-ik- szám. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban : szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus. sikeresen fogja szolgálni a hazai társadalomnak mindazon ügyeit, melyek nem efemór értékű valóságok, hanem változhatatlan eszményi célok és létérdekek? Az elvi alap hiánya okozza azt, hogy olyan hírlapok, melyek csak úgy izztak a nemzeti aspirációk tüzétől, a 67-iki kiegyezés nemzeti irányú fejlesztésének vágyától, ma a legtermészetesebbnek tartják a jelenlegi kormány közjogi, közgazdasági politikáját. Az elvi alap hiányának kell tulajdonítani azt a szánalmas kapkodást, melylyel vidéki hírlapjaink egy nagy része a napirenden levő politikai, közgazdasági és társadalmi kérdéseket kezeli. Olyan hírlapok, a melyek fennen hirdetik, hogy minden vallásfelekezetnek törvényes jogait, szabadságát, tanait tiszteletben akarják tartani, hosszú reklámcikkeket közölnek a Világról, a Népszaváról, a Társadalomtudományi 'Társaság ! kiadványairól, a mely orgánumok és irodalmi termékek proejrammjuk sarkalatos elvének vallják az egyházi vagyon elkobzását; a vallásnak az iskolából és a közélet minden teréről való kizái- rását, de sőt magának a társadalmi rendnek is j teljes felforgatását. Olyan hírlapok, -melyek az újságírói tiszti sóg tógáját öltik magukra és emelvényről \ alászáló hangon kiabálják világgá, hogy kérlelhetetlen üldözői akarnak lenni a társadalmi éTt minden korrupciójának, éber őrei a köz-: erkölcsnek, apró hirdetéseket tesznek közzé s I azokban a legimpertinensebb kerítésnek a hálóit teregetik szét. Az emberi megtévelyedések ihlett könyörtelenül pálcát törnek, ha azok miatt ártatlanokra is sarat fröcscsenthetnek,1 de ugyanakkor reklámot csinálnak a legsze- i mérmetlenebh prostitúciónak. Ide vezet a sajtó elvtelensége. Ahol elv nincs, ott a tisztesség hirdetése humbug, mert ott okvetlenül elzüllik az ember és j elziillenek az erkölcsei is, züllött lélekkel pedig, züllött erkölcscsel legfeljebb csak rongálni lehet a társadalom javait, de azokat szolgálni, azoknak támogatást és védelmet nyújtani nem lehet. A vidéki sajtó csak akkor lesz igazán értékes java a közéletnek, ha annak munkásai egytől-egyig független exsisteneiával és megállapodott életelvekkel hiró emberek lesznek. Dr. M. L. pülni, mint a madár és mikor egy zseniális német állítólag már egy olyan masinát is szerkesztett, amelynek ha az egyik nyílásán bedobják az elnyomott Lengyelországot, a másik nyilason a fölszabadított Lengyelország esik ki belőle. De azért nem kell megijedni és nem kell leszerelni. A mesterséges tyúkszem, amely úgy fáj, mint a valódi, még mindig nem jelenti a kitalálhatás területének és anyagának teljes és végképen való fölhasználtságát. Vau még probléma, amely megihletheti a találékony agyvelőt, csak megfelelő agyvelő kell hozzá. Az egyik vicclap e Heti számában tréfás rajzot látunk. Két határtalanul elegáns dáma találkozik és az egyik boldog reménység izgalmával újságolja a másiknak : — Most hallom, hogy a szabóm megőrült! Micsoda fenomenális uj divatokat fog ez az ember kiemelni. Az ember szentül azt hinné, hogy ez tréfa. De ime kiderül, hogy: információ. A bir, amelyet őnagysága közölt őnagyságával: igaz. A,z a szabó már csakugyan — kreált egyet. És a kreációja útban van, sőt sok bir szerint már meg is érkezett Párisból Budapestre. Még egy kicsike kis türelem, hölgyeim és uraim és a nadrág-szoknyát a mi boldog, kéjtől káprázott szemünk látja. Az egyszeri kritikus azt mondta, hogy ő elvből nem mond bírálatot olyan darabról, amit — látott, mert akkor már befolyásolva van és nem lehet tárgyilago-. Hála Istennek, eldicsekedhetünk vele, hogy a mi tárgyilagosságunk szeplőtelen. Mert mi még az uj szenzációt: a szoknyanadrágot a maga egyesített minőségében nem láttuk. Idáig ezt a gyönyörűséget tudvalevőleg csak a háremekben viselték. Háremben pedig még nem voltunk. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy török basának szülessék. A párisiak, azok már — majdnem olyan szerencsések. Ott már látták a hárem kincsét, a szoknyanadrágot, sőt, — nem a mi szégyenünk, hát miért ne mondanánk el — már ki is porolták. Párisi hírek jelentik, hogy a nagy reform első apostolai a reform mártírjai is lettek. Az éretlen tömeg képtelen volt rá, hogy' méltányolja, tehát — megkövezte, kigunyoltu és megkergette őket. Olyan nagy volt a tömeg lehurrogó indulata, hogy a szoknyanadrágban a nadrág kény télén volt a nagy fájdalomhoz képest, hogy Gusztáv, a | kis kadét nem szeret. Szivem sajgó sebe ezerszeresen jobban éget, mint millió szúnyog véres csípése. Oh adj módot Teremtőm, hogy Gusztáv szivét meghódítsam s tizenkét szál gyertyát áldozok a legközelebbi misén oltáradon S ime, mintha a távolból hallszanék, j mintha a magasból jönne, oly sejtelmesen, oly lágyan hangzik felelet: — Ma este, ha bagoly hugosást hallasz, ha kuvik madár rikoltoz félelmetesen ablakod alatt, úgy amint vagy, egy szál ingben, nesztelenül, hogy senki észre ne vegyen, osonj ki a házból. A kerti ajtón kijutsz az erdőbe. Ott a nagy hárs alatt csodafűt találsz. Azt gyökerestül ássad ki s ültesd el kis kertedbe, ha kivirágzik s virágját feltüzöd,, nincs férfi, ki bájaidnak ellentállhatna. A kis Susanne ijjedten hallgatá az égi szózatot. Végre felocsúdott meglepetéséből s s arany fürtös fejecskéjét dacosan megrázva,; nagyot toppantott pirinyó lábaival a harmatos fűre, miközben gyönygyfogai közül szűrte a szókat: — Ott leszek! A dobbanástól elkábult apró fúszállak ■ Ruhát fest és vegyileg tisztit csak nagy nehezen tértek magukhoz, lassan, lassan felemelve gyönyörtől ittas fejecskéiket. A nap leszállt. Az égi lámpások egymásután gyultak ki, hogy sejtelmes fényükkel megvilágítsák a szerelmesek titkozatos útjait. Balzsamos fűszeres illat terjed el mindenütt. Az esti fuvalom rózsszirmok illatát hordta szerteszéjsel s a langyos illatos lehellet kábító hatással volt mindenre. A fák terebélyes koronáikkal, mint titsztes családapákhoz illik, kik az éj beálltával lepihennek álmosan bólingattak. A karcsú jegenyék azonban szerelmetesen hajlongnak egymás felé, mint jegyespár, melynek oly sok suttogni való, édes titka akad. A tüzes szemű fin ott várakozott a nagy hárs mögött. Sóvár pillantásait a kert ajtajára függeszté s dobogó szívvel várta mikor nyílik meg, hogy helyet engedjen az isteni Susannenak. A kiváncsi hold apró, vigyorgó ábrázatával hol eltűnt, hol meg előbukkant a körülte száguldó felhők rongyos leple alól s fürkésző szemmel leste a történendőket. Végre. A kert ajtó lassú nyikorgással megnyílt s egy fehér leple sylphid alak lenge termete tűnt fel a háttérből. Susanne volt. Egész este le nem hunyta szemét. Lázas izgatottsággal leste a bagoly huhogást s a kuvik madár rikoltozást, hogy felkeresse azt a csodatevő fűvet, melyet kis kertjében elültetni kelletett. A pajkes esti szellő fel-fel libbenté átlátszó patyolat ingecskéjét s kéjesen ölelte körül a leány tündéri termetét. Susanne most halkan felsikóltott. Valami forró vizes lehellet érinté térdét. Egy sötét tömeg virgonc ugrálással iháncoló kutya végig nyalta barázdás nyelvével a kis Susanne meztelen lábszárait. Susannet kéjes borzongás lepte meg ez érintésre. Alig birt megszabadulni Filaxtól s biztonság kedvéért rázárta a kert ajtaját. Szegény kutya még sokáig ott szükölt az ajtó mögött sóvár pillantásokat lövelve úrnője felé. Susanne pedig megkettőztette lépteit, miközben erősen magához szoritá lehellet köny- nyüségü leplét. Formái ezáltal még ingerlőbben léptek előtérbe. Hold apó sem volt rest s hogy egy parányit se veszítsen ez isteneknek való látványosságából, hirtelen előbujt Haufel Sámuel = Nagykároly, = a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902. Jön! Jön! Mi jön? A szoknyanadrág. A nagy kitalálások korát éljük. Az egyik hatalmas világmegváltoztató találmány a sarkába lép a másiknak. Mintha egy titkos, 1 néma, de iszonyúan eltökélt megegyezés i lenne az emberek között, hogy kitalálnák és 1 föltalálnák minden kitalálhatót és föltalálhatót és örökre eleszik a kenyeret azok elől, akik huszonöt vagy harminc esztendő múlva i szeretnének szegények valami újat produkálni. Mert mi lehet már másként akkor, amikor már minden másként van ? Hiszen már ma is alig tudja a szeren- ! esétlen föltaláló : hová fordítsa az esze rud- ját ? Hol van az a boldog kor, amikor még a puskaport vagy .a köny vnvomtatást is föl lehetett találni ? Könnyű dolga volt Kölnin- í busz Kristófnak, de mit csinálna ma a boldogtalan, mikor léghajón kelnek át és drót nélkül táviratoznak az emberek Európából Amerikába'? Mikor magasabbra tudunk re- i
